magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fazakas Loránd: Egy bolyais relikvia Szádeczky–Kardoss Gyuláról


A földrajz–geológia mûvelõi megemlékezõ konferenciára gyûltek össze a 150 éve született és 75 éve elhunyt Szádeczky-Kardos Gyula emlékezetére. A nemzedékek széles skáláját felölelõ több mint 60 résztvevõ mély tisztelettel adózott a nagy elõd, Erdély és Kolozsvár hû fiának emléke elõtt.

Amikor Wanek Ferenc, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyugalmazott tanára részérõl én is meghívást kaptam erre a rendezvényre, agyamba villant, hogy bolyais éveimbõl õrzök egy gépírásos emlékezést Szádeczky professzorról, amelyet egyetemi tanárom, Török Zoltán írt a földrajz–geológia kar faliújságja számára. Talán jó lenne ezt bemutatni – gondoltam –, mert ezt úgy is tekinthetjük, mint az egykori Bolyai Tudományegyetem egy fennmaradt relikviáját.

Én az 1950-es évek közepén voltam a földrajz–geológia kar hallgatója. Azokban az években az egyetemen négy tanár volt professzori rangban: három a földrajz–geológia karon, egy pedig a marxista katedrán. Így kell megemlítenünk Balogh Ernõt (1882–1969) mint az ásványtan és a barlangkutatás szakemberét, Török Zoltánt (1893–1963), a geológia specialistáját és Tulogdy Jánost (1891–1979), a geomorfológia professzorát.

A földrajz–geológia kar a Marianum épületének a földszintjén volt, s a folyosón, mint minden karon, itt is kötelezõen volt egy faliújság, amelyre több írást ki lehetett függeszteni. Abban az idõben szûkös volt a publikálási lehetõség, így diák és tanár egyaránt igénybe vette mint közlési lehetõséget. A faliújságot egy szerkesztõség gondozta, amely összegyûjtötte és megszerkesztette az anyagokat, a kéziratokat legépelte, mivel egyszerû halandó akkoriban nemigen tarthatott írógépet saját tulajdonban. Minden írógépet a szekuritáté ellenõrzött, évente két-három alkalommal írásmintát vett róla. A faliújság szerkesztõbizottsága a cikkeket díszített címekkel, rajzokkal látta el, s idõközönként az összes cikket lecserélte, s akár egy újság, új anyagokkal jelent meg.

A tartalmat tekintve mindig volt egy rendszer követelte írás, ezek mellett jelenhetett meg egy-egy tudományos, tudománynépszerûsítõ cikk, emlékezés, a diákélet problémáit taglaló írás, vagy karikatúra és egyebek. A lecserélt anyagokat, aki akarta, visszakaphatta, különben eldobták azokat. Egy alkalommal, amikor egy cikkemért jelentkeztem, a lecserélt írások között megtaláltam Török Zoltán írását, amely két miniszterívnyi (ma A4-es ívnek nevezzük) hosszában összeragasztott, szépen illusztrált cikk volt. Kérdeztem, mit szóltok, hogyha én ezt gondozásba venném? Nyugodtan – mondták –, a professzor úr nem tart igényt rá. Így került hozzám ez az írás, amit 55 éve õrzök.

Mirõl is szól ez a cikk? Török professzor úr, aki Szádeczky-tanítvány volt, tanára halálának 20. évfordulójára írta. Ekkor 1955-öt írtunk.

„Emlékezzünk meg haladó szellemû elõdeinkrõl

Dr. Szádeczky Gyula

1935. november 10. (téves a dátum, helyesen: 7-e), tehát éppen 20 év óta nyugszik a Házsongárdi temetõben. Negyven éven át volt a geológiai tudományok kiváló mûvelõje és irányítója Erdélyben. Nem Erdély szülötte (a felvidéki Pusztafalun, Abaúj-Torna vm. született) ugyan, de 40 év lankadatlan munkássága, az erdélyi föld geológiai-kõzettani kutatása, annak szerelmesévé tették. Mind tudományos, mind társadalmi nevelõértéke, tevékenysége elszakíthatatlanul összekapcsolták Erdéllyel és Kolozsvárral. Mint a kolozsvári egyetem (Ferenc József Tudományegyetem – F. L.) professzora mûködött kis híján 25 évig, egész az elsõ világháború végéig. Koch Antal örökébe lépve elõdjének hatalmas munkásságát vitte tovább, fõképp kõzettani alapon. A Bihari hegység, a Vlegyásza, a Gyalui havasok, Verespatak, egyszóval az Erdélyi-szigethegység eruptívumainak részletes tanulmányozását végezte el, s a terület geológiai problémáinak helyesebb megvilágítását és geológiai térképek helyesbítését szolgálta rendkívül szabatos és pontos munkájával. Õ volt a bihari bauxittelepek elsõ tudományos feltárója” – írta egyebek mellett cikkében Török Zoltán professzor úr.


A cikkbõl a Szádeczky professzorra vonatkozó jelzõket kiragadva annak emberi tartását ismerhetjük meg: haladószellemû polgári tudós (ez bátor kijelentés volt abban az idõben! – F. L.), lelkiismeretesség, pontosság, példamutatás, szerénység, nagy felelõsségtudat, szívós kitartás, a protekcionizmus megvetése, a szellemi és fizikai rugalmasság jellemezte. A diáksággal szemben barátságos, közvetlen, de atyai szigorral lépett fel. „De csakis a tehetséggel párosuló szorgalom és pontosság nyert támogatást nála” – írja Török Zoltán. Munkájának eredményességét mutatja azoknak a kiemelkedõ személyiségeknek a névsora, akik a keze alól kerültek ki: Balogh Ernõ, Ferenczi István, Hoffer András, Lengyel Endre, Mihály István, Papp Simon, Sümeghy József, Szentpétery Zsigmond, Török Zoltán, Tulogdy János és sokan mások.

„Nem szavakkal, hanem nagyszerû példájával tudott igazi nevelõ lenni” – írja cikkében tanítványa, Török Zoltán.

A Bolyai Tudományegyetem földrajz–geológia karának  megalakulását és az egyetem egészébõl már a korai idõkben való kiemelkedését az tette lehetõvé, hogy három tanítványa került a karra, akik már az elsõ pillanattól tudásuknál és életkoruknál fogva tekintélyt élveztek, és ezáltal a kar számára is tekintélyt vívtak ki.

Ismerte a gyorsírást – õ alapította meg az Erdélyi Gyorsírók Egyesületét – s utolsó éveiben tett útjainak megfigyeléseit, például a Kelemen-havasi kutatást így jegyezte le. Halála után ez a feljegyzés azonban értékét veszítette, mivel nem volt, aki elolvassa.

Temetésén Balogh Ernõ egykori tanítványa mondott búcsúztatót: „Az örök elválás eme szívfacsaró pillanatában messzirõl is százak és százak soha nem múló hálája száll Feléd, nemes példaadásodért, azért az örök értékû kincsért, melyet soha semmi kivételt nem ismerve oly pazar kézzel hintettél el közöttünk”.

 

 




vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008