magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Ba­ra­bás Lász­ló: Szabó Éva


Elsõ pillantásra Szabó Éva életpályája inkább különös, különleges, mint szokványos. Nem mondhatja el magáról, hogy már gyermekkorában magába szívta szülõfaluja vagy valamely erdélyi néprajzi vidék dallamait, a kicsik táncában belenevelõdött mozdulatvilágába. Városi szülöttként, érettségizett lányként könyvelõnek tanult, a számok, az adathalmazok világában lett járatos, s lehetett volna úrilány, távol élve testileg-lelkileg a népi kultúrától, mint annyi sokan nemzedéktársai közül az 1950-es években.

Ám azzal, hogy beiratkozott a marosvásárhelyi Népi Mûvészeti Iskola néptánc szakára, a népi kultúrához kívülrõl közeledõ fiatal családanyában átrendezõdtek az értékek, s amit társainak jó része divatból, hobbiból kezdett gyakorolni, õ abba beleszeretett és abban találta meg élete értelmét. Mert mi mással magyarázható, hogy néhány év leforgása alatt a különbözõ vidékrõl jött, a hiteles néptáncokat ismerõ diáktársaitól és tanáraitól annyira magáévá formálta az erdélyi néptáncokat, hogy tanítani is kezdte, hamarosan tánctanár lett egykori iskolájában.

Ettõl kezdve, az 1970-es évek elejétõl mindennek részese, ami a hazai néptánc-mozgalomban történt: szervezõje, koreográfusa a televízió Kaláka mûsorainak, táncos találkozóknak, segíti az induló táncházakat, s közben tanul, figyel, elmélyíti táncfolklorisztikai ismereteit. Bejárta azt az utat, amit a magyar néptánckultúra az 50-es évektõl a 80-as évekig megtett: a fentrõl irányított felszínestõl az autentikus néptánc felfedezéséig és a néptáncnak a nemzeti önkifejezés részévé válásáig. Ekként értelmezve Szabó Éva pályája a szolgáló, az alulról építkezõ értelmiségi pályája a legnehezebb idõkben sok erdélyi pályatársakéhoz hasonló.

Abban az értelemben is hasonló, hogy az õ napjai, táncpedagógusi munkanapjai is meg voltak számlálva. A 80-as évek közepén eltávolították tanári állásából, s már-már azon volt, hogy egy csendes kalotaszegi búvóhelyen vészelje át a nehéz idõket. Ekkori kényszerhelyzetében kezdte tanulmányozni a kalotaszegi varrottasokat, hímzéseket, gyûjteni a mintákat és a népmûvészeti hagyományokat tisztelve újraalkotta azokat, népi iparmûvészként is rangot vívott ki a szakma és a nagyközönség körében.

Szabó Éva a civil életben munkanélküliként érte meg az 1989-es változásokat, majd gyorsan nyugdíjazták. De láss csodát: szakmai pályája ezután ívelt a magasba. Az új lehetõségekkel élve, férjével, Szabó György Pál tanár úrral megálmodták, és életre keltették a Gyöngykoszorú népzene és néptánc találkozókat. Az elsõre éppen 20 évvel ezelõtt, 1991 áprilisában került sor, s azóta minden közép-erdélyi néprajzi vidék és szinte minden település megmutatkozott hagyományos táncaival, zenéjével, dokumentálásra, gyûjtésre, tanulmányozásra érdemes tánckultúrájával. Szabó Éva mindezt meg is tette: páratlan filmes dokumentációt állított össze a kutatás számára. De legalább ennyire fontos a Gyöngykoszorú- találkozók közmûvelõdési és pedagógiai jelentõsége. A húsz éve tartó gyöngykoszorú-virágzásban több száz városi és falusi fiatal találta és találja örömét az erdélyi néptáncokban, és kiváló táncoktatók dolgoznak.

S hogy a jövõben is legyen, kivel dolgozzanak, legyen kit táncra tanítani, alig lehetne felsorolni, hogy Szabó Éva hol, melyik iskolában, óvodában tanítja a néptáncot, szervez a gyermekeknek pünkösdi Gyermek gyöngykoszorút, Megy a gyûrû népi gyermekjáték találkozót. De nemcsak a gyermekeket, a tanítókat is tanítani kell, hogyan szóljon hitelesen ajkukról a népdal, hogyan tanítsák meg varrni, hímezni tanítványaikat.

Szabó Éva ezt teszi szinte két évtizede a marosvásárhelyi kántortanító-képzõ fõiskolán, visszanyerve tanári rangját.

Az alsósófalvi születésû Kacsó András, a kiváló táncmester, táncpedagógus, a népi kultúra polihisztora, akit e sorok írójának mint szomszéd falusi fiatalnak volt szerencséje életében ismernie és tisztelnie, bizonyára örül az égi táncos mezõkön, hogy az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület idei kitüntetettje Szabó Éva marosvásárhelyi néptáncos, néptánc-népzenegyûjtõ, táncpedagógus és népi iparmûvész, egyszóval a népi kultúra polihisztora.

Az erdélyi magyar népzene-néptánc gyûjtésé-ben és továbbadásában, pedagógiai értékesítésében végzett munkádért kapott Kacsó András-díjnak mindannyian örülünk, kedves Éva néni, Isten éltessen sokáig!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008