magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csirák Csaba: Tóth-Páll Miklós


Két Tóth-Páll Miklóst jegyez Szatmár megye mûvelõdési élete. A színész-rendezõt és a közösségét szolgálni megtanult, mai szóval, közösségszervezõt. Mindkettõ ugyanabban a bõrkötésben van jelen közöttünk. Mégis a kettõ között nagy különbség van. Az egyik Tóth-Páll Miklós a színészetbõl-rendezésbõl próbált megélni, ami azt jelenti, hogy több mint négy évtizeden át a Szatmárnémetiben mûködõ Északi Színház magyar tagozatának szerzõdtetett színésze volt. A másik Tóth-Páll Miklós a nemzettársait szolgálni megtanult ember, aki ezért a munkáért sem pénzjutalomra, sem erkölcsi-politikai javakra sohasem pályázott, mert önzetlenül akart szolgálni. A lelkiismeretes polgárt a szolgálat teszi azzá, aki.

Az idõrendi sorrend tiszteletben tartásának eleget téve beszéljünk elõször a színészettel–rendezéssel még nem foglalkozó Totyiról, akinek életpályáját már legénykorában jelentõs kaland színesítette: 1960–1962 között egy királynõvel jegyezte el magát, akit úgy hívnak: Atlétika, azaz a sportok királynõje. Az atlétikai pályák salakján hívta fel magára a figyelmet, mint a román ifjúsági és felnõtt atlétika válogatott tagja.

Miután a sportpályán sikeresen kipróbálta magát, a marosvásárhelyi születésû Tóth-Páll Miklós szülõvárosában szerzett színész oklevelet, majd 1968-tól a Szatmári Északi Színház mûvésze, annak az együttesnek, amelyrõl oly sokan beszélnek ma is jólesõ nosztalgiával. 

Tóth-Páll Miklós színmûvész nem mindig tartozott az igazgatók és rendezõk kedvencei közé. Színészi munkásságából három markáns alakítását említjük meg: Tronkai Vencel báró (Sütõ András: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Csorja Ambrus (Tamási Áron: Õsvigasztalás), Gájev (Csehov: Cseresznyéskert). Ha odahaza, Szatmárnémetiben olvasnám fel ezeket a méltató sorokat, megkövetelnék, és joggal, annak a több tucat szerepnek a felsorolását is, amelyeket a nézõk szép színházi emlékeik között õriznek Totyiról.

1981-ben mint színházi rendezõ is bemutatkozott. Köntös-Szabó Zoltán Lakon háza rendezésére felkapta fejét a kritika. A következõ években elsõsorban a gyermekekhez szólt Tóth-Páll Miklós, a rendezõ: Csipike, Csipike és Tipetupa, Hamupipõke, Mesélj Münchausen, Ágacska stb. gyermekelõadások kerültek ki keze alól. Az említett nagyszínpadi rendezéseken kívül emlékezetes marad Egressy Zoltán: Sóska és sült krumpli c. darabjának rendezése a mai Ács Alajos Stúdióban.

Nem az a fajta ember Miklós, aki sokáig ül tétlenül a kispadon, még a színház mûvészbejáratánál várakozók számára szánt padon sem, mert õ nem tud várakozni.  A színészi munkakör nem zárta be õt a színház falai közé. Amikor úgy érezte, hogy sürgõs mondanivalóit a kapott szerepekben nem tudja közölni, amikor nem tudta elhallgatni, ami a szívén volt: pódiummûsorokat állított össze és rendezte is azokat, hogy elmondhassa mindenkinek…

Több alkalommal fordult Gellért Sándorhoz, a „fuzsitus mikolaihoz”, Szatmár egyik leghitelesebb szószólójára emlékezve. Ady Endre szellemisége a másik iránytûje Tóth-Páll Miklós gondolkodásának, akirõl az általa alapított társaságot nevezte el, miközben vallja, hogy magyarságunk megõrzésének alapköve a Szent István-i hagyatékhoz való igazodás.

Külön meg kell említenem, hogy Miklós sokat foglalkozott a Szatmárnémetiben felbukkanó mûkedvelõkkel. A mûvelõdési házban játszani-beszélni tanította a magyar színjátszó kör tagjait. Ennek a munkájának eredményeképpen több értékes mûkedvelõ elõadással gazdagodott a város mûvelõdési élete. Elsõként vitte közönség elé Kovács András Ferenc verseit Tengerész Henrik intelmei címmel. Mûkedvelõkkel mutatta be Csokonai Karnyónéját, majd visszatért KAF-hoz, amikor megzenésített gyermekverseibõl készített válogatást.

A színész-rendezõ Tóth-Páll Miklós munkásságát 1995-ben Harag György-díjjal, 2005-ben pedig Nádai István Emlékplakettel jutalmazták. A rendelkezésünkre álló idõkeret szorításában vázlatos rajzát sem készíthettük el a színész-rendezõ Tóth-Páll Miklós szakmai képének.

A következõkben a másik Tóth-Páll Miklósról is szólunk, a város és a megye, pontosabban a történelmi Szatmár vármegye mûvelõdési önismereté-ben szerepet vállaló szervezõrõl.

Amikor Tóth-Páll Miklós szabályosan, annak rendje és módja szerint nyugalomba vonult, belevágott egy olyan befejezhetetlen munkába, amihez elég, ha csak éjjel és csak nappal dolgozik az ember: megalapította az Ady Endre Társaságot. Elsõ lépésként sikeresen vonta be a magyar egyházakat, azok vezetõit, az általa összeállított Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat mûsoraiba. Míg országszerte egy napot szánunk saját kultúránk ünnepi fénybe emelésére, addig az Ady Endre Társaság egyhetes rendezvénysorozattal becsüli a Kölcsey Himnuszának emlékére szánt napot. Fényi István, a drága jó Pista bácsi, Kölcsey versébõl vett gondolata a rendezvénysorozat címe: Egycsillagú égbolt.

Mi minden fért Tóth-Páll Miklós égboltja alá, megszámlálhatatlan. Igyekezett több mûvészeti ágból kínálatot nyújtani. Szervezett irodalmi összeállításokat, könyvbemutatókat. Az õ zenés mûfajaiba belefér a népdal, az operett, a régizene, az operaáriák, a rock. Képzõmûvészeti, színházi elõadásokat, borkóstolókat szervezett. Hallatta a hangját történelmi évfordulók alkalmával (1848, 1956). Rendezvényeit legtöbb esetben templomi közösségekhez vitte el, de jelen volt a Harag György Társulat színpadán, az Ács Alajos Stúdióban, hangversenyteremben, kávéházban, iskolában, szabadtéren, határokon innen és túl.

Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke felismerte, hogy a névadó költõ költészetének értelmezéséért is tenni kell. 2007-ben tették meg az elsõ lépést, azóta irodalmárok, szociológusok, hittörténészek tartottak elõadást a témában.

Kötelességének tekinti a Szatmárhoz kötõdõ személyiségek emlékének ápolását. A felfedezés erejével hatott Katona Mihálynak, a magyar természeti földrajz megteremtõjének emlékezete. Emléktáblát állított Krúdy Gyula szatmárnémeti diákéveire, és Luby Margit születésének 125. évfordulója alkalmával.

Több olyan könyv kiadását is felvállalta a Tóth-Páll Miklós vezette Ady Endre Társaság, amely szerzõje vagy témája által Szatmárhoz kapcsolható. Gellért Sándor: Levelek Anna Maija Raittilához; Czira Árpád: Menekülés a szibériai fogságból; Krúdy-emlékkönyv; Simpf János: Mária-költészetünk, valamint Dsida Jenõ Kiadatlan gyermekversei jutottak el az olvasóhoz az õ kezdeményezésére.

A család mint a társadalom legfontosabb és legerõsebb sejtje állandóan foglalkoztatja Tóth-Páll Miklóst. Kedves és tartalmas, ún. családi hétvégék szervezõje és közremûködõje volt az Ady Társaság. Ezek a Kossuth-kertben rendezett összejövetelek igen sok embert vonzottak, és valóságos ünnepi eseményekké váltak a város életében.

Magyarság, kereszténység, hagyományápolás, tudás, ezek azok a nemzetmegtartó értékek, amelyek mentén próbál közmûvelõdési életünkben új utat mutatni Tóth-Páll Miklós.

67. születésnapja elõestéjén veszi át a Bánffy Miklós-díjat. Szívbõl gratulálunk mindkettõhöz, Miklós! Köszönjük az áldozatos munkát és annak gyümölcsét, a sok szép élményt. Adjon a Teremtõ egészséget, további munkakedvet, erõt, megújulásra képes hitet!  



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008