Művelődés

Ha a lovas felül a lóra, kell hogy tudjon lovagolni. Ha nem tud és leesik a lóról, azt semmiféle izmussal nem lehet igazolni – összegezte frappánsan a mûvészi munkáról alkotott véleményét Cs. Erdõs Tibor. Merthogy szerinte a mûvészet a született adottságok mellett tudás és gyakorlás kérdése is. Mindezekben pedig az immár 100. életéve felé közelítõ mûvész korántsem szûkölködik.

Esetében viszont már a legelsõ lépések, a kezdet is ígéretesnek bizonyult. Fõiskolai tanulmányait ugyanis Budapesten olyan alkotói légkörben végezte, amelyre Szõnyi István, Varga Nándor Lajos, Rudnay Gyula, Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József munkássága, szellemisége nyomta rá a bélyegét. Az ígéretes indítást-indulást követõen mûvészi kiteljesedése Nagyváradon folytatódik, hogy aztán 1948-ban Kolozsváron csúcsosodjon ki, ahol az alkotás mellett immár a felsõfokú mûvészképzésben is tevékeny részt vállal. Az a megtiszteltetés éri, hogy alapító tagja és tanára lehet a sajnálatos módon rövid életû, de mindazonáltal európai hírû mûvészeket elindító kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézetnek, amelynek megszûntével a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatja sikeres mûvészetpedagógiai tevékenységét, és a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezõjeként is érdemeket szerez.

Életmûvének, mûvészi tevékenységének legfontosabb jellemzõje a sokoldalúság. Grafikus, festõ, iparmûvész, díszlettervezõ egy személyben. S ez a változatosság, amellyel egyik mûfajról a másikra tér, s a mûfajokon belül szinte minden elképzelhetõ technikát kipróbál, rendkívüli mobilitásának a bizonyítéka. Annak a mobilitásnak, amely mind a mai napig jellemzi, s amely egyben arra is készteti, hogy ne a külvilágtól elzártan, egyfajta steril elefántcsonttoronyban éljen, hanem együtt lélegezzen szeretett városával, Kolozsvárral, érzékeny szeizmográfként reagáljon annak alakulására, változásaira, mûvészeti-társadalmi életének legfontosabb eseményeire.

Ilyen szempontból akár természetesnek is tûnhet, hogy a 2010-es esztendõ legfontosabb kolozsvári történése, a Mátyás-szobor restaurálása is érdeklõdése középpontjába került. Csakhogy az elõrehaladott korú Mester, 98 évét meghazudtoló vitalitással nem csupán passzív szemlélõként követte nyomon a helyreállítási munkálatok hosszadalmas és bonyolult folyamatát, a szobor darabokra szedésének, majd visszaállításának mozzanatait, hanem az idõjárástól függetlenül, esõben, szélben kint volt a téren, és vázlatfüzetében rögzítette, örökítette meg a vissza nem térõ pillanatokat.

A választott városát, Kolozsvárt szeretõ-féltõ polgár, a vérbeli dokumentarista és a nem mindennapi rajzkészséggel megáldott grafikus egyesült személyében, s alkotta meg a Mátyás-szobor újjászületésének krónikáját. Azt az egyedi meglátásokkal fûszerezett, sajátos kordokumentumot, amely a jelent rögzítõ, de az utókornak szóló, 21. századi kolozsvári képes krónikaként vonulhat be a kincses város legjelentõsebb mûvészeti eseményeit rögzítõ gyûjteménybe. Mintegy kiteljesítéséül annak a mûemlékvédelmet is szolgáló tevékenységének, amelynek eredményeképpen születtek meg az erdélyi templomokat, építészeti szempontból értékes épületeket sajátos szögbõl, sajátos mûvészi átlényegítésben megörökítõ tusrajzai is. Olyan élettel teli grafikák, amelyek a mûemlékek mértani arányai és stílusuknak megfelelõ, jellegzetes összetevõi, épületdíszei mellett az emberi jelenlétrõl sem feledkeznek meg. Az arányok érzékeltetésén túl ez a szerkesztési eljárás a mûemlék és a jelenkor emberének kapcsolatát, együttélését is hivatott hangsúlyozni.

„A mûvészetben a folytonosság híve vagyok” – nyilatkozta a mûvész egy vele 1994-ben készült interjúban. S ez a folytonosság jól nyomon követhetõ életmûvében. A realista ábrázolásmód, a figurativitás következetes híveként, a 20. századi izmusok vihara vajmi kevéssé érintette, sõt, mintha szándékosan is kerülte volna az avantgárd törekvéseket. „Az avantgárd kihullhat az idõ rostáján, de például Munkácsy örökre megmarad” – vélte. S ezzel a Mester nem az igényes újítókat óhajtotta leminõsíteni, hanem a mesterséget kellõképpen nem ismerõk, a kóklerek, a mindenképpen mellbevágót forszírozók ellen szólt. Mert szerinte a mûvészet a született adottságok mellett tudás és gyakorlás kérdése is.

A kolozsvári mûvészeti élet doyenje néhány nappal ezelõtt ünnepelte 98. születésnapját. További sikeres mûvészi tevékenységet, munkakedvet, jó egészséget kívánunk a Mesternek, Isten éltesse sokáig!