magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Kövek összegyűjtése ódon falak között. Újraavatták Mátyás király felújított lovasszobrát Kolozsváron


„Kolozsvár szabad királyi város közönsége hazafias örömmel tudatja, hogy ezeréves múltunk nagy királyának, MÁTYÁSNAK, AZ IGAZSÁGOSNAK szülõhelyén, városunkban, tündöklõ nagy nevét dicsõítõ szobrot állított a nemzet […]. Ez emlékmû leleplezési ünnepét legfelsõbb hozzájárulással 1902-ik évi okt. hó 12-én fogjuk megtartani. A szobor leleplezésére, mely nemcsak a nagy király szülõvárosának, hanem az egész országnak, a nemzet minden hû fiának ünnepe lesz, van szerencsénk hazafias tisztelettel meghívni. KOLOZSVÁR SZAB. KIRÁLYI VÁROS KÖZÖNSÉGE [nevében] Dr. Esterházy László fõjegyzõ, Szvacsina Géza, kir. tanácsos, polgármester” – ezt a meghívót vitték a szélrózsa minden irányába 1902 õszelõjén a hírvivõk, amikor szülõvárosa végre lerótta nagy fiával, Mátyás királlyal szembeni régi adósságát, és a magyar történelem egyik legkiemelkedõbb alakjának szobrot állított.


Mert valóban nagy napra készült akkor a nemzet és természetesen Kolozsvár. A készülõdésbe szépen illeszkedett bele az is, hogy az Erdélyi Kárpát–Egyesület arról értesítette Pótsa Józsefet, Háromszék megye fõispánját, az egyesület tiszteleti tagját: a Mátyás király szobrának avatójával párhuzamosan szervezett ünnepségekre is hivatalos. Az EKE ugyanis ebbõl az alkalomból avatta fel „a Mátyás király születési házában szervezett néprajzi múzeumát”, valamint az 1898. szeptember 10-én merénylet áldozatává vált Erzsébet királyné (Sissi) emlékére a régi Mária-lobogók mintájára készített Erzsébet-lobogót. Az EKE e lobogó alatt kívánta „tovább folytatni azt a kultúrmunkát, melynek egyik eredménye az a múzeum is, mely a néplélek és népmûvészet alkotásaival tölti meg legnemzetibb királyunk születési házának csarnokait”. Aztán elérkezett a várva várt, fényes nap, és Fadrusz János pompás alkotásáról lehullt a lepel.

Az azóta lepergett bõ évszázadban sok minden változott. Egyebek mellett az, hogy Mátyás szülõházát, az EKE néprajzi múzeumával együtt az állam elorozta és – abban bezzeg nincs változás, hogy – a mai napig sem adta vissza. Az évtizedek során a szoborcsoport kõtalapzata helyenként megszakadt, a szoboralakok némelyikérõl is eltûnt egy-egy elem, így a szoborcsoport felújítása egyre sürgetõbbé vált, mígnem 2006-ban a magyar és a román kormány együttes ülésén megszületett a döntés: a közös örökséget – ezen belül a Mátyás-szoborcsoportot – közösen állítják helyre. Fadrusz Jánosnak az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmes monumentális alkotása helyreállítási költségeit 800 ezer euróra becsülték, az összeget a magyar és a román kormány fele-fele arányban állta. A 2009-ben elkezdett helyreállítást 2010 novemberére befejezték a szakemberek, akik egyebek mellett leszedték és egyenként javították ki a mellékalakokat – Magyar Balázst, Kinizsi Pált, Báthory Istvánt és Szapolyai Istvánt –, illetve erõs vasszerkezetre függesztették fel a lovát megülõ Mátyást, hogy alóla kiszedhessék és teljesen újraépítsék a Pákéy Lajos által tervezett eredeti talapzatot.

A munka végre elkészült, így akárcsak 1902-ben, ezúttal is meghívók adták hírül a világnak, hogy eljött az újabb fényes nap. Amelyen kiderült: a Mátyás király iránti mérhetetlen ragaszkodás, szeretet és tisztelet dolgában sincs változás. A román és a magyar kormány, illetve a kolozsvári önkormányzat képviseletében Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, Vasile Timiº, a tárca államtitkára, Sorin Apostu, Kolozsvár polgármestere, valamint kollégája, László Attila alpolgármester, Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Réthelyi Miklós, a magyar Nemzeti Erõforrás Minisztérium vezetõje, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelõs helyettes államtitkár, Szõcs Géza magyar kulturális államtitkár, Tõkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és az Európai Parlament alelnöke, Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke volt jelen az eseményen. És természetesen nem hiányzott a verõfényben fürdõzõ, s az olykor esõcseppeket hullató ólmos felhõkkel dacoló kétezres ünneplõ gyülekezet sem. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjainak reneszánsz tánckara korabeli ruhákban pompázott, többen kalotaszegi, illetve székely ünneplõbe öltöztek, de eljött a csíkszentsimoni ifjúsági fúvószenekar, a hóstátiak nagymúltú énekkara, a kolozsvári Református Bethlen Gábor Földész Dalkör és a Boldizsár Béla vezette bélafalvi Tuzson János Hagyományõrzõ Egyesületnek a 15. Székely Határõrezred pazar egyenruhájában díszõrséget álló csapata is.

A szónokok egyebek mellett az örökség védelmét, az 1990-es évek nacionalista és idegengyûlölõ Kolozsvárjának európai gondolkodású várossá való válását, Mátyás mindenkoron megtartó erejét, a román–magyar együttmûködés szükséges voltát és pozitív hozadékait hangsúlyozták. Tõkés László az európai gondolkodás példájaként említette azt a Doina Cornea asszonyt és a kincses város néhai vezetõjét, Octavian Buracut, akik a Mátyás-szobrot és a magyarságot rombolni szándékozó funari korszakban az igazságos Mátyás szellemében törekedtek a románok és magyarok közötti béke megõrzésére.

A szoborcsoport újraavatóján – miként az EKE gazdagította a mûsort 1902-ben – az EMNT szervezett olyan mûsorokat, amelyekbe kicsik és nagyok egyaránt találtak kedvükre valót, és amelyre a felvidéki Ghymes együttes koncertje tette fel a koronát. A Szent Mihály plébánián a legkisebbek például kezük ügyességét próbálhatták ki korabeli, viaszpecsétes oklevelek írásában, címerfestésben, fémdomborításban, nemezelésben, agyagozásban. A felnõttek a Szent Mihály- és a Farkas utcai templomot ismerhették meg közelebbrõl helytörténészek vezetésével, a Mátyás utcában pedig kézmûves vásáron és ruhakiállításon csodálhatták meg a reneszánsz kori divatot. A Szabók bástyájában A Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János címmel az Országos Széchényi Könyvtár, az Erdélyi Történeti Múzeum, illetve a kolozsvári Egyetemi Könyvtár anyagából nyílt kiállítás, amelyen látható volt a szobor létrejöttének több mozzanata, az alkotó életpályája, és valóságos csemegének számítottak azok a Fadrusz-relikviák, amelyeket Fadrusz Jánosné Deréky Anna unokaöccse, Deréky Géza magyarországi mûfordító jóvoltából láthatott elõször a kolozsvári közönség. A tárlatmegnyitót a Munkácsy-díjas Kolozsi Tibor szobrászmûvész, a Mátyás-szoborcsoport helyreállítója vetítettképes elõadása egészítette ki, a mûvész részletesen mutatta be a felújítás mozzanatait. Egyebek mellett kiderült: Kolozsi Tibor aranyozás nyomait fedezte fel a reneszánsz uralkodó homlokát övezõ koszorún, ezért a szépmûvészeti múzeumban szemügyre vette a Fadrusz által készített, szintén aranyfüst lemezekkel bevont koszorúval ékesített Mátyás-gipszfejet. Mivel tehát Fadrusz eredetileg is ilyenre tervezte, azért pompázik ismét aranyozottan a lovát megülõ Mátyás fején a cserfa-koszorú. „Hunyadi Jánoson és Mátyás királyon kívül nincsenek olyan történelmi személyiségek, akik ennyire összekapcsolnának magyarokat és románokat” – szögezte le Ioan Piso, az Erdélyi Történeti Múzeum igazgatója, aki egyben örömének adott hangot, amiért a vezetése alatt álló intézménynek is szerepe van Fadrusz munkássága, illetve a Mátyás személyisége elõtti tisztelgésbõl.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008