magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Máriás József: Egy nyughatatlan ember élő természete


A budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet csodálatos kiadványa* Bánffy Miklós halála 60. évfor-dulója alkalmából hajt fejet a sokoldalú alkotó, kimagasló erdélyi közéleti személyiség emléke előtt.
A kötetet lapozva elgondolkozhat az ember, hogy mily sötét, értékromboló ideológia lehetett az, amely évtizedekre száműzte őt az erdélyi szellemi életből, műveit tabutémaként kezelte, zárta el szinte két nemzedéknyi ideig, nevét – oly sok más erdélyi íróegyéniséggel együtt – csak elmarasztalólag lehetett említeni! A hallgatás/elhallgatás falán az első rést a Kriterion Könyvkiadó által 1981-ben megjelentetett két kisregény – Reggeltől estig, Bűvös éjszaka – ütötte, de a folytatás Erdélyben közel húsz évet késett. Irodalmi folyóiratokban viszont írások sora igyekezett bontani a falat, sürgetni Bán-ffy Miklós irodalmi alkotásainak megjelentetését, közkinccsé tételét. Az alkotó és az életmű értékei megismertetésében Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténészé a főszerep. Az írót valós értékei szerint bemutató Kis/Bán/ffy könyv (1997) kiadását a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó vállalta s juttatta el az olvasók asztalára. Az igazi áttörés a kolozsvári Polis Könyvkiadó, jelesen pedig annak igazgatója, Dávid Gyula érdeme. 2000-től kezdődőleg sorra jelentette meg műveit, köztük az Erdélyi-trilógiát. A budapesti Nap Kiadó Emlékezet-sorozatában kézhez vehettük A Nagyúr – Bánffy Miklós emlékezete (2008) című kötetet, amely igen bő válogatást nyújt a közel egy évszázad alatt tekintélyes nagyságúra nőtt Bánffy-irodalomból. Külön kell szólnunk a 2010. június 5-i szegedi emlékülésről, mely alkalommal a Nemzetközi Történelmi Panteonban felavatták Bánffy Miklós szobrát, Stróbl Alajos alkotását. A budapesti Magyar Szemle folyóirat ugyan e hónapban külön számmal tisztelgett a hat évtizede elhunyt író előtt. Az utóbbi húsz év bőséges áradása itthon és Magyarországon egyaránt lehetővé tette, hogy Bánffy Miklós újra elfoglalja az őt megillető helyet szellemi életünkben.
Az évforduló késztette az Országos Színháztörténeti Múzeumot és Intézetet, Szebeni Zsuzsa színháztörténészt arra, hogy rendkívül gazdag, számos, eddig feltáratlan dokumentum közzétételével szervezzen vándorkiállítást, melyet eddig Szegeden (2010. november) és Kolozsváron (2011. február–március) láthatott a közönség. Terveik szerint eljuttatják azt Sopronba és Marosvásárhelyre, Nagyváradra és Sepsiszentgyörgyre, más magyarországi és erdélyi városokba is, minden olyan helyre, ahol azt igénylik és fogadják. A kiállítás fővédnöke az író lánya, Bánffy-Jelen Katalin.
Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora a rendkívüli szakmai és művészi igénnyel összeállított katalógus bevezetőjét Bánffy Miklós Bonchida című, eddig nem közölt költeményéből kiragadott versszakkal indítja: „Te elsüllyedt világ, kit romtenger takar, / Minden Atlantiszoknál mélyebb óceán, / Miért járnak föl hozzá kísértet-árnyaid?! / Megzörren néha az avar / Hosszú életösvényem egy-egy fordulóján / És ismerősen ismeretlen arcok / Állnak utamba, múlt bálványait / Varázsléptükkel dobbantván elém.” A vers keletkezésének idején – 1936 – maga sem gondolhatta, hogy a néhány év múlva bekövetkező valódi fizikai és szellemi romtenger őt is maga alá temeti. A romeltakarításban hosszú esztendők kitartó és elmélyült kutatásával kívánt közreműködni a kolozsvári születésű színháztörténész, Szebeni Zsuzsa, a kiállítás létrehozója. Hány ezer oldalt olvashatott el – az író alkotásait és a róla szóló több százra tehető recepcióanyagot –, hány levéltári dokumentumot és lapkollekciót vehetett kézbe, mily kitartó szervező munkát kellett kifejtenie, hogy a kiállítás és annak katalógusbeli tükre létrejöhessen?! Céljairól, szándékairól vall a katalógus bevezetőjében: „Ebből az elsüllyedt világból szeretnék néhány képet visszahozni, azokat a képeket, amelyeket zömében gróf Bánffy Miklós készített, vagy Bánffy Miklósról készítettek – varázslépés híján – egy kiállítással. (…) A (kiállítás) központi rendezőelve számomra azonban Bánffy Miklós ábrázolóképességének bemutatása, amely eszköztől (ecsettől, vésőtől, tolltól) függetlenül minden alkotásában megnyilvánul.” A néhány kép a képszerkesztő Szebeni-Szabó Róbert művészi elrendezésében került a kiállítás látogatói elé. A katalógus – a válogatás válogatása –, az Atlantiszoknál mélyebb óceánból fölhozott igazgyöngyök által válik az életmű és alkotója iránt érdeklődő, becsülő és szerető közönség szellemi kincsévé. A benne elénk táruló kép – megannyi gyönyörűséges torzó, Bánffy zsenijének részcsillanása – egy csodálatosan gazdag, termékeny és színes élet értékeiből merít, segít bennünket is abban, hogy Bánffy Miklós személyiségét érdemeihez mérten helyezzük el nemzeti kultúránk szellemi csillagképében.
A katalógus tagolása az életrajz és az életmű műfajonkénti kibontakozásának kronológiai vonalát követi, benne a képanyag dominál. A képek mellé szerkesztett szövegminiatűrök igen széles skálán mozognak az életrajzi adatoktól, az író saját soraitól, az értő és rendkívüli filológiai tájékozottság alapján összegyűjtött irodalomtörténeti vonatkozású és a korabeli sajtóból válogatott kritikai idézetekig. Ezek segítenek az életút és az életmű jobb megismerésében, értékei felismerésében, szemléletesen dokumentálják Bánffy Miklós alkotóképességét, újító szellemét, felelősségteljes munkásságát. A katalógus értékét növeli, hogy a képeket kiegészítő/magyarázó/értelmező szövegek mellett vagy az egyes fejezetek végén közli azok angol nyelvű fordításait is, amelyet Bánffy Miklós művei nemzetközi sikere ihletett. Segítségükkel nem csupán az alkotó műhelyébe a hozzá kötődő recepció történetébe nyerhetünk betekintést, hanem általuk egy kor szellemisége is elénk tárul, az a miliő, amelyben kibontakozhatott és maradandó értéket hozhatott létre.
Néhány szó a katalógus felépítéséről. A bevezető részt – Ács Piroska: Az én Kis/Bán/ffy-m…, Szebeni Zsuzsa: Varázsléptük híján, Szőcs Géza megnyitóbeszéde a gróf Bánffy Miklós-vándorkiállításon – az életrajzi kronológiát követő fejezetek követik: A Bánffyak arcképcsarnoka, Emlékképek a családi albumból, A bonchidai kastély, A lovakról –, a családi háttér képeivel illusztrálják a gazdag örökséget, gyermekéveit és ifjúságát. A következők – Operaházi tevékenysége, Az utolsó koronázás főrendezője, Ben Myll: Fresques et Frasques, Az Ember tragédiája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Kisbán Miklós: A nagyúr, Színpad–kép–író, A drámaíró Bánffy, Az Erdélyi Helikon, Erdélyi történet / Trilógia, G. B. M., a könyvillusztrátor, Bánffy Miklós, a református főgondnok – a sors által rámért feladatok bonyolultságáról, az életmű és művészete sokoldalúságáról vallanak. A katalógus záró tömbje – Gróf Bánffy Miklós művei, Források, felhasznált irodalom (lexikonok, kötetek, cikkek), a Kiállítás közreműködői – dokumentális adatokat tartalmaz. Ez utóbbiak sorában ott találjuk a Bánffy Miklós-életmű jeles erdélyi kutatóit, gondozóit: Marosi Ildikót, Dávid Gyulát, Murádin Jenőt, Sipos Gábort, továbbá a Bánffy-dokumentumokat, hagyatékokat őrző intézményeket: az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárát, a kolozsvári Színházi Archívum és Dokumentumtárat, a Magyar Állami Operaház Archívumát, a csíkszeredai Erdélyi Fotográfiai Múzeumot, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot.
A Bánffy-vándorkiállítás és annak katalógusa újabb bizonysága annak, hogy életműve napjaink élő hagyatéka lett. S hogy mennyire az, arról bizonyság az Operaház által odaítélt Posztumusz Örökös Tag elismerés, a szellemi élet kiválóságainak odaítélhető Bánffy Miklós-díj, a 2011. január 22-én megalakult Bánffy Miklós Baráti Kör. „Sokat késtünk a méltó értékeléssel – írta Marosi Ildikó a Bánffy Miklós estéje (2002) című kötet előszavában – (…) Történelmi késéssel most utólag legalább az írói művet vegyük birtokunkba, hiszen Bánffy Miklós az erdélyi lélek legavatottabb, legnagyobb tehetséggel és felelősségérzettel megáldott, legszenvedélyesebb búvárlója.” Késtünk. De a Marosi Ildikó sorai születése óta eltelt évtizedben örvendetesen sokan és sokat dolgoztak azért, hogy mulasztásunkat pótoljuk. E cselekedetek sorában elismerésre méltó állomást jelent a Bánffy-vándorkiállítás kurátora, e katalógus megálmodója és létrehozója, Szebeni Zsuzsa. Köszönet érte! Hisz – Nemeskürty István szavaival – „magunkat tesszük kisebbé, ha nem méltatjuk.”



*Bánffy Miklós, Ben Myll. Kisbán Miklós-vándorkiállítás katalógusa. A kiállítás kurátora és a kiadvány szerkesztője Szebeni Zsuzsa, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. Budapest, 2011



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008