magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Takács Gábor: In memoriam Szederjesi András (1926–2006)


A plasztikai dinamizmus a mû szerkezetét belsõ mozgással tölti meg, és nem szakadhat el tõle, különben maga is megsemmisül; nem a témától függ, csakis a képzõmûvészeti jelrendszer hatékonyságától.” (René Berger)

 

 

Az Unitárius Nõszövetség tavasszal tartott közgyûlése keretei között Szederjesi András szobrászmûvészre emlékeztek az unitárius egyházközség tanácstermében. Megemlékezést említek, hiszen valójában nem kiállításról volt szó, hanem egy rövid emlékezésrõl. A falakon kiállított munkák csupán betekintést, ízelítõt nyújtottak egy termékeny, sokszínû életmû gazdag tárházába. És hogy a fennálló hiányérzetet pótolja, a mûvész Stockholmban élõ fia, András felvételsorozatot küldött néhány munkáról az elektronikus posta útján, amit Rácz Norbert tiszteletes kivetített a jelenlévõk számára. A mûvész munkáinak nagy része különbözõ múzeumokban, magángyûjteményekben található: Bukarestben, Kolozsváron, Székelykeresztúron, Csíkszeredában, Magyarországon, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Svájcban, Svédországban. Számos munkája ékesíti Svédországban, illetve Svájcban élõ fia és lánya otthonát, meleg, hamisítatlan erdélyi hangulatot teremtve.

Tehát nem szabványos kiállításról van szó, hanem mindössze egy rövid fõhajtásról a sokunk által kedvelt és szeretett, halk szavú, szerény és kiváló mûvész emléke elõtt, aki immár négy éve távozott az élõk sorából. De úgy érzem, hogy most is itt van közöttünk szelíd mosolyával, tanácsaival, és továbbra is biztosít barátságáról. És akkor most hadd tegyünk egy rövid sétát idõben és térben, szóljunk néhány szót Szederjesi Andrásról és mûvészetérõl.

Szederjesi András 1926-ban született a Nyikó menti Nagymedeséren. Elemi iskoláit is itt végezte, majd Székelykeresztúron folytatta. 1946-ban tanítói diplomát szerzett, Szent-ábrahámba került. Magyar nyelvet és rajzot tanított itt, majd a csehétfalvi iskolába került. A katonai szolgálat letöltése után újabb állomás következett, újabb kis falu: Nyikómalomfalva. A kolozsvári képzõmûvészeti fõiskolára való sikeres felvételi vizsga után a kincses városba került, ahol 1957-ben végezte el a szobrászati szakot Kós András irányítása alatt. A fõiskolán Benczédi Sándor, Kádár Tibor, majd Kós András, Szervátiusz Jenõ voltak a tanárai. Kõfaragásra Kósa-Huba Ferenc, fafaragásra Szervátiusz Jenõ tanította. És itt hadd idézzek néhány sort egy, a nyolcvanas évek végén vele készített interjúból, amit közvetlenül a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskoláról való nyugdíjba vonulása után adott, ahol hosszú ideig adjunktusként tevékenykedett.  Ebben az interjúban Szederjesi András így vall a pályakezdésrõl: „Szervátiusz-tanítvány voltam, de ezután Kós András szobrászmûvész vezetett be a mesterség titkaiba, s diáktársaimmal együtt felkészített az életre is. A fafaragást Szervátiusz Jenõvel kezdtem, bár azelõtt is faricskáltam már. Nagyon közel állott hozzám mint ember, sokat tanultam tõle. Mindenképpen nagy hatással volt rám az elsõ idõkben. A késõbbiekben eltértem az õ formakultúrájától. Amit õ csinált, utána csinálni már nem lehetett.”

Szederjesi András majdnem minden anyaggal dolgozott, ami a szobrászatban használatos: kõ, gipsz, márvány, homok árnyalatú mûkõ, bronz, kerámia, de legközelebb a fa állt hozzá. Diplomamunkája egy parasztlegény életnagyságúnál nagyobb figurája, amelyet gipszbõl mintázott meg, de amelyet anyagi fedezet, illetve társadalmi igény hiányában nem önthetett fémbe. Szerette a kerámiát, viszsza-visszatért hozzá. Élvezte az agyag kötetlenségét. Fõképpen terrakottát készített: vázát, plakettet, dísztárgyat. Íróasztalomon naponta megcsodálom Bagoly címû munkáját, amelyet toll-, ecset- vagy ceruzatartónak szánt. Szépen ívelõ vonalak négy bagoly enyhén stilizált alakját fogják össze kompozícióvá. Tekintetem gyakran pihen meg pipázó paraszt bácsit ábrázoló figuráján, amelyet hamutartónak szánt, a sarokban álló, mintegy 40 centiméter nagyságú kalotaszegi lány is az agyag iránti tiszteletérõl és szeretetérõl tesz tanúbizonyságot. Számos plakettet készített, amelyek közül kiemelném Michelangelo, Van Gogh, Medgyessy, Liszt Ferenc, Móricz Zsigmond, Kõrösi Csoma Sándor, Kriza János, George Enescu emlékére készült plakettjeit. A székelykeresztúri temetõben egy szép márvány faragása látható, amely egy orvos emlékét idézi.

Fafaragásaiban a hagyományos erdélyi szobrászat vonalától eltérõen – amely a kemény vésõnyomokat meghagyó expresszivitást helyezi elõtérbe – Szederjesi András az aprólékosan kidolgozott, csiszolt, fényezett felületképzést mûvelte. Sajátos módon lágy, puha hangnemben fogalmaz. 1976-ban jelentkezett egyéni kiállítással a kolozsvári fõtéri Kisgaléria helyiségében mintegy húsz munkával. Csöndes, visszafogott nyugalom jellemzi az akkor kiállított munkákat. Nem sokat ad az anatómiai arányokra, mondanivalója érdekében olykor elnyújtja szoboralakjait. Az arányokat úgy alakítja, hogy figurái elférjenek a választott farönkben, kõtömbben. Szederjesi fába faragott figurái magukon viselik a szülõföldhöz való ragaszkodás jeleit.

Munkásságának elsõ idõszakából származik egyik kimagasló alkotása, a Napraforgó. Ebben fiatal lányt ábrázol napraforgóval a kezében. A légiesen fogalmazott fiatal lány vállához emeli a napraforgó korongját, fejét könnyedén rátámasztja, távolba nézõ tekintettel. Az élet szépségét, az ember fény felé fordulását fejezi ki e plasztikában. És valójában egy szobor úgy él igazán, ha mindig a fény felé fordul és a közönséggel állandó kapcsolatban van.

Szederjesi András tágítani próbálja a plasztikai fogalmazás kereteit: dombormûvû táblák síkjába vési témáit. Reliefjeihez a tiszafában és a mahagóniban találja meg a legmegfelelõbb anyagot. E munkáiban sajátos lírai hangnemet üt meg, ellentétben körplasztikáival, amelyeket a roncsolás hatását keltõ mélyfaragás eredményeként a drámai erõ jellemez. Kisplasztikáiban a hajlékony, könnyed vonalvezetést csodálhatjuk meg, amely gyümölcs-, gyertyán- és tiszafából készült alkotásait a márványszoborhoz teszi hasonlóvá, kihasználva e nemes anyag, a fa adta lehetõségeket. Kedvelt motívuma a nõi akt, a torzó, a hosszú hajfonatú vagy pártát, nyakéket viselõ kalotaszegi lány. A formákat finom domborulatokkal sejteti, a felületet igényesen dolgozza meg, plusz töltetet adva egy fény-árnyék játékkal, amelyet a formák szülnek. A fa színével olykor még rájátszik erre az összhatásra. A mahagónifa meleg vörösbarnája, a tiszafa sárgásbarna, olykor vörösesbarna színe csak fokozza az esztétikai élményt.

Szederjesi András munkáinak számottevõ része a kisplasztika mûfajában mozog. A hangtalan boldogság, a gyöngédség és a féltõ szeretet jut kifejezésre Anyaság címet viselõ plasztikájában. A finomvonalú, kissé mongoloid arc, az elrévedõ tekintet egy naiv, álmodozó fiatalasszony lelkiállapotát fejezi ki. A fejkendõ alól kibukkanó dús hajzat a szobrász finom mûvû vésõjét dicséri.

Kalotaszegi lány címet viselõ kisplasztikája tiszafa, negyven-negyvenöt centiméter nagyságú. Tiszteletben tartja itt is a fa anyagszerûségét. A puha, lágyvonalú arc fölött a fa göcsébõl kontyot képez ki. Nem dolgozza ki a kart, a vállat, hanem hengerszerûen képezi ki az alakot, amelyen puha vonalakkal érzékelteti a kebleket. Itt is helyet kap a jellegzetes kalotaszegi nyakék, mélyen lenyúlik a keblek felsejlõ vonalai fölé és kitölti a teret. A felület finom megmunkálásával, csiszolásával és fényezésével fogja össze a kompozíciót.

Szederjesi András kisplasztikáin egyfajta monumentalitás érhetõ tetten. A finomvonalú arcok gazdag lelkivilágot tükröznek, és sajátos módon úgy tûnik, ezek a plasztikák erõteljesebbek, idõállóbbak, mint egy hatalmas bronz- vagy kõszobor.

Szederjesi mûvészete érzelmekben gazdag, intellektuális mûvészet. Plasztikái ugyanazon témák variációi: a nõi szépség, az anyaság, a falusi ember, a rusztikus világ és kellékei. Napjaink szobrászatában, amikor semmiféle forma- vagy térszemlélet nem zárható ki e mûvészeti ág fogalomkörébõl, sokan vagyunk, akik enyhe nosztalgiával pihenünk meg Szederjesi András hagyománytisztelõ, emberi érzéseket kifejezõ plasztikái elõtt, és úgy érezzük, ott vagyunk a Nyikó menti, Körös menti, Szamos menti tájakon, itthon vagyunk, Erdélyben.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008