magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Reményik Sándor, a lapszerkesztő. Szemelvények a Pásztortűz levelesládájából


Levelek tömkelegében kézzel írt, javításokkal teletűzdelt papírlap akadt a kezembe, amikor vagy másfél éve a kolozsvári levéltárakban hozzáfogtam a Pásztortűz szerkesztőségi levelezésének a feldolgozásához. A Pásztortűz Baráti Köre, tulajdonképpen Reményik Sándor legközelebbi barátai és munkatársai 1941. október 24-én előbb gépírással vetették papírra, majd ceruzával egészítették a szomorú hírt: Reményik Sándor, a költő, a főszerkesztő aznap hajnalban visszaadta lelkét Teremtőjének, és 26-án helyezik örök nyugalomra az evangélikus templomból a Házsongárd lutheránus temetőjében. Talán ennél is fájdalmasabbak azok a sorok, amelyeket Reményik nővére, Imre Kálmánné Reményik Sarolta saját kezűleg írt ugyanazon a szomorú napon, hiszen ő egyetlen testvérét siratta.
Reményik Sándor halálának 70. évfordulóján nem is egy megemlékezés volt Erdélyben. Kolozsváron például a Szent Mihály plébánia nőszövetsége dísztermében, valamint a Györkös Mányi Albert emlékházban, a nagyszámú közönség érdeklődése pedig fényesen igazolta, hogy Reményik Sándor és költészete, egyáltalán gondolatvilága és mondanivalója ma is népszerű, mit sem veszített időszerűségéből.
Közismert, hogy Reményik Sándorról és a nevével fémjelzett, 1921 és 1944 között megjelent Pásztortűz című irodalmi-művészeti folyóiratról évtizedeken át hallgatni kellett Romániában és Magyarországon egyaránt. A Pásztortűz repertóriumát a Babeº–Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének végzősei, Bokor Gizella, illetve Bokor Kiss Anna szakdolgozatukban még 1972-ben összeállították. A Kriterion Könyvkiadó gondozásában tizenegy év múlva, 1983-ban megjelenhetett egy szűkre szabott Reményik-versválogatás Az építész fia címmel, de a jobboldali, reakciós, klerikális lapként megbélyegzett Pásztortűz – a szélsőjobb eszmékkel nyíltan szembeszálló, mégis irredentaként feltüntetett egykori tulajdonosával-szerkesztőjével együtt – sehogyan sem fért be a népi demokratikusnak nevezett irodalomtörténet kánonjába. Következésképpen mindig árnyékban maradt.
Az 1989-es rendszerváltozás óta más a helyzet. Ma alig van olyan ünnepség vagy megemlékezés, amelyen ne szavalnának Reményik-verseket; amelyek közül jó néhány megzenésített alakban is közismertté vált. Emellett több Reményik-kötet is megjelent, Hantz Lám Irén a Reményik Sándorhoz közelebb vivő részleteket tartalmazó könyveket írt, Vallasek Júlia tollából pedig igen hasznos Pásztortűz-esszé született.
A Pásztortűz első száma Reményik Sándor szerkesztésében 1921. január 9-én jelent meg. Célja volt „a magyar hagyományok megőrzése, továbbfejlesztése a magyar érzésnek, a magyar gondolatnak, a magyar hagyományok alapján, és harc, ha kell minden olyan érzés, minden olyan gondolat ellen, amely ezektől idegen”. Reményik első ízben 1923. augusztus 1-ig volt főszerkesztője a lapnak, ekkor Nyírő József váltotta őt. 1924 júniusától György Lajos lett a főszerkesztő, majd 1927-ben Gyallay Domokos a felelős szerkesztő. Ekkor a lapot az Áprily Lajosból, Gyallay Domokosból és Reményik Sándorból álló szerkesztőbizottság vezette. 1930 közepén Császár Károly lett a főszerkesztő, akinek Dsida Jenő volt a szerkesztőtársa, miután tisztségéről Reményik és Gyallay is lemondott. 1934-től újra Reményik Sándor lett a lap főszerkesztője, miután egy semleges zsűri jelenlétében tisztázták a Reményik és baráti köre, illetve Gyallay Domokos között felmerült nézeteltéréseket. 1938 májusától Reményik Sándor lett a Pásztortűz tulajdonosa. 1941-ben Vásárhelyi Z. Emil szerkesztette a lapot, Reményik Sándor halála után pedig ő lett annak vezetője.
A feltáró munkát szolgálná a Pásztortűz levelesládájának közzététele. A Berde Máriához írott levelek lelőhelye az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltára, a többi dokumentumé a Kolozs Megyei Levéltár.


Reményik Sándor levele Kelemen Lajosnak
Kolozsvár, 1920. december 14.
Nagys. Kelemen Lajos úrnak
Helyt.
Egyetemi könyvtár.
Örömmel közöljük, hogy az Erdélyi Szemle átszervezésére irányuló munkánk teljes sikerrel járt. A lap kiadását egy fiatal, de életerős vállalat, a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. kolozsvári cég vette át, a szerkesztést pedig 1921. január l-étől én fogom végezni. Ezzel kapcsolatban változáson megy át lapunk alakja, esetleg címe is. Lapunk alakja félakkora lesz, mint az eddigi, terjedelme pedig hetenként legalább 32 oldal.
Ami a lap irányát illeti, talán fölösleges kiemelnünk, hogy lapunkkal az egyetemes magyar művelődésbe bekapcsolódva, annak hagyományaira támaszkodva s azt a szükségszerű fejlődés útján előrevive, teljes erővel a magyar érzést, a magyar gondolatot akarjuk ápolni. Minden okunk meg van arra a reményre, hogy sikerülni fog.
Erősen hisszük, kedves írótársunk, hogy az előbb vázolt törekvéseinkben hathatósan támogatni fog. Januári első számunkat 1920. december 28-án zárjuk le. Nagyon örülnénk, ha már erre a számra küldene írásaiból.
Kartársi üdvözlettel:
Reményik Sándor
A szerkesztőség a kiadóhivatallal egyetértésben a közlemények tiszteletdíját a következő összegekben állapította meg:
1 oldal cikk 30 L.
[1 oldal] rovat 20 L.
[1] vers 25 L.
[A levél hátlapján: Amennyiben más intézkedés nem történik, a kiadóhivatal a tiszteletdíjakat minden hó elején számolja el.
Teljes tisztelettel:
Dr. Imre Kálmán

Reményik Sándor levele Berde Máriának
Kolozsvár, 1921. dec. 30.
Kedves Berde Mária!
Nagyon köszönöm szíves sorait meg a szép verset. Kérdéseire a következőkben válaszolok: Ahogy Magyarországba és Csehszlovákiába küldünk Pásztortüzet, éppúgy megpróbálhatunk küldeni Németországba és Amerikába is. Nagyanyámék, akik Dobsinán, szlovák területen laknak, elég rendesen megkapják a lapot, persze az abszolút biztos megérkezést garantálni nem tudjuk; de hiszen itt bent Erdélyben is sok lap elkallódik a postán.
A Minerva új ábécéjének ismertetésére nem gondoltunk. Milyen szempontból tartja ezt érdemesnek, vagy szükségesnek? A vásárhelyiek csatlakozását föltétlenül bejelentjük most, magában a Pásztortűz jan[uá]ri első számában, továbbá az Ellenzékben is. (Úgy örülök ennek az együttműködésnek, nem is képzeli! Olvasta Ligeti E. támadását a Napkelet karácsonyi számában: „Ezzel a reakciós maffiával végezni kell!” Ezek mi vagyunk. Nagyon könnyűnek képzeli ez az úr a dolgát!) Nagyon nagy sajnálattal olvastam levelében és fogcsikorgatva, hogy a mi baráti vitatkozásunk miféle cikkezésre ad alkalmat – a harmadiknak. Inter duos stb. Bár ne is íródott volna meg az a szerencsétlen Walter féle cikk! De tudja, Kedves Berde Mária, mi ennek a gyökere? Az a bennünk lappangó speciális erdélyi önérzet, öntudat, amely rögtön felszisszen bennünk és minden ragaszkodása mellett az anyaországhoz, hajlandó kuruckodni a többi magyarsággal szemben is! Ez némileg indokolt, s valamennyire meg van az alapja Erdély különös történeti fejlődésében, hosszú partikularizmusában. Mi valahogy különb magyaroknak is képzeljük magunkat, és különös elbánásra tartunk számot. Ezt tapasztalhatta önmagán, én is tapasztaltam magamon. De ezt az érzést nem szabad túlságba vinni és főleg csínján kell bánni vele manapság, mikor ellenségeink pompásan kihasználhatják. Az Adevãrul cikkére valamiképpen okosan és erélyesen felelni kellene. Én is megtenném, ha megkapnám a cikk pontos fordítását. Magának nincs meg?
Búék és szívből üdvözli:
Reményik Sándor

Reményik Sándor levele Berde Máriának
Kolozsvár, 1922. aug. 25.
Kedves Mária!
Levelét nagyon köszönöm, úgyszintén a bpesti impresszióit tartalmazó szép cikket, mely következő számunkban jön. A Maga által velem most közölt tervet – bár kevésbé határozott formában – közölte velem Tompa László a nyár elején. Én akkor válaszomban megírtam neki, hogy én nem vehetek részt, mert helyzetem igen nehéz s megjelenésem a többieket is irredentizmus gyanújába keverhetné, akármit adnak is elő. Komoly emberek véleményét hallgattam meg ebben az ügyben, és nem javasolják az én szereplésemet. Tavasszal a Petőfi Társaság hívott nagygyűlésére, akkor sem mentem el. Székfoglalót sem tartottam sehol. Nem akartam itteni egzisztenciámat és munkalehetőségemet meggondolatlan lépésekkel kockára tenni. Okt. közepén kimegyek ugyan Magyarországra, s valószínűleg nov. végéig ott maradok, de minden irodalmi szerepléstől tartózkodom, tisztán rokonaimnak és barátaimnak akarok élni, helyrehozandó balul kiütött nyaralásomat, mely alatt beteg voltam.
Okt. elején – amint talán tudja – Vásárhelyre készülünk, ott még beszélünk szóval ezekről, de én akkor sem fogok egyebet mondhatni.
A Fodor-ügyről tudtam még a Maga levele előtt, még azelőtt összeköttetésbe léptünk vele és válaszát várjuk most. Igen magas díjazást követelt úgy saját részére, mint az általa említett írók számára. Egyik sem éri meg ezt a pénzt nekünk. Kosáryné Réz Lolát és Búnyi Adorjánt, de még Csathó Kálmánt és Szederkényi Annát sincs miért importálni Erdélybe. Ezeken mi már – hála Istennek – túl vagyunk. Ilyen értelemben írtam is Fodornak. Pesti fotográfiák közlésének sem látom sok értelmét.
Emmi jobban van, azóta talán már Ilván is.
Isten vele.
Szívesen üdvözli:
Reményik Sándor  

Reményik Sándor levele Berde Máriának
Kolozsvár, 1923. január 5.
Kedves Mária!
Mindenekelőtt boldog Újévet az egész vásárhelyi írótársaságnak. Adja át legszívesebb üdvözleteimet mindnyájoknak.
Tormay Cecile új lapjának első számát pár nappal ezelőtt megkaptuk. Benne van Magának a Vinnavári lakomája és Molter kis rajza: Vallatom a székelyt. Továbbá van benne Kuncz Aladárnak egy hosszabb, de szerintem nem elég hű és pontos referádája a mai erdélyi magyar irodalomról. Magát pld. mint elbeszélőt nem is említi, csupán mint versírót, ami nyilvánvaló abszurdum. Holott Tormay Cecile nekem most Pesten nagy melegséggel emlegette Magát, éppen mint rendkívüli erejű novellistát.
Tormay C. segédszerkesztője Horváth János, a neves Petőfi-kutató. A velök folytatott beszélgetéseim kapcsán ők felhozták az erdélyi íróknak fizetendő honorárium kérdését is. Én persze nem tudtam erre akkor mit és hogyan felelni. A mai valuta-viszonyok mellett ők aligha tudnának annyit fizetni, hogy az nekünk számba vehető összeget jelenthetne. Én most megírtam nekik, jelöljék meg, hogy mégis mit tudnának egyes dolgokért nyújtani. Jeleztem azt is, hogy magam nem tartok igényt honoráriumra, csak a lap küldését kérem, s hogy valószínűleg az erdélyi írók közül mások is akadhatnak, akik szívesebben veszik a lap küldését. Kértem, hogy addig is, amíg valamilyen megállapodást létesítünk, Magának és Molternek az első számból küldjenek egy-egy példányt.
A közvetítést, jobban mondva továbbítást Tormayhoz ezután is mi vállaljuk. Itt gyűjtjük össze az odaszánt írásokat. Egyszersmind arra kérem, Kedves Mária, hogy a Pásztortűzben megjelent régebbi írásaiból is küldhessek fel időnként valamit, ha eredeti írásai nem volnának. Ezt a kérésemet közölje a többi vásárhelyi íróval is, és kérem felhatalmazásukat.
Az irodalmi egyesülés ügye lassú léptekkel, de mégis halad előre. A részvénytársaságok (Minerva, Ellenzék, Lapkiadó) közös anyagi és szellemi erők befektetésével Harmónia címen új betéti társaságot akarnak létesíteni könyv és lapkiadás céljaira. Egyelőre két lapot adnának ki: A Pásztortüzet, mint félhavi folyóiratot „konzervatívebb”, a Vasárnapot, mint hetilapot, „progresszívebb” szellemben (!) A helyes vezetés biztosítására mindkét lap szerkesztői mellé egy háromtagú bizottságot küldenének ki tanácskozó és megbeszélő jelleggel. A három részvénytársaság mindkét laphoz egy-egy delegátust küldene, mindenik a maga nevében. A Pásztortűz szerkesztőinek megjelölését a Minerva, a Vasárnap szerkesztőiét a Lapkiadó tartja fenn magának. A Lapkiadó részéről eddig Szentimrei tárgyalt velünk.
Én egyelőre nagyon tartózkodó vagyok minden tekintetben, várom a fejleményeket; ha úgy alakulnának a dolgok, hogy meggyőződésemmel nem tudnám őket összeegyeztetni, úgy elvonulok a rég óhajtott magányba.
Ezekről, remélem, hamarosan lesz alkalmunk személyesen beszélgetni. Kézdivásárhelyi estélyünk e hó 13-án lesz, onnan másnap reggel elmegyünk Sepsiszentgyörgyre, és 14-én ott tartunk estélyt. Mindkét estélyre kérjük úgy a Maga, mint Molter szíves közreműködését. Magát nagyon kérem, hogy Kézdivásárhelyt, mivel ott több műsorszám van, lehetőleg verseket olvasson fel. Szentgyörgyön, ha akarja, lehet novellát. Molter jöhet bármivel. Szereplésüket mindkét helyre jeleztük, elszállásolásukról való gondoskodást kértük. Igen valószínű, hogy mindkét helyen Benedek Elek is közreműködik. Mi innen csak ketten Walterrel indulunk 12-én. Kérjük mielőbbi szíves értesítésüket, hogy a jelzett időpontban indulhatnak-e.
Emmiről ősz óta semmit sem tudok. [Reményik Sándor kézzel írt betoldása: Csak szép verseit olvastam.] Hallottam, hogy nagyon beteg volt, remélem most már jobban van, igen sajnálom.
Örökvár című versét mostani számunkban közöljük. Legújabb szép versét nagyon köszönöm.
Sokszor, őszintén üdvözlöm:
Reményik Sándor


Reményik Sándor levele Berde Máriának
Kolozsvár, 1927. szeptember 1.
Kedves Mária!
Élénk emlékezetemben van még a vécsi találkozó néhány igazán kedves és meleg napja, nagyon jólesett nekem ott Magával is találkoznom annyi idő után. Most, hogy jobban vagyok, s valami kicsi aktivitás nem árt már meg, egyelőre kezembe vettem a Pásztortűz vers-rovatát. Bizony mondom, nem könnyű dolog, mert nagyon kevés a jó vers, s nem lehet ma már úgy csinálni, ahogy a hajdani, vezetésem alatt állott Pásztortűzben csináltuk, hogy mivel magyar vers volt: még az „Apagyilkos” verseknek is megkegyelmeztünk.
Tudja jól, milyen nagyra becsülöm régóta nem csak a prózáját, hanem a költeményeit is, s ha rajtam múlott volna, reprezentatív kötetének kiadása bizony nem húzódnék olyan sokáig. Mindezek alapján nagyon kérem, gondoljon reám, illetve a Pásztortűzre is verseivel, nagyon szeretném valahogy a vers-rovatot erősen föllendíteni, bár kevés a reményem éppen azért, mert az igazi költők termelése is több lap között oszlik meg. Mégis kérem, juttasson nekünk is valamit, nagy szükségünk van rá.
Megbízásból kérem arra is, hogy lapunknak közlésre megígért regényéről írjon, illetve, ha már teheti, küldje el.
Ezek után maradok igaz tisztelettel és őszinte barátsággal, híve:
Reményik Sándor

A Gyallay Domokos, illetve Reményik Sándor és társai közötti vita lezárását tanúsító jegyzőkönyv
Egyfelől Gyallay Domokos úr, másfelől Reményik Sándor, Dr. Tavaszy Sándor, Dr. Császár Károly, Járosi Andor és Dsida Jenő urak között a Pásztortűz lappal kapcsolatban fölmerült ellentétek ügyében az alulírt zsűri a felek közös kérésére újból összeült, mert a felek bejelentették, hogy a Pásztortűz jövendő és közérdekű sorsa elől sikerül elhárítaniok az addig fennforgott akadályokat.
Felek közül Gyallay Domokos úr bejelentette a zsűrinek, hogy távol állott tőle az a szándék, hogy Reményik Sándor és Társai uraknak vitathatatlan tiszta egyéniségét méltatlan támadásokkal és gyanúsításokkal illesse, éppen azért őszinte sajnálatát nyilvánítja azokért a kifejezésekért, amelyek őket megbánthatták. Reményik Sándor és Társai urak a zsűri előtt azt a nyilatkozatot tették, hogy távol állott tőlük, hogy Gyallay Domokos urat erkölcsi egzisztenciájában megtámadják, annál is inkább, mert a Pásztortűzhöz való tulajdonjogát kétségbe nem vonták, és ebből folyó jóhiszeműségében sem kételkedtek. Ezek után a zsűri a következőképpen döntött.
l. Nem merültek fel olyan tények, amelyek a Gyallay Domokos úr becsü­letét, és erkölcsi egzisztenciáját kedvezőtlenül érintenék.
2. Reményik Sándor urat és baráti körét a Pásztortűz tárgyi jövendője iránt való jogos aggodalom vezette, mikor a tulajdonjog megosztásá­ra kérték Gyallay Domokos urat és a hozzá nem járulás következményeit levonták.
Kolozsvár, 1934. január hó 17-én,
Jelen Gyula
zsűri elnöke
György Lajos
Dr. Mikó Imre
Gyallay Domokos úr által fölkért zsűritagok
Krenner Miklós
Dr. Gönczy Lajos
Reményik Sándor úr és Társai által fölkért zsűritagok.

Jegyzőkönyv a Pásztortűz javainak átadásáról Reményik Sándor baráti körének
Jegyzőkönyv
Felvétetett Kolozsvárt 1934. jan. 19-én
Jelen vannak:
Dr. Vékás Lajos a Minerva Rt. vezérigazgatója, úgy is mint Gyallay Domokos megbízottja, Dr. Moldován Pál cégvezető, mint jegyzőkönyv vezető, Reményik Sándor baráti köre képviseletében: Dr. Tavaszy Sándor, Járosi Andor és Dr. Császár Károly.
l. Dr. Vékás Lajos bejelenti, hogy a Minerva Rt. által 1934. január 15-én Reményik Sándorhoz intézett levélben konkretizálódott mindazon kérdések megoldása, amelyek a Pásztortűz átvételének anyagi nehézségeit vannak hivatva eloszlatni.
2. Dr. Vékás Lajos ezután Gyallay Domokos képviseletében átadja a Pásztortűz értékeit a következőkben: A Pásztortűz kiadóhivatalának könyvei szerint 1934. jan. 1-én belföldi előfizetési hátralék: 185471 lej, azaz: Egyszáznyolcvanötezernégyszázhetvenegy lej. Ugyanezen időpontban magyarországi előfizetési hátralék: 4901, azaz: Négyezerkilencszázegy Pengő, csehszlovákiai pedig 21 493, azaz: huszonegyezernégyszázkilencvenhárom lej.
Hátralék és hirdetési díj címén a Pásztortűz követelése 1934. jan. 1-én 1733, azaz: Egyezerhétszáz-harminchárom lej.
Az átvevő bizottság megvizsgálta a lap 1934. január 1-ike utáni időtől kezdve mai napig vezetett pénztárkönyvét s ennek eredményében megállapította, hogy 18 946 lej bevétellel szemben 14 347 lej kiadás mutatkozik. A pénztárkészlet tehát 4604, azaz: Négyezerhatszáznégy lej.
Ezt az összeget a bizottság a pénztárban hiánytalanul megtalálta.
Átadásra került 2350 ív fogalmi és 587 ív famentes papiros. A papírkészlet a Minerva Rt. papírraktárának kezelésében van.
Átadásra került továbbá 854 adrema lemez, 837 kartoték lap, továbbá a Pásztortűz eddigi évfolyamainak bekötött példányai.
3. A jegyzőkönyv lezárása előtt Dr. Vékás Lajos Gyallay Domokos úr megbízásából kijelenti, hogy a Pásztortűznek a Minerván kívül más kötelezettsége nincsen, amennyiben tudomása ellenére volna, úgy az ilyet magára vállalja.
A jegyzőkönyv felolvasás és helybenhagyás után lezáratott.
k. m. f.
Dr. Vékás Lajos
Dr. Moldován Pál jegyzőkönyvvezető
Dr. Tavaszy Sándor
Császár Károly
Járosi Andor
A fenti jegyzőkönyvben foglaltakat tudomásul veszem, és magamra nézve kötelezőnek ismerem el.
Kolozsvár 1934. jan. 23.
Gyallay-Pap Domokos
A Pásztortűz volt tulajdonosa

Reményik Sándor levele Imre Kálmánnak
Kolozsvár, 1936. febr. 5-én
Édes Kálmán!
Tegnapelőtt hazajöttem Dicsőszentmártonból és Enyedről, mind a két estély nagyon szépen sikerült erkölcsileg és anyagilag is. Nagyon jól éreztem magamat mind a két helyen, Sárinak Dicsőből egy lapot írtam, remélem, hogy megkapta. Az ő tegnap érkezett levelének nagyon örültünk, úgyszintén a Budapesti Hírlapból kivá­gott vezércikknek. Vilma néni válaszolni fog.
Én most megint „hivatalosan” írok. A szóban forgó körlevelet megszövegeztem. Mellékelve küldöm. Szövegét tegnap együtt megbeszéltük, s arra a megállapodásra jutottunk, hogy az egyetlen lehetséges kifejezés, amit kellemetlen következmények nélkül használni ajánlatos: „Pásztortűz Pártfogói”. Baráti kör, vagy minden hasonló kifejezés, mely csak a legtávolabbról is valami egyesület színezetét rejthetné magában, semmiképpen nem ajánlatos. Úgy határoztunk továbbá, hogy ehhez a körlevelemhez mellékelünk még egy Moldován Pali által megszövegezett „belépési nyilatkozat”-ot a Pásztortűz Pártfogói közé. Az évi tagsági díj, jobban mondva pártfogói hozzájárulás nem tehet ki többet, mint a Pásztortűz egy évi előfizetési díja. Ez az előfizetési díj azonban a pártfogó tagok részére változatlan maradna. A mellékelt körlevelet, társaságunk kívánságára nem írná alá más közülünk, csak én, onnan pedig csak Ravasz László. Ezt így láttuk helyesnek.
Csuka Zoltán szerepeltetése versekkel a körúton, tegnapi összejövetelünkön váratlanul élénk és heves ellenzésre talált. Különösen Tavaszy Sándor hangsúlyozta, hogy Csukára nézve is, sőt éppen rá­nézve kellemetlen volna, ha verseit egy ilyen körúton az én verseimmel hasonlítanák össze. Ezt minden szerénytelenség nélkül magam is kénytelen vagyok elismerni. Én őszintén megvallva, szívesen láttam volna ezt a dolgot, de a többség egyöntetű akaratának természetesen alávetem magamat.
Török Erzsébetnek ma írok.
Kovács Lászlóval beszélgetve, Ő megjegyezte, hogy Kuthinak a rendezői munkáját erősen kellene ellenőrizni, vele minden egyes pontot félreérthetetlenül tisztázni, mert a Helikon körútjai alkalmával tapasztalták, hogy kellemetlen zavarok fordultak elő az ő hibájából.
Remélem múltkori levelemet (Dicsőbe utazásom előtt közvetlenül írtam) megkaptad. Ebben írtam könyvem ottani kiadásának ügyé­ről. Néhány megjegyzést a Pásztortűz-ügyre is tettem. Így azt, hogy Kuthinak és Ravasznak ajánlott leveleket írtam. Kuthinak most elküldjük műveink jegyzékét (Járosi Andornak például csak teológiai szakmunkája van). Én ezt ugyan merőben felesleges felsorolásnak tartom ilyen alkalommal, de ha kívánja, ám legyen. Kuthival most már pontosan tisztáznunk kell azt, hogy mely városokba megyünk. Ma írunk neki is. Tavaszy Ravasszal külön fogja levélileg megbeszélni, hogy a debreceni estélyt ki nyissa meg. Nekünk az a véleményünk, hogy a Pásztortűz képviseletében Tavaszynak kell azt megnyitnia, Ravasz pedig a műsor folyamán tart előadást. De ismétlem ez kettejük dolga. Muraközi Gyula itt lesz a napokban, s Tavaszy általa akarja Ravasszal ezt tisztázni. A bevezető előadásokat általában mindenütt Tavaszy tartaná, természetesen nem pár szavas bevezetőt, hanem valamilyen irodalmi, vagy irodalom-filozófiai témáról, lehetőleg népszerűen, összekapcsolva a Pásztortűz jelentősegével.
Egyéb mondanivalóm ebben a tárgyban jelenleg nem lévén, zárom soraimat.
Mindnyájatokat nagy szeretettel üdvözöl és ölel:
[Reményik Sándor]

Jakab Antal levele Reményik Sándornak
Szatmár, 1936. április 14.
Mélyentisztelt Főszerkesztő Úr,
Először magam is megütköztem a gondolat bizarrságán: hogy válasszam éppen a Pásztortűz szerkesztőjét derűs, sőt sokszor szent dolgokkal kötekedő dalaim megbírálására. De később könnyeinkre s az erdélyi sorsra gondolva, úgy találtam, hogy mi még azzal is fokozzuk nyomorúságunkat, hogy örökké világfájdalmas képet öltve, csak a jókat másvilágon jutalmazó isteni kegyelemben bízunk, s nem igyekszünk végre fölszaggatni vezeklő csuhánkat, elővillantva életet és mosolyt igénylő örök-ifjúságunk szépségét.
Legyen oda végre a sírás, és a lamentáció csituljon el!
A sors kihegyezett dárdái félrecsúsznak a mosolyra feszült arcokon, mint repülőgépek vásznáról a golyó. S a humanizmusnak van-é jobb propagandaeszköze, mint az örömben egymást meglelő szívek összhangja?
Ezzel kapcsolatban sokszor gondolok magamra. Irredentizmusért Románia összes magán és állami intézeteiből kicsapott diák lévén, átvergődtem két keserves magyarországi évet, a „menekültek” kényszerű bélyegével homlokomon. Egyedül huszonegy évem optimizmusa volt az az erkölcsi tőke, amely neuraszténiám hánykódásai közben életkedvemet táplálta. S hiába erőszakolnák rám a mártírsors bohócgúnyáját, a keresztre feszíttetés szomorú szimbólumaként, szétrepeszteném. Nekünk nem szerepet kell játszani: élni kell. Élni az élet teljes kitárulásával, nem csonkán, suta penitenciában. Most kőműves inas vagyok: érettségizett diák, s ha sorsunkra gondolok, érzem: orvosságom az egyedüli gyógyító.
Ha halunk, Ady víg halála legyen a halálunk, s ha évszázados lankadtságunk mégis kívánja, legalább a tombolásban elfáradt izmunkra boruljon a nirvána békéje, ne visszafékezett erőnkre-kedvünkre.
Így nézze, kérem ezeket a verseket, s ha nem is tüntet ki néhány leközlésével, becses bírálatának néhány sorát juttassa el címemre.
Szívességét előre is köszönve, vagyok
nagyrabecsülő híve
Jakab Antal
[A levélhez csatolva összesen tíz költemény]

Szamos-vidék királyi helytartójának Reményik Sándor nevére kiállított engedélye a Pásztortűz megjelenésére
[Fordítás románból]
Szamos-vidék királyi helytartói hivatala
Kolozsvár
A királyi helytartó irodája
1940. február 27-i 206. szám.
Reményik Sándor író úrnak
Kolozsvár, Baron L. Pop u. 5. szám.
Kérjük, vegye tudomásul, hogy a Kolozsvár polgármesteri hivatala által kibocsátott, és a Kolozsvári Törvényszék III. Osztályán a 20/938. szám alatt bejegyzett, 5308/1934. számú régi engedély alapján a Pásztortűz művészeti-irodalmi folyóirat megjelenésére vonatkozó kérvényét jóváhagytuk azzal a feltétellel, hogy a cenzúráról, valamint az időszaki kiadványok ellenőrzéséről szóló törvény és szabályzat előírásait maradéktalanul tartsák be.
Jelen engedély névre szóló, nem adható át, és semmis, ha a mai naptól számított 60 napon belül a kiadvány nem jelenik meg, vagy ha azt másnak átadják.
Királyi helytartó
[Olvashatatlan aláírás]



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008