magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fekete Albert: Felsőfokú tájépítészképzés és a Művelődés. A Budapest–Sztána–Kolozsvár tengely


Az 1990-es évek második felében Torockón találkoztam Szabó Zsolttal, a Mûvelõdés fõszerkesztõjével. Szállást biztosított számomra és azoknak a budapesti tájépítész diákoknak, akikkel – az akkori Szent István Egyetem tanársegédeként – erdélyi tanulmányi szemlén vettem részt. Vacsora utáni beszélgetésünk alkalmával arról gyõzködött, hogy maradjunk néhány napot Torockón a hallgatókkal, vizsgáljuk meg azokat a táji, települési értékeket, amelyek a falut méltán tennék a Világörökség részévé. A feladat csábítónak tûnt, de mivel abban az idõben Torockó nagyon felkapott volt, azt kérdeztem Zsolttól, nem tudna-e inkább egy tájépítészeti szempontból kevésbé kutatott helyszínt ajánlani. Sztánát nevezte meg, és néhány hónap múlva kisebb kutatócsoportommal a Sztánai völgyben fekvõ Szentimrei-házban találtuk magunkat. Így vette kezdetét az az immár évtizedes táj- és falufelmérés, amelynek kapcsán több tucat magyarországi (és Európa más országaiból Budapestre érkezett) táj-építész fiatal jutott el a Sztánai völgybe és Erdély más tájaira.

Az erdélyi terepgyakorlatok során végzett munka eredményeit többek között a lapban és a Mûvelõdés kiadásában megjelent könyvekben közölhették a diákok és oktatóik. Az egyik legcélszerûbb eszköze lett ez a lap a tájépítészet népszerûsítésének Erdélyben: nem szakmai, hanem sokkal inkább közmûvelõdési folyóiratként olyan olvasókhoz juttatta el a tájépítészek üzenetét, akikhez egyéb csatornákon nehezen vagy talán soha nem érkezett volna meg, és így nem is olvashatták volna ezeket a táji-települési és népi kultúrával foglalkozó írásokat.

A Mûvelõdés kihelyezett szerkesztõsége, a Kós Károly tervezte sztánai  Szentimrei-ház, évente egyszer-kétszer a budapesti tájépítész diákok terepbázisa lett: a Sztánai völgy és a környezõ falvak értékes archív szakmai anyagokat tartogattak a kutakodó diákcsoport számára. A sokrétû kutatás egyre több szakembert vonzott, összekovácsolta a csoportot, aminek következtében megalakult a Sztánai Mûhely. A Mûhely több volt egyszerû szakmai csoportosulásnál: az egyetemes emberi értékek mozgatták a tagok ténykedését, sok a tájépítészettõl függetleníthetõ akció fûzõdik hozzá. Legnagyobb erénye, hogy az évek során számos magyarországi fiatalnak teremtette meg a lehetõséget arra, hogy – sok esetben életében elõször – Erdélybe utazzon, az erdélyi kultúrával, magyarságtudattal, természeti-táji környezettel megismerkedjen és örök életre szóló barátságot kössön. A Sztánai Mûhely – melynek egyik fõ életre keltõje Szabó Zsolt és a Mûvelõdés – betöltötte feladatát, de nem szûnik meg. Reményeink szerint – bár tagjai folyamatosan változnak, ugyanúgy ahogyan a bennünket körülvevõ társadalom kihívásai is – a Sztánai Mûhely szellemisége még sokáig megmarad.




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008