magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Nagy Éva Vera: Czakó Gabriella laudációja


He­te­dik éve ta­ní­tok együtt Czakó Gab­ri­el­lá­val a felső-nyárádmenti kis fal­vak­ban és Szovátán. Há­lás va­gyok, hogy ta­nul­ha­tok tőle, hogy ta­nú­ja le­he­tek an­nak a cso­dá­nak, amit a gye­re­kek­kel mű­vel. Ko­dály Zol­tán ze­ne­pe­da­gó­gi­ai el­kép­ze­lé­sei a gya­kor­lat­ban va­ló­sul­nak meg te­vé­keny­sé­ge nyo­mán. Tisz­ta in­to­ná­ci­ó­ra, egész­sé­ges ének­lés­re, len­dü­le­tes mu­zsi­ká­lás­ra ne­vel. Mind­ezt já­ték­kal, sok moz­gás­sal, jó­kedv­vel, a fan­tá­zia ál­lan­dó fog­lal­koz­ta­tá­sá­val éri el. Em­be­ri kva­li­tá­sa is hoz­zá­já­rul minőségi pe­da­gó­gi­ai mun­ká­já­hoz. Ér­ti, ér­zi a gye­re­kek lel­két, sze­mé­lye­sen meg­szó­lít min­den­kit, szi­por­ká­zó szel­le­mi ka­land, já­ték se­gít­sé­gé­vel, gyen­gé­den nyúl a gye­re­kek­hez, ál­lan­dó­an nö­ve­ke­dés­re ser­ken­ti őket biz­ta­tás­sal, tel­ke­sí­tés­sel. El tud­ja ér­ni, hogy min­den gye­rek jobb, oko­sabb, fi­gyel­me­sebb akar len­ni, hogy a na­gyok tisz­te­lik, sze­re­tik, be­fo­gad­ják a ki­csi­ket, s az évek so­rán iga­zi pél­da­ké­pek­ké vál­nak a ki­seb­bek szá­má­ra. így az ál­ta­la ne­velt kö­zös­ség­nek lel­ki­sé­ge van, ami az ének­kar­ban a mű­vek meg­for­má­lá­sa so­rán ki is tud fejeződni. Az ének­ka­ri mun­ka alap­ja a bi­za­lom, az oda­adás, a kö­zös lel­ke­se­dés.

Rozgonyi Éva, volt ta­ná­ra és kar­na­gya ír­ja ró­la: „A sze­ge­di Ju­hász Gyu­la Tanárképző Főiskolán Kar­dos Pál nö­ven­dé­ke volt. Min­den­re nyi­tott szel­le­mi érdeklődése, ha­tá­ro­zott ér­ték­rend­je ko­rán ki­emel­te jó szín­vo­na­lú év­fo­lya­má­ból. A főiskola be­fe­je­zé­se után so­ká­ig a sze­ge­di Bar­tók Kó­rus­ban éne­kelt. Ta­ná­ri pá­lyá­já­nak meg­ha­tá­ro­zó ál­lo­má­sai a sze­ge­di I. szá­mú Ró­ku­si Ál­ta­lá­nos Is­ko­la, a kis­te­le­ki II Rá­kó­czi Fe­renc (ak­kor még ének-ze­ne ta­go­za­tos) Ál­ta­lá­nos Is­ko­la, a sze­ge­di Ka­ro­li­na s a szent­end­rei Szent And­rás Egy­há­zi Is­ko­la.

A ki­csi­nyek kó­ru­sá­val vég­zett, új uta­kat kereső kar­na­gyi mun­ká­ja a Ró­ku­si Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban in­dult, és az éne­kes já­té­kok szí­vet-lel­ket gyönyörködtető meg­szó­lal­ta­tá­sá­val a kis­te­le­ki is­ko­lá­ban vi­rág­zott ki iga­zán. Ve­ze­té­sé­vel a kis­te­le­ki gye­re­kek min­tát ad­tak Ma­gya­ror­szág­nak a ki­csi­nyek kó­ru­sa or­szá­gos ta­lál­ko­zó­in és a Ze­ne­aka­dé­mia szín­pa­dán."

Szí­ve­sen vál­lalt ta­ní­tá­si gya­kor­lat­ve­ze­tést főiskolások szá­má­ra. Szőnyi Er­zsé­bet kül­föl­di hall­ga­tói éve­kig jöt­tek hoz­zá Ja­pán­tól az USÁ-ig be­mu­ta­tó ta­ní­tás­ra. Szám­ta­lan Éneklő If­jú­ság arany minősítés, éve­ken ke­resz­tül Év kó­ru­sa-díj bir­to­ko­sa, Békéstarhoson Nagy­dí­jas. A rend­szer­vál­tás­kor Andrásfalvy Ber­ta­lan­tól mi­nisz­te­ri di­csé­re­tet ka­pott mun­kás­sá­gá­ért. 2001-ben meg­kap­ta a Kar­dos Pál Em­lék­ér­met. A Kó­ru­sok és Ze­ne­kar­ok Or­szá­gos Szö­vet­sé­ge Éneklő If­jú­ság or­szá­gos gá­la­hang­ver­se­nye­in több al­ka­lom­mal fel­lé­pett kó­ru­sa­i­val a bu­da­pes­ti Ze­ne­aka­dé­mi­án. Ta­nít­vá­nyai kö­zül so­kan vá­lasz­tot­tak ze­nei pá­lyát, hang­sze­re­sek, ének­ta­ná­rok, karvezetők let­tek.

2004-ben – fér­je ha­lá­la után – Er­dély­ben az iskolanővérek kez­de­mé­nye­zé­sé­ben misszi­ós mun­kát vál­lalt. A Felső-Nyárádmente hét kis fa­lu­já­ban mun­ka­tár­sak­ként ta­nít­juk a gye­re­ke­ket, 4 évestől 20 éves ko­rig, nyo­má­ba ered­ve a kal­ló­dó te­het­sé­gek­nek. Hét köz­ben öt fa­lu­ba já­runk ki rend­sze­re­sen: Job­bágy­tel­ké­re, Székelyhodosra, Mikházára, Nyárádköszvényesre, Nyárádremetére, s to­váb­bi két fa­lu – Ehed és Deményháza – gyer­me­kei jár­nak még a komp­lex ze­nei fog­lal­ko­zá­sok­ra. A 2004 óta fo­lyó te­het­ség­gon­do­zó, gyermekmentő prog­ram az Er­dé­lyi Tün­dér­kert Ala­pít­vány Hát­rá­nyos Hely­ze­tű Gye­re­ke­kért ke­re­té­ben fo­lyik, mely­nek Czakó Gab­ri­el­la ala­pí­tó tag­ja. A hat év alatt több mint 600 gye­re­ket ta­ní­tot­tunk ze­nei írás-ol­va­sás­ra, fu­ru­lyá­ra, ma­gyar ének­ka­ri mű­velt­ség­re. Mun­ka­tár­sa­ink­kal együtt hét­vé­gi is­ko­lát, tá­bo­ro­kat szer­ve­zünk a te­het­sé­ges, sze­gény sor­sú szé­kely­föl­di fa­lu­si gye­re­kek­nek, ahol a ma­gyar ze­nei anya­nyelv ápo­lá­sa mel­lett ma­gyar iro­dal­mat, nyelv­tant, tör­té­nel­met, nép­raj­zot, né­pi kéz­mű­ves kis­mes­ter­sé­ge­ket is ta­nul­nak a gye­re­kek, il­let­ve min­den­ki néptáncol. A hét fa­lu és Szováta gyermekeiből gyer­mek­kart hoz­tunk lét­re: Marosszéki Ko­dály Zol­tán Gyer­mek­kar, mely né­pi éne­kes misz­té­ri­um­já­ték­kal, Ko­dály Zol­tán: Há­ry Já­nos cí­mű dal­já­té­ká­val, Kájoni Já­nos-mű­sor­ral, főként ma­gyar szerzők műveiből ál­ló kó­rus­prog­ram­mal tur­né­zott Er­dély és Ma­gyar­or­szág vá­ro­sa­i­ban, Szlo­vé­ni­á­ban és Auszt­ri­á­ban. A Ko­dály-év­ben meg­ren­de­zett Kár­pát-me­den­cei Ko­dály Zol­tán mű­velt­sé­gi vetélkedőn, me­lyen a Kárpát-medencéből össze­sen 107 csa­pat in­dult, fa­lu­si ta­nít­vá­nya­ink a III he­lye­zést ér­ték el, s el­hoz­ták a leg­jobb ha­tá­ron tú­li csa­pat­nak já­ró kü­lön­dí­jat. Ko­dály Zol­tán mű­velt­sé­gi tár­sas­já­té­kot hoz­tunk lét­re a gye­re­kek­kel együtt, me­lyet pá­lyá­zat­ból ki is ad­tunk. A deb­re­ce­ni Ze­ne­mű­vé­sze­ti Egye­tem Bár­dos Szim­pó­zi­u­mán 2010. ta­va­szán si­ke­res be­mu­ta­tó fog­lal­ko­zást tar­tot­tunk. Gyer­mek­ka­runk 2010. nya­rán nem­zet­kö­zi gyer­mek­kó­rus fesz­ti­vál egy­ház­ze­ne ka­te­gó­ri­á­já­nak első dí­ját és há­rom kü­lön­dí­ját hoz­ta el: a leg­szebb kó­rus­hang­zá­sért, a Ko­dály-mű leg­jobb előadásáért já­ró kü­lön­dí­jat és a kö­zön­ség­dí­jat. Sze­gény sor­sú, te­het­sé­ges ta­nít­vá­nya­ink­kal sok­ol­da­lú­an pró­bá­lunk törődni. Ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tók se­gít­sé­gé­vel ösz­tön­díj-rend­szert hoz­tunk lét­re, mely lehetővé te­szi a fa­lu­si gye­re­kek to­vább­ta­nu­lá­sát, kép­zé­sét. Ta­nít­vá­nya­ink csa­lád­ja­i­val rend­sze­re­sen kap­cso­la­tot tar­tunk, se­gít­jük őket sok­fé­le mó­don: gyógy­szer, könyv, hang­szer­ta­nu­lás, szak­köny­vek, ta­nu­lá­si se­géd­esz­kö­zök, élel­mi­szer­cso­mag, jó szó, biz­ta­tás. Lehetőségeket te­rem­tünk képződésre, kul­tu­rá­ló­dás­ra, a te­het­ség ki­bon­ta­koz­ta­tá­sá­ra.

Hét éve együtt ál­mod­tuk a Tün­dér­ker­tet, s az, hogy né­ha meg­va­ló­sul­ni lát­szik az álom, nagy rész­ben Czakó Ga­bi ki­vá­ló adott­sá­ga­i­nak, oda­adá­sá­nak, gyer­mek­sze­re­te­té­nek és ze­nei jó íz­lé­sé­nek, igé­nyes­sé­gé­nek köszönhető. Há­lás va­gyok, hogy mun­ka­tár­sa le­he­tek, s há­lá­sak va­gyunk, hogy be­fo­gad­tak itt min­ket Er­dély­ben.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008