III. Torockói Diáktábor 2004. szeptember 8-12.
„Regionalizmus, közigazgatás,
autonómia a XXI. században”


(szervező: POLITEA
Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület
támogató: Illyés Közalapítvány, Communitas Alapítvány)



Indításként egy lájtosabb fotó, de aki képeslapra
vágyik, a beszámoló végén megkapja a hagyományos
Torockó-fílinget...



Miután Bodó Barna kellőképpen körüljárta
a területi irányítás elméleti alapjait, Veress Emőd
következett (Regionális politika Romániában), majd
A. Gergely András (Regionalizmus Magyarországon).



A vitába Bakk Miklós is beszállt - Bodó Barna főszervező
gyakori távolléte miatt. (A tanár úr igazoltan hiányzott:
ERMACISZA-konferencián vett részt Kolozsváron.)



A diákok kedvét és tudásszomját semmi sem töri le:
első nap szomorkás, esős idő fogadta a táborozókat,
ezért le kellett mondaniuk a Tóbiás-teraszról
és az udvarról is... mint lehetséges helyszínről,
ahol előadásokat lehetne hallgatni.



Bakk Miklós és Szokoly Elek négykezest adott elő:
a Provinciát és az Alterát mutatták be...
természetesen a regionalizmus fellegváraiként
.


Említettük már, milyen érdeklődéssel és megfeszített
figyelemmel stb. stb. és záporoztak a kérdések
a diákok részéről stb. stb. Khm. Ez nem az a tábor.
Mindenképp vidám hely azonban, ahol egyetemisták
és tanáraik, sőt a sztárelőadók is jól érezték magukat:
néhány napra kialakult a kisközösség (téma kipipálva).



Vicces jelenetek tárháza:
Géczi József MSZP-képviselőről az egyik táborlakó
csak az előadás (A regionális politika esélyei) közepetáján
sütötte ki, hogy „Jé, ez szoci!” „Vajon ragályos?!”



Amint az idő engedte, a társaság kivonult a szabadba.
Az előadók szívesen tettek eleget a kérésnek.
Kialakult a Torockói Parlament: hölgyek baloldalt...



... urak jobboldalt...
Konyhapénz beosztva, nem kell beszélgetni,
minek annyit parlamenterezni!



Szász A. Zoltán laza moderálása mellett Balázs Imre József
Korunk-szerkesztő érdekes előadást tartott arról:
hogyan keverhető össze egy a tálban a regionalizmus
és az irodalom.
(Vagy: miért nem?)


A. Gergely Andrással a végtelenségig lehet vitázni.
„Ha megengedik, egy icuri-picuri kérdésem volna” -
általában így kezdődnek az anyaországi vendég érdekes
(ám barokkos) nekifutamodásai.
Amit BIJ sem úszott meg :o)



Amikor aztán elérkezik az este, akkor már mindegy,
ki micsoda, jobb kezében tartja a sört-bort... vagy a balban!
A diákok (de a tanárok is mértékkel!) az összes torockói
kultúrintézményt felkeresték,
és alaposan kiismerték ezek titkait meg szokásrendjét.


A délelőtti és a délutáni viták általában éjszakába torkolltak.
Pomogáts Béla többször is szabadkozott, hogy a fiatalokat
nem engedi el elég gyorsan a kocsmaszemináriumra -
mi pedig amiatt szabadkozhatunk, hogy az Illyés elnökéről
nincs képünk (áramszünet). Helyette bemutatjuk
Bodó tanár urat egy éjszakai vitafórum kellős közepén.



További vitás-nótáskedvű előadók:
Balázs Imre József és Géczi József. (Utóbbiról tudni kell,
hogy a száraz mondanivalót kiválóan csomagolta,
majdnem ütötte Lengyel László beszédmodorát
közvetlenségével, fordulatos-csavaros stílusával.)



Na de komolyan, uraim! Beszéljük meg!
Bakk Miklós, Bodó Barna és Lengyel László.
A jeles magyarországi előadó műsorszáma
eléggé ismert (részéről legalábbis):
Közép-Európa - magyarság - regionalizmus
...


A Lengyellel szembeni elvárások alapján elmondható:
nem ezt vártuk tőle. Hiszen semmi újat nem mondott
eddigi önmagához képest! Hogy kicsoda Lengyel László?
Bakk Miklós így kezdi a bemutatót: „Ha politológusoknak
kellene elmondanom, kicsoda, felesleges bemutatnom őt.”
Ha az újságíróknak... Ha a közgazdászoknak... stb.
„Ha nagy leszek, én is úgy szeretnék írni, mint ő.”


Lengyel László gyakran tart előadást Erdélyben, jól ismeri
a politológus diákokat,
így hát ebéd közben tovább folyik a beszélgetés.
Itt olvasható vele egy interjú: Európa Sugárút 2004
(legutóbbi látogatásakor készült, Kolozsváron).



Míg el nem felejtenénk: a koszt kiváló Torockón!
Ezt tanúsíthatja Száz A. Zoltán tanár úr is...



Kirándulás a Székelykőre.
Állandóan meg kell várni a leszakadókat.
A szakadárokat... Na de megéri–
látványban is, Orange-ban is (mivel csak odafent van jel).



S ha már szakadárokat emlegetünk:
fönt a tetőn ilyen látványosság is akad.

Eredetileg a román nemzeti lobogó színei pompáztak rajta.
Valaki elveszthette a pókerpartit, és fel kellett cipelnie
a festéket a csúcsra...



A kirándulók Torockószentgyörgy felé folytatták útjukat,
a várat nem lehetett kihagyni! Még az estével is
farkasszemet mertek nézni a látványosságért a diákok.



Kora reggel Benedek József próbált beléilleszkedni
a szervezők által felkínált téma kereteibe. Végül földrajzi
(és ehhez kapcsolódó) politikai vetületeket boncolgatott.
Kerettéma természetesen a regionalizmus-regionalizáció.



A tábor két kabalája...
Előtérben: Mónika, a kajálógép, s aki mellette sütkérezik,
az nem más, mint az egyedi, az utolérhetetlen
és lekörözhetetlen Neményi József Nándor.
(„Tudják-e önök, mi az az infrastruktúra?”)



Vita előtt, vita után: egy kis bemelegítő csevely...
A szóból sosem elég. Főleg, ha Gergely tanár úr osztogatja!



Hajdó Csaba főleg a székelyföldi regionalizmusról
kellett volna beszéljen. Persze, sokkal szélesebb kört
fogott be. Épp azt magyarázza, hogyan kerül
Romániában szinte minden macskakörmök közé.



Haddelna, megnövök én es, mint apuka,
aztán leszek tanár, nagy-nagy ember az egyetemen,
és elvágom a buta-szemtelen diákokat!



Nem mintha nem lett volna elég vita a táborozás során,
de ez a fénypont nem épp olyanra sikerült,
amilyen kellett volna legyen.
Főleg az aktív politikusok „igazolatlan hiányzása” miatt.
Bezzeg az elemzők (Bíró Béla & CO) nem hiányoztak...
De mit is elemezzenek? És kinek?!



Tudjuk: nemcsak a politika uncsi, hanem a politikáról
szóló beszéd is elálmosíthatja az embert...

(A feszülten figyelő úriember:
Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője.)



Csoportkép a táborozókról és az előadó-vitázókról.
(Háttérben a Székelykő és a Tóbiás ház
a maga meredek lépcsőjével.)
A Hétben megjelent a vita szerkesztett változata!



Külön erőssége a tábornak, hogy záróra idején a szervezők
és az egyetemisták közösen (őszinte, baráti hangnemben)
kiértékelték a rendezvénysorozatot, eldöntötték, mit lehet
folytatni, mit nem szabad, mit kellene másképp csinálni,
kit kell meghívni, kit nem, hogyan kell pályázni stb.
A 2005-ös tábor fő témája a multikulturalitás lesz.
A Torockói Diáktábor szegényebb lesz egy egyéniséggel:
a jelenlévők egyöntetűen megszavazták,
hogy Neményi államtitkár urat nem muszáj meghívni...



Búcsúzzunk szépen, stílusosan.
Nem, ez nem képeslap, hanem a Székelykő.
Érdemes ellátogatni erre a vidékre!



Amit ígértünk az elején:
Torockó City, Európa közepén
(vagy a szélén... nézõpont kérdése,
mondaná Gergely tanár úr)
egy település a maga regionális
identitásával és... szépségeivel.





részletes beszámoló A Hétben
a Torockói Diáktáborról




Vissza a fôoldalra!