magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Takács Gábor: Liviu Vlad itáliai rajzai


 



Kolozsvárt a Mûvészetek Szövetsége Galéria hangulatos fõtéri kiállítótermében nyílt meg október derekán Liviu Vlad rajzkiállítása. E barátságos belsõ tér ez alkalommal Olaszország építészeti és képzõmûvészeti emlékeinek gazdag seregszemléjét tárja a látogató elé. Igényes és nehéz feladatra vállalkozott a mûvész: végigkalauzolja a szemlélõt Olasz-ország építészeti és képzõmûvészeti emlékeinek útvesztõiben, városok régi és új negyedeiben, szûk utcákban, ahol a múlt kövesedett meg, és a modern városrészekben, ahol a mai élet lüktet. A kiállított rajzok felidézik az egyes római császárok korából fennmaradt emlékeket, többnyire a Forum Romanumon és a Palatinuson, a pápaság történelmét, mely a Lateran és a Vatikán környezetében tárul fel. Sokrétû, színes anyag, hiszen Olaszország valóságos kincsestár, ahol egyedülálló bõségben találkozunk a természeti szépségek és az emberi kultúra magasrendû alkotásaival. Ezernyi arca van, mindegyik hiteles, a maga módján lenyûgözõ. A kiállított rajzok hangulatában fellelhetõk a görög és a római élet színskálái, a középkor emlékei, a reneszánsz világra szóló nagy korváltása.

Ahogyan lassan halad elõre a képzeletbeli filmkamera objektívje, bepillantást engedve a lét rejtett zugaiba, úgy pásztázza át a tárlatlátogató szeme Liviu Vlad olaszországi rajzsorozatát. Lassan, óvatosan közelít a kiállított rajzokhoz, hiszen minden rajz befogadása idõt igényel. A mûvésznek sikerül megfogalmaznia és papírra vetnie azokat az érzéseket, hangulatokat, amelyeket a szerencsés szemlélõ is átélt egykoron ezeket a bazilikákat, utcarészleteket, városképeket nézegetve. A kiállítás egységes, hiszen valamennyi kiállított kép rajz, nem a sokszorosíthatóság elve alapján lett összeállítva. Köztudomású, hogy a ceruza-, szén-, tus- vagy krétarajz, vízfestmény vagy pasztell nem grafika. Ezek valójában unikátumok, egyedi példányok, melyeket csak reprodukálni lehet, sokszorosítani nem. Nos, itt e tárlaton kiállított képek mind unikátumok, nem tartoznak a grafikai mûvekhez, melyeknek fõ jellemzõje a sokszorosíthatóság. Rajzok, egyedi darabok, melyek eszközei napjainkban rendkívül változatosak – ceruza, tus, kréta, karioka, golyóstoll, filctoll, rosttoll – ma már nagy színskálái kaphatók a kereskedelemben.

A rajzokon életre kel Róma, Velence, Assisi, Ischia, Firenze, Isola Sacra, Perugia, Murano, Siena, Loreto stb. És itt eljátszhatnánk a címekkel: A Firenzei dóm; Szent Péter bazilika – Róma; Forum és Capitolium – Róma; Angyalvár – Róma; Ponte Rialto – Velence; Reggel Velencében; Alkony Velencében; Campanilla – Murano; Szent Katalin Oratorium – Siena; Szentély – Loreto; San Ercolano – Perugia; Torre di Palazzo Vechio – Firenze stb. Nagyobb teret és idõt igényelne szólni néhány szót minden munkáról, de vegyünk szemügyre néhányat közülük. A Szent Péter bazilika két változatát lehetetlen nem az élvonalba helyezni. Mindkettõn apokaliptikus hangulat uralkodik. Megkapó látvány, amint a Campagna felõl feltûnik a Szent Péter bazilika, opálosan lebegve a távlat vibráló párájában. Szinte érezni a Tevere vagy Tiberis, ahogyan az etruszkok nevezték háromezer évvel ezelõtt az itáliai félsziget legnagyobb folyóját, páradús levegõjét. A bazilika már magában szimbólum: az ókort, a világhatalmat, a kereszténységet, a pápaságot és még mennyi más fogalmat sûrít magába! A közel háromezer éves világváros története egy kicsit a világ története is. A város valamilyen formában mindig világhatalmi törekvéseket sugárzott. Még a középkorban is sajátos módon Caput Mundi, a katolikus világ elismert feje. A bazilikát a háttérben ábrázoló rajzok közül az egyik színes kréta, premier plánban a hatalmas téren elhelyezkedõ szökõkutak egyikével. Amint az a rajzból is kitûnik, a kõrengeteget növényzet nem élénkíti – ahhoz túlságosan egységes az architektúra, semhogy kertészeti elemekkel lehetne díszíteni –, de a téren látható két kút (itt a rajzon csak egy látható) annál több életet és üdeséget varázsol a térre. A rajzon nagyon szerencsés a kontraszt a kút bársonyos feketéje és a bazilika fõbejáratának szépiával rajzolt tömege között. A bazilika második változata talán még sikerültebb: Michelangelo impozáns kupoláját ábrázolja színes papíron fehér krétával. A kupola mintegy kivillan a színes háttérbõl, a rálátás a kupolára lebilincselõ.

A Forum Romanum két rajzon is megelevenedik, mindkettõ színes kréta. Maga a Forum város a városban, pontosabban romváros a városban. A római ember rendkívül nagy becsben tart minden követ, emléket, amit a történelem formált. Valójában az egész város egy nagy építõtelep, ahol folyamatos ásatások során felszínre hoznak valamit, felújítanak valamit. Liviu Vlad nagy hatást ér el a papír textúrájával, mellyel egy jól érzékelhetõ plusz töltetet ad rajzainak. A szép, finom kromatikájú rajzok láttán arra gondol a szemlélõ, hogy aligha van hely a földön, ahol úgy érzékelhetõ a történelem, mint a Forum Romanum térségében.

A teremben tovább haladva rácsodálkozunk a Santa Maria in Cosmedin impozáns vonalaira. Viszszafogott, finom rajz, elõtérben a Rómára oly jellemzõ cédrussal. A rajzot szemlélve gondolatban belépünk az elõtérbe, és bedugjuk kezünk a Bocca della Verita (Az igazság szája) maszk nyílásába. Középkori hiedelem, hogy amennyiben a bedugott kéz tulajdonosa nem mond igazat, a Bocca della Verita leharapja a kezét. És hadd idõzzünk még egypár percet Rómában, és tekintsük meg az Angyalvár impozáns, tömeghatású, kör alakú épületét, melynek ormán kivont kardját hüvelybe rejtõ angyal áll. A monda szerint 590-ben a pestisjárvány megszûnéséért könyörgött körmenetben Szent Gergely pápa és a római nép. Amikor a körmenet a várhoz vezetõ hídhoz ért, hogy azon keresztül a Szent Péter sírjához vonuljon, a pápa a vár orma fölött angyalt látott leszállni, aki a pusztító kardot hüvelyébe süllyesztette. A járvány megszûnt és a késõbbiekben az angyal a vár ormára került emléket állítva a látomásnak. A rajz színes kréta, madártávlatból ábrázolja a várat, Szent Mihály arkangyal bronzszobra csak felsejlik a rajzon.

Velence utcái nem a megszokottak: a házak lábát a tenger vize mossa, az egész város olyan, mint egy meseváros, egy fogalom. Régi paloták, mûemlékek máshol is láthatók, de itt minden házra kiírható: mûemlék. A maga sokszínûségében külön ihletforrás a mûvész számára. Jelen kiállításon több változatban is rácsodálkozhatunk arra a változatos technikára, amit Liviu Vlad alkalmaz Velence arculatának megfestésében: szén, tus, színes kréta, szépia egyvelege emeli a kép kromatikáját. Nemes viszszafogottság, tisztaság jellemzi a szóban forgó munkákat. Egészében véve a kiállításnak hangsúlyozott lírai hangvétele van. A mûvész lelket visz rajzaiba. Bársonyos fekete képfelületei is színesek. Kitûnõ érzékkel iktatja be rajzaiba a különbözõ színárnyalatokat. Fest a szénnel. Esetenként maga a papír is színes, amit rajzaihoz használ. Õ maga színezi. Alkony Velencében címû rajzán enyhén színezett papíron a Szent Márk bazilika tûnik fel, elõtérben egy gondolával. Lírai hangvételû szénrajz, szinte hallani a távolból a Canal Grandén szétterülõ halk muzsikát.

De lépjünk tovább, hiszen a reneszánsz városa Firenze, Dante és Petrarca, Donatello és Michelangelo, Botticelli és Leonardo da Vinci fellegvára még sokat tartogat a látogató számára. A Torre di Palazzo Vecchio kiegyensúlyozott szénrajz, amelyen egyfajta fotós látással ábrázolja a tornyot, légiesen, szinte csak sejtetve a 130 m magas torony körvonalait. És akkor még nem kísértük el a mûvészt Perugiába, Toscanába, Ischiába, Assisibe. De hagyjunk még felfedeznivalót a látogató számára is, és zárjuk ezt a tárlatlátogatást azzal a reménnyel, hogy Liviu Vlad a tervbe vett következõ kiállításán végigkalauzol majd bennünket a kincses város épített örökségén, egy minuciózus útinapló hitelességével.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008