magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Örmény gyökerek és a Kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium (2.)


Folytatjuk a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium magyarörmény diákok hosszú névsorát a földbirtokos, turisztikai szakíró Merza Gyulára emlékezve. Mint örmény család leszármazottja, az örménység kutatója is volt. Kolozsváron született 1861. február 25-én. Az 1871/72-es tanévben íratták be a piariba. Az elsõ osztályba ekkor kötelezõ felvételi vizsgával lehetett bejutni, szabály szerint a 9. évet betöltött fiúknak. Követelmények voltak: az értelmes és folyékony magyar olvasás; magyar nyelvtanból az alaktan fõbb részeinek, az egyszerû bõvített és összetett mondatoknak ismerete; feltûnõbb hibák nélkül, jól olvasható diktandó; a számtani négy alapmûvelet egész számokkal és közönséges törtekkel. Tekintsünk bele az ekkori iskolai állapotokba is. A tanév október 1-jén kezdõdött. Mivel nem voltak engedélyezve a párhuzamos osztályok, az elsõ osztályba 75 gyerek volt beírva. Osztályfõnökük Tóth Pál hitelemzõ, a hittan, a latin és a görög nyelv tanára volt. Viszonylagosan kötelezõ tantárgy volt a román nyelv, hetenként két óra a felsõbb osztályokban. Ezenkívül választható tantárgyként is szerepel a román (az alsóbb osztályokban), a francia nyelv, a mûének és a testgyakorlat mellett. Tornaterme még nem volt az intézetnek, az iskola udvarán az egész gimnáziumi ifjúság három csoportban hetenként két-két ízben „gyakoroltatott a tornászatban a nyári hónapokon át”. Merza Gyula I. osztályos értesítõjébõl megtudjuk, hogy „erkölcsi viselete példás, szorgalma ernyedetlen”, végig jeles (vallástan, magyar, latin, földrajz, természetrajz és mennyiségtan), kivéve Propper Ferenc világi rajztanárnál, ahol mértani rajzból 2-ese, szépírásból meg 3-asa volt. A rajzzal és a szépírással a további években is hadilábon állt. Érdekességként megemlítjük, hogy testgyakorlatból Jaksch Károly tisztjelölt tornatanítónál is csak 3-asa volt. A további gimnáziumi években Nyárádi Lajos tornatanítónál vagy fel volt mentve, vagy 2-ese, 3-asa volt, pont neki, a késõbbi utazónak és nagy kirándulónak. Végül az I. osztályban a tanév befejeztével kitûnõ minõsítést kapott. Azt is jelezzük, hogy a 480 beírt tanulóból Merza Gyulán kívül még 30 örmény diák ült a padokban. Íme egy táblázat is erre vonatkozólag a kiegyezés utáni értesítõk adatai szerint:


Gimnáziumi éveiben Merza Gyula osztályfõnökei évente váltogatták egymást: Tóth Pál után, a IV. osztályban Réti Márton hittan-, német- és történelemtanár következett, V-ben Moós János, a latin nyelv tanára, VI-ban Halmi László, a Szent József nevelde másod aligazgatója, hitszónok, a magyar nyelv tanára, VII-ben Schmidt Ágoston bölcsésztudor, egyetemi tanár, végül VIII-ban Salzbauer János kánonjog-tudor, történelem-, görögtanár, a Mária Terézia fiúnevelõ intézet elsõ aligazgatója. A leggyengébb gimnáziumi éve a VII. osztályban volt. Ekkor egy 4-es is becsúszott az értesítõbe természettanból, több tantárgyból 3-asa lett, szorgalma szintén 3-as volt, erkölcsi viselete 2-es. Év végén a minõsítése nem kitûnõ, nem jeles, csak elsõ rendû. Ebben a tanévben (1877–78), az intézetbe beírt 329 diák közül 6-an meghaltak és 13-an elmaradtak. Nyolcadik osztályban fordul a kocka, értesítõjében mindenbõl 2-es szerepel, bölcsészettanból pedig 1-es, az érettségit jelessel tette le. Ezen évek furcsasága, hogy Merza Gyula nem vett részt a közösségi akciókban. Nem szerepel sem a mûéneknél, sem a dalárdában és az önképzõkör munkálatain sem; nem választják meg semmiféle tisztségbe, nem vesz részt a pályázatok készítésében, és a választható tantárgyak sem érdeklik. Egyetlenegyszer bukkan fel a neve egy önképzõköri pályázaton, de ezen sem mint pályázó, hanem mint adakozó: „Értekezés e címen: Hogy hasznosíthatjuk legjobban ismereteinket? Jutalma Merza Gyula 8. o. t. szívességébõl 3 db. 1 forintos tallér. Nyerte Puskás Lajos 8. o. t.” Ez már elõrevetíti a késõbbi nagylelkû adakozót egykori iskolája számára.

Az érettségi után orvosi tanulmányokat folytatott Kolozsvárt, majd a bécsi egyetemen. Késõbb gazdasági pályára lépett, hisz jómódú földbirtokos volt.

Merza Gyula fél századnál hosszabb idõn át tevékeny részt vállalt Kolozsvár egyházi, tudományos és társadalmi életében. Mint armenológus az erdélyi örmények folklórját tárta fel, s az önálló örmény nemzeti egyházat ismertette. Neve és személyisége kiemelkedik az Armenia folyóirat munkatársai közül. Az örmény kereszt (Szamosújvár, 1902) címû munkájáért XIII. Leó pápa apostoli áldással tüntette ki, a pápai Szent Szilveszter rend lovagja lett.

Az 1919 után megjelent néprajzi és turisztikai cikkeit közölte a Magyar Nép, Keleti Újság, Pásztortûz, Nagyvárad, Véndiákok Lapja, Független Újság. Több kötete is megjelent. A magyarörmény sorskérdést dolgozta fel A hazai örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (Szamosújvár, 1895) címû tanulmányában. 1907-ben Szongott Kristófról, a szamos-újvári Armenia címû folyóirat alapítójáról írt megemlékezést. Szintén 1907-ben jelent meg Az örmény népköltõkrõl (Szamosújvár) címû irodalomtörténeti forrásmunkája. 1923. április 13-án közölte a Keleti Újság 6. száma Merza Gyula írását: Népies román fametszetek az EKE múzeumában, késõbb Erdély örményei (Keleti Újság, 1929. június 16.) Ávedik Félixszel és Alexa Ferenccel közösen adták ki Az örmény nép címû kötetüket (Bp., 1922). Az 1932-es Erdélyi Magyar Évkönyvben jelent meg az erdélyi örmények nép- és korrajzát bemutató írása.

Külön fejezetet képez Merza Gyula életében turista, természetjáró szenvedélye. Élete során sokat utazott, a turisztikai irodalom szakemberének képezte ki magát, tájrajzi múzeumokat, idegenforgalmi intézményeket, kirándulóhelyeket, üdülõket tanulmányozott. Évente jelentek meg különbözõ turisztikai munkái is: Úti emlékek a tavak országából (Kolozsvár, 1895); Svájci képek (Kolozsvár, 1896); Látogatás a külföldi alpesi klubokban (Kolozsvár, 1897); Az Erdélyi Kárpát-Egyesület története (Klny. az Erdély 1930/4-5. számából); A magyar turistaság keletkezése Erdélyben (fejezet A magyar sport ezer éve címû kötetben, Bp., 1930).

Írásai közlésekor számos álnevet is használt: Araráti, Ekefalvi, Figyelõ, Sinapsis, Vándor, Veridicus, Za-la.

Mint közéleti személyiség, Merza Gyula az EMKE egyik alapító tagja, a szamosújvári Örmény Múzeum létesítõje, az Erdély címû honismereti folyóirat szerkesztõje, a bukaresti Ararat örmény szaklap munkatársa volt. Mindezek mellett az EKE egyik legmeghatározóbb személyiségét is tisztelhetjük benne. Az alakuló gyûléstõl élete végéig figyelemmel kísérte a szervezet munkáját. Alapító tagja, 36 éven át fõpénztárosa, 6 éven át folyóiratának szerkesztõje, néprajzi múzeumának igazgatója, majd nyugalmazott igazgatója, végül az EKE tiszteletbeli elnöke volt. Tagja volt számos bizottságnak, klubnak, társaságnak. Hûséggel, legjobb tudása szerint szolgálta az egyesületet. A természetben érezte jól magát, a mezõk, dombok, erdõk szerelmese volt. Jól ismerte a Kolozsvár környéki erdõket. 1876. szept. 15-én járt elõször a Bükkben és 1943. okt. 24-én tette utolsó kirándulását a Hójába – ez volt az 1120. kirándulása Kolozsvár környékén. Több mint 10 ezer km-t tett meg egyedül vagy barátaival.

Merza Gyula életrajzában, életpályáján mi is túrázva, kanyarodjunk vissza a kolozsvári piarista fõgimnáziumhoz. Az évek során Merza Gyula folyamatosan támogatta egykori iskoláját. Amikor 1926-ban felmerült az új díszterem megépítésének és berendezésének gondolata, a költségek, 120 000 lej elõteremtése, a Jósika család 100 000 lejes megajánlása után, másodikként adakozott 10 ezer lejt. Ugyancsak 1926-ban az Öregdiák visszanéz címû György Lajos szerkesztette kötetben írása jelenik meg Suaviter in modo, fortiter in re (Szelíden a módban, szilárdan a lényegben) cím alatt. Ebben felidézi Váradi Mór igazgató, latintanár emlékét, reá tett hatását. Az övé volt a címben használt bûvös jelige, s bár a latin mindig a diákok rémképe volt, õ mégis megszerettette velük tantárgyát. Beszél bravúros tudásáról, klasszikus olvasottságáról. A latin remekírók mûvei a kisujjában voltak, úgy idézte azokat, mint a matematikus a tantételeit. Jellemével, rendkívüli egyéniségével mintaképe volt a diákoknak. Az õ búcsú kézszorításával távoztak az intézetbõl, olyan tisztelettel tekintettek a piarista atyákra, hogy még gondolatban sem mertek ellenük véteni.

Merza Gyula 1941-ben 104 könyvvel gazdagította az intézet könyvtárát, majd 300 pengõs alapítványt tett azzal a rendeltetéssel, hogy annak kamataiból a további években mindig egy önképzõköri pályamunkát jutalmazzanak. 1941. június 22-én a kolozsvári római katolikus gimnázium évzáró ünnepélyével kapcsolatban rendezett véndiák találkozó alkalmával a legöregebb piarista növendék, Merza Gyula elnöklete alatt, egyik véndiák indítványára az egybegyûltek „egyhangú lelkesedéssel kimondták, hogy a piarista diákszövetségek mintájára kívánatos lenne a kolozsvári gimnáziumban végzett növendékek összetartásának ápolására és az õsi Alma Materhez való ragaszkodás kifejezésre való juttatására a Kolozsvári Piarista Diákszövetség megalakítása”. Ebbõl a célból egy elõkészítõ bizottságot választottak meg, melynek elnökéül Merza Gyulát kérték fel. Ez volt a ma is mûködõ diákszövetség megalakulásának kezdete.

Merza Gyula 81 éves korában még lelkes beszédet intézett az érettségizõ diákokhoz Az elmúlt nagy idõk tanúi címmel, melyben felidézte egykori osztályfõnöke, Salzbauer János emlékét, 1879. június 26-át, mikor tizenheted magával érettségizett, harmadmagával jelesre. A vizsgát követõen Hója erdei diákmajális következett. Emlékezett társára, Gábor diákra, aki agytífuszban halt meg a vizsgák elõtt. Most õ a legöregebb diák, életét kitöltötte az egyetem, a közügyekben való részvétel és a természetjárás. Beszédét a végzõsökhöz intézett tanácsaival zárta: életpályájukon ápolják a magyar nemzetet és a katolikus eszményeket, a szabad természet kultuszát; elõbbiek a lelket edzik, utóbbi a testet erõsíti, mindezek pedig együttesen megszilárdítják az Erdély iránti törhetetlen ragaszkodást. Végül gondoljanak hálával az öreg skolára és a fõtisztelendõ piarista rendre.

83 éves korában hunyt el, 1943. december 17-én temették a kolozsvári Házsongárdi temetõben. Temetésén részt vettek a 6. és 7. osztály tanulói Uitz Mátyás és Meskó Lajos piarista tanárok vezetésével. Sírja a temetõ I. B. parcellájában található, 3 református püspöksír és K. Papp Miklós, a Magyar Polgár szerkesztõje sírjának szomszédságában. Legutóbb befogadta Bajor Andor (1927–1991) humorista író és szerkesztõ hazaszállított hamvait is.

Napjainkban, az EKE újraalakulása után, hagyománnyá vált egy év végi emléktúra szervezése Merza Gyula tiszteletére. Több Kolozsvár környéki kirándulóhely is kötõdik nevéhez. A Bükkben nevét viseli a Merza-kilátó, a volt Merza-menedékház. Névadója az Árpád-csúcsnak, a Mai-láth-kútnak.

A Házsongárdban, a lutheránus és a régi zsidó temetõkben, a Keleti útra néz Merza Izsák nagy kriptája. A családból a piariban végzett még 1864-ben ösztöndíjas diákként Merza Márton, 1871-ben Merza István, 1874-ben Merza Lajos, utóbbi királyi igazgató tanácsos, kinek csinos házát Pákey Lajos építette, és végül 1896-ban Merza Bálint. Az 1897/98-as tanévben a 4. osztályos Merza Tódor kimaradt az intézetbõl. A család legrégibb fellelhetõ, bejegyzett tagja az intézet diákjainak sorában, Merza Martinus, egy a jezsuita korszakból származó 1769-es Mária kongregációs aktában szerepel a neve a grammatikusok között. Említsük meg a mi Merza Gyulánk névrokonát is: ifj. Merza Gyula 1892-ben, Egeresen született, bánffyhunyadi földbirtokos volt, ki ugyanott végzett polgári iskolát, majd korán árvaságra jutva, átvette szülei birtokát. 1920-ban kereskedõ és szíkvízgyártó lett, a Magyar Párt tagja, a Népbank felügyelõ bizottságának tagja volt.

Zárjuk visszaemlékezésünket Kelemen Lajos egy anekdotájával. Õ írta, hogy a marosvásárhelyi szülõi házat Pataky Etelka festményén „úgy nézegettem, forgattam, tettem-vettem a képet, mint egy gyermek, mint Merza örmény egykor az új házát nézvén, én is jött, hogy kérdezzem magamtól: vajon igazán a tied ez a pompás kép, nem álmodol csak, te Kelemen?”

*

Emlékezzünk a fõgimnázium néhány magyarörmény tanárára is. Többen közülük egy-két év után iskolát változtattak, õket csak röviden említjük. Száva Piusz az 1867/68-as tanévben tanította a magyart, latint, németet, földrajzot, számtant és természettant. 1890. november 10-i püspöki kinevezése után egy évet tanított Szenkovics Gyula világi tanár, énektanító. Flórián Gyula 1904 és 1908 között az intézet görög katolikus segédlelkésze, hitoktatója. Wolf János kegyesrendi áldozópap 1928-tól volt a mennyiségtan és a természettan rendes tanára, a természettani szertár õre, osztályfõnök. Heti óráinak száma 20 volt. Sokat fáradozott a cserkészek zenekarának tanításával. Ekkor már tapasztalt tanár volt, 19 éve tanított. Idézünk az 1936-os értesítõbõl: „a Kegyelmes Püspök úr 1935-ben, a tanév elején kinevezte az eltávozott tanárok helyébe Dávid László hittanárt és Denderle József történelemtanárt”.

Kezdõ tanárként jött az intézetbe Dávid László egyházmegyei áldozópap, okleveles helyettes hittantanár, a hittudományok doktora, az 1. B. osztályfõnöke. Tanította a vallástant az 1–7. osztályokban, az alsó osztályos tanulók hitszónoka, a Mária kongregáció prézese volt. Az Apostol címû egyházi lap munkatársai között találjuk, cikkeket írt a Jóbarátba, ahol külön rovatot is vezetett a kongregáció részére. Három éven át tanított a piariban, 1938-ig.

Pályája kezdetén került az intézethez Denderle József kegyesrendi áldozópap. 1935 és 1938 között mint okleveles helyettes tanár tanította a történelmet a 2–8. osztályokban heti 20 órában, majd a történelmi szertár õre. Rajparancsnok is volt az ország õrei (strãjeria) szervezetben. A helybeli katolikus legényegyletben lelkigyakorlatot és több közmûvelõdési elõadást tartott, cikkeket írt a Jóbarát ifjúsági lapba, az Erdélyi Fiatalokba, az Erdélyi Iskola folyóiratba. 1948-ig, az iskola államosításáig tanított a piariban. Annak idején a 6. líceumi osztálytól diákja is volt az intézetnek. Egyébként naszódi születésû, 1911 karácsonyán látta meg a napvilágot. Kivételesen 16 éves korában lett a piarista rend tagja, és 1934-ben szentelték pappá. Élete során megtapasztalta a fogságot is, majd innen a csodával határos szabadulást. Sokat dolgozott, tankönyveket írt, fordított, énekkart alapított, 1984-ben mutatta be aranymiséjét. Hangulatos történelemóráin humorérzékét is megcsillantotta. Kitûnõ elõadó, nagy tudású, szigorú, de igazságos tanár volt.

A továbbiakban két olyan örménymagyar tanárról szeretnék árnyaltabb képet nyújtani, akik hosszabb ideig tevékenykedtek a piarista fõgimnáziumban.

Zachar János az 1880/81-es tanévtõl lett a fõgimnázium tanára. 1843. május 23-án született Szélaknán, Hont megyében, 1860. szeptember 18-án lépett a Kegyes-tanítórendbe, 1869. augusztus 12-én szentelték áldozópappá. Több éven át tanárkodott a veszprémi, kisszebeni, rózsahegyi, nyitrai, nagykárolyi és budapesti gimnáziumokban. 17 évi tanárkodás után került Kolozsvárra mint a piarista gimnázium rendes tanára. Tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, a Matematikai és Fizikai Társulatnak és az Országos Középiskolai Tanár-egyletnek. Heti 22 órában tanította a német nyelvet az 5. és 6. osztályokban és a mennyiségtant az 1., 4., 5. és 6. osztályokban. Osztályfõnök is volt. Az intézet egyik legkiválóbb tanáraként tartották számon, egész életét és munkásságát páratlan munkaszeretet, szakértelem, didaktikai és metodikai ügyesség és atyai jóság jellemezte. Önzetlen, odaadó barátja volt társainak és tanítványainak. Az 1886/87-es tanévtõl megbízták a Lyceumi Könyvtár rendezésével és vezetésével. Az elsõ teremben térképeket és metszeteket helyeztek el, a második teremben 1891-ben fejezték be az asztalosmunkát, és ezután egész szabad idejét a 27 788 könyv katalogizálására szánta. A könyvtár rövidesen szakavatottságának és finom esztétikai érzékének bizonyítéka lett. A nemes lelkû tanár fogékony volt a természet minden szépsége iránt is. Feljegyezték, hogy „csendet keresõ lelke rózsás ligetében, énekesmadarai között” pihente ki fáradalmait. Mikor már 15. éve tanárkodott az intézetben, tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában hunyt el Kolozsvárt, 1896. április 26-án. Két nappal késõbb kísérték örök nyugalomra a Házsongárdi temetõbe, nyughelyén látható a piarista tanárok obeliszkje. A fekete márványba vésett nevek: legfelül Zachar János, Salzbauer János, Réti Márton, Erdélyi Károly, Vajda Gyula, Nemes Endre, Krasznopolszky József, Varjú János.

Idõzzünk még el Zachar János személyénél, lássuk, hogyan emlékeztek rá egykori diákjai. Kendi Finály Lajos, miniszteri tanácsos írja: „Zachar János volt a nyolcadikos osztályfõnököm... csaknem mind a nyolc év alatt tanárkodott. Magába zárkózott, külsõleg rideg, de valójában melegszívû, jó ember volt. Számtant, algebrát és mértant tanított, tehát olyan tárgyakat, amelyeket általában népszerûtlennek mondhatnak, továbbá német nyelvtant és irodalmat, az utóbbit maga diktálta német szöveggel kellett megtanulnunk. Tanári munkáján megéreztük a meggyõzõdésbõl fakadó igyekezetet, hogy hasznos tárgyait elménkbe minél jobban beledolgozza… 25 éves találkozónk alkalmával virággal róttuk le kegyeletünket a sírjánál a Házsongárdi temetõben, a szeretettel teljes hálát pedig szívünkben õrizzük.”

Rass Károly fõgimnáziumi tanár így emlékezik: „A vakációt nem lehetett megnyújtani semmiféle diák rafinériával. Feledhetetlen professzorom, Zachar János ex cathedra kijelentette, hogy a vakáció eddig tart, az elmaradást még orvosi bizonyítványra sem fogja igazolni. És nem is hiányzott soha senki. A kérlelhetetlen fegyelem is összefér a humanizmussal, tulajdonképpen ez a piarista nevelés lényege.”

Széki Tibor, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanára emlékeibõl: „Zachar János a számtant, német nyelvet és német irodalmat, tehát nem az ún. közkedvelt tantárgyakat tanította, de oly vonzóan, oly mesteri módon, hogy talán egy sem volt az osztályunkban olyan, kinek figyelmét lekötni ne tudta volna. A tehetségtelenebbekkel gyakrabban foglalkozott, a jobbakat ambicionálta, s ha azt látta, hogy valaki valamit nem ért, felelõ tanítványát a tábla mellõl nem engedte addig helyre, míg példákkal és magyarázatokkal a homályos részeket világossá nem tette elõtte. Szigorúsága mellett mindig igazságos, mindig következetes és végtelenül türelmes volt. A hanyagokkal azonban nem törõdött, kíméletlenül buktatta õket. Nyolcadik gimnáziumban osztályfõnököm volt, míg értékes élete oly tragikus módon véget ért.”


Az egykori fõgimnázium tanárainak sorából kiemelkedik Puskás Lajos önfeláldozó, példamutató élete, munkássága és közéleti tevékenysége. Gyergyóalfaluban született 1901. május 22-én. Édesapját korán elvesztette, hányatott gyermekkora volt. Vadgyümölcsöt szedett, borvizet hordott, csordát legeltetett, körhintát hajtott pár krajcárért, és megismerte az árvaházak minden keserûségét is. Középiskolába Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben és Fogarason járt. Osztályából egyedül érettségizett jelesre. Történelem szakos tanári diplomát szerzett a budapesti, majd a bukaresti egyetemen cum laude minõsítéssel. Szakdolgozatának témája: I. és II. Rákóczi György kapcsolatai a román fejedelmekkel. Késõbb latin nyelvbõl és jogból, majd magyar nyelvbõl és irodalomból is szakképesítést szerzett. Tanári pályáját 1924-ben kezdte a Szé-kelyudvarhelyi Református Kollégiumban. 1925-ben a kolozsvári piarista gimnáziumba nevezték ki, ahol rövid megszakítással két évtizeden keresztül tanított. Érkezésekor történt az igazgatóváltás is, az intézet tanügyi fõhatósága Patay József helyébe Biró Vencelt nevezte ki igazgatónak. Puskás Lajos világi tanár volt, latin nyelvet, történelmet és alkotmánytant tanított heti 21 órában, és osztályfõnökséget is vállalt. Jó szervezõi készséggel vezeti az intézet segélyezõ egyesületét, ennek könyvtárát, majd kinevezik az ifjúsági könyvtár õrévé is. Az 1925/26-os tanév végén az intézetben tankönyv és írószer szövetkezetet alakít Hangya elnevezéssel, ennek igazgatója volt. A munkába bevonta a tanulóifjúságot is, részvényessé tette õket. Mindenki 100 lej kölcsönt adott és 250 lejes üzletrészeket is jegyezhetett. Az esetleges hasznot az ifjúság segélyezésére fordították. Puskás Lajos volt az intézet cserkészparancsnoka. 1927. január 9-én az alakuló cserkészet ünnepségén elõadást tartott. Õ teremtette meg az intézetben a VII. számú kolozsvári cserkész századot, melynek végig éltetõ lelke volt. Több mint ötven cserkésztáborban vettek részt. Kitüntették a Virtutea cercetãºeascã-val. Õ lett a filológiai szertár, valamint az érem- és régiségtár õre, a Báthory–Apor Szeminárium vezetõje, az egyházközségi iskolaszék tagja. Munkatársa volt a Jóbarátnak, ennek cserkészrovatát vezette. Cikkeiben a falusi cserkészmunkáról, a cserkészetnek a kisebbségi életben betölthetõ szerepérõl, jellemnevelõ hatásáról írt. Írásai jelentek meg az Erdélyi Iskolában, az Esti Lapban. Megszervezte a katolikus tanoncok cserkészraját is. 1928-ban bevezetõt mondott a Magyar Színházban a Bizánc címû ifjúsági elõadáshoz. További elõadásokat tartott a Katolikus Népszövetségnél, a Római Katolikus Nõszövetségben, a Katolikus Leányklubban, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben. 1939-ben Kolozsvárt a Magyar Népközösség megalakulásakor megbízták a társadalmi szakosztály vezetésével. Ez a mozgalom lett az úgynevezett Tízes Szervezet. Egyik létrehozója volt a háziipart népszerûsítõ Alfa, valamint az Ararát nevû szövetkezetnek. 1942–44 között a Magyar Cserkészszövetség IX. (erdélyi) kerületének parancsnoki tisztségét töltötte be.

A hatalomváltás után a hírhedt ún. purifikáló bizottság eltiltja a Kolozsváron tanítástól, aztán mégiscsak tanít a piarista gimnáziumban. 1947. május 5-én éjjel elhurcolják a szamosújvári börtönbe, majd szabadon bocsátják. Két évet tanít még a gyulafehérvári Mailáth Fõgimnáziumban, az 1948-as államosítást követõen 7 évet a kisbácsi iskolában, ezt követõen cséplõgépi ellenõr lett. 1958-ban kizárják a tanügybõl, súlyos megélhetési gondokkal küzd. Nyugdíjazzák, majd ettõl is megfosztják, nincs mibõl élnie, tanítványokat keres.

Két nagyobbik fiát letartóztatják, és súlyos kényszermunkára ítélik. Csaba fia az 1970-es árvíz idején a Szamos vizében, mentés közben hõsi halált halt.

Puskás Lajos többször utazott Moldvába, bejárta a csángó vidékeket, és sok értékes adatot gyûjtött pusztuló hagyományaikról, keserves körülményeikrõl.

Lefordította Julius Caesar egyik munkáját, Pápai Páriz Ferenc latin nyelven írt több írását. Önálló kötetei: Él a törvény. A cserkésztörvény nagy emberek életében (Kolozsvár, 1935); A tizedéves határkõnél (Kv. 1937); Népközösségi utakon (Kv. 1940); Tizedesség és a kolozsvári tizedesek (Kv. 1942); A középkor története (Kv. 1946).

Puskás Lajos 1982. április 10-én hunyt el Kolozsvárt, 81 éves korában. Sírját, kívánsága szerint, kõbe faragott cserkészliliom díszíti. 1989 után önéletrajzából részletek jelentek meg a Romániai Magyar Szóban és a Korunkban. Tanítványai mindvégig zseniális szervezõként emlegették. Új szellemet hozott az õsi piari falai közé. Az ifjúságnak a gyakorlati életre nevelése vezérelte. A szigorú, igényes nevelõ, szorgalmat, fegyelmet, becsületet követelt diákjaitól. A jellemalakítás mestere volt.

*

A Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium magyarörmény diákjainak, tanárainak hosszú névsorát tekintve jelen írásból bizony sokan kimaradtak. Ezúttal csak egy továbbra sem teljes felsorolást közlünk azokról az örmény családokról, amelyeknek fiai szintén a piariba jártak: Alexa, Amberboy, Anka, Aszbei, Ávédik, Babcsák, Betegh, Bogdán, Buzeskó, Csiki, Csoma, Dajbukát, Dániel, Darkó, Dobál, Dragomán, Donogán, Duducz, Duka, Ember, Eránosz, Faik, Fejér, Fugulyán, Gajzágó, Gámán, Gámentzy, Gogomán, Görög, Haragay, Jakubovits, Jovián, Kajetán, Karácsonyi, Katona, Keresztes, Király, Kopár, Kosztin, Kricsa, Kristóf, Kuibusz, Lászlófi, Lengyel, Lukács, Magyarossy, Mánok, Marián, Mártonfi, Medgyesi, Mélik, Meskó, Meskovits, Móricz, Nevelics, Novák, Opra, Osztián, Papp, Paskuj, Patrubány, Persián, Petelei, Petrás, Platsintár, Pong- rácz, Potoczki, Rácz, Retezár, Roska, Soó, Szarukán, Szervátiusz, Tauffer, Tellmann, Temesvári, Tódorfi, Tömösvári, Torma, Tulics, Tüzes, Vákár, Vertán, Virág, Voith, Zabulik, Zakariás, Zöld stb.

És íme néhány ismertebb személy: Petelei István író, Betegh Miklós fõispán, Erdély kormánybiztosa, Dániel Elemér, Károly és Gusztáv jogászok, Darkó László festõmûvész, Dobál Ferenc és Antal ügyvédek Duka Mihály bánffyhunyadi magyar királyi adótárnok, Embery Árpád fõgimnáziumi igazgató, Faik Antal páncélcsehi közjegyzõ, Fejér Gerõ kanonok, Gajzágó Dezsõ budapesti fõorvos, Vilmos dési fõszolgabíró, Kristóf zilahi földrajztanár, Miklós jogász és György katonatiszt. Az intézet diákja volt Gámentzy Jenõ marosvásárhelyi ügyvéd, Görög Joachim kanonok, Haragay István író, Jovián Antal, a kolozsvári Capitol mozi tulajdonosa, Karácsonyi János püspök, tudós, történész, Béla gyógyszerész és László orvos (a Karácsonyi családnak alapítványa is volt az intézetben), Katona József tanár és István közgazdász. A Keresztes családnak is mûködött itt alapítványa, ide járt Keresztes Kálmán szobrászmûvész, restaurátor, illusztrátor, Zoltán közgazdász, riporter, rejtvénykészítõ, Sándor jogász diplomata és Endre egyetemi tanár, úgyszintén Kopár Gerõ igazgató-fõorvos, Kopár József gyógyszerész, Kosztin Árpád jogász és Péter biokémikus. A Lászlófi család is alapítványt tett, ide járt Lászlófi Ferenc MÁV-fõellenõr és József királyi járásbíró, Lengyel László vegyészmérnök, Lukács László miniszterelnök, Mártonfi József erdélyi püspök. Itt volt diák a Kakas Medgyesiként emlegetett Medgyesi János kereskedõ, az Aranykakas fûszerüzlet tulajdonosa. Móricz Sándor törvényszéki jegyzõ és István, a kolozsvári tantestületi fõigazgatóság titkára, Novák István ügyvéd és Novák Ernõ egyetemi tanár, Orsos-Opra Zoltán jogász, tanár, Persián Kálmán az I. világháborúban eltûnt kiváló könyvtári szaktudós, Viktor ügyvéd, fõszolgabíró, Puskás Tivadar, Edison világhírû munkatársa. A piariba járt és tanított is késõbb Rácz Miklós görög katolikus hitoktató. Ide járt Retezár Gerõ, Torda város királyi fõmérnöke, Roska Péter, Maros vármegye alispánja, berei Soó Rezsõ egyetemi tanár. Ide járt az Osztrák–Magyar Monarchia börtönügyeinek legkiválóbb szakértõje, Tauffer Emil; Vilmos, a budapesti orvosi egyetem nõgyógyász professzora és Lajos, az állomásfõnök; Tellmann József szamosújvári városi fõszámvevõ; Tódorffi Lukács polgármester; a Voith kereskedõcsalád fiai; Zabulik László, aki új alapítványt tett, Zakariás Aladár közjegyzõ, Murádin László nyelvész és még sokan mások.

 

 

Irodalom

A Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium évkönyvei, 1852–1944 között.

*** Öreg diák visszanéz. Szerk. György Lajos. Kv., 1926

*** Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., 1927

Balogh Jolán: Kolozsvár mûemlékei. Bp., 1935

Puskás Lajos: A tizedéves határkõnél. Kv., 1937

*** A Kolozsvári Piarista Öregdiákok emlékkönyve. Kv., 1992

Gaal György

    Magyarok utcája. Kv., 1995

   Tört kövön és porladó kereszten. Kv., 1997

     Kolozsvár, millenniumi kalauz. Kv., 2001

      Ház a Fõtér sarkán. Kv. 2004

Sas Péter:

      A Szamos-parti Athén. Kv., 2003

  Mesélõ képeslapok. Kolozsvár 1867–1919. Bp., 2003

Orbán István: Évgyûrûk a kolozsvári Báthory István Gimnázium múltjából (1773–1914) Kv., 2004

     Jósika örökség a kolozsvári Báthory István Gimnázium múltjából. Kv., 2006

Tóthpál Tamás: Rekviem egy ördögfáért. Szabadság, 2011. december 30.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008