magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Dulainé Madarász Annamária: Muza Mózes szászfenesi zenész


Erdélyben még találkozhatunk a régi zenészgeneráció tagjaival, akiknek vonója alól több zenei anyag került gyûjtésre. Szászfenesen Muza Mózessel, Mózsi bácsival beszélgettem. Õ a településen született 1933-ban, muzsikálni édesapjától, Muza Józseftõl tanult, s testvére Muza József Toskának. Gyakran a három Muza testvér (József, János, Mózes) együtt zenélt Károly unokatestvérükkel.

Mózsi bácsit találkozásunk alkalmával cipészmûhelyében találtuk, épp munka közben. Jelenleg egyik unokájával él egy helyen. Elõször a zenélésrõl kérdeztem, szokott-e még zenélni, hangszert fogni, énekelni. Azt felelte, hogy ez természetes dolog nála, mindennapi életének része a zene. Legutóbb akkor muzsikált, amikor a temetõben egy egyéves halotti évfordulóra hívták meg. De a templomban minden vasárnap játszik „hívõ nótákat”.

A következõkben arról tudakozódtam, õ is ott volt-e Pesten, mikor az Utolsó Óra program kereté-ben a szászfenesi anyagot felvették. Nem volt számomra meglepetés, amikor erre is igennel felelt, hisz sokat muzsikált együtt testvérével, de sajnos az is kiderült, hogy már csak õ él azok közül, akik Magyarországra utaztak a felvételre. Családjában generációk óta él a zenészmesterség. Még gyermekkorában, s késõbb egyedül is növelte tudását újabb és újabb dallamokat megtanulva.

Hat gyermeke született Mózsi bácsinak, de sajnos kettõ már meghalt. Csak egy fia vitte tovább a zenészséget, de õ is elköltözött a településrõl, Mózsi bácsi így mondta: kiment Angolba. Az unokák közül pedig nagy sajnálatára senki sem tanult tõle zenélni.

Mózsi bácsi a zenélés mellett a cipészmesterséget is ûzte, azonban Toska csak a zenélésbõl tartotta fenn magát, hétköznap is voltak megbízatásai. Mindenkinek, mármint mindenféle nemzetiségnek tudott és zenélt is. Mózsi bácsi mûhelyében gyakran diskuráltak a barátokkal, zenésztársakkal.

A cipészmesterséget apjától tanulta, de ebben is igyekezett tovább fejlõdni, mert elmondása szerint apja csak amolyan tajkoló (foltozó varga) volt. Õ maga egy ideig a cipõgyárban dolgozott és onnan is lopta egy kicsit a mesterséget.

Két hangszere van, de lényegében csak az egyiket használja, a másik tartalék. Azt mondja szinte a szemétrõl szerezte hangszerét 50 lejért. Amelyiket használja, az diófából készült. Ha valami javítás adódik rajta, akkor õ maga csinálja meg, s nem fordul senkihez segítségért. Toskával leginkább akkor ment zenélni, amikor két prímás kellett.

A családban hangszert is készítettek, Mózsi bácsi nagyapja asztalos volt, de bõgõt is készített, ezt apja is megtanulta, majd valamicskét õ maga is.

Megkérdeztem, hogy honnan is ered a Toska név, mire õ egyszerûen annyit felelt, hogy édesapjuk is Jóska volt, és így különböztették meg a fiát.

 

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
VADRÓZSA rovat összes cikke

© Művelődés 2008