magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Gaal György: Húszéves a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. Ünnepi közgyűlés


A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság (KLMT) 1990. február 7-ét tekinti megalakulási idõpontjának, úgyhogy 2010-ben fennállása 20. évfordulóját ünnepelheti. Ennek jegyében rendezték meg március 6-án idei közgyûlésüket is. Az ünnepélyességét két tényezõ is fokozta. Az egyik, hogy a hosszas renoválás után 2009. május 15-én kolozsvári turisztikai központként felavatott Szabók bástyájában (Bethlen-bástya) rendezték, mely jelvényükön is szerepel, s itt ez volt az elsõ magyar jellegû megnyilvánulás, a másik pedig, hogy az RMDSZ javaslatára kinevezett új mûvelõdésügyi miniszter, Kelemen Hunor vállalta az évfordulós ünnepség fõvédnöki tisztségét, s elfogadta a társaság tiszteletbeli pártoló tagságát.

A szombaton délelõtt tartott közgyûlésre a társaság a Mátyás-szobor elemeit díszítõmotívumként felhasználó színes meghívót bocsátott ki, s a sajtó útján is közölte a mûsort. Elsõ mozzanatként a bástya földszinti termében kiállítás-megnyitóra került sor. Takács Gábor, a KLMT irodavezetõje ex libriseit, Balázs László pedig bõrplasztikáit állította ki. Gaal György KLMT-elnök üdvözlõ szavai után Németh Júlia mûkritikus értékelte a kiállítók mûvészetét. Bevezetõben a mûemlékvédelem és az ex librisek történetét is felvázolta. Rámutatott, hogy a két mûvész híres mûemlékeket vagy azok részleteit örökítette meg. „A mûemlékvédelemnek egy fajtája ez is, hiszen azáltal, hogy mûvészi átlényegítésben ugyan, de ráirányítja a figyelmet az eredeti alkotásra, annak védelméhez is hozzájárul”. (Németh Júlia szövege megjelent a Szabadság címû kolozsvári napilap március 16-i számában.) A tárlatmegnyitót Albert Júlia színmûvész három, tárgyhoz illõ szavalata tette hangulatossá. A zsúfolásig megtelt teremben a társaság tagságán és a mûvésztársakon kívül az írott és elektronikus sajtó számos képviselõje jelent meg, akik fõleg a megérkezõ minisztert ostromolták kérdéseikkel. Rövid szünet után az emeleti ülésteremben folytatódott a rendezvény. A tulajdonképpeni közgyûlés mûsorát némileg módosítani kellett, mert a fõvédnök-miniszternek korlátozott volt az ideje.

Gaal György elnök megnyitójában üdvözölte a megjelenteket, s külön is köszöntötte Kelemen Hunor minisztert, valamint Szilágyi Mátyás fõkonzult. Ezt követõen felolvasta a társaság húszéves tevékenységérõl szóló – alább közölt – összefoglalóját. A továbbiakban Maksay Ádám ügyvezetõ alelnök és Bartha Csaba számítógépes vetítéssel bemutatta az éppen folyó restaurálást megelõzõen a Mátyás-szoborról készített térfelmérést. Hangsúlyozták ezen új technikai megoldás elõnyeit. A közel száz részvevõ, mint fõ eseményt várta Kelemen Hunor kitüntetését. Miután az elnök bejelentette, hogy a KLMT választmánya a mûemlékeink védelme és megõrzése terén rá háruló felelõsségteljes munkásságáért tiszteletbeli pártoló taggá választotta Kelemen Hunort, felkérte Szép Gyulát, az RMDSZ ügyvezetõ alelnökét, hogy tartsa meg laudációját. A személyes emlékeket is felidézõ beszéd vázolta a kitüntetett pályafutását. Az elnök és az ügyvezetõ alelnök átadták a diplomát és a társaság dombormûves jelvényét Kelemen Hunornak. A továbbiakban a miniszter szólt a KLMT-vel kapcsolatos emlékeirõl, élményeirõl. Még rádiósként került kapcsolatba a társaság munkájával. Ezt mindig a szakmaiság és komolyság jellemezte. A KLMT önszervezõdésünk fontos tényezõje, s mint miniszter mindenben segíteni kívánja mûködését. Röviden vázolta azokat a problémákat, amelyek most a kulturális tárcát foglalkoztatják. Az egyik, hogy a nemzeti összterméknek csak nagyon kis hányada jut a mûvelõdésre Romániában. Még a szomszédos Bulgáriában is jobb a helyzet. Ki kell dolgozni a kulturális örökség törvénykönyvét, amely ne csak szabályokat tartalmazzon, hanem büntetéseket is azok részére, akik az örökséget rongálják, vagy pusztítják. Továbbá szükséges az örökség minél teljesebb felmérése, pontos nyilvántartása, ebben a jellegzetesen kisebbségi értékeknek is szerepelniük kell. Az elnök kávészünetet hirdetett, s felhívta a megjelentek figyelmét az ülésterem tárlóira, amelyekben a társaság néhány tagjának (Asztalos Lajos, Gaal György, Kovács András, Maksay Ádám, Takács Gábor) megjelent köteteibõl állítottak ki. A szünet folyamán a sajtó képviselõi a minisztert, a társaság vezetõit és a kiállító mûvészeket faggatták. Az érdeklõdõk megismerkedhettek a helyreállított bástya belsõ tereivel.

A szünet után szûkebb körben folytatódott a közgyûlés. Az üzenetek, üdvözletek következtek. Maksay Ádám felolvasta Gémesi Ferencnek, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkárának a villámpostán küldött üzenetét. A hivatal különben az évfordulós ünnepségek megszervezését is jelentõsen támogatta. A továbbiakban Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári fõkonzulja üdvözölte a megjelenteket s értékelte a társaság munkáját. Végül Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület elnöke a nagyobb testvér, az idén 125 éves – évfordulóját a kolozsvári Állami Magyar Opera nagytermében az április 17-i gálaelõadáson megünneplõ – egyesület részérõl mondott elismerõ szavakat.

Maksay Ádám alelnök a KLMT idei terveit és további évfordulós rendezvényeit sorolta fel. Szólt a meghirdetésre kerülõ mûemlék-fotópályázatról, a Kolozsvár rejtett kincseit bemutató szabadtéri kiállításról, a jelenleg a Szentpéteri templom mögött található Mária-oszlop restaurálási tervérõl és a társaság lépéseirõl a szobor eredeti helyére történõ viszszaállításával kapcsolatban. Remélhetõleg sikerül a mûvész utolsó lakhelyén egy Gy. Szabó Béla-emléktáblát leleplezni. Folytatódik a mûemlék-adatbázis kiépítése, a lézerszkenneres felmérés. Õsszel egy jótékonysági operabál, valamint a társaság 20 éves tevékenységét bemutató kiállítás zárja majd az évfordulós ünnepségeket. A gazdasági-pénzügyi jelentést Katona Réka közgazdász olvasta fel, s a tagság jóváhagyta. A hozzászólások rendjén Starmüller Géza választmányi tag emlékezett a KLMT elõzményeire és megalakulási körülményeire.

Az erdélyi magyar mûemlékvédelem idõszerû kérdései címmel meghirdetett kerekasztal-beszélgetésre már olyan kevés idõ maradt, hogy csak Guttmann Szabolcs olvashatta fel vitaindítóját. A vitát egy késõbbi idõpontra kellett halasztani. Guttman kísérletet tett az erdélyi magyar mûemlék fogalomkörének meghatározására. Utalt a mûemlékvédelem hazai helyzetére, a stratégiák hiányára. Pozitív példaként említette a Nagyszeben városában történt helyreállításokat, a városkép átalakítását 2007-re, amikor a város az Európa kulturális fõvárosa címet viselte. Befejezésként Gaal György felolvasta megemlékezését a társaság alapítójáról, elsõ elnökérõl, Balogh Ferenc mérnökrõl.

A Házsongárdi temetõbe ellátogató kisebb csoport felkereste Balogh Ferenc sírját a Lutheránus sírkertben. Itt elõször Gaal György idézte fel Balogh emlékét, majd Starmüller Géza egészítette ki az elhangzottakat. Gaal György és Takács Gábor a KLMT, Szilágyi Mátyás pedig a magyar fõkonzulátus koszorúját helyezte a síremlékre. A koszorúzáson jelen volt Balogh Ferenc fia, Balogh András egyetemi tanár is. Gaal György utalt rá, hogy a társaság megalakulásakor választott két tiszteletbeli elnök, Csetri Elek történettudós és B. Nagy Margit mûvészettörténész már szintén a Házsongárdban nyugszik, a KLMT az õ emléküket is kegyelettel ápolja. A nap eseményeit a Fullton szálló éttermében záró állófogadás lehetõséget adott az Erdély különbözõ vidékeirõl érkezõ mûemlékvédõk, szakemberek kötetlen eszmecseréjére.

 

G. Gy. 

 

A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság húsz éve

Két évtizeddel ezelõtt a nagy változások és szervezkedések korát éltük. Az éppen csak megalakult RMDSZ szorgalmazta a szakmai civil szervezkedést, úgyhogy ernyõje alatt sorra jöttek létre a társaságok. Szervezkedtek a muzsikusok, a képzõmûvészek, a mûszakiak. A mûemlékek sorsát szívükön viselõ építészeket, történettudósokat, mûvészettörténészeket, lelkészeket és írókat január 21-re Balogh Ferenc építészmérnök, Kolozsvár alpolgármestere hívta tanácskozásra a kolozsvári Állami Magyar Opera próbatermébe. Itt határozat született az „RMDSZ kolozsvári Mûemlékvédõ Társaságának” a megalakításáról, s a 26 aláírással ellátott programnyilatkozatot a február 7-i Szabadságban valamint több napilapban sikerült közzétenni. Eszerint a társaság az RMDSZ és a Történelmi Mûemlékek Bizottságának (Comisia Monumentelor Istorice) „vétójoggal rendelkezõ konzultatív szervévé kíván lenni”. A történelmi, régészeti, képzõmûvészeti, néprajzi, egyházi vagy kegyeleti „sajátosan magyar vagy közös érdekû” mûemlékek sorsát kívánja figyelemmel követni. Kapcsolatot tart fent minden hasonló célú társasággal, egyházi és állami szervvel. Felsorolják a védelem körébe tartozó érték-kategóriákat. Végül a nyolcadik pontban leszögezik: „A Mûemlékvédõ Társaság az európai értékek körforgásába kívánja bekapcsolni sajátos kultúrértékeinket népszerûsítõ és tudományos igényû publikációk, fotók és filmek segítségével, valamint tervbe veszi a romániai magyar mûemlékek repertóriumának összeállítását is”.

Rövidesen sor került a szervezkedõ közgyûlésre, az ideiglenes választmány megválasztására (Balogh Ferenc elnök, Gaal György, Elkán György, Kovács András alelnökök, Daróczi Miklós titkár), majd az Alapszabály kidolgozására. Ekkor már a társaság felveszi az erdélyi mûemlékek legjobb ismerõjének, Kelemen Lajos levéltáros történettudósnak a nevét címébe, s mint Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaságot (KLMT) jegyzik be a törvényszéken. A társaság 1990. október 19-én tartja tagtoborzó és bemutatkozó gyûlését a Brassai Sámuel Gimnázium amfiteátrumában. Ezen Balogh Ferenc ismerteti a célkitûzéseket, munkaprogramot, Kovács András és Daróczi Miklós mûemlékvédelmi kérdésekrõl, Gaal György Kelemen Lajosról tart elõadást. A továbbiakban jelentkeznek a társasághoz fiókként csatlakozni kívánó nagyváradi, aradi, szatmári, brassói, marosvásárhelyi, segesvári mûemlékvédõk képviselõi, akik ismertetik az ottani szervezkedés helyzetét. A Kárpát Turista Egyesület képviseletében Tövissi József ajánlja fel a rendszeres együttmûködést. Az 1991-es tisztújító közgyûlésen kerül sor a végleges vezetõség megválasztására. Két jeles kutatót tiszteletbeli elnökségre méltatnak: B. Nagy Margit, Csetri Elek. Balogh Ferenc elnök mellett Bara István (Szatmárnémetibõl), Gaal György és Kovács András lesz az alelnök, Asztalos Lajos a titkár. Választmányi tagok: Szabó Bálint, Starmüller Géza. Egy évtizeden át ebben a felállásban mûködik a társaság.

Nehéz volna itt számba venni a társaság rendezvényeit, nyilatkozatait, kiállításait, mûemlék-konferenciáit, emléktábla-állításhoz nyújtott támogatását. Most csak néhány vonatkozásra utalunk. A társaság még 1990-ben bevezette, hogy székhelyén, a Belvárosi Unitárius Egyházközség egyik helyiségében minden szerdán délután 6-tól megbeszélést tart, s fogadja a mûemlékek iránt érdeklõdõket, tanácsokat ad. Ezekre a 90-es évek közepéig rendszeresen tartott fogadónapokra a választmányi tagokon kívül állandóan jöttek érdeklõdõ polgárok, rendszerint a mûemlékvédõk figyelmét igyekeztek egy-egy rombolásra vagy csak sürgõs mentést igényelõ épületre felhívni. Ez Kolozsvár viszonylatában 1992-tõl különös hangsúlyt kapott, hiszen ekkor kezdõdött a 12 évig tartó hírhedt Funar-korszak, mely a magyar vonatkozású emlékek eltüntetését tûzte ki céljául. Néha távolabbi városokból is érkeztek e szerdai alkalmakra. Sajnos, a legtöbb esetben a társaság legfeljebb egy-egy átiratot tudott megfogalmazni a felvetett kérdésben, de hiányoztak a hathatós eszközei a közbelépésre. 

A KLMT az éveken át vajúdó mûemlék-törvényhez a 90-es évek közepén kiegészítõ javaslatokat nyújtott be, s ezeket eljuttatta az RMDSZ vezetõségéhez is. Mellesleg bármilyen mûemléki kérdés merült fel, az RMDSZ – akkoriban – rendszeresen kikérte a társaság véleményét. A törvény kiegészítéseként elkészítettük a Házsongárdi temetõ védelemre javasolt sírjainak, kriptáinak a jegyzékét is. A megjelent törvény és a 2004-es hivatalos mûemlék-jegyzék alig vette figyelembe javaslatainkat. A temetõt is csak mint egészet nyilvánította mûemlékké.

A társaság 1994-ben három emlékérmet készíttetett Venczel Árpád szobrászmûvésszel, s ezek odaítélésével ismeri el a mûemlék-restaurálás (Kós Károly-díj), a mûemlék-felmérés (Debreczeni László-díj) valamint a mûemlék-megörökítés (Veress Ferenc-díj) terén elért kiemelkedõ eredményeket. Azóta két-három évenként sor kerül e díjak odaítélésére. Eddig Kós Károly-díjban részesültek Zakariás Attila, Kovács András, Venczel Árpád, Mihály Ferenc, az aradi Szabadság-szobor restaurátorai, Gergely Istvánné; Debreczeni László-díjat kapott Murádin Katalin, Gyöngyössy János, Dávid István, Keresztes Gyula, Dukrét Géza, Murádin Jenõ; Veress Ferenc-díjjal jutalmaztuk Kántor Lászlót, Szabó Tamást, Miklóssy Sikes Csabát, László Miklóst, Zepeczáner Jenõt.

Sikerült a Mûvelõdés szerkesztõségével közösen három vándorkiállítást összeállítani Kós Károly, Debreczeni László és Bánffy Miklós grafikáiból. A 90-es évek második felében ezek sorra járták Erdély kisebb-nagyobb városait Aradtól Sepsiszentgyörgyig, Szatmárnémetitõl Temesvárig. Emellett több alkalmi kiállítást rendeztünk Takács Gábor grafikáiból, Balogh Ferenc és Bíró Gábor fényképfelvételeibõl, Gál Éva Emese linómetszeteibõl, melyek mûemlékeket ábrázoltak.

A társaság tervei közt szerepelt a nevezetes épületek emléktáblával való megjelölése is. Még 1991 októberében századik születésnapján sikerült táblával megjelölnünk Herepei János kolozsvári szülõházát, de azután Kolozsvárt ilyen jellegû táblák elhelyezése teljesen kivitelezhetetlenné vált. Tordán a templomkertben Kõváry László-táblát állítottunk. A szatmáriak Gellért Sándor, Csûry Bálint és Tamás László szülõházát jelölték meg. Starmüller Géza tagtársunk útján közremûködtünk Erdély számos településén táblák kivitelezésében, elhelyezésében. A társaság és különösen Balogh Ferenc sokat tett az aradi Szabadság-szobor kiszabadításáért, majd restaurálásának megszervezéséért. 2002-ben a kolozsvári Mátyás-szobor világörökséggé nyilvánításáért indítottunk mozgalmat.

A 90-es évek közepén a társaság az EMKÉ-vel közösen magyarországi támogatásból megvásárolta a Kolozsvár határában lévõ Kós-házat, Kós Károly elsõ megépült munkáját az örökösöktõl. Így sikerült megmenteni a pusztulástól. Használatra a Transylvania Trust kapta meg azzal, hogy mûemléki rendbetételérõl gondoskodjék.

Az egyesület évrõl évre Szatmárnémetiben rendezett mûemléki konferenciákat, ezeken meghívottként számos magyarországi szakember is részt vett: Az egyházi mûemlékek helyzete Romániában (1995), Mûemlékvédelem és önkormányzat (1996), A népi építészet és védelme (1997), Meghagyni romnak vagy kiépíteni (1998), Kastélyok, udvarházak (1999), Történeti városközpontok védelme és rekonstrukciója (2001). A szatmáriak periodikusan kiadták a Mûemlékvédõ Hírek címû négyoldalas nyomtatott tájékoztatót a 90-es években.

 

*

A társaság ügyeit kezében tartó Balogh Ferenc elnököt 2001-ben gyógyíthatatlan betegség támadta meg, mely a következõ év októberében halálát okozta. Úgyhogy jó két évig alig mûködött a KLMT, s újbóli beindítása is sok nehézségbe ütközött. A 2003 áprilisában megtartott tisztújító közgyûlésen Gaal Györgyöt választották elnökké, Maksay Ádámot ügyvezetõ alelnökké, Kovács András és Bara István megmaradt alelnöknek, Asztalos Lajos titkárnak. Starmüller Géza és Keresztes Géza (Marosvásárhely) a két választmányi tag.

Az új választmány egyik legsürgetõbb feladata volt a megváltozott körülményekhez igazodó, átdolgozott Alapszabály elfogadtatása és törvényszéki bejegyzése. 2006-ban sikerült a Belvárosi Református Egyházközségtõl irodahelyiséget kapni, ahol 2009-tõl Takács Gábor irodavezetõ rendszeresen fogadóórát tart, és intézi a társaság ügyeit.

Az utóbbi években a KLMT közgyûléseit rendszerint konferenciákkal köti össze. Hallatta szavát a Sétatér megmentése érdekében. Egy Maksay Ádám vezette csapata részt vett a Fõtér átrendezésére kiírt pályázaton, sajnos nem nyert. Lakossági fórumot hirdetett a Fõtér átrendezésével kapcsolatban, melyre meghívta a gyõztes Planwerk-kollektíva és a városi tanács képviselõit is. Az ott megfogalmazott véleményt a városvezetés nem méltatta figyelemre. A 2004-ben megjelent mûemlékjegyzék Kolozsvárra vonatkozó fejezetét átdolgozta a magyar vonatkozásokkal kiegészítve, s szorgalmazza ennek városonkénti elkészítését. Nyaranta különbözõ erdélyi, mûemlék templomokkal rendelkezõ falvakban mûemlék-karbantartási és felmérõ táborokat rendez hazai és magyarországi fõiskolai hallgatók bevonásával. Eddig Magyarbikalon, Farnason, Magyarlónán mértük fel a templomokat. A felméréseket az egyházközség felhasználhatja a restaurálási pályázásnál. 2005 februárjában Kolozsvárt is sor került egy háztulajdonosokat megcélzó egész napos mûemlékvédelmi kurzusra.

2006-tól Maksay Ádámot a háromdimenziós lézerszkennelés foglalkoztatja, ennek titkait Portugáliában sajátítja el, majd a portugál céget meghívja Kolozsvárra, ahol elkezdik a mûemlékek (Mátyás-szobor, Bethlen-bástya, Farkas utcai templom) ilyenszerû rögzítését. Ugyancsak 2006 nyarától a széki, ormányi és némai református mûemléktemplomok állagmegóvásában mûködik közre a társaság. Különösen nagy feladatnak ígérkezik a kolozsvári Farkas utcai gótikus templom restaurálása. Ehhez a pályázást a társaság végzi.

A társaság elnöke állandóan szerepel a sajtóban mûemlékeket bemutató cikkekkel, tanulmányokkal. Kötete jelent meg a Házsongárdi temetõrõl, a Rhédey-palotáról, két városkalauza, egy Kolozsvár-albuma. Kovács András alelnök is az erdélyi késõ reneszánszról tett közzé értékes könyvet, s több szakdolgozatot rangos folyóiratokban. Asztalos Lajos három, Murádin Jenõ pedig tíznél több könyvvel szolgálta a mûemlékek megismertetését az utóbbi pár évben. Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) Erdélyi Gyopár címû folyóirata külön rovatot bocsát a társaság rendelkezésére. A KLMT tervei közt szerepel kiadványok közzététele. Eddig csak egy temetõ-térkép jelent meg támogatásával (1994). Közelebbrõl egy album is készül.

A társaság tagjai számos alkalommal rendeztek város- és temetõ-sétákat, s ezeken mindig felhívták a hallgatóság figyelmét a mûemlékvédelem idõszerû kérdéseire. Legutóbb, 2009 õszén a kolozsvári iskolások számára rendeztünk mûemlék-ismereti vetélkedõt. A siker nyomán az idén is meghirdetjük a versenyt. Nemzetközi mûemlék-fényképezési pályázatot írtunk ki, a beérkezett mûveket kiállítottuk. Maksay Ádám, László Miklós valamint László Csaba három mûemléki fotókiállítását társaságunk rendezte meg.

A társaság sajtó útján is állandóan tudatosítja a mûemlékvédelem fontosságát. Országos viszonylatban egyelõre nem tudjuk átfogni és követni a veszélyeztetett magyar vonatkozású mûemlékek és védelemre szoruló épületek sorsát. Ehhez sokkal több munkatársra, anyagi forrásokra volna szükség. Csak itt Kolozsváron három égetõ kérdés foglalkoztat. A tervbe vett Magyar utcai Mûvelõdési Központ helyén álló kaszárnyaépületek szerepelnek a mûemlékjegyzéken; a szintén mûemlék kétágú református templom mögötti sporttelep helyére több emeletes épületet szándékozik emeltetni a tanfelügyelõség, eltakarva ezzel a templomot, a Házsongárdi temetõ jeles sírjainak legalább egy részét mûemléki védelemben kellene részesíteni.  

Távlatilag szeretnõk megteremteni az erdélyi mûemlékek dokumentációs központját, esetleg intézményesíteni a Mûemlékek Erdélyi Gondnokságát. Szorgalmazzuk egyházi múzeumok szervezését. Saját erõnkbõl egy állandó mûemléki tanácsadó szolgálatot fogunk beindítani azok számára, akik ilyen jellegû házakban laknak, vagy ezek tulajdonosai. 2005 novemberétõl mûködõ honlapunkat legutóbb 2009-ben újítottuk fel (www.klmt.ro).

A társaság tevékenységét nagymértékben befolyásolják az anyagi juttatások. A romániai központi forrásból származó pénzösszegeket elosztó Communitas Alapítvány 2005 júniusától ún. normatív támogatásban részesíti a társaságot. A többi pénz mind pályázatokból adódik: önkormányzatok támogatása, magyarországi meghirdetések (Illyés Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Miniszterelnöki Hivatal, Szülõföld Alap) valamint nemzetközi kiírások.

Végezetül még megjegyezzük, hogy a KLMT országos szervezet, de nem egyedüli e téren a romániai magyarság berkeiben. Sepsiszentgyörgyön 1990 óta mûködik a Keöpeczi Sebestyén József Mûemlékvédõ Társaság, a nemrég elhunyt Kónya Ádám alapította. Tevékenységérõl jó ideje nincs hírünk. Ellenben a nagyváradi székhelyû 1993-ban létrehozott Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaságról s annak igen tevékeny elnökérõl, Dukrét Gézáról csak az elismerés hangján szólhatunk. 


 

 

A mûemlékvédõ Balogh Ferenc

(1941–2002)

 Az 1989-es hatalomváltozás utáni évtizedben erdélyi magyar viszonylatban Balogh Ferenc volt az, aki leginkább átfogta, valósággal megtestesítette a mûemlékvédelmet. Építõmérnökként már korábban is foglalkozott a kérdéssel, de az ekkor keletkezett ûrben õ vállalta magára a mûemlékvédelem megszervezését, s lett szószólója ennek a számunkra azóta is nagyon égetõ kérdésnek. Társaságot szervezett erre a célra, az RMDSZ és az EMKE részérõl is õ lett felelõsévé ennek az ügynek.

Életpályája tanulságosan tükrözi és szemlélteti a szocializmusnak nevezett korszak kisebbségi értelmiségének lehetõségeit, behatárolt mozgásterét.  Pedig szerencsés csillagzat alatt született. A nemzetközileg is jó tollú baloldali közíróként ismert  Balogh Edgár és a vargyasi unitárius hagyományokat közvetítõ Baloghné Máthé Rebeka fiaként látta meg a napvilágot Kolozsvárt, 1941. március 9-én. 1944– 1945-ben a politikai változások idején édesapja vezetõ szerepet játszik Kolozsvár közéletében, fõszerkesztõ, majd egyetemi tanár, sõt a Bolyai Egyetem rektora is. De az elemista Ferenc, Ferke – ahogy a családban szólították – rövidesen megismerheti a meghurcoltatást is, mikor az édesapát 1949 õszén letartóztatják. Csak mikor az érettségihez közeledik, 1956-ban hoz megkönnyebbülést a rehabilitás. Õ közben a város akkori legrangosabb tanintézetében ismerkedik meg az ideológiai szempontok szerint megszûrt tananyaggal. 1957-es érettségi tablóján még a 7-es számú magyar tannyelvû Fiúközépiskola szerepel. Az évben ünneplik az intézet fennállásának 400. évfordulóját, s az egykori Unitárius Kollégium felveheti a nagy példakép, Brassai Sámuel nevét. Az akkori végzõs X. A osztály 32  fiútanulóját a város talán legelismertebb nevelõegyénisége, Árkossy Sándor  irányítja. Az iskolában kapott indíttatás is hozzájárult ahhoz, hogy Balogh Ferenc nem az atyai házban otthonos humán szakok közül választott, hanem a mérnöki életpálya mellett döntött. A kolozsvári Politechnikai Intézet Építõmérnöki karán 1963-ban szerzett építõmérnöki oklevelet.

Pályája elsõ három esztendejét máramarosszigeti építõtelepen kivitelezõ mérnökként töltötte. Ekkoriban nõsült meg, 1964-ben feleségül vette   Muresán Évát. 1966-ban sikerült Kolozsvárra kerülnie az itteni Építészeti Kutató és Tervezõintézethez. Itt elsõsorban az épülettervek statikai számításai hárultak rá. Több mint másfélszáz épület viseli magán munkája nyomát. Köztük gyárak, diákotthonok, kórházak és szállodák. 1990-ig volt az intézet munkatársa, az egyre szûkülõ lehetõségek nagyon elkeserítették, a kivándorlás gondolata foglalkoztatta.

Miközben családja szépen alakult, 1964-ben fia (András), 1968-ban lánya (Zsuzsanna) született, apja biztatására cikkeket, tanulmányokat kezdett írni. Elsõ írása 1967-ben a Korunk hasábjain látott nyomdafestéket, majd az Utunk, A Hét, a Mûvelõdés munkatársa lett. Eleinte a modern építészet kérdései foglalkoztatták õt, a tervezõt. Erre utal az elsõ, szerkesztésében megjelent kötet: Betekintés korunk építõmûvészetébe (Bukarest, 1975). Az évtized végére azonban már inkább az építészeti örökség kezdi foglalkoztatni: az 1980-as Korunk Évkönyv számára Eklektika, szecesszió és kezdeti modern címmel Kolozsvár épületeirõl ír tanulmányt. Következõ kötete már példaképének, az építészettörténész és mûemlékvédõ Debreczeni Lászlónak állít emléket. A Mûvészeti kismonográfiák sorozatban jelenik meg 1983-ban a gazdagon illusztrált százlapos könyv.

1989 decemberének végén lelkesen bekapcsolódik a Magyar Demokrata Tanács, majd a Romániai Magyar Demokrata Szövetség munkájába, s ennek javaslatára elvállalja Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét. E hivatalban rengeteg munka hárul rá, de magyar vonatkozásban, a mûemlékek védelmében szinte semmit sem tud tenni. A polgármesterkedéssel párhuzamosan indítja be a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság (KLMT) megszervezését. Úgy gondolta, hogy az új, polgári társadalomban a civil szervezõdés útján hatásosabban lehet cselekedni, eredményesebben lehet fellépni.

Az 1992-es februári választásokat követõen megkezdõdött a Funar-korszak Kolozsváron, s a magyar vonatkozású mûemlékek, utcanevek ellen valóságos hadjárat indult, a KLMT is rendszeresen részt vállalt a tiltakozásból, a közfigyelem felkeltésébõl. Az RMDSZ Balogh Ferencet az 1992–1996-os idõszakra Kolozs megyei tanácsossággal bízta meg. 1993-tól pedig az RMDSZ megalakuló Országos Ügyvezetõ Elnökségének mûvelõdési és egyházi ügyekkel foglalkozó fõelõadói munkakörében alkalmazták. Ezzel párhuzamosan az EMKE országos elnökségében is tevékenykedett.

Ezt követõen hivatali munkaköre és a KLMT munkája szorosan összefonódott. Számtalan alkalommal képviselte különbözõ rendezvényeken, tanácskozásokon az RMDSZ-t, de mindig megemlítette, hogy a KLMT nevében is beszél. Az õ ötlete volt, hogy a KLMT kétévenként emlékplakettel tüntesse ki a mûemlékvédelemben kiemelkedett személyeket. Balogh Ferenc a közélet mellett nem csak figyelemmel követte az egyházi mozgalmakat, hanem saját egyházában, az unitáriusban vezetõ szerepet is vállalt. Eleinte a Kolozsvár-belvárosi egyházközség gondnoki tisztségét látta el, majd 1996-ban a székelyudvarhelyi fõtanácson unitárius fõgondnokká választották. Ettõl fogva minden fontosabb egyházi tanácskozáson részt kellett vennie, különbözõ megbeszéléseken képviselte egyházát. A Protestáns Teológiai Intézet szenátusában is õ volt az unitáriusok szószólója.

Miközben a mûemlékeket védte Balogh, hihetetlenül hitt a modern technikában, a számítógépek világában. Tudta, hogy valamennyi mûemlékünket úgy sem tudjuk megõrizni az utókornak, de fényképüket, fõbb adataikat rögzíthetjük a modern technika segítségével. A temetõ sírjainak, a kolozsvári, majd az erdélyi mûemlékek számítógépes regisztrálására készült, ezeket szerette volna mielõbb a világhálón elérhetõvé tenni. Élete végén a mûemlékek helyének modern mûholdas bemérése foglalkoztatta. Kolozsvári viszonylatban a Fõtér házairól készített jó összefoglalást. Ezt bemutatta a Kolozsvár 1000 éve címû, 2000 októberében tartott EME-konferencián. A társaságot számos értekezleten képviselte, nem csak az országban, mindenek elõtt Tusnádon, hanem magyarországi rendezvényeken, nyári egyetemeken is. A kolozsvári egyetem néprajz szakos bölcsészhallgatóinak éveken át tartott elõadásokat a mûemlékvédelemrõl. 1995-tõl évekig õ látta el az Illyés Közalapítvány Mûvelõdési szaktestületének titkári tisztségét is.

Hatvanadik életéve betöltésekor úgy vonult nyugdíjba, hogy soha egy napot sem hiányzott betegség miatt munkahelyérõl. Ezután a Szabédi-házban mint EMKE-fõelõadó szeretett volna tevékenykedni, s a KLMT-re fordította volna fennmaradó idejét. A sors másként akarta. Még egy évet sem örülhetett nyugdíjának, mikor a gyilkos kór jelentkezett, s attól fogva bámulatos erõvel küzdött a túlélésért. Terveit nem adta fel. Még a Mátyás-szobor évfordulós ünnepségén is szerepet vállalt, a KLMT következõ közgyûlését tervezgette. A kór azonban 2002. október 29-én Budapesten végleg legyûrte. Hamvait november 16-án a kolozsvári unitárius templomból kísértük ki a Házsongárdi temetõbe, szülei sírjához.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008