magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Farkas Cs. Magda: Elmélkedések. Dégenfeld Sándor könyve


Hét esztendeje annak, hogy figyelmemet különösen megragadta egy vallomás. Fiatal fõnemesi sarj, aki az otthon biztonságos hátterével, aki 1942-ben jelesen érett a kolozsvári református kollégiumban, s már meghódította Budapesten a József nádor Mûegyetem Mezõgazdasági karának elméleteit, honvédségi bevonulása elõtt Erdõszádáról, 1944. július 12-én írta barátjának: „Még én is, megrögzött üzletezõ és anyagias alak, sokat olvasok és elmélkedem” (Gróf Degenfeld Sándor: A  Degenfeld család kalandos útja Svájcból Magyarországra. Korunk XIII/12. 2002. 20–36., 25.)

Degenfeld Sándor már fiatalon, egyéniségének formálódásakor elmélkedett, s kiteljesedett személyiségének egyaránt jellemzõje az elmélkedés, tartalmát megosztva a kortársakkal, az eljövendõ nemzedékkel. A különbözõ témák kifejtése rendjén, amelyek közül sokat éppen a kolozsvári Korunk számára gondolt végig, a tematikus számokat gazdagítva (2002/12, 2005/5. és 12., 2006/4. és 11., 2007/9., 2008/10.). Jó így egybefogottan kézbe venni az igen különbözõ tárgykörû elmélkedések egy részét, amelyeket nem csak az impozáns kemény könyvfedél tart össze, hanem maga a szerzõ következetes módszerességével végigvitt elmélkedõ megközelítéseivel. Írásai a maguk tömörségében is gazdag információkat nyújtanak.

Családja felmenõi magas rangú katonák, politikusok:, birtokosok, vidéken gazdálkodók. A Degenfeldek magyar ágának két évszázados megidézése – 19–20. század –, több mint családtörténet, tanulságos, példaértékû napjainkban is.

Családi jellemzõ: rálátás a korra, a mindenkori helyzet felismerése, annak megfelelõen életmódváltás, pályamódosítás minden velejáró nehézségekkel; harci fegyvertárat mezõgazdasági eszköztárra cserélni. Errõl tanúskodik Degenfeld Miksa 1814. május elsején Erdõszádáról írt levele is:

„Itt lakom 1810 óta mint valóságos vidéki gazda. Birtokomnak gyönyörû fekvése van egy hegy tetején. Lent a Szamos folyó... elönti rendszeresen földjeimet termékeny iszappal, és ezért azokat sohasem kell trágyázni. Azokat minden évben kukoricával (malaj), másképpen mondva törökbúzával vetjük be, ami itt a fõ termék. Azonkívül szép búzát és nehéz zabot termelünk... Úgy élünk itt, mint a világ végén, és rossz idõ esetén az utak olyan feneketlenül sárosak, hogy a levélposta 4–5 hétig kimarad... Mindenben vég nélküli nehézségek mutatkoznak, és az élet megszokott kényelmérõl és örömérõl le kell mondanunk... Szükség törvényt bont, türelem és állhatatosság által sikerül sok mindent részben elviselni, részben megoldani.” 

Degenfeld Miksa is katona volt, tudott váltani.

A kötet tíz részre osztott anyagából kiemelem a húszadik századi pályamódosítások sorozatát Degenfeld Sándor életében, aki a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán érdemdiplomával, cum laude minõsítéssel végzett 1946-ban.

1952-tõl kétszer is letartóztatják. Közben 1948– 50-ben pénztáros a Nemzeti Bank gyalui fiókjánál, politikailag megbízhatatlanként állás- és munkanélküliség várja. 1950-54 között könyvelõ a kolozsvári sörgyárban, ahonnan kétszer kirúgták. Az l954–60-as években sokáig munkanélküli, majd egy szakiskolában, egy elektrotechnikai szövetkezetnél könyvelõ, az irodai munkától osztályidegenként eltiltottan átképezte magát villanymotor-tekercselõvé, de miután a Németországba való kivándorlást kérte, szakmunkásként is leépítették, aztán rakodómunkás különbözõ vállalatoknál, míglen 1960-64-ben a Kolozsvári Evangélikus Püspökség fõkönyvelõje lehetett.

Következett a németországi újrakezdés, 1986-ban az Allianz Biztosító Tarsaságtól cégvezetõi minõségben nyugdíjba vonulva tervek és megvalósítások sokaságát uralja.

Az egészen különbözõ tárgykörû írásaiban is gyakran figyel a gyermekekre, az ifjakra.  Meg-megidézi saját gyermekkorának embertformáló tapasztalatait, a mának szóló elveket, gyakorlatot. „Az arisztokrata családoknál régi hagyomány volt a gyermekek többnyelvû nevelése. Tízéves korig németül, franciául és angolul kellett beszélniük. Csak gyermeki agy tudja hallomásból a szavakat, a mondatokat és a megfelelõ hangsúlyt rögzíteni. Ehhez külföldrõl hozott házitanítók voltak szükségesek, akik a gyermekekkel együtt játszottak, sportoltak, kirándultak, étkeztek stb.... A tanerõk sokszor felolvastak nekünk, hogy a helyes hangsúly állandóan a fülünkben csengjen.” Tapasztalati úton megteremtették azt, amit pszicholingvisztikai megközelítésben artikulációs alapnak, beszelõ környezetnek nevezünk.

A többnyelvûség eszköz, egész életre szóló felszereltség, nyitás más nyelvet használó körök, közösségek, országok tájaira. Családjában is több volt, mint csupán nevelési elv. A család erdélyi magyar ágának megteremtõjeként elismert Degenfeld Miksa, a már idézett, 1814-ben kelt, levelében kitért arra is, hogy: „A kezdet nekem különösen nehéz volt. Idegen volt nekem mindkét nyelv, a magyar és az oláh, amelyek itt egyformán nélkülözhetetlenek, valamint a körülmények, amelyek annyira eltérõek a mi németországi körülményeinktõl.”

Degenfeld Sándor hangsúlyozza, hogy „természetes követelmény volt az ország nyelvének az elsajátítása. Én ma is tökéletesen beszélek és írok románul.”.

Kiemeli, kogy „A mai nemesség is nagy gondot fordít gyermekei nevelésére. Ha nincs módja házi nevelõt foglalkoztatni – amint azt régen tette –, a gyermekeket külföldi rokonokhoz küldi, hogy az idegen nyelveket ösztönösen, külön oktatás nélkül sajátítsák el, hiszen jól tudja, a többnyelvûség, mindamellett, hogy körében sok százados hagyomány, a látókört is tágítja.”

Degenfeld Sándor kísérletnek tekinti a nemesség mai helyzetének felvázolását, akárcsak a mai német társadalom problémáit, az egyesült Európa göröngyös útján. Látja, hogy az ifjúságban „ébred a vágyakozás olyan régi értékek és erkölcsök iránt, mint a megbízhatóság, védettség és közösségi szellem... Ennék megfelelõen változnak meg követelményeink a gyermekneveléssel kapcsolatban is.”

Degenfeld az erkölcsi értékeket mindennél többre becsüli, következetes értékrendjében az elkötelezettség, harmónia, bizalom, családi szeretet egyaránt elõtérben van.

A kötetét zárja a Johannita Lovagrend 2003 és 2004-ben megtartott összejövetelein mondott beszéde, valamint a Degenfeld család magyar ága 1766–1991.

A küllemében is idõálló kötet szövegét gondozta és szerkesztette Kovács Kiss Gyöngy. A borító Könczey Elemér, a mûszaki szerkesztés Fazakas Botond munkája. Csíkszeredában az Alutus a nyomdai munkálatok kivitelezõje.

 

Gróf Degenfeld-Schonburg Sándor: Elmélkedések. Korunk–Kompress Kiadó, Kolozsvár, 2008.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008