magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Tötszegi Tekla: Szőcsné Gazda Enikő


Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület felkérésére a Kriza János Néprajzi Társaság és a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke Szõcsné Gazda Enikõt javasolta 2011-ben a Bányai János-díjra. Megtiszteltetésnek tekintem, hogy ma én méltathatom röviden a jelölt munkásságát, s fejet hajthatok szakmai és emberi erényei elõtt.

Szõcsné Gazda Enikõ 1968-ban, Kovásznán született. Középfokú tanulmányait szülõvárosában végezte, majd Kolozsvárt, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett 1994-ben magyar–német, egy évvel késõbb néprajz szakos oklevelet. Tanulmányai végeztével hazatér Háromszékre, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, majd néprajzi részlegének vezetõje. Múzeumi munkája mellett jelentkezik a Debreceni Egyetem Történelmi és néprajzi doktori iskolájába, ahol 2007-ben szerzi meg a doktori képzést lezáró abszolutóriumot. A háromszéki hozomány a 19. században címû doktori értekezését 2011. januárjában védi meg.

Szõcsné Gazda Enikõ tudományos érdeklõdésének irányvonalait már korai konferencia-elõadásai, publikációi jelzik. Egyetemi szakdolgozata – A koldulás kultúrája – a társadalmi norma és deviancia kérdését, a deviáns csoportosulás és társadalom viszonyát boncolgatja.

Kutatásainak egyik fontos vonulatát a paraszti erkölcs és egyházi irányítás, norma és normaszegés, illetve az utóbbi nyomán kiszabott büntetés kérdéskörének vizsgálata képezi. Kutatásai széles körû forrásfeltáráson alapulnak, az Orbai egyházmegye 1677–1752 között rögzített jegyzõkönyveit fejti meg, jegyzi le, elemzi. E forrásfeltáró munka állomásait is jelzõ tanulmányok után (pl. Egyházi büntetések Orbai széken a 18. században; Orbai széki eklézsiakövetés a 17–18. században) 2001-ben lát napvilágot Erkölcs és közösség. Orbai széki erkölcsirányítás a 17–19. században címû kötete, amelyben összefoglalja kutatásának eredményeit. Ugyanebben az évben Csáki Árpáddal együtt közzéteszik az elemzett forrásokat is.

Másfél évtizedes forráskutatáson alapul Szõcsné Gazda Enikõ doktori értekezése. A 117 háromszéki hozománylevelet tartalmazó forráskorpusz elemzésében a díjazott árnyalt képét rajzolja meg a 19. századi Háromszéken szokásos hozomány összetételének, változási tendenciáinak, a hozomány szokásjogi vonatkozásainak, normák és azokhoz való alkalmazkodás, tárgyállomány és életmód közötti összefüggéseknek.

Szõcsné Gazda Enikõ tudományos munkásságának harmadik nagy vonulatát az erdélyi fazekasközpontok és fazekastermékek kutatása képezi. 1995-tõl végez rendszeres gyûjtemény-, terep- és levéltári kutatást e témában, a kutatás részeredményeit számos tanulmányban publikálja, 2010-ben pedig három kötettel örvendezteti meg a szakmai és az erdélyi kerámia iránt érdeklõdõ  szélesebb közönséget. Az Erdélyi kályhák és kályhacsempék címû kötet a téma monografikus feldolgozására vállalkozik. A Székelyföldi sgrafitto kerámia címû, két nyelven, magyarul és románul egyaránt megjelent mûtárgykatalógus alapos, széles kitekintésû bevezetõ tanulmány után a Székely Nemzeti Múzeum gyûjteményében található székelyföldi sgrafittos kerámiák részletes, szemléletes leírását közli, szakemberek, gyûjtõk, a téma iránt érdeklõdõk számára egyaránt megkönnyítve a típus azonosítását.

4 egyéni, egy társszerzõvel készült kötet, 48 tanulmány, 4 kötet szerkesztése – száraz számadatokban ez Szõcsné Gazda Enikõ utóbbi 16 esztendei tudományos termésének lajstroma. Mögötte pedig: sok ezer oldalnyi dokumentum felfedezése, szövegének kisilabizálása, leírása, elemzése, sok ezer kézbe vett tárgy, sok ezer oldalnyi jegyzet, leírás, dokumentáció. Sok ezer fotó, sok ezer rajz. Sok száz meglátogatott porta, visszaköszönõ arc, sorsok, történetek. Odafigyelés, empátia. Sok-sok napi és sok éjszakai odaadással, konok kitartással végzett munka.

Hatalmas erõfeszítés, nagy teljesítmény lenne ez akkor is, ha csupán a kutatás töltené ki a díjazott minden idejét. Szõcsné Gazda Enikõ azonban nemcsak tudós kutató, hanem gyakorló muzeológus is. Mi, akik belülrõl ismerjük a múzeumok mûködését, jól tudjuk, hogy – amennyiben komolyan vesszük s szívvel-lélekkel végezzük munkánkat – a kutatómunka mellett még nagyon sokféle feladat vár a muzeo-lógusra. Jól végiggondolt terv szerint gyarapítania kell a gyûjteményt, amihez elengedhetetlen a meglévõ mûtárgyállomány alapos ismerete, a széles körû szakirodalmi és terepre vonatkozó tájékozottság.

Megfelelõ dokumentáció nélkül a megszerzett tárgy halott. Az alapos dokumentáció sok idõt felemésztõ, fárasztó munka, de csupán ennek révén teremtõdik meg annak a lehetõsége, hogy a saját kulturális környezetébõl kiszakított tárgy a múzeumi kontextusban újból jelentésekkel telítõdjön.

Szõcsné Gazda Enikõ jól felkészült, elkötelezett muzeológus, aki szinte anyai szeretettel és féltéssel viszonyul a mûtárgyakhoz. Az a típusú szakember, aki nemcsak a tárgyak formájában, arányaiban, díszítésében rejlõ esztétikumot, de a tárgyak révén megjeleníthetõ jelenségeket, a tárgyat készítõ/használó embert, a tárgykészítést/tárgyhasználatot irányító közösséget is képes meglátni, s kiállítások révén a szélesebb közönséggel is megismertetni. Az elmúlt bõ 15 év alatt 24 kiállítást rendezett egyénileg, illetve kollégákkal közösen. A Székely Nemzeti Múzeum 2007-ben megnyitott Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk. Gyermekvilág Székelyföldön címû új alapkiállítása lebilincselõ tükröt mutat a 18–20. századi Székelyföld gyermekvilágáról. A kiállítás múzeumtechnikai megoldásai, látványképe Szõcsné Gazda Enikõt kivételes kreativitásáról, térlátásáról és esztétikai érzékérõl is meggyõznek. 

Nemrég megjelent Erdélyi kályhák és kályhacsempék címû kötetének finom vonalú, aprólékos rajzait nézegetve (564 rajz szerepel a kötet lapjain), azon tûnõdtem, honnan meríti ez a törékeny nõ ezt a rengeteg energiát, erõt, amellyel végzi dolgait. Kutat, konferenciákra jár, publikál, tárgyat vásárol és dokumentál, népszerûsít, kiállítást szervez, szakmai és emberi kérdésekben önzetlenül segíti közvetlen és távolabb élõ kollégáit. S közben neki is – mint mindannyiunknak – számos nem szakmai jellegû problémával kell megküzdenie nap mint nap. A nap neki is 24 órából áll, mint mindannyiunknak. A tudós, a muzeológus Szõcsné Gazda Enikõ civilben feleség, kétgyermekes családanya, akire családja is számít, számíthat.

Talán az a kivételes képessége, hogy az igazán fontos dolgokat képes megkülönböztetni a kevésbé fontosaktól, talán az, hogy minden dolgát példás következetességgel, nagy szeretettel és alázattal végzi, szerénysége, egész emberi habitusa teszi õt alkalmassá arra, hogy minden célkitûzését maximálisan teljesítse.

Fogadja hát tiszteletünk és megbecsülésünk jeléül e díjat, kívánunk neki jó egészséget, sok örömet, s további sikereket!

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008