magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Csataképek az első világháborúból. Újházy Sándor galíciai emlékiratából


A szatmári festők-grafikusok egyik jeles alakja, Újházy Sándor neve és munkássága elválaszthatatlan Nagykárolytól. Olyan művészek mellett öregbíti a szatmári képzőművészet hírnevét, mint például Aurel Popp, Jenzer Mihály, Ion Þânþaº, Sarkady Sándor, Litteczky Endre, Tóth Gyula. Almási Tibor művészettörténész róla írt tanulmányából (Alexandru Újházy, viaþa ºi opera. 1890–1941. Studii ºi comunicãri V–VI. 1981–1982, Szatmárnémeti) megtudjuk, hogy Újházy Sándor 1890. december 20-án született a Heves megyei Füzesabonyban Újházy Sándor és Gáll Apollónia gyermekeként. Elemi iskoláit Kassán, a gimnáziumot pedig Iglón végezte. 1911. június 27-én tanítói képesítést szerzett, 1912. szeptember 26-án pedig a jékelfalvi állami elemi iskolába nevezték ki, ahol a következő év szeptember elsejéig tanított. Beiratkozott a budapesti királyi képzőművészeti akadémiára, ahol 1918. szeptember 5-én rajz- és mértantanári oklevelet szerzett. 1919. április 7-én a nagykárolyi polgári fiúiskolába kapott tanári kinevezést, majd 1923 szeptemberében ugyanott a Vasile Lucaciu nevét viselő állami középiskolába helyezték át, ahol Jenzer Mihály és Aurel Popp utódaként oktatott rajzot. A kiváló oktatóként ismert és elismert Újházy Sándor nem csak rajzot tanított, hanem a gyermekek kézügyességének fejlesztése érdekében repülőmodellező kört is indított, és ő szerelte össze Nagykárolyban az első rádiókészüléket. Bő két évtizedes nagykárolyi tanári és alkotói pályafutása végén egy, a harctéren szerzett fejsérülésből kialakult agydaganat miatt 1941. április 20-án hunyt el Debrecenben.
Budapesti képzőművészeti tanulmányait Újházy Sándornak az első világháború kitörése miatt félbe kellett szakítania, miután behívták a hadseregbe, és Galíciába vezényelték. 1916. július 5-én súlyosan megsebesült, s ezzel egy időben a cári orosz csapatok fogságába esett. A darnicai fogolykórházba szállították, ahonnan 1918-ban megszökött és hazatért. Alább harctéri, illetve fogoly-emlékiratából közlünk néhány részletet, amelyben a jó szemű és kiváló íráskészséggel megáldott tanú élethűen tárja elénk a galíciai, ezen belül a Dnyeszter mentén 1915 őszén lezajlott hadi események néhány mozzanatát – egyszóval a háború embertelenségét.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008