magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csomafáy Ferenc: Kolozsváron is lehet világra szóló filmet készíteni. Felméri Cecília filmes sikere


Felméri Cecília Kolozsváron született, középiskoláit elvégezve a jogot választotta, amit el is végzett, de a Puck bábszínházban elhelyezkedve mégis bábszínész lett. Élte a bábosok különleges világát, és egy adott pillanatban újságíró szeretett volna lenni. Beiratkozott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmmûvészet, fotómûvészet, média szakára, ahol az újságírást akarta megtanulni. Majd a filmes világ vonzotta, és mivel nem tudott jól rajzolni, számítógépes animációs filmeket kezdett forgatni, mert az animációs bábuk türelmesek voltak, nem is kerültek sokba, és azt tették, amit a rendezõ velük meg akart valósítani. Így születtek meg az elsõ kisfilmek, melyek kezdetben az animáció türelmet próbáló produktumai voltak. Ezeket a rövid filmeket küldte el különbözõ versenyekre, bemutatókra.


Így indult el Kolozsváron egy filmes karrier. Sok próbálkozással, sok kitartó, embert próbáló kísérletezéssel, amelyekben mindazt meg lehetett látni, amit a tanáraitól, Buglya Sándortól, Balogh Zsolttól és Lakatos Róberttõl eltanulhatott az a fiatal, akit vonzott a képi világ kifejezõdési lehetõsége. Így végezte el Felméri Cecília a Sapentia – EMTE fotómûvészet, filmmûvészet, média szakát, a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen Cseke Péternél doktorál. Felméri Cecília Kolozsváron él és dolgozik.

Diplomamunkája a Kakukk címû film, amelynek forgatókönyvét Lakatos Róbert népmese alapján írta. A forgatókönyvön még igazított, és saját, valamint operatõre, Keresztes Péter elképzeléseit is beleírta Felméri Cecília. A forgatásnál ellenben tiszteletben kellett tartania színészeinek a témában való járatlanságát, illetve gátlásosságát; habár – amint egyik interjújában állítja – a látottak nem sok újat mondanak egy 16 évesnek.

A filmkészítés Erdélyben szinte csak pénz kérdése, mert bõven vannak olyanok, akik alig várják, hogy filmet készíthessenek, elég ehhez csak a Sapientián végzett film szakos diákokra gondolunk. Felméri Cecília a szerencsések közé tartozik, hiszen az Argo Audiovizuális Egyesület mûhelytevékenységein vett részt – ezt Szántai János és Lakatos Róbert vezeti –, és ezzel a filmtervvel sikeresen pályáztak a Szülõföld Alapnál. Ez az esély különben keveseknek adatik meg nálunk. A Kakukk címû kisjátékfilm díjai és fesztiválszereplései: 7arte Festival Naþional, Cãlãraºi, 2008 október – A legjobb diákfilm díja; Hyperion International Student Film Festival, Bukarest, 2008 április – A legjobb film díja; 39. Magyar Filmszemle, Budapest, 2008 február – A legígéretesebb fiatal tehetség díja; a 23. Mar del Plata-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmje, 2008.

A Kakukk címû film kicsit népmesei módon indított történet, amelyben a tûzrõl pattant szép lány egy szegény fiút szeret. A szülõk a bumfordi gazdaghoz adják feleségül. A fiatal menyecskének elõször mégis a szemre való legény kell. Megtalálja a módját, hogyan játssza ki az urát. Az elsõ és legfontosabb, hogy a rendezõ tudja, mit akar készülõ filmjével elérni, mit akar elmondani. Ha ezzel tisztában van, akkor alkotó partnerét is megfelelõ módon tudja tájékoztatni. Cecília elmondása szerint azok közé tartozik, aki sokat foglalkozik a megvalósítandó témáival, és hajlandó mindazokat a verziókat kipróbálni, amelyek közelebb viszik a filmjét ahhoz, ami a legjobban fejezi ki mondanivalóját. Valahol ebben rejlik az az erõ, amely a különbözõ megmérettetéseken eredményeket, sikereket hozott Felméri Cecília alkotásainak. Ennek is volt köszönhetõ a 17 perces Kakukk címû film sikere, vagy az animációban készített 13 perces Mátyás, Mátyás. A Magyarországon bemutatott utóbbi film témája az, hogy mit tudnak a kolozsváriak Mátyás királyról. Eben az animációs filmjében Felméri Cecília a rendkívül tehetséges Jánosi Andrea színes rajzait használja fel, úgy, hogy a hangsúlyt az animációra helyezi. Az a humor és könnyedség, amivel Felméri Cecília a témához nyúl, egyértelmûen a rendezõ animációs és kisjátékfilmes múltjára utal. Merészségére jellemzõ, hogy játszik a valósággal.

Az animációs dokumentumfilm sok mindent megenged. A valós történelmi elemek kiragadva, összesûrítve, helyenként felcserélve jelennek meg a filmben, ezek köré épít egy fiktív, de mégis elfogadható mesevilágot, amely hûen tükrözi a jelen gondolkodását egy olyan történelmi személyiségrõl, aki több száz évvel ezelõtt beírta nevét a világtörténelembe.  

– Ma a filmes világban olyan technikai eszközök léteznek, amelyekkel az emberben rejlõ tehetséget nem köti meg, hanem próbálja kibontani és technikai eszközökkel minél jobban felszínre hozni. Ilyen körülmények között nehéz ma filmet készíteni, könnyen ki tudja fejezni mondanivalóját?

– Már a Kakukk címû filmnél volt egy magyarországi producerem, és ennek is köszönhetem, hogy a következõ filmemet Magyarországon készíthetem ottani eszközökkel, technikai háttérrel, ami nagyon jó. Nem beszélve arról, hogy a költségek is elfogadhatóbbak. A másik út pedig Bukarest, ahol kissé nehezebb bekerülni a pályázati rendszerbe, hiszen az addigi filmes eredményeket tükrözõ pontszámokkal kell rendelkezni. Beiratkoztam mesterizni a bukaresti filmmûvészeti egyetemre (Universitatea Naþionalã de Artã Teatralã ºi Cinematograficã I. L. Caragiale), ahol vezetõ tanárom Radu Gabrea. Ebben a lépésemben talán a legjobb, hogy a diplomafilmem költségeit is állni tudják. Kapunk felszerelést és megvalósítási lehetõségeket is. Természetesen egy bizonyos költségvetési határt nem léphetünk túl. A vetítési lehetõségek kiszélesítésében is segítséget kaphatunk.

– Ön hihetetlenül érdekes helyzetben van, mert figyelemre méltó belsõ makacssággal rendelkezik. Az animációs filmek tulajdonképpen rászoktatták arra a türelemre, amelyet az alkotásai javára tud fordítani. Az élete úgy fordult, hogy két filmes kultúra világát tekintheti át.

– Mielõtt elkezdenénk utazni, azért itt Kolozsváron is csendesen létre jött egy fiatalokból álló filmes nemzedék, amely mind tudatosabban próbál élni azokkal a lehetõségekkel, amelyeket meg tud mozgatni. Itt élünk két fõváros között, két filmkultúrát figyelhetünk, és tanulhatunk belõlük. Több koprodukciót lehet létrehozni. Erdély nagyon jó helyszín. A Sapentián végzettek már indítják be a cégeiket. Ezek az emberek nyitottak minden olyan elképzelésre, ami a filmes világban eredményezhet valamilyen megvalósítást. Eljön az a világ, mikor filmbõl is meg lehet élni. A Sapientián vágást, animációt és forgatókönyvírást tanítok. De véleményem szerint hozzáállást kellene nekünk tanítani.

– Milyen kell hogy legyen egy fiatal filmes hozzáállása?

– Minden esetben alapos munkát kell végezni. Addig az ember ne adjon ki a kezébõl valamit, amíg neki nem tetszik. Addig dolgozzon, amíg az alkotás tetszik neki. Az embernek, az alkotónak igényesnek kell lennie önmagával szemben. Az igaz, hogy tudását nem tudja meghaladni, de próbálja kihozni önmagából a maximumot. A tehetséget nem lehet tanítani, de egy tehetséges embert hozzáállásra lehet tanítani. A tehetséget ápolni, fejleszteni lehet. Az egyetem megadja a kellõ információkat, csak ezzel a tudással tudni kell élni. Kolozsváron is lehet világra szóló filmet készíteni. A kettõs lehetõségeket ki kell használni. Létrehoztuk az Erdélyi Magyar Filmes Szövetséget, amelynek célkitûzése a két ország közötti filmes együttmûködés felerõsítése. Hogy legyen lehetõség a koprodukciós tevékenység támogatására. Ha ez beindul, és a híre elterjed, ha már tudnak róla, akkor könnyebben fog eredményeket elérni.

– A mai kortárs román filmmûvészetrõl mi a véleménye?

– Nagyon jók a filmek. A Cristi Mungiu 4 hónap 3 hét és 2 nap címû filmje nagyon tetszett. Vagy a Cristi Puiu 2005-ben készített Lãzãrescu úr halála címû film. Egyébként ma már látható az a törekvés, hogy minden magára adó filmfesztiválon kell szerepelnie egy román filmnek. Az úgynevezett új hullám, amely lassan már régi hullámmá válik, nagyon jó filmesek megjelenését tette lehetõvé. Újra felfedezték a neorealizmust, a dokumentarista hozzáállást. Most nagyon szerencsés csillagzat alatt van a román film. Romániában nem is hiszem, hogy örvendenének más típusú filmnek, mint egy alaposan megkomponált, jól világított, filmszerû filmnek.

– És a magyar filmek milyenek? 

– A magyar filmek jóval filmszerûbbek a román filmeknél. Gyakran modorosabbak is. Nem lehet náluk érezni egy határozott filmes irányt. Szerintem Magyarországon mindenki a maga világát viszi filmre. Magyarországon a támogatási rendszernek köszönhetõen a filmek anyagi támogatása elég jó. Sokan készíthetnek filmet, víziójukat sokan vihetik vászonra. A két ország filmesei között az a különbség, hogy a román filmesek megtaláltak egy témakört, a magyar filmesek ellenben nem találták meg azt a most idõszerû, eladható témát, amely bevonzaná a közönséget a mozikba. A mostani magyarországi társadalmi helyzet sem rózsás, de a legégetõbb idõszerû kérdésekrõl kevés film készül; az aktuális dolgok hatása nem érzõdik eléggé a magyarországi filmes világban. Az is igaz, hogy a filmkészítésben mindig van hullámhegy és hullámvölgy. 

– Ezt mi eredményezi?

– Elõször, hogy van-e mondanivalójuk a filmeseknek. Ez biztosan számít. Másodszor, hogy megtalálják-e azt a megfelelõ formát, amelyben a mondanivalót úgy lehet tolmácsolni, hogy az nemzetközi szinten is érthetõ legyen, de ugyanakkor be is illeszkedjen az aktuális mûvészi ízlésbe. És egyben tovább is lépjen, mert a nemzetközi filméletben kell hogy legyen valami, amit fel is fedezhetnek.

Ezt a világot akarja kinyitni munkásságával Felméri Cecília. Számára aranybánya lehet a hajdani és a mindennapi történelmünk.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008