magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Lőrincz Ilona: Németh Géza emlékdíj


2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján osztották ki Csíkszeredában a Németh Géza Emlékdíjat. Németh Géza budapesti református lelkész volt, aki a nyolcvanas években kiállt az erdélyi menekültek mellett, megsegítésükre szervezte a magyar fõvárosban az Erdélyi Gyülekezetet és a karitatív jellegû Reménység Szigete elnevezésû intézményrendszert. Hálájuk jeléül, emlékére hozták létre 1995-ben a csíkszeredai pedagógusok a Németh Géza Egyesületet, és osztják ki, 2003 óta, évente a Németh Géza Emlékdíjat. A következõ tiszteletre méltó személyek, személyiségek kapták meg eddig ezt a jutalmat:

2003: Balázs Lajos, Csíkszereda. A Sapientia egyetem tanára, néprajzkutató. Hat kötet szerzõje. A magyar anyanyelvû gyerekek számára hatékony romántanítás kiváló szakembere, elõharcosa. Gálné Kovács Irma, Gyergyóalfalu. Nyugdíjas pedagógus, közösségszervezõ néprajzos. A népi varrottasok szakértõje.

2004: Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva. Nyugalmazott tanító. Helytörténeti, néprajzi, pedagógiai írások, kötetek szerzõje. Cigány–magyar társalgási szótárt is írt, adott ki. Tankó Gyula, Gyimesközéplok.  Nyugdíjas pedagógus. Szülõfalujáról, a csángókról szóló helytörténeti, néprajzi írások, könyvek szerzõje.

2005: Szõcs Lajos, Korond. Helytörténész, néprajzi gyûjtõ tanító, aki sokat tett a település kultúrájáért, megismertetéséért. Tankó Molnár Mária, Csíkmadaras. A népviselet kutatója, éltetõje. Népi viseletbe öltöztetett babák készítõje.

2006: Máthé Márta, Szászrégen. Mérnök-tanárnõ, a helyi mûvelõdési élet mindenese. A népi tánccsoport létrehozója, egyik vezetõje, aki néptánccsoport vezetõk raját indította útjára.

2007: Klára Mária Valéria, Brassó.  A Brassói Magyar Dalárda karnagya, vezetõje.

2008: Nagy János, Hosszúfalu. Négyfalusi történelemtanár, helytörténeti, nemzetiségtörténeti írások, könyvek szerzõje.

2009: Nyisztor Ilona, Pusztina. Híres csángó népi énekes, mûvelõdésszervezõ, néptánc- és népdaloktató, több hangkazettája je-lent meg.          

 2011: Beder Tibor, Csíkszereda. Nyugalmazott földrajztanár, Erdély- és világjáró. Sokirányú közéleti tevékenységével, könyveivel a magyarság gondjaira keres megoldást. Papp Kincses Emese, Csíkszereda. Magyartanár, irodalomtörténész, publicista, kultúraszervezõ, közéleti személyiség.

Ez évben Lõrincz József székelyudvarhelyi magyartanárt, közírót, irodalomkutatót, költõt részesítették a kitüntetésben, és volt tanítványát, Bálint Tamást, Kolozsváron élõ fiatal közgazdászt, kétkötetes, sikeres költõt. Az ünnepséget a csíkszeredai református templomban tartották istentisztelet keretében.

Csikós Klára, az egyesület elnöke nyitotta meg a rendezvényt, és nyújtotta át a díjat, oklevéllel, virággal, borítékkal, egy szép képzõmûvészeti alkotással. Hangsúlyozta: a  díjjal olyan keresztény pedagógust és az általa javasolt tanítványát jutalmazzák, aki kiemelkedõ tevékenységével hozzájárul a magyar kultúra ápolásához, megmaradásához. Lõrincz Józsefrõl Dáné Szilárd, a Hargita megyei Tanfelügyelõség magyar szakos tanfelügyelõje mondott laudációt: 

„A posztmodern kor kaotikus, értékromboló világában a szeretet fel nem kent lovagjának képzelem magam” – írta nemrég egyik bemutatkozó írásában az a kiváló ember, pedagógus, költõ és közíró, akit ma a Németh Géza Egyesület megtisztel díjával. Kivételes pályafutása, több évtizedes munkássága alatt olyan széles körû értékteremtõ, megõrzõ és ápoló munkát végzett, mely elég bizonyítékul szolgál arra, hogy ez a vallomás ne hivalkodásnak tûnjön. Hosszú utat kellett megtennie 1947. november 14-tõl szülõfalujából, Székelydályából, amíg alig több mint fél éve nyugdíjazását kérte. Iskoláit Homoródszentpálon, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen végezte. A marosvásárhelyi Pedagógiai Fõiskolán 1971-ben szerezte meg magyartanári képesítését, néhány évvel késõbb a bukaresti egyetemen román–magyar szakos tanári oklevelét. S közben tanított Székelyderzsen 1971–1978 között, kultúrigazgató volt, szervezte a Vadrózsák irodalmi-néprajzi kört, a Ramocsavirág népzeneegyüttes fellépéseit, a Kata-brigádot, néprajzi gyûjtéseket végzett, végeztetett tanulóival. 1978–1989 között Kányádon tevékenykedett. Itt négy évig igazgatója volt az iskolának, de folytatta a néprajzi gyûjtõmunkát is. Gyermekjáték fesztiválokat, találkozókat rendezett, Kecskék elnevezés alatt irodalmi-néprajzi, honismereti tanulóexpedíciókat szervezett. A Hargita napilapban megjelenõ, a környék falvairól, Székelyderzsrõl, Székelydályáról, Petekrõl, Kányádról, Ábránfalváról készült néprajzi oldalak anyaggyûjtési munkájában részt vállalt. Az 1989-es változások után a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba került. Ettõl kezdve szenvedélyesen kutatni kezdte az iskola névadójának munkásságát, sorra megjelenõ köteteiben, tanulmányaiban számos tévhitet oszlatott el Tamási életének egyes mozzanatait illetõen. Köteteket szerkesztett Tamási szentenciáiból, a róla, tõle származó anekdotákból, megírta a farkaslaki Tamási-emlékkõ történetét is.


Versei különbözõ antológiákban jelentek meg. A 2002-ben kiadott Férfinyaram címû verseskötetében összegyûjtött költeményei nagyfokú hazaszeretetrõl tanúskodnak. A kultúraváltás sikeréért címû folklórpedagógiai tanulmánykötete azt igazolja, hogy korábbi néprajz-pedagógiai munkássága nem volt öncélú, hiábavaló, tapasztalatait a köteten keresztül is el kívánja juttatni a fiatal tanárnemzedékekhez.

A Tamási Áron Gimnázium magyartanáraként is mindig a maximumot nyújtotta. A tanórák mellett szinte minden versenyen részt vett diákjaival, kiválóan felkészítette õket, de derekasan kivette részét több megyei és országos magyar nyelv és irodalomverseny szervezõ munkájából. 1990-tõl 2011-ig évente a Tamási Áron születési évfordulójának megünneplése, Tamási szellemi hagyatékának ápolása a diákság körében szintén az õ vállalt feladata volt. A város mûvelõdési életében cselekvõen részt vesz: ünnepségeken, képzõmûvészeti kiállításokon tartott, tart megnyitó beszédeket, napi- és hetilapok, folyóiratok hasábjain közöl cikkeket, tanulmányokat.

Kiváló tanári, irodalmi és kulturális munkásságát számos díjjal elismerték. Többek közt 2006 májusában a Budapesten székelõ Tamási Áron Alapítvány Virrasztás–Tamási Áron Pedagógia-díjjal, az Oktatási Minisztérium a Gheorghe Lazãr Diploma I. osztályú oklevelével, 2010-ben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Ezüstgyopár-díjjal jutalmazta.

Munkája, helytállása követendõ példa marad. Emberi méltóságból, szeretetbõl, tudni vágyásból örök érvényû útravalót adott számos nemzedék számára. Kívánom, hogy a korábban tanári munkája miatt háttérbe szorult költõi, közírói, kutatói munkásságát megújult erõvel, kitartással tovább folytassa. Saját és mindannyiunk, utódaink hasznára.”

Lõrincz József a kitüntetést megköszönve a következõket mondta:

„Nagytiszteletû Gyülekezet! Tisztelt Jelenlévõk!

Engedjék meg, hogy a Csikós Klára gondoskodó vezetésével mûködõ Németh Géza Egyesületnek megköszönjem elsõsorban azt, hogy létezik; léteznek Csíkszeredában emberek, pedagógusok, akik ilyen módon szövetkeznek a közösség érdeké-ben. Másodsorban, hogy hozzám hasonló pedagógusokat díjaznak, a kultúra, a nemzet napszámosait. Harmadsorban, hogy ez évben rám esett a választásuk a díj odaítélésekor, és ezzel végtelen örömöt szereztek nekem. Hisz ennek a díjnak a tisztesség-karátja igen nagy, elõttem, tíz éven keresztül, igen tiszteletreméltó személyeket, személyiségeket jutalmaztak vele. Soha nem gondoltam, hogy amit teszek, azért jutalom járna. Megtisztelve érzem magam, és kívánom, hogy az egyesület még sokáig létezzen, és még sok, arra érdemes pedagógusi pályát jutalmazzanak. Megköszönöm Xántus Géza mûvész úrnak ezt a gyönyörû grafikát, amely szépségével ezután a mi lakásunkat fogja beragyogni. Kívánom, hogy a múzsák még sokáig segítsék, sok, embernek és Istennek tetszõ, értékes alkotást teremthessen egészségben. Megköszönöm Sógor Csaba tiszteletes úrnak és európai parlamenti képviselõnek, hogy lehetõvé tette anyagilag ezt a díjkiosztást. A jó Isten áldása legyen támogatási tevékenységén és közösségszolgálatán.

Nem utolsósorban: áldott legyen, haló poraiban is, néhai Németh Géza tiszteletes, akinek emlékét ez az egyesület ápolja. Meg kell említenem, hogy az általa létrehozott Reménység Szigete erdélyieket támogató tevékenységének a 80-as években én is haszonélvezõje voltam, amikor fiammal Budapestre kellett mennünk orvosi kivizsgálásra. De akkor nem gondoltam volna, hogy sorsom másképp is kötõdik majd nevéhez, amely legyen áldott mindörökké. Hálás vagyok az Égnek, hogy egy olyan kultúrába születtem bele, mint a magyar, olyan gyönyörû és kifejezõ anyanyelvem van, mint a magyar. Természetes, hogy védem és ápolom ezeket az értékeket, kincseket, amelyek elõdeinktõl maradtak ránk. Úgy szeretném, hogy ez az irányulás megmaradjon bennem utolsó leheletemig.

A díjazás lehetõvé teszi, hogy egy tanítványomat is ajánlhassam jutalomra. Én Bálint Tamást ajánlom. Tanítvány-barátom Kolozsváron élõ 26 éves sikeres közgazdász, és immár kétkötetes költõ, aki sok költészeti díjat tudhat magáénak, sikerrel indult a költészet csodás és göröngyös útjain. Tamás a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban volt négy évig tanítványom, magyar nyelvet és irodalmat tanultunk együtt. Miközben ellopta tõlem – és innen-onnan – tehetsége mellé a költõi mesterséghez, íráshoz szükséges tudást is, úgyhogy saját bevallása szerint többet tanult a lapszélre készített feljegyzéseibõl, mint a szigorúan vett leckékbõl. Tény, hogy tizenkettedikes korában már olyan irodalmi pályázatokat nyert meg, amelyeken a (pénz)jutalom szégyenben hagyta az én szerény pedagógusi fizetésemet. Én azt hiszem, jó, hogy közgazdász lett, és így, ez a pálya biztosíthatja a költõ számára a függetlenséget. Hogy Tamás a múzsák kegyeltje, arra sok jel van. Többek között folyékonyan ír jambusokban, viszonylag könnyedén, s ez csak a legtehetségesebb költõkrõl mondható el. A jambusok klasszikus veretet adnak az egyébként igen korszerû, sok költõi irányzat hatását mutató verseknek. Múlt idõk költõi helyzeteit idézi meg gyakran saját léthelyzete rögzítésére, értelmezésére. Lázad a körülmények elembertelenítõ hatása ellen. Költeményeinek stílusa, nyelvezete anyanyelvünk, kultúránk végtelen tiszteletét, szeretetét mutatja. Van írásaiban valami bûbáj, amely szívünkbe lopja sorait.

Mindig azt vallottam, hogy a pedagógus olyan, mint egy íj, akinek az a feladata, hogy magasra röpítse, mint nyílvesszõket, sikerre segítse az ifjú tanítványokat, . Hálás vagyok a sorsnak, hogy annyi kedves tanítvány között egy költõi tehetséggel megáldottat is adott, s megadatott nekem segíteni õt feljutni a költészet magasabb régióiba. Csak így tovább, Tamás! Egyik szellemi mentorom, Tamási Áron szavait adom át neked stafétabotként: »Csak a szellemi tisztesség mezején érdemes élni«. Ebben kívánok Neked sok sikert..

Mint kultúránk, költészetünk reménységét, bátran ajánlom hát Bálint Tamást a Németh Géza Emlékdíjra. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket.”

A gyülekezet nõi kórusa az Áldjon meg téged, áldjon az Úr kezdetû egyházi énekkel kedveskedett a díjazottaknak, akik a következõkben felolvastak verseikbõl. A jelenlévõk emelkedett hangulatban ünnepelték az eseményt és a Himnusz keletkezésének évfordulóját. Csikós Klára felolvasta Lõrincz József Isten, áldd meg… címû írását. Elszavalták, és felcsendült a gyülekezet ajkán is a Himnusz.  Az ünnepi együttlét az altemplomban szervezett szeretetvendégséggel, szívélyes beszélgetéssel ért véget.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008