magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Józsa Miklós: Az EMKE nagyenyedi tevékenysége az első negyedszázadban (1885–1910)


„Elismerem, hogy az EMKE a legfelsőbb szellemi areopagus a hazában.” (Jókai Mór)

 

Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület 1885. április 12-én alakult Kolozsvár központtal, társadalmi összefogás révén, az erdélyi magyarság közmûvelõdésének és népjólétének fejlesztése céljából. Alapító-szervezõ fõtitkára a székelyföldi gyökerû, bukaresti születésû Sándor József (1853–1945). „Azok közé tartozott, akik egész életüket egy eszme s az eszmét megtestesítõ egyesület szolgálatába állították” – állapítja meg Gaal György a Mûvelõdés 2010. júliusi számában megjelent írásában.

Sándor József tanulmányait 1866-tól 1874-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte. A kiváló tanulót 1873-ban az a kitüntetés érte, hogy a hagyományos Bethlen-ünnepségen az õ Bethlen-ódáját szavalták. Történelemre és magyarra Makkai Domokos, természettudományokra Herepei Károly tanította, nagy érdeklõdéssel hallgatta Mihály Károly filozófiai-lélektani elõadásait.

Életének leghosszabb és legtermékenyebb szakasza az 1880-as évek elejétõl haláláig Kolozsvárhoz kötõdik. Itt kapcsolódik be az EMKE alapításának és mûködésének áldásos munkájába. Õ dolgozta ki az 1885. április 12-i alakuló közgyûlésre az alapszabályzat-tervezetet, õt választották meg az alakuló egyesület titkárának.

Az EMKE nagyenyedi tevékenysége

 

A jóra, nemes cselekedetekre mindig kész nagyenyediek már a megalakulás évében bekapcsolódtak a szervezõmunkába. Nagyenyedi székhellyel létrehozták az Alsó-Fehér vármegyei választmányt. „A Hóra-lázadás és az Axentye-vérengzés következtében  legtöbbet szenvedett erdélyi középvármegye, aránylag a legszebb eredményt érte el az erdélyi fiókok közül a gyûjtés terén, a legtöbb tagot küldte az Ig.-vál.-ba és szervezését is a legszebben végezte 1886. jan. 8-án” –  olvasható az  1910-ben Kolozsvárt kiadott, Sándor József szerkesztette díszes EMKE-albumban. Ugyanis ezen a napon tartották a megyei választmány alakuló közgyûlését Nagyenyeden, amelyen a tisztikart és a választmányt szavazták meg.  Elnök Zeyk József nagybirtokos, alelnökök Csató János királyi tanácsos, alispán és Teleki Gusztáv gróf, nagybirtokos, titkár Török Bertalan vármegyei fõjegyzõ, késõbb országgyûlési képviselõ, jegyzõ Váró Ferenc református fõgimnáziumi igazgató, pénztáros ifj. Gáspár János vármegyei I. aljegyzõ, késõbb fõjegyzõ, majd országgyûlési képviselõ, ellenõr Tóth Miklós vármegyei árvaszéki elnök, jogtanácsos Müller Mihály vármegyei fõügyész. Induláskor a választmányi tagok száma 30, a fiókkörök elnökeivel, jegyzõivel, az örökös és alapító tagokkal együtt összesen 90. Hamarosan megkezdõdött a vidéki és városi körök alakítása is. E körök számára szervezeti szabályzatot dolgoztak ki. A köri tagok száma: 3 örökös, 52 alapító, 686 rendes, 168 pártoló, összesen 909 személy „odatartozva e nemzetiségi vármegyében minden jobb társadalmi osztályú ember”. A szervezkedés idõszakában és késõbb is komoly népszerûsítõ munkát végzett a Közérdek címû helyi lap. A választmány lelkes tagjai id. Gáspár János királyi tanácsos, tanfelügyelõ, Hegedüs János református teológiai tanár és Kovács Ödön református teológiai igazgató. A „részletes és igen szakszerû” megyei munkatervet ifj. Gáspár János dolgozta ki.

Az anyagi alap gazdagítása érdekében szervezett rendezvények közül igen népszerûek voltak a táncvigalmak. Egy, a Winkler Albert városi fõorvos elnöklete alatt tartott táncvigalom 1471 korona tiszta jövedelmet hozott. „A megyében az új áramlat óta számos jelét kezdték látni a felelevenedett, úgyszólva: bátrabb és biztosabb érzést váltott közszellemnek.” Ennek egyik jele: a hölgyek gyûjtést indítottak az EMKE lobogóra és a Balázsfalván felállítandó iskola javára.

A XIX. rendes EMKE közgyûlést 1903. június 2-án tartják meg Nagyenyeden Varró László szervezésével. Ennek elõkészítése céljából 1889. júl. 9-én megyei választmányi közgyûlést tartanak Nagyenyeden, ahol megalakul a tisztikar és a választmány.  Elnöke Zeyk Dániel fõispán, alelnöke Csató János természettudós, királyi tanácsos alispán és Bethlen Sándor gróf, nagybirtokos. Titkárok: Csató János, Ebergényi Sándor fõispáni titkár, pénztáros Benedek Gábor megyei árvaszéki ülnök, ellenõr Tóth Miklós.

 

 

Az EMKE nagyenyedi alapító tagjai

 

1. A két, húszezer koronánál nagyobb hagyaték

Diódváraljai Miksa Zsuzsanna

Kertész József egykori enyedi diák írja Hazajáró lelkek címû könyvében, hogy a nagyenyedi református „temetõkert közepe táján egy megkapóan díszes sírhely köti le figyelmemet. A középen életnagyságú mellszobor, továbbá egy testvérpár relief-képe tekint reám. E síremléket hálás kegyelete jeléül emeltette az EMKE: Diódváraljai Miksa Zsuzsannának (1830–1905), az EMKE 200 000 koronás alapítójának.”

Az egykor szép kovácsoltvas kerítéssel szegélyezett sírkert díszes, háromrészes síremlékének hátlapja évtizedekkel ezelõtt ledõlt. A síremlék középsõ részérõl hiányzik a bronz nõi mellszobor, a rendszerváltás után az értékes szobrászati remeket ellopták, csak a véletlennek köszönhetõ, hogy megmenekült az ócskavasgyûjtõk kezébõl. Ma a Nagyenyedi Református Egyházközség tanácstermét ékesíti Székely Károly budapesti szobrászmûvész 1912-ben készült munkája. (Az Ellenzék írja az eseményrõl: „Ifjú Székely Károly, a marosvásárhelyi Rákóczi-szobor készítõje elkészítette Miksa Zsuzsannának, az EMKE alapítójának síremlékét”.) Késõbb e síremlék talapzatáról eltûnt a bronz relief-plakett is, amely Miksa Zsuzsannát és öccsét, Miksa Györgyöt ábrázolta. Rég tûnõdöm azon, hogy kik alusszák örök álmukat a kerítés mögötti sírokban. Szerencsére még olvashatók a három emléktáblába vésett feliratok. A jobb oldali tábla szövegébõl megtudtam, hogy Dió(d)váraljai Miksa György (1838–1871) jog- és történelemprofesszor, gyulafehérvári kuriális bíró emlékét õrzi, aki 33 éves korában halt meg bélgyulladásban. A nagyenyedi Bethlen Könyvtárban õrzött gyászjelentése szerint a hosszútelki családi sírboltban temették el 1871. július 19-én. „Nagyreményû munkás élete emlékét édesanyja, Dió(d)váraljai Miksa Sándorné, késõbb Mangessius Frigyesné, született Borbereki Fábján Mária, a Fábján nemzetség utolsó sarja (1815–1895) 12 000 koronás EMKE alapítványával örökíti meg” –  derül ki  a bal oldali tábla feliratából. A nemes lelkû édesanya buzdította leányát, Dió(d)váraljai Miksa Zsuzsannát egy 200 000 koronás EMKE alapítvány létesítésére. Ez olvasható a középsõ feliratos tábláról.

E nemes lelkû család kilétérõl csak a Diódváraljai és Borbereki elõnevek nyújtottak számomra támpontot. Eszerint a család egyik származási helye a Tövis közelében, a Csáklyakõ alatt fekvõ Diód. A falu fölött, nem messze Diódváralja romjainak helyétõl, a Vincenti- és Miksa-család egykori birtokán, kis akácosban van a magyar temetõ. A két ledöntött sírkõ közül az egyiken ez áll: „Miksa Istvánné sz. Miksa Karolina 1802–1878 Vincenti Nándor 1824–?”. Tehát a család egykori ittléte legalább ezzel bizonyítható. A Borbereki elõnév pedig az Alvinc közelében, a Maros jobb partján fekvõ Borberek helységre utal, amelynek lakói hajdan magyar földbirtokosok voltak (többek között Szentimrei Jenõ anyai ági õsei is), akiknek egykori ottlétét a részben földbe süllyedt kálvinista templom jelzi, amely már, Kányádi Sándor szavaival élve, „egyesegyedül / Istené”.

A több évszázados múltra visszanyúló Miksa-család õsi bölcsõhelye a Bánság, ahonnan Karánsebes 1604. évi török általi feldúlása után menekültek Alsó-Fehér megyébe. E család tagjai közül az évszázadok folyamán sok híres ember került ki (alispánok, megyei ülnökök, püspökök), akik a maguk módján derekasan szolgálták az erdélyi magyarság ügyét – tudtam meg Nagy Iván Magyarország családjai címû hatalmas munkájából.

Diódváraljai Miksa Zsuzsanna 1905. március 4-én, 69 éves korában halt meg Nagyenyeden. Halála elõtt 15 évvel, 1890. márc. 3-án kelt végrendelete szerint „Áthatva lévén az EMKE hazafias céljaitól s azt áldásos mûködése eszközeiben egy paránnyal gyarapítani óhajtván”, készpénzben, vagyis takarékbetétekben, közel 200 000 koronát hagyott az egyesületnek azzal a meghagyással, hogy az összeg „Néhai Miksa György jogtudor – az örökhagyó nõ korán elhunyt fivére – és Miksa Zsuzsanna alapítványa cím alatt kamataiban szabadon használtassék fel az egyesület céljaira”.

Miksa Zsuzsanna édesanyja is, második férje után Mangessius Frigyesné, 1891. szeptember 19-én kelt végrendeletében 12 000 koronát hagyott fia, Miksa György emlékére. A Miksa Zsuzsanna-féle végrendeletet az oldalági rokonok többször perrel támadták meg, eredménytelenül. 1909. április 29-én az alapítvány alábbi összege az egyesület birtokába jutott: „a Nagyenyedi Kisegítõ Takarékpénztárnál 113 966 K 56 f betét, a Nagyszebeni f.-hitelint.-nél  31 171 K 91 f. betét, a Kolozsvári Mezõgazdasági Banknál  32 168 K. 83 f. betét, értékpapír 14 400 K értékben, behajtott künn levõ 5000 K, kamat 1178 K 10 f, összesen 197 885 K 10 f.”

A választmány arra való tekintettel, hogy ez a legnagyobb készpénz-hagyaték, amely „minden megszorítás nélkül adatott”, a kamatok egy részének folytonos tõkésítése által az összeget 300 000 koronára növelte.

Miksa Zsuzsanna temetésén Zeyk Dániel alel-nök, fõtitkár, Merza Lajos fõpénztáros, Szekula Ákos ellenõr és Hory Béla részvételével a ravatalra gyászkoszorút helyezett. Az EMKE gyászát Nagy Károly jegyzõ tolmácsolta.

Miksa Zsuzsanna, édesanyja és Miksa György arcképét az EMKE nagyjai arcképcsarnoka számára az egyesület megfesttette, Miksa Zsuzsanna nagyenyedi sírjára 5000 korona költséggel díszes emlékmûvet állíttatott. Az alapítványtevõk életét és érdemeit „Diódváraljai dr. Miksa György és Miksa Zsuzsanna” címen az 1905. június 12-i erzsébetvárosi közgyûléskor „a fõtitkár tollából” külön kiadványban méltatta az egyesület.

 

Kovásznai Kovács Sándor (1822–1890)

A nagyenyedi református temetõõri lakás udvarán levõ fekete márvány sírkõ felirata:  „Özvegy Kovács Mihályné Madarasi Sára (1800–1885), Kovács Sárának, a nagyenyedi árvaház alapítójának (1819–1888), Kovács Sándornak Alsó-Fehér vármegye fõmérnökének és bizottsági tagjának, az EMKE nagy alapítójának, Nagyenyed város díszpolgárának és képviselõ testületi tagjának (1822–1890) emeltette a szeretõ gyermek és testvér Kovács Károly (1820–1900).     

Kovács Sándor halála elõtt néhány nappal, 1890. december 9-én „Ép, egészséges állapotban ugyan, de úgy látszik, mégis a halál elõérzetével”, Kolozsvárról magához hívatta az EMKE fõtitkárát, s vele együtt Folyovich Sándor királyi közjegyzõ elõtt a következõ végrendelkezést mondta tollba:

„Az ide mellékelt 43 600, azaz negyvenháromezerhatszáz forint névértékû 5%-os  Magyar-papírjáradék-kötvényt – úgymond – azzal a kijelentéssel van szerencsém az EMKE Tek. Igazgató-választmányának átnyújtani, hogy ez összeget az EMKE örök alapítványul s csak kamataiban felhasználandólag halálom után az egyesület alapszabályaiban és munkaprogramjában kifejezett nemzeti célokra s ezek közt az általam Nagyenyeden alapítandó árvaház segélyezésére – mely utóbbival szemben az EMKE felügyeleti és ellenõrzési jogát elõre is kikötni tartom szükségesnek – bölcs belátása szerint kezelni és hasznosítani méltóztassék. Ez alapítványi tõke kamatait életemben számomra kiszolgáltatni kérem. Az általam már az EMKE megalakulása elõtt szándékolt célokat az EMKE megalakulása következtében megvalósulandóknak látván, hívén és remélvén, a fentieken kívül egyéb kikötéseket tenni nem kívánok”.

E végrendelkezés aláírásakor a rendelkezõ a következõ kérdést intézte a királyi közjegyzõhöz: „Ugye, látták, hogy én írtam alá?”, ezt követõen rosszul lett, eszméletét veszítette, többé magához sem tért, s három nap múlva meghalt. Emlékére az igazgató-választmány kimondta, hogy az alapítványt a kamatok 1/3-ának évi tõkésítésével 200 000 koronára növeli; a másik 2/3-ot pedig az örökhagyó által elérni szándékolt székely ipari- és kitelepítési célok részben való elérésére, egyelõre székely ipari segélyekre fordítja. Mivel életében nem készült róla fénykép vagy festmény, az egyesület a koporsóban rajzoltatta le, s az annak alapján készült olajképét az EMKE nagyjai arcképcsarnokában helyezték el. Temetésén az igazgató-választmányt a Béldi Ákos elnök vezette héttagú küldöttség képviselte, mely a ravatalra az EMKE gyászkoszorúját helyezte el, és a koporsót a gyászkocsira emelte. A református templomban tartott gyászistentisztelet után a sírnál a fõtitkár mondott búcsúbeszédet.

A Kovács-hagyaték összege: 136 489 korona 34 fillér. A nagyenyedi Kovács Sára Árvaháznak az egyesület 10 000 koronát adott.

Egy nagyenyedi árvaház alapításának terve is Kovács Sándor nevéhez fûzõdik: „Kovács Sándor nagyenyedi mérnök, az EMKE 43 600 forintos alapítója, egész életén át vezéreszméül tûzte ki a székelységnek ipari fejlesztésén és nyugatra telepítés által is befelé irányzásán kívül Nagyenyeden, mint egyik legveszélyeztetettebb ponton, egy székely jellegû árvaháznak létesítését is. Alapítványát a jelzett két elsõ célra az egyesületnek átadva, az utóbbi cél kivitelében váratlan halála akadályozta meg. Halála után testvérbátyja, Kovács Károly vállalta magára az árvaház létesítését, s ebbõl a célból – életében a kamatok kiszolgáltatása feltételével – Nagyenyed városának adta át a Kovács Sándortól örökölt 7000 forint tõkét és nagyenyedi házát, az árvaház létesítését elhunyt nõvérük, Kovács Sára emlékére ezzel az alapítvánnyal a város kötelességévé tevén”.

Az EMKE saját vagyonából 1901-tõl évi 1000, összesen 5000 forinttal 12 000 forintra egészítette ki a jelzett 7000 forintot. Az összeget EMKE alapítványként kezelték, s kamataiból a Nagyenyed városi és vidéki keresztyén szegény magyar árvákon kívül székely és csángó árvákat is befogadtak. Az EMKE nyújtotta összeg meghaladta a 25 000 koronát.

 

2. A húszezer koronánál kisebb hagyatékok:

Nagyenyedi Borsai Anna, néhai Adler József gyógyszerész özvegye „csekély vagyonából” 200 koronát hagyott az egyesületnek.

Décsey Károly nyugalmazott református teológiai akadémiai tanár 50 415 koronát kitevõ  készpénzvagyonát egyházi, közmûvelõdési és jótékonysági célokra hagyta az egyesületnek,  „kizárólag nagyenyedi kulturális célokra” 10 000 koronát rendelt azzal a meghagyással, hogy az összeget  a Nagyenyedi Kisegítõ Takarékpénztárba  helyezzék el, amit az EMKE 5% mellett további intézkedésig teljesített is. Temetésén az egyesület Gáspár János és Müller Jenõ vezetése alatt képviseltette magát, ravatalára koszorút helyezett és az 1300 koronába került síremléke felállításához arányosan hozzájárult.

Özv. Mangessius Frigyesné Borbereki Fábján Mária nagyenyedi lakos 12 000 koronát hagyott néhai fia „Miksa György jogtudor” emlékére, leánya Miksa Zsuzsanna életfogytiglani haszonélvezeti jogával terhelten.

Özv. Lõcsey Splényi Lajosné Ferenczi Klára nagyenyedi lakos férjével együtt alkotott kölcsönös végrendelete alapján 200 koronával járult hozzá az EMKE vagyonának gyarapításához.

 

3. Örökös és alapító tagok

Örökös és alapító tag az lehetett, aki 1000 koronás alapítványt tett és egyszerre fizette le az összeget.

Az alapító tag minimum 200 korona felajánlásával nyerhette el ezt a címet.

Néhány ismert alapító tag: Alsó-Fehér vármegye 1848/1849-es honvédegylet, Nagyenyed, Alsó-Fehér vármegye tanítói egyesülete, Nagyenyed, az Alsó-Fehér megyei választmány 1887. február 19-én, a Nemzeti Szállóban szervezett EMKE bál jövedelme (1421 korona), Bánffy Kázmér királyi kormányos, alispán, Csató János alispán, Duka Tivadar Kõrösi Csoma Sándor emlékére, az angol királyi bengáliai hadsereg nyugalmazott fõorvosa, London, a Kõrösi Csoma Sándorról megjelent könyvéért az MTA-tól kapott tiszteletdíjából, Dezsõ Zsigmond magyar királyi fõerdõmérnök, id. Gáspár János királyi tanácsos, királyi tanfelügyelõ, Gáspár János nyugalmazott megyei fõjegyzõ, országgyûlési képviselõ, Medgyes Bálint ügyvéd, 1848/1849-es honvéd százados, Nagyenyedi iparos ifjúság 1886, Nagyenyedi Kaszinó, Bethlen Gábor Fõiskola (1000 korona), Miksa Zsuzsanna, Miksa György jogutódja, Nagyenyedi Kisegítõ Takarékpénztár, a Nagyenyedi Református Fõiskola Tanítóképzõ Intézete ifjúsági Önképzõköre, Nagyenyedi Református Egyházmegye, Nagyenyedi Iparos Tímártársulat, Török Bertalan földbirtokos, Vadadi Gergely földbirtokos, Sárd, Vincenti Miksa lovag, földbirtokos, Diód, Vincenti Nándor nyugalmazott császári és királyi százados Diód, Zeyk Dániel földbirtokos, fõrendiházi tag, Zeyk Gábor földbirtokos, országgyûlési képviselõ, Diód (Vita Zsigmond nagyapja – J. M.), Zeyk Miklós földbirtokos, Nagyenyed.

A hagyatékok jogi képviseletét ellátták: Müller Jenõ nagyenyedi jogtanácsos, aki a Miksa Zsuzsanna-féle hagyatéki ügyet négy éven át sikerrel képviselte és 403 korona 92 f. készkiadásából is 200 koronás alapítványt tett; Müller Mihály t. fõügyész díjtalanul képviselte özv. Mangessius Frigyesné ügyét; Jeney Elek Lõcsey Splényi Lajosné ügyét képviselte díjtalanul.

Járási körök alakultak Alvincen, Balázsfalván, Magyarigenben, Marosújvárt. A nagyenyedi városi kör 1886. augusztus 20-án alakult Kovács Gyula polgármester elnökletével, alelnök Török Dániel, id. Winkler János jegyzõ, Bartók György református lelkész, a késõbbi püspök, pénztáros Erõss István. „A központ 10 000 K-ás segélyével s néhai Kovács Sándor nagyenyedi mérnök 14 000 K-ás alapítványával, mely a város kezelésében van és az örökhagyónak nagyenyedi házával e fiókkör veti meg a helyi Kovács Sára-féle árvaház alapját. Az egyesületnek e fiókvál. területérõl van a legtöbb s részben legnagyobb hagyatéki alapítványa, úm. a Miksa Zsuzsanna, Kovács Sándor és Décsey Károly féle, és sok kisebb alapítvány. Az alapítók sírja a református temetõben van. Kovács Gyula elnök 1900. jún. 23-án meghal, utána Varró László dr., az új polgármester lesz az elnök 1910. febr. 4-i haláláig”.

Vidéki köröket hoztak létre Csombordon, Diódon, Felenyeden, Kissolymoson, Lõrincrévén, Enyedszentkirályon, Szászújfaluban, Verespatakon, Vizaknán, Abrudbányán.

Az EMKE elemi népiskolákat létesített, tartott fenn, szervezett vagy segített vidékünkön: Balázsfalván, Búzásbocsárdon (segély a tanítói fizetéshez), Hariban (tanítói fizetésre), Kissolymoson, Küküllõvárt, Lõrincrévén (segély), Magyarigenben (EMKE leányiskola), Magyarpéterfalván, Enyedszentkirályon, Szászsebesen,  Szászújfalun, Vingárdon.

A fentieken kívül az Egyesület iskolai felszerelésekkel és szegény iskolás gyermekek támogatásával járult hozzá az anyanyelvi oktatáshoz; tanulónövendékek cseréjével, néptanítói jutalmakkal is segítette a közoktatást. Ugyanakkor célul tûzte ki a felnõttek magyar nyelvû oktatását, analfabéta tanfolyamokat szervezett.

Kisdedóvókat és gyermekmenhelyeket létesítettek Alvincen, Balázsfalván, Borbándon, Gyulafehérvárt, Verespatakon (óvodákat), Bethlenszentmiklóson, Csombordon, Magyarpéterfalván (gyermekmenhelyeket).

Nagyenyeden községi, Verespatakon állami, Alvinc-Borbereken, Balázsfalván, Borbándon, Bethlenszentmiklóson, Magyarpéterfalván, Csombordon gyermekmenhelyeket, Gyulafehérvárt egyesületi és városi óvodákat mûködtetett, illetve támogatott az egyesület.

Az Alsó-Fehér megyei EMKE jótékonysági és hazafias tevékenységei közül, mint érdekességeket emelem ki az alábbiakat: gyûjtést indítottak a torockói tûzkárosultak számára valamint hazafias emlékek állítására; Bethlen Gábor fejedelem Nagyenyeden felállítandó szobrára 1901-ben 200 koronát gyûjtöttek; a csomakõrösi Kõrösi Csoma Sándor szobor elkészítésére elindított gyûjtõívet aláírta a nagyenyedi Bethlen Kollégium is; Décsey Károly kollégiumi tanár, alapító tag nagyenyedi síremléke költségeihez az EMKE 1907-ben 300 koronával járult hozzá és elhatározta, hogy a sírt a nagyenyedi református egyházközség gondozza; Miksa Zsuzsanna alapító nagyenyedi síremlékére 1910-ben megszavaztak 5000 koronát. Elhatározták, hogy a felállítandó síremléket az EMKE Alsó-Fehér vármegyei, illetve Nagyenyed városi választmánya fogja gondozni; Kovács Sándor alapító tag nagyenyedi sírjának megkoszorúzására az egyesület 50 koronát szavazott meg; a nagyenyedi 1848/49-es vértanúk sírjának megkoszorúzására pedig 54 koronát hagyott jóvá. Az EMKE kiemelkedõ alapítóinak olajképei megfestetésére az alábbi összegeket szánták: 239 koronát Kovács Sándor alapító tag arcképére, melyet Gyárfás Jenõ festett meg; a Miksa Zsuzsanna és fivére, Miksa György alapítók olajképei megfestésére 350 koronát szántak.

 

Pótolhatatlan veszteségek

Ebben az idõszakban halt meg Bartók György református püspök, Décsey Károly nagyenyedi teológiai tanár; id. Gáspár János királyi tanácsos, Alsó-Fehér vármegye királyi tanfelügyelõje, az enyedi tanítóképzõ alapító igazgatója. Szintén ekkor hunyt el Hegedüs János nagyenyedi Bethlen-kollégiumi református teológiai tanár, Székelykeresztúri Kovács Gyula nagyenyedi polgármester, aki kezdettõl fogva alapító-választmányi tag és a Nagyenyed városi választmány elnöke volt, Székelykeresztúri Kovács Ödön, elõbbinek a fivére, a nagyenyedi református Bethlen Kollégium teológiájának igazgatója és az Erdélyi Református Egyházkerületi fõjegyzõje. Ugyanebben az idõszakban halt meg Kovásznai Kovács Sándor nagyenyedi mérnök, alapító tag, Diódváraljai Miksa Zsuzsanna, az egyesület második legnagyobb alapítója és fivére Miksa György; Müller Mihály ügyvéd, Alsó-Fehér vármegye tiszteletbeli fõügyésze, megyei választmányi jogtanácsos, Szemerjai Szász Domokos erdélyi református püspök és Varró László nagyenyedi polgármester, igazgatósági választmányi tag, akik a legtöbbet tettek azért, hogy az Alsó-Fehér megyei választmány a legkiválóbb eredményeket érje el az EMKE mûködésének elsõ negyedszázadában.

Az 1920-as impériumváltás után az EMKE több mint négy évtizedes sokoldalú tevékenységét nem folytathatta töretlenül, „de változott viszonyok között, változatlan kitartással és programmal […] újjászervezés és újjáalakítás elõtt áll ez a nagyfontosságú, tisztavizû és becsületes egyesület” – írta Sándor József 1921-ben. A második világháború befejezése után, 1947-ben a kommunista hatalom megszüntette, vagyonát államosította. Fél évszázad múlva, az 1989-es fordulat tette lehetõvé, hogy az EMKE nagyenyedi fiókszervezete is újraalakuljon, amelynek egyik kiemelt feladata a nagy elõdök emlékének ápolása.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008