magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Hangtalan szín(m)fóniák Nagy Endre társaságában



„Nem elég valakit lerajzolni, hanem bele is kell látni” – mondta egyszer Nagy Endre művésztársam, s most valahogy ugyanúgy vagyok én is vele, mikor ő ül modellt nekem, s megpróbálok röviden képet alkotni személyéről, munkásságáról. Jelentős műkritikusok írtak már Endréről – Banner Zoltán, Cs. Erdős Tibor, Muradin Jenő, Németh Jűlia, hogy csak néhányat említsünk –, többen alapos elemzéseket is végeztek munkáiról. Nemrég kitűnő portréfilmet készített róla Szuszámi Zsuzsa. DVD-ről nézem ezt a filmet érdekes, sajátos változatban: a számítógépen éppen nincs hangszóró, hangot nem hallok, csak a mozgóképet látom. Figyelmem kizárólag a látványra összpontosul, és fantasztikus élményben van részem. Figyelem Endrét, a mozgáskultúráját, a keze, az ujjai játékát, szuggesztív magyarázó stílusát. Mint egy valódi karmester vezényli a cselekményt, plasztikusan, finoman, lendülettel komponál. Balkezes. Jobb kezében pipája, néhányszor meggyújtja, majd a kialudt gyufát ujjai elbabrálják. A műteremszoba közepén ül, mint egy trónon, szép, régi, patinás, faragott karfás munkaszékében, előtte festőállvány. Figyelem a környezetet, a műterem hangulatát. A filléres emlékek itt valódi kincsek. Sűrűn, szinte minden négyzetcentiméteren, a falakon, bútorokon körülveszik a műtárgyak, kultúrtermékek, az élet és a természet csodái – képek, szobrok, plakettek, köcsögben ecsetek, fém–hal szerkezet és egyéb fémtárgyak, plakátok, könyvek, újságok, gyökerek, kagylók, csigaházak, fehér állati koponyák, golyók, hegedű, citera, régi petróleumlámpa. Mellette egy asztalkán paletta, katonás sorban kinyomott olajfesték színek, példásan sorakozó ecsetek, spakli. Szívemet melengeti, mikor felfedezem kezében munka közben a manstokot, azt a kerekre csiszolt farudat, végében rongylabdával, a régi nagy mesterek precíz munkájának elmaradhatatlan szerszámát, amit ma már kevesen használnak. Mert ilyen Endre, igényes, precíz, pedáns, fantáziadús.


Nagy Endre díszlettervező, festő- és grafikusművész 1938. december 1-jén született Kolozsvárt. A helyi művészeti középiskolában végzett, majd a szabad festőiskolában Szopos Sándor tanítványa volt. Pályaválasztáskor Kovács Zoltán festőművész biztatta. Évtizedeken át a Kolozsvári Magyar Színház jelmez- és díszlettervezője volt, s ez a munkája művészi tevékenységében is nyomot hagyott. Első próbálkozásként 1961-ben adott be egy csendéletet a művészszövetség szokásos évi megyei tárlatára. 1962-től rendszeresen bevették munkáit. 1970-től tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. Alapító tagja a Barabás Miklós Céhnek, szerepel a Korunk Galériában, tagja a Kolozsvár Társaságnak. Az évek során számos csoportos kiállításon és díszletbiennálén vett részt. Alkotótáborokban is megfordult, Gyergyószárhegyen, Árkoson. Munkásságát 1994-ben az EMKE Bánffy Miklós-díjjal jutalmazta.
Autodidaktaként, önneveléssel, konok, szívós munkával jutott el az alkotás magasabb szintjére. Évtizedek óta megbecsült tagja a hazai képzőművészeti életnek.
Általánosan elismert a sokoldalúsága, talán ő a legsokoldalúbb kolozsvári képzőművész. Munkáját mesterségbeli tudás, mívesség, alapos kimunkáltság jellemzi. Itt kell említenünk kitűnő rajztudását, rajzkészségét, vonalainak szépségét. Szeret dolgozni, minden izgatja, mindenre nyitott, újító hajlamú, állandóan új anyagokkal kísérletezik, alkotásai sokszor vegyes technikával készülnek. A keze alól táblaképek, metszetek, rajzok, kollázsok, szobrok, plakettek, díszletek kerülnek ki. Számos anyagban, technikában és változatban alkot. Böngészem munkáinak hosszú listáját, figyelem, milyen anyagokat használ: olaj vászonra vagy farostra, pasztell, akvarell, tempera, guache, zsírkréta, nyomdafesték, tus, grafit, préseltszén, színes ceruza, laparany, fém, fa, kő, égetett agyag, gipsz, linóleum, bőr, karton, kerámia, porcelán, kagyló, csigaház.
Mindig is sokféle technikával kísérletezett, az anyagok és szerszámok gazdag skálája érdekelte, munkaeszközei közt találunk ecsetet, kést, spaklit, ecsetnyelet, hengert, kollázs-anyagokat.
Többen állítják, hogy munkái alapján Tóth László, Kovács Zoltán jut eszükbe. Nekem még felötlik néhány név: Mondrian, Chagall, Cézanne, Braque, Gris, Picasso vagy Abódi, Aba Novák… Ugyanakkor munkái könnyen felismerhetőek, sajátosan nagyendrések.
Egyforma könnyedséggel alkot síkban és térben. Munkáira jellemző az építkezés, egyfajta konstruktivizmus, szürrealizmus és absztrakt keveréke. Városi, urbánus művész, aki portréiban, kompozícióiban, városi tájképeiben megépít, felépít, szerkeszt, strukturál, komponál, egyszerűsít, síkokra bont, mozaikszerűen egyberak, felszabdal, foltoz, dekorál, egybehangol, csipkét ver…
Színvilága is változatos, az egybehangolt színes szürkéktől a tobzódó, tüzes, ragyogó színorgiáig mindent kipróbál.
Figyelem a képernyőn munkái reprodukciójának hosszú sorát, elidőzőm előttük, elemzem őket. Olajképek, szobrok, rajzok, igazi szép, vonalas vagy folthatásos grafikák váltják egymást. Kidolgozott aprólékos részek vázlatokkal társítva, a nézőre bízva a továbbépítést. A hangsúlyos részeket szünetek követik. Olvasom a címeket: Háztetők, Tájkép házakkal, Ablakok, Katedrális, Képarchitektúra, Konstruktív táj, Kapuban, Balkonon, Kolozsvári templomok és tornyok. Gyakori a fa motívum: Fehér fa, Piros fa. De szerepel József Attila-, Reményik Sándor-, Kölcsey Ferenc-versillusztráció, dekorált fajansz tál Juan Miro emlékére, Szabédi László festett csempe, több önarckép, egész sor fiú és leány portré. Vagy olyan töprengésre késztető kompozíciók, mint a Csigahegy, A nagy fehér ragadozó, Félelmetes valami, A kezdet és a vég, Önmagunk keresése, Három spirál, Tükröződés, Délutáni repülés, Földasztal, Hajnalmadár, Furcsa gépezet, Egyensúlyvesztés, Koponyák, s még hosszan sorolhatnám. És persze számos díszletterv, jelmezterv, címlapgrafika, arlecchino-változat, maszk, plakát.
Számos anyagban, technikában jelenik meg a keresztre feszítés témája, úgy mint Corpus-változat, Kereszt szimbólum, Corpus-kísérők, Gyász és szenvedés, Kereszt szimbólum, Szabadulás a keresztről. Jellemző rá, hogy az egyiken égetett barnás foltok között szöveget is bekomponált, mert Endrének az írása is szép grafika, kalligráfia.
Tősgyökeres kolozsvári, aki nem csak megfesti szülővárosa részleteit, hanem szívén is viseli sorsát, arculatát, múltját, jelenét, jövőjét. Ezért aztán néha bosszankodik is az elhamarkodott, nem mindig szerencsés urbanisztikai változtatásokon.
Ő az a művész, aki kapcsolatot tart számos alkotótársával, meglátogatja őket, elbeszélget, vitázik velünk. Állandó kiállító a közös tárlatokon, részvevője mások kiállításainak, sokszor rendezője a kiállításoknak.
Bevallom, mindig élvezettel szemlélem a csoportos tárlatainkon kiállított 2-3 munkáját, legtöbbször el is beszélgetünk a megnyitókon. Hadd tanácsoljam mindazoknak, akik ismerik Nagy Endrét: biztassák, hogy rendezzen egy már régebbről esedékes egyéni kiállítást, hogy eredetiben is láthassuk remekeit. Sokan várjuk, a sikere biztosított.



Művei köz- és magángyűjteményekben
Kolozsváron a Szépművészeti Múzeumban, a Megyei Szaktanács Házában, a Korunk Galériában, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadónál, Bukarestben A Hét Művészeti Szalonban, Szamosújvárt, Zetelakán, Árkoson, a sepsiszentgyörgyi Képtárban, Magyarországon, Németországban, az Egyesült Államokban, Olaszországban a Verdi Múzeumban, a Pármai Polgármesteri Hivatalban.


Jelentősebb díszlettervek
Sütő András: Káin és Ábel (rendező Harag György), Schiller: Stuart Mária (r. Horváth Béla), I. Erzsébet (r. Kovács Levente), Csép Sándor: Mi Bethlen Gábor (r. Kovács Ferenc), Karinthy Frigyes: Holnap reggel (r. Varga Vilmos), Albee: Mezítláb a parkban (r. Bán Ernő), Scribe: Egy pohár víz (r. Imrédi Géza), Hunyady Sándor: Erdélyi kastély (r. Dehel Gábor), Mozart: Cosi fan tutte (r. Demény Attila), Székely János: Mórok (r. Tompa Gábor), Johann Strauss: Cigánybáró, Ecaterina Oproiu: Nem vagyok az Eiffel torony, Csepreghi Ferenc: Piros bugyelláris (r. Márton János), Fodor Sándor: Csipike, Machiavelli: Mandragora (r. Szígyártó Sándor), Huszár Sándor: A mennybemenetel elmarad (r. Harag György), Ionesco: Székek (r. Vlad Mugur). Számos plakát, színházi műsorfüzet tervezője és készítője.




vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008