magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Nyolcszáz éves keresztlevelek Erdővidéken


Az elmúlt hetekben Erdõvidék két helységében, Nagyajtán és Miklósváron többnapos rendezvénysorozaton emlékeztek arra, hogy az eddig ismert források e két falut 1211-ben említik elõször, ezáltal e két falu a Székelyföld legrégebb említett települése. Miklósvár és Nagyajta neve abban a II. András magyar király által kereken 800 éve kibocsátott adománylevélben fordul elõ, amelyben a teuton lovagoknak adott Barcaság határai-határpontjai között a Kárpátok, az Olt, a Tatrang és a Tömös folyók-patakok mellett Halmágy (castrum Almage), Miklósvár (indaginus Nicolaei), valamint a több szakértõ által is Nagyajtaként értelmezett castrum Noilgiant helységnevek is szerepelnek.

Nagyajtán Kriza János születésének 200. évfordulója megünneplésével már napokkal korábban felvezették a jeles napokat. Az Erdélyi Unitárius Püspökség, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság, valamint a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke közösen szervezett háromnapos emlékkonferenciája záró mozzanataként a néhai unitárius püspök és népköltés-gyûjtõ szülõfalujában ünnepi istentiszteletet tartottak Kriza János emlékére. A 800. évfordulón a nagyajtai óvodások és iskolások mûsorában szép számmal szerepeltek a Kriza gyûjtötte népdalok, illetve azok színpadi alkalmazásai, Albert Ernõ sepsiszentgyörgyi nyugalmazott magyar szakos tanár és népköltészeti gyûjtõ meg is jegyezte, hogy amíg a kicsik éneklik azokat, addig nem lehet baj. Albert Ernõ és Kisgyörgy Zoltán újságíró-geológus a Kriza család történetének kutatásával kapcsolatos újabb adalékokról számoltak be, Magyari Lajos költõ-újságíró a jeles püspökrõl és népköltészeti gyûjtõrõl szólt, Pozsony Ferenc pedig bemutatta a Kriza János gyûjtésébõl született Vadrózsák cenzúrázatlan, eredeti és e jeles alkalomra Sepsiszentgyörgyön megjelent hasonmás kiadását.

De mert Nagyajta történetéhez egyéb is hozzátartozik, volt politikai foglyok, falubeliek, egykori pajtások koszorúkat helyeztek el annak a Moyses Mártonnak a szülõháza falán levõ emléktábláján, akit az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való nyílt együttérzése miatt a szekus-kommunista diktatúra 1960-ban börtönbe vetett, majd a halálba kergetett. Demeter László baróti muzeológus a falu jeles szülötteirõl szólt, mások mellett  Cserei Mihály történetíróról, a nikápolyi csatában Zsigmond magyar király életét megmentõ Cserei Balázsról, a Kri­zákról, a kétszeres Kossuth-díjas Bihari Jó­zsef színmûvészrõl, Nagyajtai Kovács István történetíróról, az ajtai negyvennyolcasokról, Nyiredi Géza vegyészrõl. Egyed Ákos akadémikus a falu történetét foglalta össze, és egyebek mellett arról a vitáról is szót ejtett, hogy a II. András magyar király 1211-ben kibocsátott adománylevelében szereplõ helységnév valóban Nagyajta-e, vagy sem, s mint mondta, az eddig ismert adatok arra engednek következtetni, hogy valóban Nagyajtáról van szó. Az egykoron hadi népként letelepedett ajtai lakosság által létrehozott Nagyajta dicsõ módon írta meg saját történelmét, s ennek legfontosabb hozadéka, hogy a közösség mindmáig megõrizte õsi, a II. András adománylevelénél minden kétséget kizáróan régebbi szálláshelyét. Kisgyörgy Zoltán a Nagyajta vidékén található, idegenforgalmi szempontból is kiaknázható természettudományi ritkaságokról beszélt, és nagy érdeklõdés övezte a Nagyajta régen és ma képekben címû fénykép-, valamint Dezsõ Miklós és Szentpáli Ida helyi festõk kiállítását is.

Nagyajta nem emlegethetõ sem Bihari József, sem Kuttlik Rudolf sportstatisztikus nélkül. A nagyajtai mûvelõdési ház dísztermét Bihari Józsefrõl nevezték el, a színmûvész emlékére pedig az intézmény bejáratánál emléktáblát lepleztek le, amelyen Bihari József dombormûve látható. A Kuttlik Rudolf emlékkiállításon egyebek mellett az általa 1946 és 1972 között kézzel írt, 386 alkalommal megjelent, Nagyajtai Sportújság, illetve Nagyajtai Sport néhány példánya, korabeli fényképek, Rudi bácsi bõ termésû, határokon átívelõ sportlevelezésének pár relikviája elevenítették fel a régi szép, közösségformáló évtizedeket.

De mert Nagyajta nem emlegethetõ sem a zene, sem a fafaragás nélkül, a Gazdag Miklós Polgári Dalkör fennállásának 130. évfordulójára is emlékeztek a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Vegyes Kar, a székelyderzsi Kornis Kata Asszonykórus, a baróti Zathureczky Gyula Református Vegyes Kar és a házigazda kórus tagjai. Az Egyedem, begyedem, tengertánc elnevezésû néptánc-találkozón nagyajtai, bölöni, nyárádszeredai, baróti és feketehalmi gyermekek és fiatalok ropták. A helység bejáratainál faragott falutáblákat, az unitárius vártemplom bejáratánál Péterfi Dénes által faragott háromszéki székely kapukat avattak.

A Nagyajtával szomszédos, római katolikus Miklósváron az õsei szülõföldjére másfél évtizede hazatelepedett gróf Kálnoky Tibor a megmaradás titkát õrzõ faluként emlegette a helységet. A Miklósváron és környékén faluturizmust elindító fiatal gróf elmondta: a helység évszázadok óta õrzi önazonosságát, ezért látogatják szívesen a világ minden részérõl azok az emberek, köztük nemegyszer Károly brit trónörökös is, akik itt nagy meglepetésükre évszázados hagyományaik szerint élõ egyszerû, kedves, tiszta szívû emberek között találják magukat.

De miként hatalmas érdeklõdést keltett Kálnoky Tibornak az 1990-es évek derekán való hazatelepedése, ugyanakkora szenzációt jelentett, amikor az ünnepi szentmisére a Koronaõrség elhozta a Szent Korona hû másolatát. A Kálnoky-kastélyban a nagyváradi Sotto Voce énekegyüttes szórakoztatta a közönséget, majd fényképkiállítás nyílt a falu életébõl, Egyed Ákos, Cserey Zoltán, Fehér János és Nagy Botond történészek pedig Miklósvár történetérõl tartottak elõadásokat.

A kétnapos ünnepség során a faluba látogató Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, RMDSZ-elnök, valamint Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök összefogásra és összetartásra ösztönözte a falut, amely a helyi iskolát Gyenge Imre, egykori plébánosról és papnevelõ kanonokról nevezte el.

Az Anna-napi búcsún tartott szentmisén újra megszólalt az elsõ világháború óta néma orgona, az ünnepi szónok, Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes pedig arról beszélt, hogy „életünk végén a Jóisten nem azt fogja kérdezni, mennyi pénzt kerestél, milyen autóval jártál, hány doktorátust szereztél, hanem sokkal inkább azt, hogy szellemi alkotómunkáddal hányszor sikerült örömet szerezned”.

A miklósvári jeles napok a Kálnoky-kastély udvarán a IV. Erdõvidéki Reneszánsz Napok mûsorával értek véget.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008