magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Gloria Victis! Erdővidéki politikai elítéltek


A magyar és talán az egyetemes igazság-szolgáltatás legszégyenteljesebb kirakatperei közé tartoztak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követõ politikai perek. Magyarországon futószalagon hirdették a súlyos börtönéveket és halálos ítéleteket, ezek közé tartozott az is, amelynek során-nyomán 1958. június 15-én halálra ítélték, másnap pedig kivégezték kötél általi halállal Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót. Még elõttük ölték meg a kádári börtönökben Nagy Imre munkatársait, 1957. december 21-én – a bírósági tárgyalás megkezdése elõtt – Losonczy Géza államminisztert és 1958. április 24-én Szilágyi József jogászt. De nem voltak kevésbé szégyenletesek azok a romániai kirakatperek sem, amelyek során a kutatások jelenlegi állása szerint is több mint ezer ítéletet hirdettek ki, köztük halálosakat is. Ilyen per nyomán végezték ki 1958. szeptember 1-jén a Securitate temesvári börtönében az ún. Szoboszlai-perben halálra ítélt Szoboszlai Aladár római katolikus plébánost, Huszár József egykori földbirtokost, tisztviselõt, Alexandru Fîntînaru ügyvédet, Lukács István szövetkezeti raktárost, kereskedõt, Orbán István tisztviselõt, Tamás Imre tanítót, Tamás Dezsõ tisztviselõt,  Kónya István Béla ügyvédet, Ábrahám Árpád római katolikus plébánost és Orbán Károly volt földbirtokost. 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben végezték ki az ún. Érmihályfalvi-csoport kirakatperében halálra ítélt Sass Kálmán református lelkészt és Hollós István jogászt, a jogtudományok doktorát.

Ezekbõl a kirakatperekbõl és a futószalagon kiosztott súlyos börtönévekbõl az erdõvidéki születésû, illetve életük folytán valamilyen módon Erdõvidékhez kötõdõ embereknek is gazdagon kijutott. A kutatások jelenlegi állása szerint 58 politikai elítéltnek korabeli iratokkal igazoltan legalább 383 év börtönt osztottak ki. Ekkora árat fizettek az erdõvidékiek az 1950-1960-as években csak azért, mert másként gondolkodtak, másként képzelték el a világot, és mert a magyar és egyetemes történelem egyik legfelemelõbb pillanatában, 1956-ban szívük együtt dobbant a szabadságra vágyakozókéval. Hiszen maguk is szabadságra vágytak. Gazdálkodót, szakmunkást, háziasszonyt, középiskolás diákot, fõiskolai és egyetemi hallgatót, sorkatonát, könyvelõt, tanárt, lelkészt egyaránt találunk közöttük, ami egyértelmûen jelzi, hogy a korabeli történések a társadalom egészét foglalkoztatták; de azt is tanúsítja, hogy a kirakatperek politikai ítéleteit sorozatban gyártó korabeli, kommunista igazságszolgáltatás egyáltalán nem volt tekintettel a letartóztatottak társadalmi származására, sem betöltött feladatkörére.

Összeállításomban az erdõvidéki volt politikai elítéltek néhány, legfontosabb és a kutatások jelenlegi állása szerint ismert adatát teszem közzé. Ide soroltam a közigazgatásilag ugyan nem, de a földrajzi tájegységet, valamint a történelmi hagyományokat – ezen belül a nyelvi kötõdést – tekintve Erdõvidékhez tartozó Brassó megyei Alsórákost, Ürmöst és Apácát is. Ugyanakkor ide soroltam azokat a volt politikai foglyokat is, akik bár nem Erdõvidéken születtek, de akiknek élete jelentõs része ehhez a tájegységhez kötõdik. Ilyen például a Szoboszlai-perben elítélt felsõháromszéki, torjai születésû, de Vargyason letelepedett Lõrincz Károly Sándor, vagy a Vaslui megyei Curseºti-en született, és az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való rokonszenvezése miatt bebörtönzött, Baróton letelepedett Gheorghe Gîfei is.

Összeállításom a Dávid Gyula irodalomtörténész, volt politikai elítélt szerkesztésében az Erdélyi Múzeum-Egyesület, valamint a kolozsvári Polis Kiadó gondozásában 2006-ban megjelent 1956 Erdélyben – Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 címû munkán, valamint saját kutatásaimon alapul.

Az erdõvidéki volt politikai elítéltek legnagyobb csoportját az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségébe (EMISZ) tömörülõk képezik. Az Orbán László unitárius teológusjelölt által kezdeményezett, és a brassói Lay-testvérek – Imre és György – segítségével létre-hozott szervezkedés Brassóból indult el 1956. november 4-én, éppen a magyar szabadság leverésére indított szovjet támadás napján, és fõképp a Homoród mentére, valamint Erdõvidékre terjedt ki. Az EMISZ tagjai unitárius lelkészek, teológusok, brassói és erdõvidéki munkásifjak voltak. Tervük szerint olyan, egész Erdélyre kiterjedõ szervezetet építettek volna ki, amely a magyar kultúra ápolása és népszerûsítése mellett például öszszegyûjti a kisebbségi panaszokat. Az EMISZ 15-20 fõs csoportja 1957. március 15-én megkoszorúzta a fehéregyházi Ispán-kútnál Petõfi Sándor emlékmûvét. A szervezet tagjait 1958. augusztus 17-e és 1959. február 15-e között több hullámban tartóztatták le. A kolozsvári katonai törvényszék marosvásárhelyi tárgyalásain az EMISZ 78 tagját három csoportban 4 és 25 év közötti ítéletekkel sújtották, a szervezet 22 erdõvidéki tagja összesen 295 évi börtönt kapott.

Hasonlóan nagy árat fizetett a baróti diákok csoportja. Közülük Moyses Márton közvetett módon életével fizetett azért, mert három diáktársával, Bíró Benjaminnal, Józsa Árpád Csabával és Kovács Jánossal 1956. november 8-án este az ágostonfalvi vasútállomáson vonatra szálltak és elindultak Magyarországra, hogy a forradalmárokhoz csatlakozzanak. Bíró és Józsa átjutottak a határon, Moyses és Kovács a határon eltévedtek, hazajöttek, de elõbbit 1960-ban bebörtönözték.

Erdõvidéki kötõdésû volt az úgynevezett Fosztó-csoport is. Fosztó József erdõfülei gazdálkodót és társait, Bedõ Dénest, Boda Gyulát, Boga Gábort, Fosztó Zoltánt és Czell Benjamin református lelkészt a Securitate 1958. november 26-án tartóztatta le, a marosvásárhelyi katonai ügyészség pedig a társadalmi rend elleni szervezkedés és tiltott kiadványok õrzése vádjával állította bíróság elé õket.

És igen nagy árat fizettek azok is, akik hangot adtak az 1956-os magyar forradalommal való együttérzésüknek, vagy azokban a magasztos napokban szintén úgy gondolták: elég volt a sok hazugságból és az elnyomásból, eljött a változás ideje.

 


Erdõvidéki volt politikai elítéltek az 1950-1960-as években

Aczél Ferenc (EMISZ). 1938. október 8-án született Brassóban. 1958 szeptemberében tartóztatták le, az EMISZ 3. csoportjában a kolozsvári katonai törvényszék marosvásárhelyi kihelyezett ülésén 17 évre ítélte. Baróton élt, míg néhány éve Magyarországra telepedett át.

Akácsos Gyula. 1911. október 22-én született Magyarhermányban. Csíkcsekefalván volt gazdálkodó, amikor 1956. november 11-én letartóztatták. A Magyar Autonóm Tartomány (a továbbiakban: MAT) katonai ügyészsége azzal vádolta, hogy 1956. november 4-én a helyi kocsmában rendszer- és kommunistaellenes kijelentéseket tett. Nincs adat arról, hogy elítélték-e.

Albert Mihály (EMISZ). 1932. november 13-án született Brassóban. A Köpeci Bányavállalatnál volt gépkocsivezetõ, amikor 1958. augusztus 28-án letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ-per 2. csoportjában 18 évre ítélte. A marosvásárhelyi és szamosújvári börtönben, majd a Duna-deltában Periprava, valamint a Brãilai Nagyszigeten Stoeneºti és Luciu-Giurgeni kényszermunka-telepein raboskodott. 1964. augusztus 1-jén szabadult.

Balázs Géza (EMISZ). 1940. április 2-án született Baróton. Autószerelõként dolgozott, amikor 1958 szeptemberében letartóztatták. A MAT katonai ügyészsége helyezte vád alá, a kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 2. csoportjában 15 évre ítélte.

Balló Béla. 1934. augusztus 30-án született Nagybaconban, gazdálkodó. 1958. szeptember 7-én tartóztatták le. A MAT katonai ügyészsége Bardocz Zoltánnal együtt állította bíróság elé, a vád szerint szidalmaztak és megvertek egy párttagot.

Bányai Sándor Ferenc. 1922. augusztus 19-én született Köpecen. Volt teológiai hallgató, gazdálkodó. 1959. január 8-án tartóztatták le. 1959. február 23-án a kolozsvári katonai törvényszék 7 évre ítélte, amiért a vád szerint rendszerellenes megnyilvánulásai voltak és a kollektivizálás ellen agitált. A marosvásárhelyi és szamosújvári börtönben, majd a Brãilai Nagysziget több kényszermunka-telepén raboskodott. 1960. február 24-én szabadult. 

Bardocz Zoltán.  Nagybaconban született 1932. november 6-án. Gazdálkodó. 1958. szeptember 6-án (7-én?) tartóztatták le, az ügyészség terrorcselekménnyel való fenyegetés vádjával állította bíróság elé. A kolozsvári katonai törvényszék ítélte el azzal a váddal, hogy Balló Bélával a nagybaconi kocsmában szidalmazott és megvert egy párttagot, a pártot pedig rágalmazta. Szamosújváron, majd a Brãilai Nagyszigeten Salcián és Grãdinán raboskodott. 1963. január 29-én szabadult.

Bede István (EMISZ). 1942. május 28-án született Köpecen. 1958. október 2-án (4-én?) tartóztatták le középiskolás korában. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 5 évre ítélte. Jilaván, Ocnele Mari-on, Nagyenyeden és Mãrgineni-ben raboskodott. 1963. október 2-án szabadult.

 Bedõ Dénes (Fosztó-csoport). 1886. november 17-én született Erdõfülében. 1958. november 26-án tartóztatták le, a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával a marosvásárhelyi katonai ügyészség állította bíróság elé.

Bibó László (Evangélikus teológusok csoportja). 1939. február 26-án született Apácán. Kolozsváron harmadéves teológus hallgatóként tartóztatták le 1958. október 29-én. A kolozsvári katonai törvényszék 9 évi börtönre ítélte. A Securitate kolozsvári fogdájában és Szamosújváron, majd a Brãilai Nagyszigeten Stoeneºti, Salcia és Grãdina kényszermunka-telepein raboskodott. 1963. január 29-én szabadult.

Biczó János (EMISZ). 1941. január 19-én született Alsórákoson. 1958. szeptember 6-án tartóztatták le, a kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 12 évi börtönre ítélte. A marosvásárhelyi és nagyenyedi börtönben, valamint a Brãilai Nagyszigeten Salcia, Strâmba és Luciu-Giurgeni kényszermunka-telepein raboskodott. 1964. június 14-én szabadult.

Bíró Benjamin (baróti diákok csoportja). Három iskolatársával, Józsa Árpád Csabával, Moyses Mártonnal és Kovács Jánossal 1956. november 8-án nekivágott a román–magyar határnak, hogy azon átszökve a forradalmárokhoz és szabadságharcosokhoz csatlakozzanak. Józsa Árpád Csabával átjutottak a határon, de csak Debrecenig értek, ahol magyar családok fogadták be õket. Az ÁVH 1957. március 11-én (március 14-én?) letartóztatta, majd március 18-án – Józsa viszszaemlékezése szerint március 15-én – átadták a Securitaténak. A nagyváradi katonai törvényszék tiltott határátlépés vádjával 3 évre ítélte.

Bocz Ádám. Gazdálkodó. 1923. május 23-án született Köpecen. 1956. november 6-án tartóztatták le amiatt, hogy október 28-án a faluban Bagotai Gáborral a Magyarországon kirobbant forradalmat magasztalta, forradalmi tettekre buzdította a falubelieket, és elszavalta a Nemzeti dalt.

Boda Gyula. Gazdálkodó. 1928. december 1-jén született Nagybaconban. 1956. december 21-én tartóztatták le, a MAT katonai ügyészsége azzal vádolta, hogy a forradalom napjaiban a helyi néptanácsnál szovjet-, román- és kommunistaellenes kijelentéseket tett. A kolozsvári katonai törvényszék 4 évi börtönre ítélte. Marosvásárhelyen, Jilaván, Szamosújváron és a Duna-deltában raboskodott. 1960. december 19-én szabadult.

Bódi János (EMISZ). Autószerelõ. 1938. február 20-án született Miklósváron. 1958. szeptember 7-én tartóztatták le. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 2. csoportjában 13 évi börtönre ítélte. Szamosújváron, majd a Brãilai Nagyszigeten Stoeneºti, Grãdina és Luciu-Giurgeni, a Duna-deltában pedig Periprava és Ostrov kényszermunka-telepein raboskodott. 1964. augusztus 3-án szabadult.

Boga Gábor (Fosztó-csoport). Gazdálkodó. 1889. november 3-án született Erdõfülében. 1958. november 26-án tartóztatták le, a társadalmi rend elleni szervezkedés és tiltott kiadványok birtoklása vádjával állították bíróság elé.

Bagotai Gábor. 1925. április 6-án született Köpecen. A Köpeci Bányavállalat volt kerekese. 1956. november 6-án tartóztatták le amiatt, hogy október 28-án azt hangoztatta: Köpecen is forradalom lesz, amelynek õ lesz a vezetõje, és igazságot tesz. Nyilvános izgatás vádjával Bocz Ádámmal együtt állították bíróság elé.

Budai András. Munkás. 1924-ben született Ürmösön. A rendszer elleni lázítás vádjával 4 évre ítélték. A fogarasi börtönben raboskodott.

Deák Géza (EMISZ). Bányász. 1930. július 29-én született Erdõfülében. 1958. augusztus 31-én tartóztatták le, az EMISZ 2. csoportjában 20 évre ítélték.

Dimény József. Gazdálkodó. 1919. július 21-én született Magyarhermányban. 1960. július 15-én tartóztatták le, és a társadalmi rend elleni cselekedetek vádjával állították bíróság elé, amiért gyalázta a mezõgazdaság szocialista átalakítását, rágalmazta és bántalmazta a mezõgazdasági társulás egyik vezetõségi tagját.

Dudicska Albert (EMISZ). Esztergályos. 1940. október 29-én született Alsórákoson, 1958. október 2-án tartóztatták le. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 12 évre ítélte. Marosvásárhelyen, majd a Brãilai Nagyszigeten Salcián és Luciu-Giurgeni-ben, a Duna-deltában pedig Peripraván raboskodott. 1964. június 22-én szabadult.

Erdõ András (Jehova-tanú). Gazdálkodó. 1897. szeptember 19-én született Ürmösön. 1959. május 8-án tartóztatták le, és egy öttagú jehovista csoportban ítélték el.

Farkas János (Jehova-tanú). Gazdálkodó. 1914. február 25-én született Székelyszáldoboson. 1959. május 8-án tartóztatták le, a MAT katonai ügyészsége állította bíróság elé, egy öttagú jehovista csoport tagjaként 6 évre ítélték. 1964. augusztus 1-jén szabadult.

Ferencz Tibor (EMISZ). 1941. január 4-én született Vargyason. Esztergályos tanuló volt, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. Rendszerellenes szervezkedés vádjával a kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 18 évre ítélte. Marosvásárhelyen, Szamosújváron, Jilaván, Tulceán és Nagyenyeden raboskodott. 1964. június 26-án szabadult.

Fitori Sándor (EMISZ). 1932. augusztus 26-án született Vargyason. A Köpeci Bányavállalat bányásza volt, amikor 1958. október 2-án letartóztatták, a kolozsvári katonai törvényszék szervezkedés és a feljelentés elmulasztása vádjával az EMISZ 2. csoportjában 6 (10?) évre ítélte. A Brãilai Nagyszigeten Salcia, a Duna-deltában Periprava kényszermunka-telepein raboskodott. 1962. július 10-én (október 7-én?) szabadult.

Fosztó József (Fosztó-csoport). Gazdálkodó. 1901. október 23-án született Erdõfülében. 1958. november 26-án tartóztatták le, a társadalmi rend elleni szervezkedés és tiltott kiadványok tartása vádjával állították bíróság elé.

Fosztó Zoltán (Fosztó-csoport). Gazdálkodó. 1894. március 1-jén született Erdõfülében. 1958. december 8-án tartóztatták le, a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával állították bíróság elé.

Fosztó Zoltán (EMISZ). 1939. július 7-én született Bardocon. A Köpeci Bányavállalat asztalosa volt, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 15 (12?) évre ítélte. Marosvásárhelyen, majd Salcia, Stoeneºti és Grãdina kényszermunka-táboraiban, végül  Szamosújváron raboskodott. 1964. augusztus 1-jén szabadult.

Gál Tibor (EMISZ). Baróton született 1938. november 1-jén. Sorkatona volt, amikor 1959. február 6-án letartóztatták, és az EMISZ-szel való kapcsolata miatt 8 (15?) évre ítélték. Kolozsváron és Szamosújváron raboskodott. 1963. január 14-én szabadult.

Gheorghe Gîfei. A Vaslui megyei Curseºti-en született 1919. június 19-én. A nagyszebeni közétkeztetési vállalat fõszakácsa volt, amikor 1957. január 17-én letartóztatták. A magyar forradalommal való nyílt rokonszenvezése miatt a nagyszebeni katonai törvényszék 4 évi börtönre ítélte. A fogarasi, majd a szamosújvári börtönben raboskodott. 1961. január 17-én szabadult. 1981-ben Barótra telepedett át.

Józsa Árpád Csaba (baróti diákok csoportja). 1956 novemberében diáktársával, Bíró Benjaminnal átszökött a román–magyar határon, de nem jutottak el Budapestig. Debrecenben az ÁVH 1957. március 11-én (március 14-én?) letartóztatta, majd március 18-án – Józsa visszaemlékezése szerint március 15-én – átadta a Securitaténak. A nagyváradi katonai törvényszék tiltott határátlépés vádjával 3 évre ítélte. Kolozsváron, Ocnele Mari-on és Szamosújváron raboskodott. 1960. március 17-én szabadult.

Kerestély Ferenc (EMISZ). Felsõrákoson (Árapatakon?) született 1939. november 10-én. 1958. október 15-én tartóztatták le Brassóban. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 12 évre ítélte. Marosvásárhelyen, Salcián és Nagyenyeden raboskodott. 1963. november 15-én szabadult.

Kolumbán Bendegúz. Református lelkész. Olaszteleken született 1905. május 9-én. Kissolymoson volt lelkész, amikor 1959 júniusában letartóztatták, és azzal vádolták, hogy még 1949-ben, kendilónai lelkész korában ellenezte a kollektivizálást. Akkor nem ítélték el, viszont amiatt, hogy 1958-ban Székelyvéckén egy keresztelõn kikelt a rendszer ellen, a MAT katonai ügyészsége Kósa Bálinttal együtt bíróság elé állította, a kolozsvári katonai törvényszék pedig lázítás vádjával 5 évre ítélte. Szamosújváron és Peripraván raboskodott.

Kolumbán Margit (Jehova-tanú). Olaszteleken született 1909. október 15-én. Szülõfalujában tartóztatták le 1958. március 18-án, a MAT katonai ügyészsége vallásos propaganda vádjával az úgynevezett Kovács-csoportban állította bíróság elé. 6 évet és 27 napot töltött a nagyváradi börtönben.

Kósa Bálint. Olaszteleken született 1932. február 14-én. Székelyvéckén volt biológiatanár, amikor 1959. július 9-én letartóztatták. A MAT katonai ügyészsége azzal vádolta, hogy még 1956-ban kapcsolatban állt – a szintén politikai börtönt szenvedett – Nagy Benedekkel és Koczka Györgygyel, Székelyvéckén „bujtogatott”, 1958 januárjában pedig felolvasta az iskolában a bolyais diákok 1956-os programtervezetét. A kolozsvári katonai törvényszék 1959. október 24-én ítélte el, Szamosújváron raboskodott.

Léta Áron (EMISZ). Unitárius lelkész. Bölönben született 1931. január 26-án. A Kolozs megyei Alsó-Felsõszentmihályon volt unitárius lelkész, amikor 1959. január 30-án (1958. december 28-án?) letartóztatták. A MAT katonai ügyészsége feljelentés elmulasztása, valamint a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával állította bíróság elé, a kolozsvári katonai törvényszék pedig az EMISZ-per 1. csoportjában 10 évre ítélte. Szamosújváron, Stoeneºti-en és Grãdinán raboskodott. 1964. június 27-én szabadult.

Léta Árpád. Gazdálkodó. Bölönben született 1929. január 1-jén. 1960. december 8-án tartóztatták le, a MAT katonai ügyészsége a társadalmi rend elleni ténykedés vádjával állította bíróság elé.

Lõrincz Károly Sándor (Szoboszlai-csoport). 1928. december 12-én született Torján. Szülõfalujában volt könyvelõ, amikor 1957. november 24-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék a Temesváron rendezett Szoboszlai-kirakatperben 25 évi kényszermunkára ítélte hazaárulás vádjával. Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon és Szamosújváron raboskodott. 1964. július 31-én szabadult. Nyugdíjasként Vargyason élt 2005-ben bekövetkezett haláláig. Kezdeményezésére a Szoboszlai-perben halálra ítélt és kivégzett 10 mártír emlékére kopjafát állítottak 1998-ban a rákoskeresztúri temetõ 301-es parcellájában, majd a kézdivásárhelyi református temetõben.

Máthé József (EMISZ). 1939. június 14-én született Vargyason. Gyaláron volt autószerelõ, amikor 1958. augusztus 30-án (28-án?) letartóztatták. A társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával a kolozsvári katonai törvényszék 18 évi börtönre ítélte. Marosvásárhelyen, Szamosújváron, Stoeneºti-en, Peripraván és Grinden raboskodott. 1964. június 24-én szabadult.

Miklós Gábor (Jehova-tanú). Gazdálkodó. 1911. szeptember 24-én született Erdõfülében, 1959. május 8-án tartóztatták le és bíróság elé állították.

Miklós Sándor. Gazdálkodó. 1925. október 25-én született Erdõfülében. Elõször 1948. április 18-án tartóztatták le, a iaºi-i katonai törvényszék pedig 3 évre ítélte. 1956. április 17-én újból letartóztatták, a MAT katonai ügyészsége, mint reformista adventistát izgatás vádjával állította bíróság elé. Elsõ fokon 10, másodfokon jogerõsen 7 évre ítélték. Szamosújváron és Stoeneºti-en raboskodott. 1963. április 21-én szabadult.

Moyses Márton (baróti diákok csoportja). 1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön. Miután a család hazaköltözött édesanyja szülõfalujába, Nagyajtára, Moyses Márton az elemit ott végezte el, majd 1955-tõl Baróton a Magyar Tannyelvû Vegyes Középiskolában folytatta tanulmányait. A versírással is próbálkozó, és igen jó tanulmányi elõmenetelû Moyses Márton 1956. november 8-án három diáktársával, Bíró Benjáminnal, Józsa Árpád Csabával és Kovács Jánossal a Baróttal szomszédos Ágostonfalváról Érmihályfalváig vonatozott, hogy a román–magyar határon átszökve a szabadságharcosokhoz csatlakozzon. Bíró és Józsa átjutottak a határon, Moyses és Kovács azonban eltévedtek a határzónában, és hazatértek. A hiányzás miatt azonban – mint negatív példát – Moysest ki akarták rúgni az iskolából, de képességeire, valamint árvaságára való tekintettel 1956 novemberében áthelyezték Marosvásárhelyre, ahol a Bolyai Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. 1960-ban kezdte el egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkara magyar irodalom szakán. 1960. november 22-én a Securitate letartóztatta. A letartóztatáskor négy versét találták meg nála, ezek: Szomorú beszéd magamról, Beszéd meg-meggyilkoltakhoz, Igaz emberséggel ölni, Holnap forradalom. A kihallgatások a Securitate marosvásárhelyi fogdájában 1961. március 25-éig tartottak. A Securitate kihallgatási jegyzõkönyvei szerint Moyses beszámolt a sikertelen határátlépési kísérletrõl, de azt is elmondta, hogy a romániai népi demokratikus rendszer nem biztosítja a kisebbségek jogait; többször bírálta a kormányt, illetõleg kormányzási formát, mert a vezetõk ugyanúgy kizsákmányolják a munkásokat és a földmûveseket, mint a korábbi rendszerben; a munkáspártok politikája tulajdonképpen a tömegek terrorizálásának a politikája; a munkáspárt nem képviseli a munkások érdekeit; a sajtó és a rádió nem tükrözi a valóságot. A kolozsvári katonai törvényszék 1961. július 13-án „a társadalmi rend elleni cselszövés” vétkéért Moysest elsõ fokon 7 év szabadságvesztésre, 5 év jogfosztásra és teljes vagyonelkobzásra, a fellebbezést követõen pedig 1962. június 28-án 2 évi szabadságvesztésre és 3 évi jogfosztásra ítélte. Moyses napra letöltve a büntetést 1962. november 21-én szabadult, de egyetemi tanulmányait nem folytathatta, állami munkahelyre nem mehetett, bekényszerítették õt a nagyajtai termelõszövetkezetbe napszámosnak, ahol 1963-tól 1969-ig dolgozott. Matematikai dolgozatait, a nem euklidészi mértannal, valamint atomfizikával kapcsolatos megjegyzéseit, találmányainak terveit, valamint nagyajtai népköltészeti gyûjtését rendre elutasították. 1969 októberében a Szovjet Kommunista Párthoz intézett – minden valószínûség szerint kéziratban maradt, tehát elküldetlen – levelében kifejtette, hogy Erdély történelme mind Magyarország, mind Románia történelmének része, amelyet a két ország szakembereinek közösen kellene megírniuk, hogy azt mindkét ország ifjúságának tanítsák. Ugyanabban a levélben a politikai határok megszüntetése mellett érvelve úgy fogalmazott: „A román és a magyar nép európai sorsa közös. Megeshet, hogy a történelmi események konföderáció létrehozására kényszerítik a két népet”. 1969 novemberében és decemberében kétszer is kérte a Kovászna megyei törvényszéktõl rehabilitálását. Terve szerint ugyanis Brassóban vállalt volna állami munkát ahhoz, hogy az ottani egyetem esti tagozatán elvégezze a matematika szakot. Rehabilitálása ügyében 1970. február 4-én még megjelent a sepsiszentgyörgyi bíróságon, amely február 25-én megszövegezett és 27-én postázott határozatában visszahelyezte jogaiba. Az ítélet már február 14-én jogerõre emelkedett, azonban egyetlen nappal ezt megelõzõen – nem ismerve a számára pozitív döntést – a mellõzöttséget már nem bíró Moyses a brassói kommunista pártszékház elõtti téren sáljával egy fenyõfához kötözte, benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. 1970. május 15-én halt bele sérüléseibe, május 17-én temették el Nagyajtán.

Molnár Béla. Református lelkész. Bardocon született 1907. május 1-jén. Bibarcfalván volt lelkész, amikor 1958. augusztus 22-én letartóztatták. A kollektivizálás elleni izgatás, valamint az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való rokonszenvezés vádjával ítélték el. Nagyváradon, Szamosújváron, illetve a Brãilai Nagysziget és a Duna-delta több kényszermunka-telepén (Stoeneºti, Grind, Periprava stb.) raboskodott. 1964. június végén szabadult.

Nagy Csaba (Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a továbbiakban: SZVISZ). 1942. december 29-én született Nagybaconban. Amikor 1961. január 11-én (13-án?) letartóztatták, a marosvásárhelyi egészségügyi technikum tanulója volt. A SZVISZ-ügyben tartották vizsgálati fogságban a nagyváradi Securitatén. 1961. szeptember 13-án helyezték szabadlábra.

Nagy Ferenc. Gazdálkodó. 1908. január 29-én született Olaszteleken. 1959. október 11-én tartóztatták le, és ítélték el amiatt, hogy mint volt kulák 1952 és 1954 között rendszerellenes magatartást tanúsított, s bár akkor elítélték, azután is uszított az állami intézkedések és a rendszer ellen.

Nagy Sándor (Jehova-tanú). Asztalos. 1914. január 6-án született Erdõfülében. 1959. május 8-án tartóztatták le és állították bíróság elé.

Nemes János (EMISZ). 1939. november 8-án született Alsórákoson. Szülõfalujában volt autószerelõ, amikor 1958. november 11-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék 18 (15?) évre ítélte. Marosvásárhelyen és Szamosújváron raboskodott, 1964-ben szabadult.

Németh Zoltán. 1927. augusztus 1-jén született Szárazajtán, Sepsikõröspatakon volt gazdálkodó, amikor 1960. december 28-án letartóztatták, és rendszerellenes megnyilvánulások vádjával bíróság elé állították.

Oláh János (EMISZ). 1939. december 6-án született Köpecen. A Köpeci Bányavállalatnál volt asztalos, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 10 évre ítélte. Marosvásárhelyen, Salcián, Stoeneºti-en, Grãdinán és Szamosújváron raboskodott. 1964. június 25-én szabadult.

Pap Sándor. Református lelkész. 1939. április 27-én született Szárazajtán. Kissolymoson volt lelkész, amikor 1962. január 1-jén letartóztatták, de nem tudták rábizonyítani a kollektivizálás elleni lázítás gyanúját. Tárgyalását követõen 1962. július 16-án szabadult.

Préda Imre (Fehér Szarvasok-csoport). 1940. szeptember 19-én született Zalánpatakon. Sepsiszentgyörgyön volt munkás, amikor 1961. január 13-án letartóztatták. A Fehér Szarvasok nevû, háromtagú szervezet tagjaként 5 évre ítélték.

Sebestyén Géza (EMISZ). 1930. szeptember 13-án született Köpecen. A Köpeci Bányavállalat bányásza volt, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 2. csoportjában 18 (17?) évre ítélte.

Simon Gyula (EMISZ). 1941. június 6-án született a magyarországi Disznóshorváton. Köpecen lakott, és esztergályos-tanuló volt, amikor 1958. augusztus 28-án letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék 12 év börtönre ítélte. Marosvásárhelyen, Salcián és Peripraván raboskodott. 1964. július 29-én szabadult, Baróton telepedett le.

Soós Lajos (EMISZ). 1931. július 13-án született Vargyason. Szülõfalujában volt szabó, amikor 1958. október 2-án letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 2. csoportjában 20 év börtönre ítélte. Marosvásárhelyen, Szamosújváron, valamint több kényszermunka-telepen (Periprava, Stoeneºti, Salcia stb.) raboskodott. 1964. augusztus 4-én szabadult.

Szacsvai György (EMISZ). 1932. szeptember 15-én született Miklósváron. Brassóban volt szakképzetlen munkás, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 2. csoportjában 12 év börtönre ítélte.

Szõcs József (EMISZ). 1939. november 22-én (június 22-én?) született Baróton. A Köpeci Bányavállalat szerszámlakatosa volt, amikor 1958. szeptember 7-én letartóztatták. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 3. csoportjában 12 év börtönre ítélte. Salcián és Nagyenyeden raboskodott, 1963. január 15-én szabadult.

Tana József (EMISZ). 1915. július 8-án született Erdõfülében. 1958. október 2-án tartóztatták le. A kolozsvári katonai törvényszék az EMISZ 2. csoportjában feljelentés elmulasztása vádjával 6 év börtönre ítélte. 1962. október 7-én szabadult.

Varga Sándor. 1924. január 17-én született Bölönben. 1959. január 8-án tartóztatták le, és azzal a gyanúval tartották vizsgálati fogságban, hogy õ készítette a Bölönben idõnként megjelenõ „ellenforradalmi tartalmú” cédulákat. Miután kiderült, hogy azokat nem õ írta, január 13-án megszüntették ellene az eljárást.

Valamennyiük tiszteletére 2008-ban a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján Sólyom László magyar köztársasági elnök emlékmûvet leplezett le Baróton. Az emlékmû mellé idén kopjafát is állítottak, amelyre elhelyezték az áldozatok névsorát.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008