magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Rövid vallomás


1953. január 15-én születtem Kolozsvárt, egy csendes, szûk kis utca földszintes házában, akkor Thälmann utcának nevezték (ma Piteºti utca). Úgy ismertem és ismerem ma is a környéket, mint a tenyeremet, minden zegét-zugát. Itt készültek tizenegynéhány éves koromban azok az elsõ zsírkréta képek, melyekkel több díjat is nyertem. Édesapám, Orbán Lajos, író, újságíró, keresztúri székely ember volt, édesanyám a kolozsvári Beruházási Bank könyvelõje. Mondták, hogy székelyföldi nagyapám tehetségét örököltem, a kitûnõen festõ, de fiatalon elhunyt Orbán Lajos unitárius lelkész génjeit (egy nagyobb olajvásznát Aratás címmel ma is õrzöm, de legtöbb képe Kiss Árpád unitárius püspöknél volt látható).

Gyermekkorom elsõ rajztanára Váczy Margit volt, Váczy mama, ahogy mi, diákok neveztük. Sokat bátorított, õ vitte el elsõ zsírkréta képeimet az akkori Pionírházba, ahol többször I. díjat nyertem. Egyik ilyen nyereménykönyvem volt a Van Gogh önarcképei kötet, mely teljesen hatása alá kerített. Délutánonként Macskássy József rajzóráira jártam, a zsidótemplom háta mögötti épületbe, itt találkoztam elõször rajzpaddal és rajztáblával. Otthon ekkor még papírt terítettem a földre, s így akvarelleztem. Zsírkréta képeimet a szobám falán készítettem, a papírt a villanykapcsoló alá csúsztattam, így közelrõl-távolról egyaránt láthattam a készülés folyamatában. Zsírkrétát elõször Benczédi Lilinél láttam, mikor éppen befejezte két nagy, fekete varjút ábrázoló képét. Õ melegen dolgozta el a „ceracolor”-t, én a késõbbiekben hidegen kentem, vakartam, fényeztem egy hajlékony acélpengével. Benczédi Sanyi bácsiéknál, a Bolyai utcai lakásban sokszor megfordultam, Jóskával egykorúak vagyunk, na meg rokonok is (édesapám és Ilus néni, mindketten a Végh família sarjai voltak). Gyakran megfordultam Sanyi bácsi közeli levõ szobrászmûtermében is, ahol a késõbbiekben számos házibulit is tartottunk.

Egész kicsi koromtól szüleim gyakran vendégeskedtek Márkos András szobrászmûvésznél. Az udvarukon magas fenyõfák sorakoztak, köztük nagyméretû szobrok. Mesélik, hogy egyszer Bandi bácsi rám szólt: „ne mind vacakolj”, mire én csípõre tett kézzel méltatlankodtam: „te azt mondod, hogy én vacak vagyok?” Késõbb képeimet szemlélve Bandi bácsi is ellátott az elsõ utasításokkal.

Lehet, hogy örököltem valamit kézügyességbõl, szépérzékbõl anyai nagymamámtól is, akinek a Zöld cukrászda mellett annak idején kalapüzlete volt, és ma is megvannak furcsa, Chirico-féle szürrealisztikus, simára esztergált fa kalapformái.

 Nagytatámat, Tatát, imádtam, és õ is engem. Mindenhova magával vitt, s megismertette velem az igazi Kolozsvárt. Egész életében nehéz munkássorsa volt, a vasúti mûhelyeknél kazánkovácsként dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Azok a nyugdíjas öregfiúk külön kasztot alkottak. Csodáltam õket, bölcsességüket, összetartásukat, segítõkészségüket, korrektségüket, mesterségbeli tudásukat. Nekik köszönhetem elsõ festõállványomat is. Tudták, hol kapunk egy eladót, s Tata megvette.

Szinte hetente vendég volt nálunk az író Tamás Gazsi bácsi, s figyelemmel kísérte festõi mûködésemet is. Egyszer aztán kézen fogott s felvitt a dombra, az Attila útra, Nagy Imre festõmûvész mûtermébe. Alkalmam volt a mestert nézni munka közben, Gazsi bácsi volt a modell.

Turós László egyengette elsõ absztrakt próbálkozásaimat. Laci bácsi édesapám kollégája volt, az Igazság grafikusa. Az Uránia-ház mellett, a padláson volt két iker mûterem kiképezve, igen szûk helyiségek, az egyik a Laci bácsié, a másik a Vasile Criºan festõmûvészé. Laci bácsi mindig vicces volt, nagyokat kacagtunk társaságában. Képeimet nézve hümmögve jegyezte meg: „Ha én ilyen bátor tudnék lenni, mint egy gyerek”. Akkor nem nagyon értettem, most már én is vallom. Akkor jutott eszembe, hogy egy vászonra nagy szemeket festettem olajfestékkel, aztán ujjnyi vastag bermanncsövet különbözõ méretekre vágtam, és szurokkal a szemgolyók helyére ragasztottam. Mint valami fegyvercsövek meredeztek a nézõre. Aztán hullámpapírral kísérleteztem, különbözõ színes op-art képeket készítettem, mozgott az egész felület.

Tizenkettedikes diák voltam a Brassaiban, s Váczy mama behozatta velem a frissebb munkáimat. Rajzórán kiállított az osztály elé, s el kellett magyarázzam mindegyik képemet társaimnak. Az óra után osztálytársam, László Zoli ötlete volt: csináljunk egy egyéni kiállítást az õ legényszobájában, hisz náluk sok mûvészember megfordul. Így igaz, Dorián Ica színésznõ lakása volt. Egy családlátogatáskor, Zoli apja, László Gerõ érdemes színmûvész is megdicsérte a képeket. Elég hosszú ideig volt ott kiállítva 25-30 képem. Osztálytársaim jöttek, hogy nem adnék nekik is a képeimbõl, vagy esetleg vennének. Adtam. Ma én próbálom felhajtani ezeket a történelmi idõk elõtti képeimet, hogy bár másolatot készítsek róluk. A brassais osztálytermünkben is két akvarellem volt a falon. Az új franciatanárnõm, elsõ óráján, mikor bejött az osztályba, megkérdezte, ki festette ezeket a képeket. Én, álltam fel. Vásárolna õ is, mondta... Már nem tudom adtam-e.

Bulizgatás közben találkoztam a kisebbik Balaskó-lánnyal, Pengóval (Erzsébettel, Pendzsivel). Az udvarolgatásból házasság lett. Ifjú korában elég sokat betegeskedett, betegágya fölött volt egyik képem (Ritmikus, hullámzó dûnék). Nándi bácsi, a szobrász és egyetemi professzor többször is forgatta akkori modern, absztrakt képeimet. Õ, aki egészen más utakon járt, megértõen, csendesen elmerengett fölöttük, pedig bõven lett volna, amit bíráljon. Anyósom, szintén mûvész, a festõnõ Osváth Zsuzsa annál zajosabb, kommunikatívabb, közvetlenebb típus volt. Idõnként 2-3 hétre otthagyta a családot és elutazott vidékre festeni. Egyébként kitûnõ anyós volt, haláláig jól megértettük egymást.

Emlékeim között kutatva, röviden ezek bukkantak elõ a feledés homályából. Mindez az egyetemi évek elõtt történt, ahol aztán Teodor Botiº, Mircea Vremir , Gedeon Zoltán és sokan mások irányították fõiskolai tanulmányaimat. S milyen kiállításokat láttam közben a Bánffy-palotai Mûvészeti Múzeumban, vagy a Szentegyház utcai Galériában. A Benczédi- és a Vremir-kiállításon magam is jócskán besegítettem a rendezésbe, ami ugyancsak tapasztalatszerzési lehetõség volt. Most is õrzöm a Benczédi-szobrot, amit akkor ajándékba kaptam. A Vremir-kiállítás rendezése közben, a mester nagy tál apró, ecetes, hagymás halat tett a terem közepébe, mi, diákjai körbe ültük, eszegettük, õ meg Duna-deltai kalandjairól, festõútjairól mesélt. Máig döbbenetes hatást gyakorolt rám néhány Bánffy-palotai tárlat. A földszinti termekben a francia impresszionizmus híres képeit állították ki. Egy másik alkalommal az emeleti termekben, az amerikai pop-art nagyjainak a képeit: Jackson Pollocktól Andy Warholig, Rothkóig, az összes nagy..., mindez eredetiben! Ma sem értem, hogy sikerült ez, akkor, az ,átkosban. S a másik nagy amerikai kiállítás a Sétatéri pavilonban. Azóta se láttam ehhez hasonlókat Kolozsváron.

1975-ben a fõiskola befejeztével kihelyeztek a Szatmár megyei Kökényesdre.

Kedves, kis, színtiszta magyar falu volt, ahol öt évet tanárkodtam. A gyerekek a színes ceruzán kívül nem nagyon tudták, hogy különbözõ festékek is vannak. Az egyik nebuló libatollakból összeeszkabált ecsetet hozott be, s mikor rákérdeztem: Mi ez?... Pamacs – válaszolta. Aztán innen eljutottunk, hogy a Napsugár és az Utunk-naptár közölte rajzaikat, díjakat nyertek.


Hogy hazajöhessek Kolozsvárra, 1980-ban, a tanári véglegesítésem után kénytelen voltam otthagyni a tanügyet, és egy reklám- és címfestõ mûhelyben találtam állást. A rendszerváltás után átvettem ennek vezetését, cégtábláktól fényreklámokig, bonyolult reklámgrafikáig mindent terveztünk és kiviteleztünk.

2000-ben versenyvizsgával foglaltam el a kolozsvári Báthory István Gimnázium rajzkatedráját, ahol azóta is tevékenykedem. Egyes fokozatú, címzetes, érdemfokozattal rendelkezõ rajztanár vagyok. A fentebb leírtak örökségét adtam tovább diákjaimnak, akik az évek során számos országos és nemzetközi kiállításon, versenyen, pályázaton vettek részt, és nyertek díjakat. Nekem is több mint 130 egyéni és csoportos kiállításom volt, itthon és külföldön, többször díjakat is kaptam. A Balaskó Nándor, Osváth Zsuzsa, Fekete László hagyatékok õrzõje, gazdagítója, népszerûsítõje is vagyok, ugyanakkor ezekbõl és más hagyatékokból (pl. Kádár Tibor, Korunk Galéria) több kiállítást is szerveztem. Könyveket, cikkeket írtam. Megjelent öt kötetem és több mint 80 mûvészeti írásom különbözõ kiadványokban. Szerepeltem sajtóban, rádióban, tévében. Munkáimat õrzik Kolozsváron, Szatmárnémetiben, székelyföldi városokban, Magyarországon, a Vajdaságban, Szlovákiában, Németországban, Izraelben, Kanadában, Amerikában stb. Tagja vagyok a Barabás Miklós Céhnek, a Romániai Képzõmûvészek Országos Szövetségének, a MROE-nak (Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete), az EMMÉ-nek.

*

Mindig is izgatott a tömbszerû, vagy áttört komponálás, a dinamikus formák és színkontrasztok, a kommunikációs jelrendszerek szerkezete, struktúrája, a reprodukció, a kontinuitás idõben és térben, a lüktetõ, nyüzsgõ mikro- és makrokozmosz végtelen skálája...


 



Hazai és külföldi egyéni kiállítások

 1970/1971/1972. Kolozsvár, Brassai-Hét, könyv-tárterem

1980. febr., Kolozsvár, Gyõzelem-klub, Pictura-poesis

2000. jan., Kolozsvár, Korunk Galéria, Graphic-poesis

2001. ápr., Kolozsvár, Báthory Gimnázium díszterme

2001. aug., Szalacs (Bihar m.), Mûvelõdési otthon

2001/2002. Tállya (Tokaj-hegyalja), Mailloth-kastély

2003. aug., Bakony–Balaton Múzeum, Olaszfalu

2004. jún., Kolozsvár, Korunk Galéria, Fekete-Fehér

2004. nov., Budapest, Grafikák

2005. szept., Szilágysomlyó, Református gyülekezeti terem

2006. dec., Torda, IKE Galéria

2007. okt., Kolozsvár, Hídelvei református gyülekezeti terem

2008. máj., Kolozsvár, Barabás Miklós Galéria

 

Hazai és külföldi csoportos kiállítások

 1968/1969/1970. Országos és nemzetközi diákkiállítások

1972/1973/1974/1975. Fõiskolás kiállítások

1975. júl., Kolozsvár, Képzõmûvészeti Szövetség Galériája, Diplomamunkák kiállítása

1976. dec., Szatmárnémeti, Mûvészeti Múzeum, Megyei Tárlat

1976/1977/1978. Szatmárnémeti, Képzõmû-vészeti Szövetség Galéria, Tavaszi és Õszi Szalonok

1980–1986. Szövetkezeti kiállítások

1986. okt., Bukarest, Nemzeti Színház, Mûvészetek Szalonja

1998. júl., Kolozsvár, Gy. Szabó Béla Galéria

1998. Zsobok, III. Nemzetközi Alkotótábor kiállítása

2000/2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010. ápr., Kovászna, Gyárfás Jenõ Városi Képtár, Csoma kiállítás

2000. máj., Budapest, Erkel Színház aulája

2000/2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008. aug., Tállya (Tokaj-hegyalja), Mailloth kastély

2000. Siklósi Várgaléria, Együtt a Kárpát-medencében

2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010. jan., Kolozsvár, Megyei Grafikai és Iparmûvészeti Tárlatok

2001. jan., Dunakeszi, József Attila Mûvelõdési Központ, Magyarság Galéria

2001. máj., Óbudai Mûvelõdési Központ, San Marco Galéria

2001. aug., Budai Vár, a Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Régiók Millenniumi Találkozása a Képzõmûvészetben

2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010. Kolozsvár, Apáczai Galéria, EMME-tárlatok

2001. júl., Székelyudvarhely, Pincegaléria

2001. nov., Csíkszereda, Megyei Tanfelü-gyelõség díszterme

2001. dec., Szováta, Teleki Oktatási Központ

2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009. ápr., Kolozsvár, Romulus Ladea Galéria

2002. jan., Kolozsvár, Phoenix könyvesbolt, Világhírnév kirakatkiállítás

2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010 A Barabás Miklós Céh közös tárlatai

2003. júl., Bakony–Balaton IX. Nemzetközi Alkotótábor

2003/2004/2006. febr., Kolozsvár, Mátyás szülõház, Amici Amaryllis

2004. febr., Beszterce, EMKE Magyar Ház

2004/2005. jún., Kolozsvár, a Református Kollégium díszterme

2005. febr., Kolozsvár, Fehér Galéria

2005. aug., Kolozsvár, Szépmûvészeti Múzeum, Bánffy-palota, Tíz éves a Zsoboki Alkotótábor

2008/2009. aug., Budai Vár, MROE biennálé

2008. aug., Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet, Bethlen-terem, EMKES (Stockholm) és Házsongárd Alapítvány aukciós kiállítása

2008. szept., Szabadka, Modern Galéria, Kisképek Vándorkiállítása

2008. szept., a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Aula-Galériája

2009. febr., Zenta, Városi Múzeum

2009. márc., Topolya (Szerbia), Art Gallery

2009. ápr., Bácskossuthfalva, 9+1 Mûvésztelep Alkotóháza

2009. ápr., Horgos, Bartók Béla Közmûv. Egyesület kiállítóterme

2009 Kolozsvár, Reményik Sándor Galéria

2009. nov., Székelyudvarhely, Református parókia, Szivárvány Gyermekotthon

2009. dec., Kolozsvár, Tíz éves a Házsongárd Alapítvány

2009. dec., Temesvár, Új Ezredév Református Központ

Számos aukciós kiállítás stb.

 

Hazai és külföldi alkotótáborok



1998. aug., Zsobok, III. Nemzetközi Alkotótábor

2000. júl., Kézdivásárhely, Incitato

2000/2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008. aug., Tállya (Tokaj-hegyalja), Central European Arts Camp

2001. júl., Székelyudvarhely, Bolyai Nyári Akadémia

2002. jún., Szögyén (Szlovákia), IV. Nemzetközi Alkotótábor

2003. júl., Bakony–Balaton Nemzetközi Alkotótábor

 



Irodalom

Murádin Jenõ: Fiatalok. Igazság, 1980. február 20.

Szabó Csaba: Ecset itt is, ecset ott is. Szabadság, 1997. szeptember 24.

xxx: Erdélyi Magyar Ki Kicsoda 2000. Scripta, Nagyvárad 1999.

Németh Júlia: Graphicpoesis. Szabadság, 2000. január 15.

K. B. [Ketesdy Beáta]: Orbán István mûveibõl nyílt kiállítás a Korunk Galériában. Krónika, 2000. január 17.

Németh Júlia: Orbán István kiállítása a Korunk Galériában. In Kolozsvár-mûhely és vonzásközpont. Szemelvények tíz esztendõ képzõmûvészeti krónikájából. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2000.

Németh Júlia: Mûvészeti oktatás a Báthoryban. Szabadság, 2001. április 28.

Szabó Csaba: Orbán István grafikus. Világhírnév (harmadik szám) 2001. május 17.

Dérer Ferenc: Három kiállítás a Szalacsi falunapon. Bihari  Napló, 2001. augusztus 11–12.

Rácz Éva: Gyermekálmok rajzban. Szabadság, 2001. okt. 1

Németh Júlia: Báthory-szobor és virágesõ. Szabadság, 2002. május 16.

Banner Zoltán: Szó, eszme, látvány. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002.

Varga Róbert: A Bakony varázslatos, szép világa. Képzõmûvészeti tábor és kiállítás Olaszfaluban. Napló (Veszprém), 2003. július 18.

Sütõ Ferenc: A szépmûvészet hármas útján. Mûvelõdés LVII. évf., 1 sz. 2004. január.

Heim András: A megfoghatatlan kivetítése. Szabadság, 2004. június 9.

Németh Júlia: Grafikus a pincében, padláson. Orbán István, a kutató rajztanár. Szabadság, 2004. július 3.

Fodor György: Hármas bemutató a hagyományok szellemében. Vasárnap, 2006. január 22.

Ö. I. B. [Ördög I. Béla]: Egy Jósika-örökség. Szabadság, 2006. április 20.

Németh Júlia: Klubgaléria a múltban, Klubgaléria a jövõben? Szabadság, 2007. július 21.

Németh Júlia: A valósághû megjelenítéstõl az absztraktig. Orbán István kiállítása a hídelvei református gyülekezeti teremben. Szabadság, 2007. október 20.

F. I. [Farkas Imola]: Az alkotó fantázia ünnepe a BMC-nél. Szabadság, 2008. május 14.

Németh Júlia: Variációk variációinak variációi. Szabadság, 2008. május 17.

Németh Júlia: Orbán István grafikai tárlata a Barabás Miklós Galériában. In Kolozsvár-mû-hely-szín. Litera–Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2008.

xxx: Erdélyi Magyar Ki Kicsoda 2010. Alföldi Nyomda, Debrecen, 2009.

Németh Júlia: 1989 utáni mûvészeti morfogenezis Erdélyben. A jelen képzõmûvészeinek szín-vallása. Atelier (Szlovákia), 2010/1.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008