Művelődés

Aranyosszék népi gombaismerete átlagos és jellegzetes. Falvai közt vannak olyanok, melyek a gombatermés számára kedvező természeti körülményekkel rendelkeznek és olyanok is, melyek határában erdő nincs, így csak a mezőn termő gombák jöhetnek számításba esetükben. Mindkét csoport itteni falvaiban a magyar népi gombaismeret a magyar átlagnak felel meg, de ez nem jelenti azt, hogy híján van sajátos vonásoknak. 1844-ből fennmaradt mészkői körlevél tanúskodik róla, hogy akkor többet tettek a gombamérgezések elkerülése végett, mint napjaink Romániájában.
A többi székhez viszonyítva itt a legismertebb, pontosabban szinte csak itt ismert a nép körében is a császárgalóca (úrigomba néven), keletebbre már a hűvösebb éghajlat sem kedvez neki.
Talán egyetlen tájegységünk magyarsága számára sem ennyire jelentéktelen a gomba áruként, pénzforrásként.
Bizonyos felhasználási formái a gombának (étel, nyersanyag) kivételesek, ritkák.
Gunda Béla a néprajzi lexikon gombászás szócikkében a 10-15 gombafajtát ismerő falut jó átlagnak tekinti. Szerintem a sokféle gombában gazdag falvak átlaga a magyarságnál 25-40 körüli. Síkföldi, erdő nélküli falvak esetében 4-8 lehet az átlag. Aranyosszéken majd 20 néven kb. 25 gombafélét ismernek az erdővel is bíró falvakban (A eset), a csak mezei gombászással élő falvakban (B eset) alig 3 néven mintegy 5-6 féle gombát tartanak számon, majdnem azonos a helyzet a szomszédos Alsó-Fehérben (a nevekben például elég sok a különbség). A Szeben környéki románoknál 10-13 körülire becsülöm az átlagot. (A pontosabb, megbízhatóbb öszszehasonlításhoz több s alaposabb munkára van szükség!) A szomszédos Mócvidék meg Mokányság románjai úgy 15 néven kb. 20 féle gombát, a többnyire erdő nélküli Mezőségen és a jóval erdősebb Torockón úgy 10 néven 15 gombafélét ismernek eddigi kutatásaim alapján.
Centrálisak: A.) keserűgomba (Lactarius piperatus), rókagomba (Cantharellus cibarius), csiperke (Agaricus sp), szegfűgomba (Marasmius oreades), kékhátú (Russula cyanoxantha, R. virescens), lófing (Lycoperdon, Bovista, …), tapló (Phellinus, Fomes, Polyporus,...), B.) csiperke (Agaricus sp), szegfűgomba (Marasmius oreades), lófing (Lycoperdon, Bovista, …).
Perifériálisak: A.) úrigomba (Amanita caesarea), kenyérgomba (Lactarius volemus), gebegomba (Armillaria mellea), csürkeláb (Ramaria flava és R. botrytis), pitonka (Boletus edulis, …), őzláb (Macrolepiota procera), tüvisalja (Calocybe gambosa), tinógomba (Lactarius vellereus), galambhátú, piroshátú (Russula vesca, ...), laskagomba (Pleurotus ostreatus), fagomba (Lentinus, Polyporus,...), B.) tapló (Phellinus, Fomes, Polyporus,...).
A zöldségtermesztés, állattartás mellett nincs, illetve alig jut idő a gombászásra, ezért is mondják, hogy többnyire a gyermekek és az öregek gombásznak, ritkán mások is, nők s férfiak egyaránt. A foglalkozás szerint a pásztorokról mondják, hogy többet gombásznak.
Kézbeli kosarat s rongytarisnyát ajánlanak felszerelésnek. A gomba részeit főleg a következőképp nevezik: szár, törzs, alsó rész, vég (tönk), kalap, felső rész (kalap), rece (lemez).
Gombatermesztéssel nem szoktak foglalkozni, arra viszont több helyt ügyelnek, hogy hagyják helyben a gomba szárát, remélve, hogy ekképp jobban szaporodik.
Bolondgombának, vadgombának mindenekelőtt a légyölő galócát tartják (van aki e néven is ismeri), a bolondgombát, az ismeretlent nem szedik le.
Általában becsülik a gombaételt, kedvenceknek inkább a szegfűgomba, a csiperke és a rókagomba számítanak. Tokánynak, paprikásnak s tojással, illetve egyszerűen megsütve (túróval, szalonnával) készítik el leggyakrabban a gombát, de ismeretesek különlegesebb receptek is: fasírt, leves, sőt kolbász is készül Aranyosszéken gombából, gombával. Tartósítással (savanyúságnak, szárítva, hűtőben lefagyasztva) kevesen foglalkoznak.
Én nem eszek csak keserűgombát. A sárga gombát is megenném, de az olyan, mint a szivacs. Van olyan ember, nem törődik, csak gomba legyen. Me éhes, s ke egyen. (Torockó)
Hasonló a keserűgomba étkezési értének megítélése legnyugatibb székünk magyarjainál is. Leggyakoribb és legközismertebb elkészítési módja Aranyosszéken (is) a következő:
Megsütöttük szalonnáva, túróva. (Csegez)
Leveszik a keserűgomba recéit, aztán zsírban megsütik. (Várfalva)
Nem indokolatlan a keserűgombát hungarikumnak tekinteni, ugyanis sehol máshol – főképp Európában – nincs olyan becsülete, mint a magyarságnál (még tőlünk keletre sem). A magyar nyelvterület hagyományőrzőbb vidékein közkedvelt centrális gomba a keserűgomba (Erdély, Kárpátalja, Őrség).
Külön ki kell térnünk a keserűgomba kapcsán arra, hogy ismertségének, kedveltségének jele az is, hogy szinte minden magyar tájegységben ismert a vele öszszetéveszthető gomba, a pelyhes keserűgomba (Lactarius vellereus) is, melyet csak kevés helyen tartanak ehetőnek s fogyasztanak. A különbségre mindenhol felhívják a figyelmet, elkülönítik más megnevezéssel is (nem úgy a zöldülő tejű keserűgombától (Lactarius pergamenus), melyet általában éppúgy fogyasztanak, jónak tartanak, mint a fehértejűt (Lactarius piperatus).
Íme eddigi kutatásaim alapján, mely szerepkörben fordulnak elő a gombák általában a néphagyományban, dőlttel jelzem a magyarság esetében is érvényesülő funkciókat, félkövérrel pedig az Aranyosszékre vonatkozókat.
1. étel (fűszer; ínyencség), 2. méreg ember, illetve állat számára (a vadászatban való felhasználásáról Újfalvi Sándor ír például), 3. áru (pénzforrás), 4. nyersanyag a. festék (Pálfalvi Pál szóbeli közlése 2000-ben), b. dísz- meg háztartási használati tárgyak, c. tűzgyújtó, valamint d. játék, e. fülbevaló (Egyesült Államok, Oregon pl.) készítéséhez, 5. (tej)oltószer , 6. díszítőmotívum, 7. jelkép, például: a férfi nemiséget idéző (ikonikus jelként), a halhatatlanságé, a termékenységé, a léleké, 8. hallucinogén, kábító, bódító szer, 9. gyógyszer 10. időjárásjelző, 11. tisztító, fertőtlenítő, 12. rovarirtó, 13. illatosító, 14. halászok árvízjelzője (meggyújtott taplót használnak e célra a Duna mentén, például a Tolna megyei Decsen, 15. kenőanyag, 16. táblatörlő (Moldva, Bahána, illetve Göcsej), 17. állatriasztóként, a vad (medve, farkas) elűzésére használták - jószágőrzés közben – a hosszú rúdra kötött, meggyújtott taplót (A gyimesi Fehérmezőn), 18. időzítőként robbantáshoz bükkfataplót is használtak (aranybányában Verespatakon), 19. irányjelző (Székelyföld: „Mi vadászok, gyakran a pöfeteg porából állapítjuk meg a szél irányát”), 20. trágya (a föld, a talaj feljavítására, Moldva, Klézse)
Négy funkció játszik fontosabb szerepet tehát Aranyosszéken.
Ami a népi gyógyítást illeti, elsősorban a pöfeteget (és olykor a taplót) használták s használják vágásra, vérzéscsillapításra (Csegez, Várfalva). Tudunk róla, hogy a tapló – csakúgy, mint sokfele másutt – méhek füstölésére is használatos. Kivételesen fordult elő a rókagomba ajánlása májbetegség gyógyítására (Várfalva).
Az aranyosszéki népköltészetben, népművészetben ugyancsak jelen van a gomba. A szólásmondásokban (nem ettem bolondgombát, nő, mit eső után a gomba stb.), a népi táplálkozásban, hiedelmekben, rövid tréfás prózai alkotásokban, falvédőkön (például) ott van, szerepe, helye van a gombának.

ZSIGMOND GYÔZÔ