magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Emília: „A fényt nem lehet megvilágítani”


Dolgozatomban az anya szót szeretném lexikológiai szempontból megközelíteni. Nem véletlenül esett választásom éppen erre a szép magyar szavunkra. Sokat gondolkoztam azon, merjek-e egyáltalán belefogni egy ilyen szép, melegséget sugárzó, kedves szó értelmezésébe. Attól tartottam, hogy erről a lexémáról már annyian és annyiféle megvilágításban írhattak, hogy semmi újat nem mondhatok. Másfelől meg ott volt bennem az a fajta félelem is, hogy vajon méltóképpen kezelem-e ennek a szónak a történetét, nem torzítok-e rajta?

Hiszen az anyáról beszélni nehéz, valami megfoghatatlanul mélyen gyökerező szavunk ez, melyet ősvándorlásunk korától hordozunk, talán még korábbról. Talán a bibliai időkbe nyúlik vissza, hiszen a bibliai Éva szó minden élők anyját jelenti.

Ezeken elgondolkozva úgy éreztem, olyan a vállalkozásom, mintha magáról az érzelmek mesternőjéről beszélnék érzelgősen, vagy ahogy Szabó Magda fogalmazta meg: „Anyámnak nem gyújtottam gyertyát, a fényt nem lehet megvilágítani”. De valami csak nem hagyott nyugodni, nekivágtam a merész feladatnak.

 

Az anya szó, mint lexéma

A szótárak fellapozása során azt vettem észre, hogy szótárirodalmunk azt tükrözi, hogy társadalmi átértékelődés ment végbe az elmúlt években az anya lexémával kapcsolatban. Főképp a régebbi szótárakban figyelhető meg, hogy az anya fogalmát úgy határozzák meg, mint elsődlegesen a következő tulajdonságjegyekkel bíró személy: nőszemély, aki gyermeket szült.

Ezzel a fajta megközelítéssel szemben honosodott meg előbb társadalmi koncepcióként a közhasználatban, majd ennek következtében később a szótárakba is bekerült a gyámanya fogalma. A legújabb Magyar értelmező szótár a következő adatokat közli az anya lexémáról:

„Olyan nő, akinek gyermeke van. Már két éve anya. Valakinek az anyja: az, aki a világra hozta. A barátnőm anyja tanítónő, apja mérnök. Ő a világ legkedvesebb anyája! Közmondás: Amilyen az anyja, olyan a lánya. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

Megszólításként gyermek, vő, meny részéről: Anya! Anyám!

Női ős, előd. Anyáink jobban értettek a háztartáshoz.

Olyan nő, aki gyermeket szülőként gondoz, nevel. Az árvának anyára van szüksége.

Apácafőnöknő megszólításaként: Tisztelendő anya!

Anyaállat. A nyúltenyésztőnek tíz anyája van.

A csavar orsójára rácsavarható rögzítő rész. Ehhez a csavarhoz kicsi ez az anya.”

Szinonimaként arról tudósít, hogy melyik alakot milyen helyzetben használjuk. Így az édesanya választékos beszédben jelenik meg, a szülőanya bizalmas környezetben, az anyu, anyuka, anyuci, mama, mami becézésekben szerepel. Szleng változata a muter (vagy mutter). Abban az esetben, amikor női ősként, elődként említődik meg, az ősanya szót használjuk. Minden magyar ajkú ember számára evidens, hogy nevelőanyának nevezik azt a nőszemélyt, aki nem saját gyermekét szülőként gondozza, neveli. A szótár közli továbbá azt is, hogy az anyacsavar szerszámmegnevezés bizalmas használatra utal.

Tájszóként adja meg a szüle, valamint az anyám-asszony kifejezéseket. Érdekesnek találtam, hogy tájszóként való megnevezését csak az értelmező szótár közölte. Etimológiájáról annyit adott meg, hogy: valószínűleg az ősi, uráli kori szó származéka. Összetett szó: édes+anya, kereszt+anya, öreg+anya.

Amit ebben a szótárban hiányoltam, arra leltem rá egy korábbi szótárban. A Magyar értelmező kéziszótár mondhatni kiegészítette (bár időben korábban jelent meg) a fentieket. Korunk divatos ünnepét, az anyák napját is megemlítette az anya lexémával kapcsolatban. Ami az anya szó megszólításbeli előfordulását illeti, kiemelte, hogy különböző helyzetekben, más-más személyek szólítnak valakit anyának: egyfelől anyának szólíthatja az illető nőt gyermeke, illetve veje, menye, férje a családban betöltött szerepe kontextusában. Másfelől bizalmas vagy tréfás környezetben nők egymás közti megszólításaként is használt az anya szó. Ez utóbbira azt a példát tudom mondani, hogy munkahelyi környezetben az olyan matróna típusú nőket nevezik tréfásan anyának, aki mindenki fölött anyáskodik, egyfajta kotló szerepet ölt magára, ami által nevetségessé válik.

 

Az anya szó szinonimái:

Az O. Nagy Gábor– Ruzsicky Éva szerkesztésében 1991-ben megjelent Magyar szinonimaszótár az anya szó következő szinonimáit emeli ki:

Az anya szó kedveskedő alakja édesanya; népies vagy bizalmas a mama megnevezés; vulgárisan muter. Bizalmas, kedveskedő kifejezések: mami; anyu(ka); anyuci; anyus(ka); mamus(ka); mamu(ka). Családjához való viszonyban használják a családanya megnevezést.

Egyházon belül betöltött szerepe alapján tisztelendő anya tiszteletbeli megnevezés használatos, ami egy vezető szerepre utal a hitközösségen, ebben az esetben a renden belül. A méhcsaládban anyakirálynő az anya szó szinonimája. Szaknyelvben csavart rögzítő eszköz neveként jelenik meg az anyacsavar.

A szó eredete, története

A Történeti etimológiai szótár arról tudósít, hogy az anya szócsalád tagjai származékszavak. Az alapszó „any” valószínűleg ősi gyermeknyelvi szó a finnugor, esetleg az uráli korból. Az alapnyelvi alak *aña lehetett. A hangtanilag egymásnak jól megfelelő szavak eltérő jelentéseit könnyen magyarázhatjuk névátvitellel. Hangalak és jelentés szempontjából ugyanilyen jól illenek ide ángy szavunk rokon nyelvi megfelelői. Az ángy-gyal való esetleges összetartozása az uráli korból való származást is lehetővé teszi.

Hasonló hangalakú, ‘anya’ jelentésű, de hangszabályszerűen ide nem vonható szó több rokon nyelvben van; vö. vog. üno; vót. enne, tat. änej stb. Más nyelvcsaládokban is megjelennek hasonló alakú és jelentésű szavak, például a török ana; tunguz ani; sumér anna. Mivel ezek a szavak minden bizonnyal gyermeknyelvi eredetűek lehetnek, összefüggésük és koruk teljesen bizonytalan. A finnugor szavakról sem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a finnugor alapnyelvi örökséghez tartoznak-e, vagy az egyes finnugor nyelvek külön nyelvi korának fejleményei.

Az anya szavunkban az „any” szótőt követő -a vagy kicsinyítő képző, vagy egyes számú harmadik személyű birtokos személyrag. Az anya jelentésváltozatai mind a magyar nyelv külön életében fejlődtek ki az elsődleges, eredeti jelentésből.

Az anyaállat (1650: ‘anyaállat; Mutter eines Tieres’ Medgyesi Péter: Dialogus 223: NSz.) úgy fejlődött ki, hogy az anya szót az ember helyett minden élőlényre alkalmazták, azaz (1552: ‘női előd; Stammutter’ Heltai: Dial. G 5a) nem közvetlen anyára, hanem tágabb értelemben valamely előd anyjára vitték át. 1529 előtt az anya szó jelentése női elöljáró (Vorgesetzte), illetve vezetőnő (Leiterin) volt. Ebben az esetben az édesanya családbeli vezető, irányító helyzete alapján más társadalmi közösségek irányítójára is alkalmazták, elvonatkoztatták, később pedig valószínűleg egy még további elvonatkoztatás eredményeként alakult ki a már fent említett anyaállat alak.

1531-ben jöttek létre az anyó és anyus kicsinyítő képzős származékszavak. Az alapszó itt is voltaképpen az any-, és jelentése ‘valaminek az eredete; Ursprung’ (ÉrsK. 44). Az anyó szó azonban – éppúgy, mint a német Mütterchen és sok más idegen nyelv hasonló szava – minden idős asszonyt jelenthet a kornak járó tisztelet alapján keletkezett névátvitellel. Az anyu újabb elvonás a képzett anyuka, anyuci-féle formákból, melyek az anyó, anyus alakhoz hasonlóan végeredményben szintén az any- alapszó továbbképzései.

 

Az anya fogalmának nyelvi képe

Az anya fogalmának nyelvi képéről olvashatunk Bañczerowski Janusz tanulmányában. Ez a tanulmány domének mentén fejti ki az anya fogalmának nyelvi képét. A domén szó azt jelenti, hogy az anya név a magyar nyelvben egy összetett és több profilú kognitív tartományt hív elő. A kognitív domén tapasztalatfajta, összetett fogalom.

Az anya lexéma szövegekben való szóelőfordulása nagyon gyakori. Ezt annak is tulajdoníthatjuk, hogy alapszókincsbeli szóelemként nagyon nagy szóalkotó képességgel bír. A szótári adatok szerint több mint száz olyan szókapcsolatot képez ez a szó, amelyben az anya szó szóelőtagként jelenik meg, például: anyatej; anyaminta; anyanyelv stb.

Érdekességként arra is utal Bañczerowski Janusz a tanulmányában, hogy az édesanya összetett szavunk édes állandójelzője lassan kimegy a szóhasználatból. Ezt a szerző azzal hozza kapcsolatba, hogy az édes jelző egy olyan bensőséges kapcsolatot feltételezett anya és gyermeke közt, mint a szoptatás, míg mostanában tejporon nőtt nemzedékek szólítják meg édesanyjukat.

Főképp a régebbi szótárakban figyelhető meg, hogy az anya fogalmát úgy határozzák meg, mint elsődlegesen a következő tulajdonságjegyekkel bíró személy: nőszemély; illetve olyan nő, aki gyermeket szült. Ezzel a fajta meghatározásmóddal szemben volt megfigyelhető a társadalom felfogása, amely egy törvényalapú értelmezést tár elénk. A társadalmi felfogásban élt a gyámanya kép akkor is, amikor ez még hiányzott a szótárakból. Gyámanyának tekintették azt, aki „anyja helyett anyja”, illetve felnevelő, de nem kihordó anyja gyermekének.

A domének viszonylatában az anya szó a következő domének mentén elemezhető: család domén; sacrum (szentség) domén; érték domén; „anyázás” domén.

A család doménen belül az anya fogalom két profilban vizsgálható meg: szülő profil, valamint feleség profil. A szülő profilba olyan jegyek tartoznak, amelyek a szüléssel, szoptatással, gyermekneveléssel, anya–gyermek viszonyával, az anya társadalmi szerepével, emocionális magatartásával függnek össze. Például: anyatej; anyamell. Átesett az anyja kínján; Felmegy neki az anyja papucsa; Megkeserüli az anyja tejét; Az anyja hasában sem volt jobb dolga; Anyám szájából édes volt az étel; Egy anya sem marja ki egy herceg szemét, amiért a lányát szépnek találta. Szintén ebben a doménben jelennek meg olyan frazeológiai kifejezések, amelyek a szülési fájdalmakról szólnak: Átesett az anyja kínján; Hamar az anyja kínjára került; Kiállná már az anyja kínját.

A magyar nyelv egy bizonyos testi jegyet, jelt anyajegynek nevez, tehát a mi nyelvünkben megfogalmazódik az, hogy az anya a saját jelét hagyja gyermekén. A fenti példák tükrében vizsgálódva az anya szóhoz nagyon sok pozitív jelzőt társíthatunk, mint például: jó, érzékeny, gondos, törődő, egyetlen, pótolhatatlan, gyermekének saját jegyeit átadó személy.

A feleség profil köznyelvi használatban vizsgálja meg az anya fogalmat. Az információadó a mentális terében más személy nézőpontját fogadja el. Ilyenkor a beszélő más perspektívából tekint egy személyre. Példa erre a helyzetre, amikor a férj megszólítja a feleségét: „Anya, főzzél egy kávét!” vagy „Gyere anyjukom!” Bizalmas szférában a csodálkozás, megdöbbenés, bámulat kifejezésére mondják néha az emberek: „anyám!” Egy másik ilyen helyzet az anya szó átértelmezett és más töltetű használatára, amikor felnőtt nő, vő, meny megnevezésére használják az anya szót.

A szülő-nőstény profilban egyértelműen az utódképző tulajdonságjegyek alapján kerültek be a következő fogalmak: anyaállat; anyakecske; anyamacska; anyamedve; anyaoroszlán; anyajuh; anyakanca; anyaméh; anyanyúl; kisfecskék anyja. Metaforikus szóhasználatban a termékenység kifejezése jelenítődik meg az anyaszőlő; anyatőke; anyakaró szavakban. Továbbá szintén metaforikus az anyasejt; anyakovász; anyalevél (az anyalevél olyan növény megnevezése, amelyből hashajtó készül).

A sacrum doménben az anya szó jelképes értelmet nyer. A Jelképtárból megtudtam, hogy az emberiség őskultúrájának főalakja a Magna Mater a földdel, termékenységgel áll kapcsolatban. A görög Reia és Gaia istenség egy meghaló és feltámadó istenképhez kapcsolódik, mint annak az anyja vagy felesége. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi, anyagi testet ad az égi természetű lényeknek. Mivel az emberi természet is kettős – égi és földi –, emiatt szerepe ellentmondásos, amire például a banya szavunk anya szavunkhoz való hangtani hasonlósága és ellentétes értelme utal. Az anya szó megjelenik a szimbolikában is. A fa, életfa, oszlop motívumok kapcsolhatóak össze vele, de szintén az anyát szimbolizálják a belül üreges, befogadó formát mutató tárgyak (vö. anyaméh) bőségszaru, edény, gyertyatartó, kút, láda, urna, valamint a következő épületek: ház, templom. De szintén ide tartozik a víz és a föld is a szimbólumok közé. A vízzel kapcsolatban jön be a magzatvíz, az élet vize.

Az anya és föld egymással való kapcsolatba jöttekor alakul meg a földanya motívum, amely magába foglalja a szolidaritáson alapuló hazafiasságot is, hiszen jó esetben az egyén és hazája viszonya az anya és gyermeke viszonyához hasonló. Az anyaország neve két jelentést takar:

Valamely ország, a történelem folyamán tőle elszakadt részhez való viszonyában; Az ország, amelynek gyarmata van, az anyaország és gyarmatai közti viszonyban.

Hasonló modellt valósítanak meg az olyan kifejezések, mint például: anyavállalat; anyatársaság, anyatársulat stb. Tehát az anya fogalma ebben az értelemben külön részeket egyesít az egészbe ugyanúgy, mint a család esetében. Összehasonlítva az olyan kifejezéseket, mint: Anyatermészet, Földanya, Éva anyánk, Istenanya, családanya – észrevehetjük, a világ egészként való felfogásának azt a metaforikus modelljét, amely az anyától ered – mondja Bañczerowski.

Az érték doménben a tisztelet lokalizálódik. Itt elsősorban a gyerek kedves, szívélyes, hálás viszonyáról van szó, ami hipokorisztikában jut kifejezésre. Példák hipokorisztikára: anyuka; anyika; anyuci; anyucika; mamuska; mamóka stb. becéző megszólításmódok. Az érték területén pozitív jegyeket tulajdonítanak az anya kifejezésnek, példa rá az anyai szív, anyai érzés, anyai szeretet. Mindezek a kifejezések az anya vonatkozásában jelentek meg.

Az „anyázás” domén ellentétben áll az érték doménnel szemben. Itt lokalizálódnak a káromkodások. Ezek az ember legnemesebb érzéseit sértik, mivel a hozzánk legközelebb álló személyt érintik, például „Az anyád kirelejzomát!”; „Vesztél volna az anyádban!”. Tovább ezt a domént nem részletezem, bár tudom, hogy nyelvünk gazdag ilyen jellegű kifejezésekben (is).

 

Közmondások, frazeologizmusok

Az anyára vonatkozó közmondásokban és frazeologizmusokban megnyilvánulnak az emberi jellemvonások metaforikusan kifejezett tulajdonságai. Az anya–gyermek viszonyával, valamint az anya társadalmi szerepével és emocionális magatartásával függnek össze a következő szólások: Az anyja szoknyáján ül; Az anyja hasában sem volt jobb dolga; Anyáé a tanítás, apáé a fegyelem; Szalad, mint a csikó az anyja után; Nagy anyja van annak; Anyja után csiripel a veréb stb.

Közmondásainkban is meg-megjelenik az anya szó: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát; Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát; Nekiesik, mint bolond az anyjának; Te vagy az anyádnak a legszebbik fia, akivel a többit ijesztgetik stb.

 

Befejezés, következtetések

A fenti példák is tükrözik az anya jóságát, kedvességét, áldozatkészségét, amelyek alapján a legnagyobb megbecsülést érdemli.

 A metaforikus felfogás is azt tükrözi, hogy az anya gondoskodó, szerető személy, aki kiemelt pozícióban szerepel. A belead apait-anyait azt jelenti, hogy valaki mindent megtesz célja eléréséért, mint ahogy az anya is mindenre képes gyermekéért. Az apád, anyád idejöjjön! – azt jelenti, hogy sok pénz teremjen. A megfogta az anyját szimbólum nem véletlen a magyar nyelvben, mivel az anyját az ember a legnagyobb kincsnek tekinti.

 Számos irodalmi alkotásban megjelenítődik az anya képe, sőt amint a dolgozatból is kiderült, szakszavakba is beépült anya szavunk.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen nagy szeretettel alkalmazzuk szülőföldünk, munkaeszközünk, becézéseink, különféle töltetű érzelmeink kifejezésére az anya szavunkat?

Talán valahol ott kell keresni a feleletet, hogy: Anya csak egy van.

 

Függelék

Kedves példákat találtam irodalmunkban arra, hogyan becézik alkotásaikban írók, költők édesanyjukat, milyen hipokorisztikákat alkotnak, alkalmaznak amikor édesanyjukról írnak. Kiválasztottam néhány dús érzelmi töltetű, kedves idézetet az anya becézésére, az anyaföldről való gondolkodásra, anyanyelvünk értékének példázására.

„Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?”

(Wass Albert)

 

„Ó föld, földem, amelyre most a szélben

piros levél hull s hűs eső csorog.

Ó part, amelyre szomjan visszatértek

világcsodákkal élő vándorok,

lehullt anyakéz helyett anyakézzel

a csendesítő ágyat te veted,

szólsz és megindul intő esti szódra

sok főlehajtó kedves gyermeked.”

(Áprily Lajos)

„Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled tanultam.

Anyám vagy! Most már csak szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfojthatná fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi »Vénanyót«.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.”

(Horváth István)

 




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008