magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Zsolt: Csetri Elek (1924–2010)


Azok közé a kolozsvári értelmiségiek közé tartozott Csetri Elek, akik ha esett, ha fújt, kinn voltak a Bükkben minden áldott hét végén, hogy a napi sokórás íróasztal melletti görnyedésüket, munkájukat valahogyan kipihenjék, fejüket kiszellõztessék. Egykori kirándulótársai lassacskán elmaradoztak, kikísértük õket a Házsongárdba, vagy nem vállalkoznak már a fárasztó túrákra. Õ nyolcvanhatodik életévében is azon a télutói hideg vasárnapon az erdõt járta, felfrissülést keresve. Utolsó, szinte befejezett könyve mellõl állt fel. Egykori mestere, munkatársa, Erdély legendás hírû levéltárosa, Kelemen Lajos emlékét megidézõ monográfiáján dolgozott, már csak az utolsó simítások voltak hátra.

A Mûvelõdés szerkesztõsége szomorú kötelességének tesz eleget, amikor búcsúképpen ebbõl a könyvébõl közli a bevezetõ egy részét. Nekünk szánta kiadásra, a pályázati határidõre el is készült volna. Úgy érezte, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület évfordulós emlékkönyvében tavaly közölt hosszabb tanulmány után méltó módon, a mester életrajzát és teljes életmûvét mutatja be levéltári források és személyes emlékek alapján. Mindkettejükre jellemzõ módon külön fejezetben gyûjtötte össze a Kelemen Lajos-anekdotákat is. Hiszen volt érzéke a humorhoz, még ha néha fanyarra is sikerült.

Emlékeimben is úgy él, amikor éppen 45 esztendeje, a kolozsvári egyetemen elsõéves magyar szakos diákként Magyarország történetérõl szóló elõadásait hallgattam, s aztán vizsgáztam is nála. Az órákon is többnyire nemcsak a száraz történelmi tényeket ismertette, hanem szívesen idézte a jeles személyiségek alakját rövid humoros történetekkel, adomákkal, bizonyosan azért, hogy leendõ tanárokként tovább tudjuk adni a magyar irodalomórákon.

A kapcsolatunk a késõbbiek során sem szakadt meg. A Jóbarát szerkesztõjeként s a lap Tantárgyolimpiájának egyik szervezõjeként sokszor kerestem fel tanácsért, ha helytörténeti kérdéseket illesztettünk be egy-egy fordulóba. Aztán a Kriterion szerkesztõjeként közvetlenül is megismertem rokonszenves egyéniségét munkamódszerét, amikor a Kõrösi Csoma Sándor monográfiáját gondoztam, vagy amikor Zágoni Jenõ Kõrösi Csoma-bibliográfiájának szaklektoraként a szõrszálhasogatásig precíz adatokat kért számon a szerzõtõl.

A Mûvelõdés is mindig számíthatott szakértelmére, már a diktatúra éveiben munkatársa volt, és nem csak a Tordára vagy Aranyosszékre vonatkozó ismereteit osztotta meg az olvasóval. Amikor aztán Kolozsvárra költöztettük 1991-ben a lapot és átvettem a szerkesztését, az elsõ szóra mellénk állt, nemcsak tanáccsal, jó szóval, de tanulmánnyal, tudománynépszerûsítõ írással egyaránt.

Legsikeresebb kiadványunkat is neki köszönhetjük: a háromszor is utánnyomott Az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka elõbb a lap hasábjain jelent meg, majd kibõvítve és a mikóújfalusi születésû, utolsó lakhelye szerint soproni festõmûvész, Szabó Béla fejedelemportréival sikerült egy olyan szép kézikönyvet elsõsorban a fiatalok kezébe adni, amelyben együtt van az összes megválasztott erdélyi fejedelem János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig, hosszabb-rövidebb életrajzzal, Erdély történetében vállalt szerepének szûkszavú vagy részletezõbb értékelésével.

Aztán az Erdélyi ezredek a francia forradalom és a napóleoni idõk háborúiban (1792–1815) címmel adtuk ki a rákövetkezõ évben.

Állandóan érdeklõdött szûkebb pátriája, Torda és Aranyosszék múltja és jelene iránt. A Mûvelõdésben az 1970-es évek elején közölt összeállítástól kezdve dédelgetett álma volt Lászlóffy Aladárral összeállított vidékmonográfiája, aminek a tanulmányait aztán hasznosítani tudtunk 2005-ben három lapszámunkban. Hogy aztán továbbfejlesztve a Kriterion Könyvkiadónál megjelent kötetben a legmagvasabb, Aranyosszék történetét a kialakulásáról írott tanulmányával állított mércét a kollégák, de az utókor számára is.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008