magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Starmüller Géza: Wanek Ferenc laudációja


A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság kolozsvári fiókszervezetének vezetője, Wanek Ferenc sokfelé ágazó életútja messziről indult. Erdélyben, a Szeben megyei Nagydisznódon született 1944. október 21-én. Édesapja a szász Wanek Franz Traugott kőolajfúró mérnök, édesanyja Tonk Karolina volt. Bátyja, Wanek Péter Ferenc építészmérnök.
A lelkes, törekvő, ambiciózus jelleméhez feltehetően az is hozzájárult, hogy édesapa nélkül nőtt fel. Ugyanis 1944. augusztus 25-én, a németek elleni pálfordulás harmadnapján, pontosan tudva, hogy kicsoda, a kőolajfúró mérnököt az utcán lőtték le Plojesten, mert német volt. Édesapja halálhírét csak két hónappal később tudta meg az édesanyja, két nappal Wanek Ferenc születése után, ekkor bátyja, Péter Ferenc még csak két és fél éves volt.
Felesége Boros Judit matematikatanárnő, a kolozsvári Apáczai Gimnázium aligazgatója. Gyermekei: Andrea Enikő képzőművész, vállalkozó, Ferenc képzőművész, reklámgrafikus, Tamás pedig számítógép-forgalmazó és -javító.
A szabad idejében botanikát, zenét, költészetet szerető, tájfutó és természetjáró Wanek Ferencet – aki nem akármilyen fokon foglalkozik Erdély középkori történetével és vártörténetével – megkérdeztem, minek vallja magát. Geológus vagyok – volt a rövid válasza. Tudományos kutatási területei a földtan, őslénytan, rétegtan, tudománytörténet, de a földfelszínalaktan és környezetföldtan is. Tudományos dolgozatai 86 kötetben, folyóiratban és konferencia-kiadványban jelentek meg. Ezen kívül még 55 előadás-kivonat, 30 tudománynépszerűsítő írás, 60-nál több újságcikk, recenzió, előszó, tankönyvfordítás jelent meg tollából. Kéziratos kutatási jelentéseinek, szakértői véleményeinek száma több mint 130.
Gyermekkorában botanikus akart lenni, ugyanakkor rajztehetsége is megmutatkozott.
1962-ben érettségizett Nagyváradon, majd Kolozsváron elvégezte a 3 éves Tanárképző Főiskola Képzőművészeti Karát. Szeretettel emlékszik vissza Kristófi János és Mottl Román nagyváradi, valamint Forró Antal, Balaskó Nándor és Mircea Vremir kolozsvári tanáraira. 1966–68-ig általános iskolai rajztanár volt a Bihar megyei Fugyivásárhelyen, Nagyváradon és Bihardiószegen. Sokat rajzolt, festett, rájött, hogy a művészet nem tűri meg a középszerűséget, úgy gondolta, neki más területen kell keresnie a teljes értékű életet. Ugyanakkor a diószegi iskolában az erős nacionalizmus légköre elgondolkoztatta, hogy olyan foglalkozás után nézzen, ahonnan nem lehet általános oktatásba kerülni, s ez a geológia volt. Dicséretére válik, hogy két és fél éves rajzpedagógiai gyakorlata alatt, az ő biztatására többen indultak falusi környezetből képzőművészeti pályára, olyanok, akik később fényesen bizonyítottak (Igazság Radu, Márkus Barbarossa János, Ioan Mihele, Murányi Mátza Éva és mások), akik közül egyesek főiskolai tanárok lettek, és később az ő gyermekeit is tanították.
1973-ban a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia, Földrajz és Földtan Karának földtan szakán Wanek Ferenc évfolyamelsőként 10-es általánossal államvizsgázott.
Dolgozott bányában, volt geológuskísérő, térképező geológus, kutató és főkutató a kolozsvári Földtani Kutató és Feltáró Vállalat belényesi és óradnai részlegén, a Nagy-Szamos forrásvidékén, a BBTE Árokaljai Kutatóközpontjában, szakértő a MOL megbízásában, majd főkutató Románia Földtani Intézetének kolozsvári fiókjánál.
A doktori disszertációja megvédése körüli időben, amikor már felvállalta az állami támogatású, önálló erdélyi magyar tudományegyetem ügyét felkaroló Bolyai Társaság elnöki feladatát, sok, olykor durva támadás érte, így dolgozata nyilvános megvédésétől elállt.
1997-től egyetemi oktatóként is működött. Előbb a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Biológia–Földtan Karának magyar tagozatán a földtan, őslénytan és rétegtan tanára, majd főállásban, 2003–2009 között adjunktus a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Tudományok és Művészetek Karán, általános, regionális és környezetföldtant, valamint földfelszínalaktant adott elő. Ezekkel párhuzamosan, a BBTE Földrajz Karán a fizikai földtan és Románia regionális földtana tantárgyakat tanította.
Megemlítendő, hogy mindeközben államvizsgai és diáktudományos dolgozatokat vezetett, háttérirányítással segítette a geológus egyetemisták önképző körét, szakmai diáktáborok irányítója volt, bányászati, kohászati és földtani, valamint tudománytörténeti konferenciákat szervezett (eddig összesen 26-ot), lexikonkötet- és kiadvány-lektorálásokat végzett, a tudománynépszerűsítés terén pedig előadások, filmek, televízió- és rádióműsorok, múzeumi kiállítás-rendezések fűződnek nevéhez.
Hosszú azoknak a szakmai és társadalmi szervezeteknek a sora, amelyeknek aktív tagja. Hogy csak néhányat említsek: a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja (2010-től), alapító tagja az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságnak, a Bolyai Társaságnak és a Collegium Transsilvanicumnak. Számos bel- és külföldi szervezet vezetőtestületi tagja.
Külföldi tanulmányi ösztöndíjakban részesült, 1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia, 2001-ben pedig a Domus Hungarica jóvoltából. Ezeken kívül oktatói ösztöndíjak, kitüntetések, tiszteletbeli tagságok, díjak, emlékérmek, elismerő oklevelek sora zárul egyelőre a 2010-ben kapott Báthory István-díjjal, amit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében kifejtett kimagasló tevékenységéért kapott.
Igen jelentős tudománytörténeti tanulmányai közül elsősorban a 2009-ben megjelent Hitvallás és Tudomány – az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei című ünnepi kötetben Koch Antalról (1843–1927), a magyar geológia egyik legjelentősebb alakjáról, a 19. és a 20. század kolozsvári és budapesti magyar földtanoktatás egyik meghatározó egyéniségéről írt dolgozatát említeném. Külön tanulmányai: Az erdélyi földgáz felfedezésének igaz története, A földtanoktatás története a Bolyai Tudományegyetemen stb.
Szakdolgozatai összeállításánál hasznát vette rajzkészségének. A földtant megelevenítő, az ásványok, kőzetek és kövületek szerepét-rendeltetését tükröző kiállítások szakszerű rendezését is vállalta.



(Elhangzott a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság XVII. Partiumi Honismereti Konferenciáján, Mezőhegyesen, 2011. augusztus 26-án.)



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008