magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


H. Szabó Gyula: Ajánló


                         Tisztelt Közönség, Kedves Barátaim!

Mielõtt elindítanánk megkésett megemlékezõ mûsorunkat, mellyel 111. születésnapjához közeledve Kacsó Sándor emlékét idézzük, engedjék meg, hogy néhány szót mondjak alapítványunkról és a Helikoni Esték rendezvénysorról.

A Helikon–Kemény János Alapítványt 2000-ben jegyezte be Marosvásárhelyen báró Kemény János legkisebb fia, Miklós, aki így határozta meg az alapítvány legfõbb célját: „a két világháború között mûködõ marosvécsi Helikon közösséghez tartozó írók kulturális örökségének megõrzése és népszerûsítése”. Továbbá „egy könyvtár létesítése, amelyben összegyûjtjük az írók mûveit, akik tagjai voltak a Helikonnak”, vagy „jeles napok, szimpóziumok, kiállítások, irodalmi elõadások megszervezése”. És folytathatnám az elképzelések sorát, melyek mind a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom értékeinek megõrzését, ápolását szolgálják.

Sajnos az alapító 2010-ben elhunyt, sok szép elképzelését nem láthatta megvalósulni, aminek legfõbb oka az egykori Kemény-javak visszaszolgáltatásának elhúzódása, a család tényleges birtokba helyezésének halogatása, ne mondjam, szabotálása. Elhunyt idõközben az alapítvány elõbb titkára majd elnöke, Adamovits Sándor is, aki kialakította a Helikoni Estek sorozatot. Az elképzelés szerint minden évben a hajdani helikoni íróközösség 55 tagja közül 4-nek, akiknek kerekebb évfordulója van, emlékét idézik ezek az irodalmi estek, illetve az egyik megemlékezés az alapítvány éves rendezvényei sorából magasan kiemelkedõ Leszármazottak Találkozóján, augusztusban kerül sor Marosvécsen. Nem tudom pontosan 2004-tõl hány Helikoni Estre került sor, arra bizonyosan emlékszem, hogy itt, Kolozsváron már két alkalommal segédkeztem a mûsor bemutatásában, egyik alkalommal az evangélikus templomban Kiss Béla lelkész és Harmati Miklós egykori fogolytárs elevenítette fel Járosi Andor alakját, második alkalommal a Járosi Andor Keresztény Mûhely látta vendégül az alapítvány utolsó, Adamovits Sándor elõkészítette, Kós Károly emlékének szentelt mûsorát.

Adamovits Sándor helyét Nagy Attila költõ vette át egy évre, elfoglaltsága miatt nem tudta tovább vállalni az elnöki teendõket.

A tavalyi esztendõ folyamán került sor a kuratórium részleges megújítására, az alapítói jogkört özvegy Kemény Miklósné vette át, és engem kértek fel a kuratórium elnöki tisztének betöltésére. Én arra szegõdtem, hogy képességeim szerint folytatom elõdeim munkáját, azzal kiegészítve, hogy az elõkészített mûsorokat, a Helikoni Estéket megpróbáljuk minél több helyre elvinni. Mindenképpen szeretném kiterjeszteni Kolozsvárra is ilyetén jelenlétünket, hiszen az egykori helikoni írók túlnyomó többsége itt élt, itt adta ki könyveit. Gondolom, Kolozsvár kötõdéseit a két világháború közötti magyar irodalomhoz nem kell részleteznem, de arról már kevesebbet beszélünk, hogy milyen fontos helyszíne volt Kemény János életének és munkálkodásának.


A tavalyi esztendõ során folytatva a megkezdett sort, megtartottuk Marosvécsen a Leszármazot­tak Találkozóját, melyen Kemény Jánosra emlékeztünk halálának 40. évfordulóján. No­vem­berben Szentimrei Jenõre emlékeztünk születésének 120. évfordulóján, ezt a mûsort Nagyenyeden is megismételtük decemberben. A tavalyi évre terveztük be a Kacsó-mege­m­lé­kezést is, születésének 110. évfordulójára, de nem tudtuk megszervezni, így csúszott át az idei esztendõre. Kesernyésen mondom, hogy sajnos nem elõzött meg senki, úgy telt el ez az évforduló, hogy nem emlegettük a két világháború közötti korszak egyik legkiválóbb újságíróját, a közéleti embert és emlékiratírót. Pedig bizonyos vagyok abban, hogy nekünk van nagy szükségünk az életmû teljes és szakszerû birtokbavételére – pozitívumaival és negatívumaival egyaránt.

Mûsorunk persze csak eligazodási pontokat jelezhet, de remélem, gondolatébresztõ lesz.

Kezdjük a kevéssé ismert költõvel. 1978-ban jelent meg Számûzetéseim címmel verseskötete, melynek elsõ darabját, a kicsit önironikus számvetést halljuk majd Jancsó Miklós tolmácsolásában. Szintén ebbõl a kötetbõl hallgatunk meg még két mûvet, egyiket a „zsilvásárhelyi lágerversek” közül, a másikat pedig enyedi korszakából.

Dávid Gyula irodalomtörténész Kacsó Sándor életútját eleveníti fel az önéletrajzi trilógia alapján, melynek szerkesztõje volt. Ezt követõen levetítjük a Kacsó Sándor 100. születésnapjára készült tévéfilmet, melynek készítõje az ünnepelt hasonnevû unokája, címe Fogy a virág... Végül Ambrus Attila, a Brassói Lapok fõszerkesztõje jött el, hogy részletesebben bemutassa Kacsó Sándor brassói éveit.

Hallgassuk õket!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008