magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Gatti Beáta: „Minden ember, aki hallja...” A dobolás, a kikiáltás szokása Visában


Az információk, hírek átadásának számtalan lehetséges alkalma és technikája ismert, írásomban ennek egy intézményesített formájáról számolok be. A belső-mezőségi Visában a postás feladatához tartozott – az éjszakai őrség, a bakterság mellett – a dobolás, a kikiáltás terminussal jelölt tevékenység. (Paládi-Kovács Attila: Dobolás. In Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon 1. Bp., 1977. 592–593.; Borbély Erika: „Közhírré tétetik!” A torockói dobolásról. Művelődés LIV. 2001. 10. 21–22.) Az ezért felelős ember nemcsak az újságokat, leveleket, csomagokat osztotta szét, hanem az egész közösséget érintő, többnyire hivatalos vagy félhivatalos információkat közvetítette, ily módon az írás-, illetve a szóbeliség egymás mellett volt jelen a feladatkörében.
Annak ellenére, hogy a postásság, mint a közösség által fenntartott, fizetett pozíció megszűnt (a postai küldeményeket ma a falu központjában lévő kocsmában hagyják), a kikiáltás napjainkban is a hírek egy lehetséges és bevett átadási módja Visában. A kommunikációs aktus során a kikiáltó a falu négy különböző pontján trombitaszóval hívja fel a figyelmet, majd kihirdeti a tudnivalókat. Az 1960-as évektől a tisztséget Papp János Ördög (szül. 1930, Visa) tölti be, aki több más foglalkozása mellett a falu református kántora is. A szerepkör nem feltétlen férfiakhoz kapcsolódik. A visszaemlékezések szerint Papp János előtt egy asszony kiáltott, akinek szintén jó papagája volt, bár ő ritkábban használta ehhez a trombitát.
A kikiáltások tartalmukat tekintve rendkívül változatosak: jön a bíró, az erdész, az adószedő, az állatorvos, az árus, a jégkrémes a faluba, valamelyik háznál hús, sajt eladó, gyűlést, bált, színjátszó előadást tartanak, fizetni kell a pásztort stb. A hírek mindig az egész közösséget érintik. Azok leggyakrabban a faluba érkező idegenhez, idegen árushoz kapcsolódnak – ők fizetik a kikiáltást, hiszen ez a leggyorsabb és legbiztosabb módja annak, hogy a hír mindenkihez eljusson. Ennek értéke jelenleg két sör ára, azaz vagy az ital vagy annak a pénzben kifizetett értéke.
A kikiáltás trombitaszóval kezdődik és zárul, időnként az egyes hírek között is elhangzik egy rövidebb dallam. A hírek gyakran a „minden ember, aki hallja” vagy a „minden ember gyűljön össze” formulával kezdődnek. Alkalomhoz kötöttek, mindig a konkrét szituációra irányulnak, a szövegek megformálása függ a kikiáltó kreativitásától és a mondanivaló komolyságától is: „Van, aki mondja, hogy na, te menj és dobold ki, kiáltsd ki, hogy ni, ez vagy az. Aztán mindjárt toldok melléje egy mondókát, aztán na. Van amikor, kivált ilyenkor, ilyenkor, mikor bálok vannak, ilyenkó facsarok egyet-egyet.” (Papp János Ördög). Így például a 2009 őszén rendezett szüreti bál előestéjén a következő kikiáltás hallatszott a faluban: „Megjöttek a palatkai orvosok, hoztak a nyírettyűbe orvosságot, a gordonba kenőcsöt.” Később így beszélt erről a kikiáltó: „Há, úgy, a fejemből [találom ki ezeket a kiáltásokat]. Indrej bácsinak, pont mikor ott voltam, felőlek [abban a falurészben kiabált], mondom, jőnek a palatkai doktor, orvosok, hoznak a nyírettyűbe valami jó orvosságot, a gordonba kenőcsöt, jöjjön Indrej bácsi is, mert a lábával van baj. Aztán le is jött, aztán mondta, jó, hogy lejöttem, mert itt van egy kicsi kenőcs.” (Papp János Ördög). „A palatkai orvosok, azok gyógyítnak mindenkit, mert akkor nincs beteg, ha mindenki táncol. Kiáltás a hegyből, úgy mondják ennek. (F. Á.).
Időnként a komolyabb tartalmú kikiáltások is hasonló megformálásban hangzanak el, például: Minden ember, aki marha (szünet) húst akar venni, menjen a …-hoz.
A szöveg előadásának jellemzői a speciális hangszín és hanglejtés, valamint az akusztikus jelek, ezek adják a kikiáltás sajátos hangulatát. Papp János négy-ötféle dallamot használ. Ehhez a jelenleg is használt, rézből készült trombitát a falu hollandiai, valkenburgi protestáns testvérközösségétől kapta 1993-ban. „Volt egy rossz trombita és amikor voltak a hollandok, Árpád bácsi eldugta. A rossz trombitát. Mondom a holland nőnek, mikor még jőnek, hozzon egy trombitát. Lészai tiszteletes elment Hollandiába. Azt mondja, János bácsi, maga rendelt trombitát? Magának a trombitáját már láttam Hollandiában. Na.” (Papp János Ördög)
A kikiáltás pontos helyszíneit tekintve kisebb-nagyobb változások lehetségesek, de az útvonal mindegyik falurészt érintette a következő sorrendben: Újfalu – Lapus felső része – Központ – Románok közt. „Az Újfalu esik legtávolabb a település központjától, többnyire ezért is kezdik itt a kikiáltást. Az Újfaluban lassabban terjednek a hírek: mikor kiáltotta volt, hogy jött a fagylaltos, mire leértek az emberek, el volt adva, már elfogyott a fagyi (C. Gy., szül. 1975, Visa).
A református egyház 2007-es anyakönyvei és lelkipásztori jelentései szerint a falu lakossága körülbelül 700 fő, amelyből 435 református magyar és 250 ortodox román. Rajtuk kívül elenyésző számban élnek még itt adventisták és Jehova tanúi (nagyrészt magyarok), valamint öt ortodox vallású cigány család. A település nemzetiségi megoszlása következtében az első három helyen magyarul, a negyedik helyen románul kiáltottak. A sürgős eseteket leszámítva a kikiáltás időpontja az esti időszak volt, főképp, miután hazatért a csorda.
Általános vélekedés a faluban, hogy régebben – elsősorban a kollektív gazdaság működésének idején – többször volt szükség a lakosok gyors tájékoztatására, gyakrabban kiáltottak. A fontos, közérdekű híreket már gyakran a falu valamelyik kocsmájában is kiírják, kiragasztják, ennek ellenére a kikiáltás ritkábban használt, de ma is élő, működő kommunikációs forma és hitelesnek tartott hírforrás. A szokás mai előfordulása Visa zárt, elzárt jellegének köszönhető.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008