magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Guttman Mihály: Gáspár Attila


Ezelõtt 47 évvel, amikor a kolozsvári Zenemûvészeti Középiskolába felvételizett, ezt a kis népdalt énekelte, amit most hallottunk: Szilágysági gyerek vagyok, / Szilágyságban születtem. / Kiskoromtól a nagykoromig / Benne felnevelkedtem.

Negyvenhét évvel ezelõtt, 1963 õszén felvételizett, akkor jött Szilágyperecsenbõl, magával hozva a falu népdalkincsét, daloló kedvét. Bennem felcsendült Orlando di Lasso csodás madrigálja: Babilonnak vizei mellett, és folytatódott a 137. zsoltár megrázó szövege: Babilonnak vizei mellett ültünk, / és sírva Sionra emlékeztünk, / Azon a földön a fûzfák lombja közé / akasztottuk hárfáinkat. / Mert akik elhurcoltak minket, / dalt akartak hallani tõlünk. / Elnyomóink öröméneket követeltek: „Daloljatok nekünk Sion dalaiból! / Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét / idegen országban? / Ha elfelednélek téged, ó, Jeru­zsálem, / száradjon el a jobb kezem! / Tapadjon ínyemhez a nyelvem, / ha nem emlé­kezem meg rólad, / ha nem Jeruzsálemet tartanám / legfõbb Örömömnek!” Ahogy Izrael hite, az Úrnak bemutatott istentisztelet,  elválaszthatatlanul kapcso­lódott ahhoz az országhoz, ahova egykor Mózes és Józsué vezette be a népet, Isten, Jeruzsálem, a templom, Palesztina, a hit és az üdvösség egységes egész, s íme most darabjaira hullott szét, úgy hullott szét kis Attilában Szilágyperecsen, Kolozsvár, de hite, amit a szülõi házból hozott magával megerõsítette, és a beke­rült osztályba, ahol már osztálytársai egyre ügyesebben szólaltatták meg hang­szereiket, új társukat „népdalfának” tekintették, és kérték, tanítsa õket is Sion dalaira, és õ egy életen át hû maradt hitéhez, falujához, népéhez, nemzetéhez. Nem vezette el a népét, hazament hozzájuk, tanított és tanult, hogy így is há­láját adja azért, amit tanáraitól kapott.

De ki is Gáspár Attila? Kérdezhetik mindazok, akik csak nevével találkoztak.

Gáspár Attila a kolozsvári zenei szakközépiskola kürtös érettségizettje, a kolozsvári Zenemûvészeti Fõiskola karvezetõ-zenetanár diplomása, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem újságírószak magisztere, 2004 óta a Romániai Magyar Dalosszövetség Seprõdi János-díjas karnagya, mindezek birtokában a Szilágyság napszámosa!

Gáspár Attila 1972-tõl zenetanár, énekkari karmester Zilahon. Sorban az 1. számú általános iskolában, a Népmûvészeti Iskolában, a Mûvé­szeti Szakközépiskolában, ahol éneket, kottaolvasást, karéneklést, citera- és furulyajátékot tanít.

Gáspár Attila hagyományõrzõ csoportokat és énekkart tanít Szilágy­ság településein: Krasznán, Debrenben, Szilágyperecsenben, dobai citerazenekarával számos felvételt készített a Kolozsvári Rádió stúdiójában, a Zilahi Tanító­képzõ Csalogányok Leánykarával országos elismerésben részesült. Kórusával bejárta az országot, és külföldön Magyarország, Lengyelország és Szlovákia városait.

Gáspár Attila Szilágy megye Mûvelõdési Osztályán tanácsosként számos kórus- és zenekari találkozót szervezett: a Zilahi Nemzetiségi Kórusfesztivált, egyházi zeneszerzõversenyt Dicsérd lelkem az Urat címmel, és megje­lentette a Fesztiválfüzeteket.

Gáspár Attila népdalköteteket szerkeszt, és tesz közzé: Mint a rozmaring a jó földben, Szilágysági gyerek vagyok, Serkenj fel címmel. Paládi János zilahi nótaszerzõ örökségébõl 67 szilágysági magyar nótát tesz közzé Vén Zilahra száll a lelkem címmel.

Gáspár Attila több mint ötszáz tanulmány, cikk, írás, riport, krónika, híradás szerzõje, hazai és magyarországi napilapok és folyóiratok munkatár­sa, a Szilágysági magyarok kötetnek, az Encyclopaedia Hungarica IV. kötetének társ- és szócikk szerzõje, a Szivárvány havasán címû kórusgyûjtemény szerkesztõje, melyet a Mûvelõdés jelentetett meg 2004-ben a Romániai Magyar Dalosszövetség újraindulásának 10. évfordulója alkalmából.

Gáspár Attila két kötetes Gitáriskolájával a zeneoktatásban hiányzó tananyagot ad közre. Dalbimbó címû keresztyén-kulturális gyermeklapot szerkeszt. 2005-ben szerkesztette a 800 éves Szilágyperecsen címû emlékkönyvet, amelyben 21 helyi gyûjtésû népdalt közöl Kodály, Almási, Balogh és saját gyûj­tésébõl. 2006-tól kezdve a Mûvelõdésben Szilágysági magyarok az ezredfordulón címmel interjú-sorozatot jelentet meg.

Gáspár Attila a Szilágy Társaság Közmûvelõdési Egyesület alapító elnöke (1992), a Kádár Géza Népfõiskola létrehozója, mûködtetõje, elõadója. Tizenhárom évig vezette a zilahi Református Egyházköz-ség Szegedi Kis István ifjúsági vegyes karát, akikkel számos hazai és külföldi kórusversenyen vett részt, akiket fájó szívvel hagyott el. Kárpótlásul a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda citeraegyüttese 2005-tõl lopózott a szívébe, akiket nagy örömmel tanít Sion új dalaira, azokra, amiket hagyományõrzõkként magukévá kell tenniük.

Gáspár Attila Szilágyság és mindannyiunk nagy költõjével, Ady Endrével zengi: Góg és Magóg fia vagyok én, / Hiába döngetek kaput, falat / S mégis megkérdem tõletek: / Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Gáspár Attila tudja, hogy nem szabad sírni, õ a Szilágyság mindenese: dolgozik népe, nemzete ifjúságának erkölcsi-zenei nevelésén. Tudja, hogy van magyar zenei hagyomány, és csak e hagyomány alapján, annak le­vegõjében fejlõdhetik ifjúságunk.

Isten éltessen, hogy nagyon sokáig örvendj a Nagy István-díjnak!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008