magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Ágoston Hugó: Székedi Ferenc


Kedves barátunkról, szakmatársunkról, Székedi Ferencrõl azt olvassuk a Romániai magyar irodalmi lexikonban: „újságíró, szerkesztõ, mûfordító”. Igen, ez a szabatos megjelölése annak, hogy mivel is foglalkozik díjazottunk. Laudációm célja elmondani, hogyan teszi, és mi az, ami Székedi Ferencet erre a rangos díjra érdemesíti – még ha véleményem szerint kissé megkésetten is.

Kezdjem azzal, hogy az újságíró pontos és átfogó megjelölés, de még pontosabbá tenném azzal, hogy azt mondom, Székedi Ferenc közíró, számomra legalábbis elsõsorban publicista; és még átfogóbbá tenném, azt mondva, hogy Székedi Ferenc általános sajtós – hiszen az írásain kívül audiovizuális téren is remek dolgokat mûvelt és mûvel, csíkszeredai beszélgetõ mûsorát hat éven át minden évben a legnézettebb mûsornak járó Közönség-díjjal jutalmazták.

Ám, mint mondtam, Székedi Ferenc elsõsorban publicista. És akkor laudációm csúcsára érve bejelentem: véleményem szerint az egyik legjobb kortárs erdélyi magyar publicista, ha nem éppen a legjobb, a szónak abban az értelmében, hogy a köz írója, a közéletben a sajtó társadalmi szerepének ellátója. Két körülmény késztet arra, hogy ezt hangsúlyozzam. Az egyik az, hogy sajtónkban publicisztika címén egyre gyakrabban jelennek meg szubjektív mondanivalójú kis csapkodások, megmondóemberek valóságtól elrugaszkodott többé vagy kevésbé heves véleményei. A másik az, hogy – szintén szereptévesztés folytán – erõszakosan teret nyer az az elv, hogy nem a sajtónak kell ellenõriznie a kormányt és a parlamentet, hanem az államnak kell ellenõriznie a sajtót. Székedi Ferenccel együtt, újságíróként és egyszerû, de tudatos állampolgárként is: mi nem fogadjuk el ezt az elvet, veszélyesnek tartjuk az érvényesítését. És valljuk azt, hogy mint minden munkának, a sajtó mûvelésének – de még a politikai és közéleti tevékenységnek is – az alapja a tisztesség kell hogy legyen.

Mind közéleti, mind szakmai szempontból Székedi Ferenc a tisztesség és a lelkiismeretesség élõ példája, már-már régimódi (nem vármegyei, de a jellemalkatot tekintõ) módon. Egy olyan környezetben, a Székelyföldön, ahol a tömbmagyarságot könnyen befolyásolhatják megtévesztõ eszmék s a megosztás démonai fenyegetik, Székedi Ferenc írásaival is, de közéleti tevékenységével is a megfontolt kiegyensúlyozottságot, az értékek tiszteletét, a használni akarást képviseli. És ezáltal, igen, ha nagy szavakat akarunk használni: a népéhez való hûséget. Mindezek az írásaiban benne vannak, és olvasói becsülik Székedi Ferencben a köznek elkötelezett újságírót.

Szerkesztõként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Székedi Feri barátomnak a legfontosabb jegyzeteit, amelyeket a napilapnak ír, úgyszólván megszületésük pillanatában olvashatom. Kötelességem elmondani, hogy szerzõnk eszményi munkatárs: a legpontosabb ember (amit ígér és amikorra ígéri, arra bizton számítani lehet, miközben hát a megbízhatóság sem a legelterjedtebb újságírói erény manapság); ugyanakkor mestere annak, hogy tudatos mondanivalóját pontosan, érzékletesen, mondhatni célratörõen fejezze ki, írásaiban – a hosszabbakban sem – nyoma nincs a mellébeszélésnek, a cirkalmaknak, a mesterséges megoldásoknak. Véleményem szerint Székedi Ferenc publicisztikáját tanítani lehetne – sõt, kellene is.

Isten hozott, Székedi Ferenc, a Spectator-díjasok táborába, meghitt klubjába! Régen várunk. Nem mind vagyunk nagyon fiatalok, de tudd meg, hogy ez a tagság így is kötelez. Dolgozni kell, van még munkánk! Lelkesen várjuk további közírásaidat, a tiszta gondolatokhoz és szándékokhoz hû olvasókkal együtt.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008