magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Köllő Katalin: Albert Júlia laudációja


„Gazdag színészi, előadóművészi és tanári munkásságáért” – olvashatjuk az indoklást, hogy miért is kap Poór Lili-díjat ma Albert Júlia. Nos hát akkor tekintsük át röviden ezt a munkásságot.

A színészmesterség csodás dolog. Van ennek a mesterségnek tanulható része. Tehetség nélkül azonban ez a rész mit sem ér, csupán technika marad. Ám a tehetség is csak „zengő érc és pengő cimbalom” lesz, ha nem társul hozzá lélek. Albert Júliában szerencsésen ötvöződik mindez, ki tudja, kinek–minek köszönhetően. Ő ugyanis tudja, hogy ha játszótársai felé nem fordul teljes lelkével, ha a színpad iránt nem érez lelki alázatot (is), akkor az általa megformált figura sem tud úgy megszületni, hogy aztán a közönség azt érezze: hiteles volt, amit látott. Albert Júlia azt is tudja, hogy nincs kis és nagy szerep, csak szerep van! És tőle függ, hogy a kis szerep is naggyá nőjön, hogy néha akár egy tízpercnyi színpadi jelenlét felérjen egy főszereppel. És ehhez is nagy-nagy lélek szükségeltetik. No meg tehetség!

Játszott persze sok főszerepet az évek során, főleg az 1989-et megelőző időszakban. A kolozsvári színházhoz szerződtették már a főiskola elvégzése után, 1973-ban, tehát egy híján negyven éve van a pályán és ugyanannál a színháznál. Talán szerencsés állapot, talán nem, ki tudja. De aki olyan kitartással tud dolgokhoz, emberekhez ragaszkodni, mint ő, annak bizonyára jó érzés, hogy ennyi éven át tartozik valahová. Aztán jöttek a kis- és mellékszerepek, a színészsors nem kímélte meg a kispadon üléstől sem, de ő makacsul kitartott. És tette a dolgát mindannyiszor, ahányszor csak eszébe jutott valakinek, hogy ő is létezik ebben a színházban.

Mind ez idő alatt persze valamit tenni kell, hiszen a színész nem tud tétlenül ülni és várakozni, sokszor hiába. És akkor itt térek ki a díjazott előadóművészi mivoltára, hiszen Albert Júliának számos önálló műsora volt, még több alkalommal vállalkozott versmondásra különböző rendezvényeken, versműsorokat állít össze és rendez, legutóbb például az idei március 15-i ünnepségre a kolozsvári színházban. Szereti a verseket, ezekben a műsorokban természetesen a lelke is benne van, hiszen csak így van értelme, tudjuk.

És végül az indoklás harmadik része: „a tanári munkásságáért”. Na, ehhez aztán tényleg nagy lélek kell, csak így lehet közel férkőzni a másik fél, a diákok érzékeny, vagy kevésbé érzékeny lelkéhez, hogy aztán teljes odaadással formálhassa a színészpalánták egyéniségét, csiszolgassa beszédtechnikájukat, vagy keltse fel, esetleg adott esetben élessze újra vers iránti szeretetüket.

Mindezekhez tehát sok lélek és tehetség kell. Albert Júliának megadatott mindkettő. És hozzá a kitartás is, amelyet valószínűleg a sport világából hozott magával, hiszen, amint a színház honlapján olvasható, sportiskolában érettségizett. Kívánom, hogy még sokáig űzze ezt a fenséges „sportot”, a színészetet, kapjon még sok kisebb és nagyobb szerepet, és a lelke, a lelke az maradjon meg ilyen nagynak. Csak így érdemes!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-DÍJAK 2012 rovat összes cikke

© Művelődés 2008