magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Oláh-Gál Róbert: A Bolyaiak jövedelme


A Bolyaiak szellemi és intellektuális életét sokan és sokféleképpen bemutatták. Mi most csak az anyagiakra összpontosítunk: hogyan éltek a Bolyaiak? Mennyi volt a fizetésük, illetve a nyugdíjuk, és az mire volt elég? Mennyibe került akkoriban az élet, a lakbér, a legalapvetõbb élelmiszerek, a szolgáltatások?

Bolyai Farkas Gausshoz írt, 1804. március 1-jén Domáldon keltezett levele szerint:

„A mi professzorságunkra vonatkozóan tudnod kell, hogy meglehetõsen megtisztelõ hivatal és a mi viszonyaink között jövedelmezõ is; a rendes állandó javadalom 500, azaz ötszáz forint és egy telek házzal és nagy kerttel, amiben más nem lakik, ezenfelül vannak még rendkívüli bevételek, de a mi forintunk 17:20 a tietekhez; jószágomról kisegíthetem magam fával, mert van négy jó lovam, s több kocsirakomány is kikerül onnan.” (Benkõ 1975. 59)

Bolyai Farkas 1804-ben meg volt elégedve a javadalmazásával. Az 1800-as évek elején ez még jó fizetésnek számíthatott, tekintettel arra, hogy még terménybeli juttatásokat is kapott. Ez a tanári bére megmaradt élete végéig. 20 év múlva ez már nem volt olyan jó fizetés, 40 év múlva pedig már gyengécske javadalmazásnak számított. 1845 után a rénes forintról sok intézménynél áttértek a magyar forintra, és Bolyai Farkasnak is magyar forintban adták ki a jövedelmét. Ez már nagy veszteség volt, mert akkor is volt infláció, ha lassúbb is, és a magyar forint kevesebbet ért!

Ha összehasonlítjuk például Bölöni Farkas Sándor fõtisztviselõ fizetésével, akinek az évi bére 1839-tõl 600 rénes forint volt, akkor valóban beláthatjuk, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégium gyengén fizette a professzorait. Panaszkodott is Bolyai Farkas, hogy Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden a református kollégiumokban jobbak a professzori fizetések. Bolyai Farkas ezt írja Bodor Pálnak 1825. április 24-én: „A fizetésünk dolgában igyekezz tenni, amit lehet; vacuus venter [curis pleno capite] non student libenter” (üres hassal [ha feje gondokkal teli]) az ember nem tanul szívesen). (Benkõ 1975. 164)

Terményben Bolyai Farkas évente kapott gróf Toldalagi Zsigmondtól 20 véka tiszta búzát és báró Kemény Pál szõlõjébõl dézsmát, ami valószínû borban volt kimérve.

„Gróf Toldalagi Sigmond holtig minden tanárnak évenként húsz véka tiszta búzát, s báró Kemény Pál nagy szõlõjének dézmáját a nemesi birtok elromlásáig oly igénytelenül adták, hogy csak a kenyér és bor kül-jegyek alatti áldozat-érti belsõ hálaérzet fizette.” (Koncz 288.) Ezenkívül kapott évi 6 rénes forintot sóra (de lehet, hogy ezt sokszor természetben kapta).

Most lássuk Bolyai János jövedelmét. Bolyai János 1833. június 16-tól évi 400 rénes forint nyugdíjban részesült! Ez havi 33 forint és 20 krajcár. (1857 után az évi nyugdíját felemelik 420 rénes forintra.) Hogy érthetõ legyen, mire volt elegendõ havi 33 rénes forint, tisztázni kell az alapvetõ élelmiszerek és szolgáltatások árait az 1840-es, 50-es években. Nos, erre is elég pontos választ tudunk adni, ugyancsak a Bolyaiak okirataiból.


A szolgáknak átlagban 30-40 rénes forintot fizetett egy évre, vehetjük úgy, hogy Bolyai Jánosnak a szolgái havi 3 rénes forintjába került. Természetesen a szolgák teljes ellátásban részesültek; és ez átlagos bér, mert van olyan megállapodás Bolyai János és a szolgái között, hogy kaptak még ruházatot vagy más természetbeli juttatást. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a lakbérért is átlagban évi 35 rénes forintot fizetett.

Akkor már csak arra kell minél pontosabb választ adnunk, hogy mennyibe került a havi kosztozás. Mivel Bolyai János nagyon szerényen étkezett, szerintünk ezen spórolt a leginkább. Ezt átlagosan havi 7 rénes forintból igyekezett megoldani. Persze, itt arról az idõszakról beszélünk, amikor Marosvásárhelyen lakott. Mert tudjuk, hogy nyugdíjas éveibõl 6-8 évet Domáldon töltött, és ott jobban tudott spórolni. Ezt biztosan meg is tette, mert 1845-ben Marosvásárhelyen megvásárolt egy sövényfalú és zsúpfedeles öreg házikót 4000 rénes forintért. Ez az összeg tízévi fizetése volt. Hints Elek, Bolyai János unokaöccse szerint ezt csak úgy tudta elõteremteni, hogy kivágatott egy erdõt Domáldon. Szerintem nem kizárt, hogy Orbán Rozália is belepótolhatott. Bolyai János elsõ perctõl a marosvásárhelyi házat Orbán Rozáliának vásárolta, és az Orbán Rozália nevére íratta. Ugyanis akkor még nem voltak összeházasodva, és gondolt arra, amit le is írt, hogy halála esetén az atyafiai esetleg kiperelik az ingatlanból Orbán Rozáliát. Ezt Bolyai János jól is sejtette, mert hiába házasodott össze egyházilag Orbán Rozáliával, 1849. május 13-án, a Habsburgok trónfosztása után, házasságát a visszatérõ osztrák császári hatalom nem ismerte el, halála után pedig az öccse és a fia lett a törvényes örököse!

Érdekes azon is elgondolkodni, hogy noha Bolyai János a domáldi erdõkivágásból több ezer rénes forintot kapott, 12 év múlva csak 1600 rénes forintért tudta eladni a domáldi birtokot. Véleményem szerint Bolyai János az erdõ kivágásából 2000 rénes forintot nyerhetett, még volt 1500-1800 rénes forintnyi spórolt pénze és Orbán Rozáliának is valamennyi. Ezek összegébõl vásárolhatták a Németvárosi utcabeli, a Szabók bástyájával szemben fekvõ öreg házat.

De az is igaz, hogy az 1848–49-es nehéz idõk után Dél-Erdélyben, a többségében szászok és románok lakta falvakon nagyon leesett a magyar ingatlanok értéke. Ha természetben tudtak volna vele boldogulni, talán nagyobb értéket ki lehetett volna termelni. Például csak a bólyai birtok 1848-as forradalom idején történt betörések kárpótlásáért 1000 rénes forintot kapott Bolyai Gergely, Bolyai János öccse. A domáldi birtok feldúlásáért is kaphattak valamennyi kárpótlást, csak arra még nem sikerült megtalálnom az okiratokat.

Orbán Rozália a marosvásárhelyi házát 1858 körül 4000 rénes forintért adta el (MTAK K K 22/143.)

1848-ban, Bólyába, mint szinte az összes dél-erdélyi magyar falvakba betörtek a mócok, dúltak, loptak, gyilkoltak, zúztak, pusztítottak. Bolyai Gergely 1849. május 5-én kárpótlás végett listába foglalja a veszteségeit. Ebbõl megtudhatjuk, hogy egy kiló disznóhús 4-5 krajcár lehetett. Természetesen ez felvásárlói ár vagy nagybani ár. A kereskedelmi ár ennél jóval nagyobb volt, amint Bolyai János marosvásárhelyi kiadásaiból ki is fog derülni. Fél véka kukorica 36 krajcár, egy véka aszalt szilva 1 rénes forint, egy véka aszalt alma, körtével vegyítve 40 krajcár volt.


Ha alaposabban szemügyre vesszük az alábbi lajstromot, megállapíthatjuk, hogy a mezõgazdasági termékek nagyon olcsók voltak a tárgyi eszközökhöz képest. (Ez ma éppen fordítva van, ami a tömeges túltermelés világában nagyon ésszerû.) Egy veder jó szilvórium 2 forint és 24 krajcár. Akkor egy liter jó szilvórium 14 krajcár, ha egy vedret 10 literesnek számítunk! Egy veder aszú bor 3 forint, akkor 1 liter aszú bor 18 krajcár, de egy veder újbor 48 krajcár, tehát egy liter 4-5 krajcár lehetett. (Egy veder újbor annyiba került, mint egy „derék fejsze”. Manapság egy liter bor árából lehet vásárolni egy jó fejszét.)

Miért is érdekel, hogy Bólyában milyen pusztítást végeztek a románok? Mert statisztikai és társadalmi információt is közvetít a lajstrom. És arra is választ kapunk, hogy milyen eszközeik voltak a Bolyaiaknak az õsi bólyai birtokon. 

„1848 II. történt lázadás alkalmával az oláhok által Bolyában tétetett káraimról szóló

 

Jegyzék

(az értékek ezüstforintban és krajcárban vannak megadva)

1. Negyvenhárom ’s fél szekér szénának árrából szekerét 4 pengõ forintra téve, megkaptam 13 szekérnek az árrát, hátra van még 30 szekérnek az árrában          

2. Háromszázhetvenkilentz véka elegy buzából 132 vékát vissza kapván, marad követelésem 247 véka per 48 krajtzár 197,36

3. Háromszáz negyven véka törökbuzámból, 135  vékát vissza kapván, maradt követelésem 204 véka eránt per 36 krajtzár 122,24

4. Negyven véka zab per 20 krajtzár 13,20

5. Két hámos paripa 68    

6. Négy lóra való hám, bör tartokkal 30           

7. Egy négy éves ünõ tinó 24     

8. Egy béres szekér mindenestõl fogva 15     

9. Két kövér sertés 30       

10. Egy gollyobisos slág (tömlõ) 8        

11. Öt rideg sertés 30       

12. Egy fedélhúzó horog 1         

13. Két hordóra való vas abronts 4       

14. Egy szatska vágó 8      

15. Hat véka fuszulyka per 48 krajtzár 4,48

16. Tizenöt véka asszu alma ’s körte per 40

       krajtzár 10        

17. Négy véka asszu szilva per 1 forint 4        

18. Egy ocska szapulló üst 1,30

19. Egy töltött szék 98

20. Egy veress ágy 2,24

21. Egy osztováta 4           

22. Egy igen jó Barometrum 5   

23. Egy földteke 5 

24. Két derék félkéz fürész 4     

25. Egy pléh kupás 98

26. Egy fekete tárcza 1     

27. Két réz gyertya tartó 2           

28. Egy símító réz két vassal 3   

29. Egy Mosár 5     

30. Egy kolbásztöltõ 1      

31. Egy bárd 40

32. Két kasza 36

33. Három kapa 1  

34. Egy derék fejsze 48

35. Hat vasabrontsos hordó egy darab 12

      forintban 72     

36. Hat faabrontsos hordó 24    

37. Egy gyökérvágó 48

38. Egy bor szívó szívárvány (szivattyú, lopó) 3       

39. Egy tölcsér 24

40. Nyolczvan veder újj bor, per 48 krajtzár 64         

41. Ötven veder óbor per 1 forint 50   

42. Kilentz veder aszu szöllõbor, per 3 forint 27      

43. Tizenkét veder igen jó szilvorium, per 2 forint 24 krajtzár 28,48

Öszveg  1000 F 42 Xr

Mely fenn írt ingó javaimnak, hogy birtokában voltam, arra hütöm letétlét is ajánlom

Bolyában Május 5-én 1849

Bolyai Gergely

(más írással:)

Ezen jegyzékbe felvett károkat pontonként meg tekintve, ’s le vonva a’ levonandókat hitelesíttem öszvesen 800.

Erdõbeli ház Sipos Sámuelnéval közösen 60 forint egymás 56 összeghöz: 116.

Épületbeli kár 246

Öszvesen (800+116+246) = 1162 forint”

 

A napi kiadásokat és ellátást illetõen értékes információk olvashatók ki Bolyai János egyik fontos kéziratának sarkában. Ebbõl megtudhatjuk, hogy mennyibe kerültek a legalapvetõbb élelmiszerek Marosvásárhelyen az 1850-es években. Persze nem a legpontosabb adatközlés, mert nincsenek menynyiségek, mértékegységek feltüntetve, de sejteni lehet, hogy havi bevásárlásról lehetett szó. A mellékelt jegyzés nem Bolyai János írása, hanem szerintem a gazdasszonyáé vagy a szolgálójáé, de nem a Bolyai-kutatók által ismert Szõcs Júliáé, hiszen az írás egy kicsit korábbi idõbõl való. Látható, hogy tojás kétszer is fel van tüntetve. Ebbõl arra következtethetünk, hogy egy elszámolásról lehetett szó. (TBK BJ 1311/2)

Ugyanannak a papírlapnak a másik oldalán található egy ajánlat a heti menüre. Kiolvasható, hogy Bolyai János napi étkezése nagyon szerény volt. Azt más forrásokból is olvastam, hogy viszonylag sok fõtt tésztát evett, de ebbõl a kis heti menü leírásából is látható, milyen egyszerûen étkezett. Szerintem ezen takarékoskodott! (Ezzel szemben Bolyai Farkas sokkal gazdagabban és változatosabban étkezett. Bolyai Farkas szinte naponta fogyasztott húst és gyümölcsöt. Ezen is el lehet gondolkodni.) Mindenesetre havi 33 rénes forintból nem lehetett gazdagon étkezni, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy 1852 után Bolyai János még adott 10 rénes forintot a volt feleségének és gyermekeinek.

„Jegyzés!

Tojás 6 xr

Petrezselyem 3 xr

Fuszulyka 5

Túró 8 xr

Tzérna 6 xr

Ablaka kért 1 F. 50 xr

Kifli 4 xr

Szalma 6 xr

Gyûszû 3 xr

Hús 15 xr

Tojás 12 xr

Tej 6 xr

Olaj 3 xr

Tárkon 1 xr

Hagyma 3 xr

Bángaji festék 3 xr

Seprû 2 xr

Kifli 6 xr

Sott 5 xr

Tzérna ajból 3 xr

Szappan 6 xr

Pilét 30 xr

Tõ varró 1 xr

Tzérna 5 xr

Túró 8 xr

Peretz 2 xr

Zsemle kása fél 7 xr

Tej öt fertály 8 xr

Zsírtt 3 xr

Bárán hus 15 xr

Téfel 6 xr”

„Kedden délben árva laska, estve túros pajéska

Szerdán délben fuszulyka, este puliszka

Reggel köménymag leves

Csütörtökön délben bárány tokány, estve kását tejjel

Pénteken délben árva laska, estére túros pujiszka

Szombaton délben, reggel Pujiszkát tejjel, D. krumpli laskát – estve pujiszkát túróval

Vasárnap reggel köménymag levest” (TBK BJ 1311/1 v)

Úgy gondolom, a fent bemutatott iratok értékes adatokat tartalmaznak az akkori megélhetésre vonatkozóan. De egy kis tanulság is a jövõre nézve! Sokkal jobban éltek a Bolyaiak, ameddig terményeket is kaptak birtokaikról.

Levonhatjuk a következtetést, hogy Bolyai János nagyon szerényen és szegényen élt, ezzel szemben Bolyai Farkas az akkori viszonyok között jó módban. Bolyai János évi 100 rénes forinttal kapott kevesebb javadalmazást apjánál, és nem volt más jövedelme, ezzel szemben jobban be tudta osztani a pénzét, mint az apja. Bolyai Farkasnak állandóan anyagi gondjai volt. Sokszor kért kölcsön, tudjuk például, hogy báró Kemény Simon 3000 rénes forintnyi tartozást engedett el.

Láthatjuk, hogy a Bolyaiak idejében sem volt könnyû az élet. A tanároknak, értelmiségieknek, akik nem rendelkeztek számottevõ birtokkal, ingatlannal, akkor is igencsak keserves volt a megélhetésük. A Bolyaiak az anyagiak szempontjából is a középosztályhoz tartoztak, és sokszor megélhetési gondokkal küszködtek. De szellemük felülemelkedett a mindennapi kenyérgondokon, és igazából a matematikában és a tiszta szellemi alkotásban találták meg életük értelmét és boldogságát.

 


Irodalom

Benkõ Samu: Bolyai-levelek, Kriterion, 1975

Teleki–Bolyai Könyvtár Bolyai-gyûjtemény (TBK)

Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története. Marosvásárhely, 1896

MTA Könyvtár Kézirattár Bolyai-gyûjtemény (MTAK K)



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008