magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szekeres Attila István: Erdélyi címerek vándorúton és kötetben


Nehéz a dolga a válogatónak, azaz a szerzõnek, amikor félezer címer közül mindössze félszázat választhat ki könyvben való megjelenésre, valamint tárlat anyagául. Ötven címert mutat be Szálkai Tamás az Armales Transylvanorum címû, az Attraktor Kiadó Scriptores rerum Hungaricarum sorozatában megjelent kötetben*, mely tulajdonképpen címerkatalógus, s végigkísérte azt a nemzetközi vándorkiállítást, melyen az erdélyi fejedelmek címeradományaiból mutattak be válogatást.

A vándortárlat tervezett utolsó állomásához érkezett, de a könyv örök.

Kolozsvárról indult 2009 októberében, elõbb Erdélyben mutatkozott be, volt Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Nagykárolyban, majd Magyarországra érkezett, megfordult Debrecenben, Mátészalkán, Derecskén, aztán egy kis erdélyi kitérõvel Nagyszalontára került, majd ismét vissza az anyaországba, hogy Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban, Nyírbátorban, Nyíregyházán, végül Budapesten kössön ki. A végállomáson, idén január 19-én tematikus konferenciával fûszerezték a tárlatmegnyitót.

A kiadvány elején kis címertani értekezést közöl a szerzõ. Elmondja, mi a címerlevél, kik az armalista nemesek, ismerteti az adományozás folyamatát, a címerlevelek tartalmát, a címerfestményt, az armálist szerzõk társadalmi helyzetét. A kötet terjedelmesebb, második része a tulajdonképpeni katalógus. Megjelenik az erdélyi fejedelmek által adományozott nemeslevelek válogatott címereinek színes másolata. A szerzõ feltüntette a kiváltságosokat, az adományozót, az oklevél keltének helyét és idejét, közli a kihirdetés helyét és idõpontját, valamint azt is, hogy az adományt bejegyezték-e a Királyi Könyvekbe. Megjelenik a címernek eredeti, az armálisban szereplõ latin leírása és annak magyar fordítása, valamint a címerszõnyeg teljes, szakszerû leírása.

A válogatás hat magyarországi és romániai közgyûjtemény (a Magyar Országos Levéltár; a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, a Román Országos Levéltár Kolozs megyei fiókja, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára és a kolozsvári Egyetemi Könyvtár) anyagából készült.

Sajnálattal vesszük, hogy nem félezer, csupán félszáz címer ékesíti a kötetet, de a valóság talaján állva megértjük ezt. A kötetben szereplõ ötven címer közül négy közismert, mint a nagybányai Csengeri-Képíró Istváné, a halasi Fekete Péternek és hajdúinak, az Erdélyi Fejedelemség lelkészeinek adományozott címer és derzsi Petky János bárói címere. A többiek kevésbé vagy egyáltalán nem ismertek. Hiányoljuk a székelyföldi címereket. A válogatásnak mindössze tíz százalékát teszik ki (derzsi Petky, martonfalvi Tóth, bögözi Benczer, kisbaconi Benkõ, makfalvi Barabás), miközben tény, hogy a székelyek igen szép számmal szereztek nemességet és címert a fejedelemség korában.

A címerkatalógusnak igenis helye van a mai kiadványok sorában, hiszen hasonlóval rég nem találkozhattunk. Témájában megegyezik a csíkszentmihályi Sándor Imre által Kolozsváron kiadott Czímerlevelek címû katalógussal, amely két kötetben (1910-ben és 1912-ben) jelent meg, benne jóval több, összesen 259 címerrel, de csupán fekete-fehér heraldikai rajzokkal, Keöpeczi Sebestyén József heraldikus, címermûvész tolmácsolásában. Bármennyire igényesek is a rajzok, mégsem adhatják vissza teljes mértékben a festett címerek mûvészi jellemzõit, kiváltképp az erdélyi címerekre jellemzõ természethûség okán nem.

A technika fejlõdésének köszönhetõen az Armales Transylvanorum c. könyvben az eredeti festett címerek színes másolatát láthatjuk, a kiállításon meg annak nagyított változatát csodálhattuk meg.

Igazi címerkatalógus Siebmacher nagy címerkönyve, melynek erdélyi kötete 1898-ban jelent meg Nürnbergben, s közel kétezer címer heraldikai rajzát tartalmazza. Ebben a rajzok sablonosak, arra jók, hogy láthassuk, mely címer milyen címerképeket tartalmaz, az eredeti címerfestménynek nem hû ábrázolásai. Sok esetben a rajz stílusa sokkal késõbbi címerre emlékeztet, mint az a címeradomány korának megfelelõ lenne. A katalógus nem teljes.

Erdélyi címereket láthatunk még az 1913-ban Budapesten Andrássy Gyula gróf elõszavával megjelent Magyarország címeres könyvében (Liber Armorum Hungariae), ám Nagy-Magyarország nemes családai között, ábécérendbe szedve, s csupán a C betûig terjedõen. A világháború megakadályozta a mû folytatását. Abban az idõszakban jelent meg Pálmay József Székely nemesi családok címû sorozata: elsõként Udvarhely (Székelyudvarhely, 1900), aztán Háromszék (Sepsiszentgyörgy, 1901) és Maros-Torda vármegye nemes családjai (Marosvásárhely, 1904), végül egy pótkötet (1906-ban). Ezeknek hasonmás kiadása 2000 és 2003 között jelent meg Sepsiszentgyörgyön a Charta Kiadó gondozásában. Említésre méltó ugyanakkor Nyulásziné Straub Éva Öt évszázad címerei címû címergyûjteménye a Magyar Országos Levéltárban õrzött nemeslevelek címereivel. Ez a munka két kiadást ért meg (Budapest, 1987, Szekszárd, 1999). A kötetben száz kiemelt címer nagyított, színes másolata látható, valamint 1173 heraldikai rajz, Bogdán István munkái. A címerek között erdélyiek is vannak.

Visszatérve Szálkai Tamás munkájához, meg kell állapítanunk, hogy nem a teljesség igényével készült munka, nem törekszik arra, hogy az erdélyi fejedelmek összes, vagy csak fellelhetõ címeradományát közölje, hanem csupán ízelítõt nyújt belõlük. A megszabott keretben mást nem tehet. Minden válogatás szubjektív, de a Szálkai Tamásé megítélésünk szerint arra törekszik, hogy minden fejedelemtõl közöljön címert, s olyanokat, melyek lehetõleg nem hasonlítanak egymásra, hogy az erdélyi címerek minél szélesebb palettájával találkozhasson az érdeklõdõ.

 * Szálkai Tamás: Armales Transylvanorum. Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból, Attraktor Kiadó, Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2009.

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008