magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Egyed Ákos: A modern magyar nemzet születésnapja


Tisztelt Ünneplõ Gyülekezet!

Amint a mindenkori tavasz az emberekben világszerte, úgy ébreszt újra és újra szép reményeket Március 15-e immár 164 éve bennünk, magyarokban bárhol éljünk a nagyvilágon. Ez a nap, amelynek gyönyörû története van, mint egy világháló fog össze bennünket. És tölti fel újra és újra történeti tudatunkat azzal a csodálatos üzenettel, hogy a magyarság képes volt a már-már végpusztulással fenyegetõ 300 éves elnyomatásból újjászületni, az életet újrakezdeni. Ezt a képességét azóta is sokszor bizonyította. Azt mondottam, hogy Március 15-ének gyönyörû a története. Benne van minden látványos és emlékezetre méltó esemény, mely Pesten és Budán, szerte Magyarországon, Erdélyben és itt a Székelyföldön történt, amelyet a nemzeti és egyéni szabadság érzése és szelleme mozgatott.

De vajon csak a szép és felemelõ történetek, emlékek, a nemzeti szimbólumok éltetik e nagy napot?

Bizonyosan nem csak ezek. Valami nagy, jövõbe mutató változásnak kellett a felszíni események s ceremóniák hátterében történnie ahhoz, hogy e napot csillagnak nevezzék el már a kortársak.

Tisztelt Ünneplõ Gyülekezet! Én úgy látom, hogy Március 15-ét joggal nevezzük a modern magyar nemzet születésnapjának! Ezt fejezi ki a legtömörebben a mindenki által ismert nevezetes 12 Pont, mert az eddigi nemesi-rendi nemzet helyén meghirdette a minden magyart egyesítõ modern magyar nemzet létrejöttét. Errõl szól az a vers is, amelynek címe Nemzeti dal. Petõfinek ez a lelket-testet megmozgató verse kísérte végig mindenhol a 12 Pont elõterjesztését, és segített elfogadni-befogadni azt, annak programját és üzenetét, páratlanul rövid idõ alatt jövõképet adott a magyarságnak, amelyben benne volt  az is, amit mai kifejezéssel rendszerváltásként szoktunk emlegetni. Igen, rendszerváltásról volt szó, annak meghirdetésérõl, amelyet napok alatt a törvényhozás elindított a megvalósulás útján. Mindennél többet mond az, hogy az elsõ törvény a jobbágyok felszabadításáról, a jobbágyrendszer eltörlésérõl szólt, majd a törvény elõtti egyenlõségrõl, a sajtó szabadságáról, a nemzet egyesítésérõl és így tovább.

A forradalom és szabadságharc kiváló történetírója, Kõváry László, 1848. március 15-ének jelentõségét így foglalta össze: „Mi nem kértünk egyebet, mint a feudalizmustól feltagolt társadalom és nemzet egységesítését a jogegyenlõség, közteherviselés alapján; az abszolutizmus kezébõl nemzeti nyelvünket; az ország egysége helyreállítását az unió által; az ország önállóságának elismerését a nemzeti színek, nemzeti címerünk kitûzhetése által; õsi alkotmányunk  rég letett elveinek a parlamentarizmus formájába átöntését.” És így folytatta a történetíró: „S mert minden kívánságunk három nap alatt teljesült, a márciusi napok egyetértése, fényes sikere páratlan történetünkben. Sõt több, páratlan a világtörténelemben, mert nincs nemzet, mely a középkorból, a rendi állás kapcsából vér nélkül kibontakozott volna.”

Igen, vértelen, békés volt a márciusi magyar forradalom, de – tudjuk – vívmányainak megvédése alig pár hónap múltán sajnos annál több vért kért és követelt. Ezt a magyarok s a székelyek Kossuth hívó szavára nem vonakodtak megadni. Az a hõsi harc is páratlan volt az akkori Európában, amelyet a magyarok két nagy ország és az ellenük fellépõ nemzetiségek egyesült hadereje ellen vívott. Ebben a gigászi küzdelemben kovácsolódott össze végérvényesen a márciusban újjászületett magyar nemzet. Ünneplésünk egyaránt szól a márciusi vívmányok kiharcolóinak és a szabadságharc hõseinek. Amíg nem feledkezünk meg róluk, a magyar nemzet élni fog.

 

 

Elhangzott  Székelyudvarhelyt, 2012. március 15-én.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008