magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Zsolt: Fények és árnyak Bonchidán



Párját ritkító civil kezdeményezés – nemcsak a mi kicsiny erdélyi glóbuszunkon – a Bonchidai Kastély Napjai, amelyre az idén immár jubileumi tizedik alkalommal kerül sor. Szól ez elsõsorban arról a sziszifuszi munkáról, amit mûemlékvédelemben itt és szerte szûkebb pátriánkban a kolozsvári Transylvania Trust szakemberei végeznek, dacolva gazdasági válságokkal, sanda szándékokkal, a sok emberben megbúvó romboló ösztönnel. Lassan, de biztosan nemcsak megújul az Erdély Verszáliájaként emlegetett kastély, de élettel telik meg. A nyári szakmai táborok eredményét is népszerûsítendõ augusztus végén amolyan sokadalmat szerveznek itt, amelyen kicsinyek és nagyok, szakemberek és érdeklõdõk, válogatott cigánylegények jönnek-mennek. Hagyományos és modern mûvészi és zenei produkció, bábszínház és néptánc, kézmûves seregszemle és zsibvásár színes forgatagával telik meg az egyre csinosodó-szépülõ kastély és környéke.

Az is természetes, hogy az egyik legnevesebb 20. századi lakója, Bánffy Miklós emlékét is ápolják itt, aki a két világháború közötti korszak politikai, irodalmi és mûvészeti életének kiemelkedõ egyénisége, alkotója, szervezõje, mecénása volt. Ezért is van a rendezvények között hagyományosan egy vagy több könyvbemutató, kiállítás is.

Az idei három kiállítás egyikén az egykori kápolnában a grafikus Bánffy Miklós emléke elõtt tiszteleg Liviu Vlad és Ioachim Nica Bonchidai fény–árnyékok címû közös tárlatával.

Az orvosok hagyományos kolozsvári festõszalonjairól jól ismert Liviu Vlad sebészprofesszor két tucatnyi rajza és akvarellje mesterének, Ioachim Nicának két bonchidai tárgyú munkájával együtt vall arról az élményrõl, amit jelentett nekik a 80-as években és ma a hely.

Liviu Vlad szemmel láthatóan élvezettel lubickol az ódon hangulatot sugalló történelmi környezetben, és hódol friss nyugdíjasként eddig kissé háttérbe szorított alkotó szenvedélyének, a festésnek-rajzolásnak. Tóth Istvántól, az erdélyi festészet lírikusától – ahogy õt találóan nevezte Kós Károly – tanult ecsetkezelése és aprólékos, olykor a legapróbb részleteket is megörökítõ rajztechnikája az itt kiállított képein is megfigyelhetõ. Ezt láttuk tavalyi olaszországi úti mappájának legszebb darabjain, és errõl vallanak a kolozsvári gótikus és barokk emlékeket megörökítõ legfrissebb munkái, amelyekbõl októberben kap majd ízelítõt a kincses város története, hagyománya iránt érdeklõdõ tárlatlátogató.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008