magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Füzesi Magda, Szemere Judit, Molnár Bertalan: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza...” A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján


Áprilisban a Magyarok Házának Széchenyi-termében megtartott rendes évi köz­gyûlésen Báthory Katalin, a Kárpátaljai Szövetség egykori fõtitkára arra intette a tagtársakat, hogy kárpátaljai szívvel szóljunk haza az otthon maradottakhoz. Bizonyára fontos volt az üzenet, ha a szervezõk ezt a felhívást választották a szeptember 7–9-én a Riviéra szállóban rendezett hagyományos õszi balatonföldvári találkozó mottójául. Alább a háromnapos együttlét eseményeirõl számolunk be olvasóinknak

A pénteken délután kezdõdött rendezvénysorozatot Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke nyitotta meg. Szólt a kárpátaljai magyarság identitása megõrzésé­nek fontosságáról, a szülõföldön kialakult politikai helyzetrõl, különös tekintettel a közelgõ parlamenti választásokra, illetve a nyelvtörvénnyel kapcsolatos ellentmondá­sokra. E kérdésekrõl többször is szó esett a találkozó különbözõ rendezvényein.

Meg­tudtuk, hogy a nyáron Benza Györgynek a Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagjának köszönhetõen 22 tehetséges kár­pátaljai ruszin fiatal részvéte­lével alkotótábort szerveztek a Riviéra szál­lóban. Munkáikat mi is megtekinthettük a szálloda elõcsarnokában.

 

Szíves és színes fogadtatás

Már hagyomány, hogy a Riviéra szálló­ban a közönség képzõmûvészeti ki­állításban gyönyörködhet, így volt ez most is. Sajnálattal hallottuk a hírt, hogy Kutlán András festõmûvész, a Kárpátaljai Szövetség alkotóközösségének társelnöke, a kiállítás szervezõje súlyosan megbetegedett. Ennek ellenére a kiállításra kiválasztott alkotásokat kalandos úton, de idejében eljuttatta a helyszínre. Másnap délután, ha sápadtan is, de még­iscsak eljött közénk, mint ahogy orvosa mondta „a saját felelõsségére”, de hát a kárpátaljai gyökerû mindenesek már csak ilyenek... Katona Tamás megnyitó beszédében az említett kiállítást is az egybegyûl­tek figyelmébe ajánlotta.

A kiállító terem falain 36 alkotás vonzot­ta a tekinteteket: láttunk képeket többek között Manajlo Ivántól, Garanyi Józseftõl, Sütõ Jánostól, Boksay József­tõl, Soltész Zoltántól, Manajlo Andrástól, Puskás Lászlótól, Kron Zsuzsától, Kuzma Borisztól, de örömmel fedeztük fel a tárlaton Kutlán Andrásnak, és a rendezvényen személye­sen is jelen lévõ Újfalussy Ist­vánnak több alkotását.

 

Kiüresített nyelvtörvény?

A rendezvénysorozat elsõ fórumán, a kerekasztal-beszélgetésen szó volt Kárpátalja oktatási, szo­ciális, kulturális, gazdasági helyzetérõl, illetve tenniva­lókról. Katona Tamás elnök és Damjanovich Imre társel­nök vitaindítója után a ta­nácskozás részvevõi valóban komoly érveket és ellenérve­ket sorakoztattak fel az Ukraj­nában most kiforróban lévõ nyelvtörvénnyel kapcsolat­ban.

Szó volt az immár két évti­zede mûködõ Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium végzõ­seinek sikereirõl, arról, hogy miért fontos az anyanyelven történõ ismeretszerzés, hogyan kellene oktatni az ukrán nyelvet a magyar tannyelvû iskolákban. Beszéltek a jelenlévõk arról is, milyen téves informáci­ók keltek szárnyra az anyaországi médiá­ban az ukrajnai független tesztvizsgáról. Tá­jékoztató hangzott el arról, hogy a Kárpát­aljai Szövetség közremûködésével jutnak célba a bécsi Szent István Egylet adomá­nyai, amelyeket a bécsi magyarok a kárpát­aljai magyar iskolák 57 jól tanuló középis­kolás diákjának ajánlottak fel, ezzel is támogatva szövetségünknek azt a tevékenysé­gét, hogy szülõföldünk magyar fiataljai megõrizhessék identitásukat.

Az egybegyûltek között voltak gyakor­ló pedagógusok, politikusok, újságírók, di­ákok és szülõk, de megszólalt egy tan­könyvíró is. Nagyon tanulságos volt, hogy a balatonföldvári találkozóra a határon innenrõl és túlról érkezett személyek közül mindenkinek volt mondanivalója. Az egy­begyûltek nem is sejtették, hogy jelen volt a tanácskozáson a Magyar Hírlap két munkatársa is, akik számára ugyancsak megle­põ lehetett, mennyire húsbavágó kérdést boncolgatnak már az elsõ napon az egy baráti találkozóra összesereglett kárpátal­jaiak.

Vacsora után a Varga–Dobos duó régi slágerek felelevenítésével örvendeztette meg a közönséget.

 

Közös dolgaink

A központi rendezvényen Kato­na Tamás elnök beszámolt az utóbbi egy esztendõ alatt elvégzett munkáról. Vázolta a feladatokat is. Szólt arról, hogy a jelenlegi magyar kormány odafigyel a határon túli magyarok problémáira. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha tovább akarjuk vinni a stafé­tát, a szövetség tevékenységébe be kell vonni a fiatalabb nemzedéket. A szervezõk éppen ezért tartották fontosnak, hogy fel­vegyék a kapcsolatot a beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapattal, amely a rendezvénysorozaton hét taggal képvisel­tette magát.

Katona Tamás elmondta: a szövetség minden kárpátaljai magyar szervezettel jó kapcsolatokra törekszik, szeretné, ha nem egymás ellen, hanem a kárpátal­jai magyarok közös érdekeiért politizálnának. Hangsúlyozta: nem baj, ha a vélemények kü­lönböznek, a lényeg az, hogy ne söpörjük a szõnyeg alá a problémákat, ne beszéljünk el egymás mellett, ne azt keressük, ami elvá­laszt, hanem azt, ami összeköt.

Dérer Miklós, a Manfred Wörner Alapít­vány program-igazgatója Ukrajna útja Európába címû elõadásában a gazdasági, kulturá­lis, tudományos együttmûkö­dés lehetõségeirõl, a szomszédságpolitika keleti dimenziójának erõ­sítésérõl osztotta meg gondolatait az egy­begyûltekkel. A teremben tapintható volt a feszültség, hiszen ismét szóba került az ominózus nyelvtörvény, amelyet a regio­nális nyelvek használatának terén elfogadtak ugyan az ukrán parlamentben, ezzel együtt viszont azonnal megkezdték a tör­vény kiüresítését, mégpedig az orosz nyelv elõnyére, egyes régiókban akár az ukrán nyelv háttérbe szorításának árán is. Az egybegyûltek között több olyan személy is volt, aki hosszú ideig élt Ukrajna fõvá­rosában, õk a saját bõrükön tapasztaltakról számoltak be. Volt, aki felvetette: mi lesz, ha a 27 megyébõl álló Ukrajna (13 orosz, 14 pedig ukrán többsé­gû) egyszer csak felbomlik? Ez persze költõi kérdés, de jó volt hallani, tagtársaink milyen tá­jékozottak a politikai helyzet útvesztõiben. Az elõadáshoz hozzászólók elsõsorban ab­ból a szempontból vizsgálták a témát, hogy a politikai, illetve gazdasági helyzet válto­zásai mennyire érintenék a szülõföldön ma­radt nemzettár­sak sorsának alakulását. A vitában el­hangzottakat Katona Tamás össze­gezte.

 

Együttműködési fórum

„Kisebbségi életünkben nem lehet fa­nyar kis körülmények miatt letört, örökö­sen sértõdött önérzettel vagy önérzetnél­küliséggel járni. Nincs egyéni tragédia és egyéni kereszt, nincs végzet és kiábrán­dulás, az élet keresés, keresése annak a helynek, ahol egyéni erõimmel szolgálnom kell azt a népet, amelyikbõl magam is sar­jadtam” – ezt László Dezsõ erdélyi református lelkész 1932-ben vetette papírra A kisebbségi lét ajándékai címû ta­nulmányában. Nem véletlenül választottuk továbbgondolkodásra, amikor felvetõdött, hogy meg kell rendezni a Kárpát-medencei Lapok I. Együttmûködési Fórumát. Az elnökség a szövetség folyóiratának, a Kár­pátaljai Hírmondónak a szerkesztõbizottsá­gát kérte fel, hogy legyen az összejövetel gazdája. A fórum lehetõséget kínált arra, hogy a Magyarország határain túl megjele­nõ magyar nyelvû, hagyományõrzõ médiák szerkesztõségeinek képviselõi kicseréljék gondolataikat, megosszák tapasztalataikat. A szervezõk arra buzdították a fórum rész­vevõit, hogy dolgozzanak ki közös tervet a kisebbségbe szakadt nemzettársak elfogu­latlan, tényfeltáró módon történõ tájékozta­tása, az anyanyelv megõrzése érdekében.

Füzesi Magda, a Kárpátaljai Hírmondó fõszerkesztõje köszöntötte az egybegyûl­teket, majd átadta a szót Koncz Gábor egyetemi magántanárnak, kultúrakutatónak. Vendégünk az egykori Magyar Kultúra Alapítvány elnökeként majdnem húsz esztendõvel ezelõtt rendez­te meg elõször Budapesten az alapítvány székházában az Írott szó a megmaradá­sért címû tanácskozást. Az elõadó összefoglalójában vázolta a feladatokat, a jelenlevõk figyel­mébe ajánlotta azokat a folyóiratokat, ame­lyek a Kárpátaljai Hírmondóhoz hasonló­an magyarságtudatot erõsítõ missziót vállalnak. Egyúttal átadta a stafétát is: arra biztatta a Kárpátaljai Szövetséget, hogy minden esztendõben rendezzenek hasonló tanácskozást, hiszen az írott szónak napja­inkban, a globalizáció térhódításának ide­jén a magyarság megmaradásért vívott harcában egyre nagyobb lesz a szerepe.


Jelen volt a fórumon Szabó Zsolt, a Ko­lozsváron megjelenõ Mûvelõdés címû közmûve­lõdési folyóirat fõszerkesztõje is. Szólt arról, hogy milyen fontos a Magyarország határain kívül rekedt magyar olvasók számára egy olyan folyóirat, amelynek hasábjain néprajzi, hagyományõrzõ, mûvelõdéstörténeti tanulmányok látnak napvilágot. Tájékoz­tatta az egybegyûlteket az Erdélyben élõ nemzettársaink helyzetérõl. Hangsúlyozta: mindent meg kell próbálni a törvényi kere­tek feszegetése érdekében. Néhány évvel ezelõtt Kolozsváron, Erdély fõvárosában még a szemeteskukákra is felfestették a ro­mán nemzeti színeket, mivel a városnak egy elvakult nacionalista polgármestere volt. A magyar közösségnek volt bátorsága, hogy kezdeményezze a Kolozsvári Magyar Na­pok megtartását. A rendezvénysorozat több ezres tömegeket vonz, dicsõséget sze­rezve a magyar kultúrának.


Orémus Kál­mán, a Kárpát­aljai Hírmondó állandó munkatársa az inter­netes újság­írásról, illetve az internetrõl mint hírforrásról tájékozta­tott.

Ezután hazai vizekre eveztünk. Örömmel láttuk, hogy a Kárpátaljai Hírmon­dó sok szerzõje vett részt a fórumon. Kö­szöntöttük Istvánffi Erzsébetet, azaz Bilák Elizkét, Weinrauch Katalint, Schober Ottót, Harsány-Káposzta M. Katalint, Csanádi Györgyöt, Kovács Sándor szakírót, Mol­nár Bertalant, a lap kiváló fotósát. Örül­tünk, hogy eljött közénk Kovácsné Fedák Katalin Budapestrõl, aki a legutóbbi lapszámban édesapjáról, Fedák László neves sporttörténészrõl szóló írásával örvendez­tette meg az olvasókat. Arra biztattuk az egybegyûlteket, hogy a továbbiakban is adjanak hírt érdekes földijeinkrõl, a szûkebb környezetükben történtekrõl. Füzesi Mag­da minden jelenlevõnek megköszönte az anyagi és erkölcsi támogatást.

A tanácskozáson szó volt a pályázati támogatások megszerzésének nehézségei miatt adódó lapkiadási gondokról. Javaslat hangzott el, hogy emeljük az elõfizetési dí­jat. Tekintettel a megrendelõk többségének pénzügyi helyzetére, egyelõre nem szándé­kozunk meglépni ezt a drasztikus lépést, de hangsúlyozzuk, hogy felülfizetéseket támogatásként köszönettel és há­lával elfogadunk.

Katona Tamás, a Kárpátaljai Hírmondó felelõs kiadója megköszönte a részvevõk hasznos tanácsait, és biztosította az egy­begyûlteket, hogy a továbbiakban is a job­bító szándék vezérli a lap szerkesztõit és szerzõit.

Damjanovich Imre, a Kárpátaljai Szövetség társelnöke tájékoztatót tartott az új civil tör­vényekkel kapcsolatos feladatokról. Meg­tudtuk, hogy a törvény egyik sarkalatos pontja a 32. § (1), amely kimondja: „Közhasznú szervezetté minõsíthetõ a Ma­gyarországon nyilvántartásba vett – létesítõ okiratában megjelölt közfeladat tel­jesítésére irányuló – közhasznú tevékeny­séget végzõ szervezet, amely a társadalom és az egyén közös szük­ségleteinek kielégítéséhez megfelelõ erõforrásokkal rendelkezik, továbbá amelynek megfelelõ társa­dalmi támogatottsága kimutatható.”

Még mindig újságírás...

A délutáni órákban filmvetí­tést terveztek a találkozó szer­vezõi. Ám menet közben vál­tozott a mûsor. Megérkezett körünkbe Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, a Dunaszerda­helyen megjelenõ Opus címû folyóirat, az írók lapjának fele­lõs kiadója, a Katedra, a szlo­vákiai magyar pedagógusok és szülõk lapjának fõszerkesz­tõje, a Lilium Aurum Könyv­kiadó igazgatója. Vendégünk ismertette a szlovákiai lapkiadás helyzetét. Az általa szer­kesztett Katedra címû folyóirat immár két évtizede szolgálja a szlovákiai magyarsá­got. A lap fontos szerepet tölt be, hiszen a Felvidéken több mint hatezer magyar pe­dagógus tevé­kenykedik. A szlovákiai ma­gyar erõs, meg tudja védeni környezetét – hangsúlyozta. Különösen, ha segít neki eb­ben az új­ságíró, akinek az a feladata, hogy hírt adjon mindenrõl, ami a szülõ­földön, a magyar településeken történik. Tudatosítani kell, hogy nekünk ott van az otthonunk, ahol születtünk: magyar tájon, amelyet Dunaszerdahelynek, Kassának vagy éppen Eperjesnek, Pozsonynak ne­vezünk Merthogy a hivatalos szlovák saj­tóban e településneveket ilyen formában soha nem írják le, mintha nem is létezné­nek. Elmondta: az Opus címû folyóiratot az írótársaság minden tagja megkapja in­gyen. Büszkék rá, hogy a felvidéki magyar irodalom sok jó alkotással van jelen az egyetemes magyar irodalomban. Szólt ar­ról is, hogy véleménye szerint létre kelle­ne hozni egy érdekvédelmi fórumot, olyan életképes elképzeléseket kellene megfogalmazni, amelyek véghezviteléhez a magyar kormány illetékesei is partnerek lennének. Úgy vélte, elsõsorban a határon túli ma­gyar könyvterjesztés gondjainak megoldásán kellene munkálkodni, hiszen a világháló elõretö­rése miatt így is egyre kevesebb kiadvány talál olvasóra.

A találkozón jelen lévõ fõszerkesztõk megállapodtak abban, hogy a kolozsvári Mûvelõdés, a dunaszerdahelyi Katedra, il­letve a Kárpátaljai Hírmondó szerkesztõsé­ge alkalmanként átveszi a testvérlapokban megjelent, a saját olvasótábor érdeklõdésére számot tartó írásokat.

 

„Tiszán innen...”

Nagyon várták az egybe­gyûltek Kovács Sándor szakíró Tisza címû új filmjének bemu­tatóját. A prog­ram a reméltnél is érdekesebb volt, ugyanis az elõadó arról be­szélt, hogyan készül egy természetfilm. Kovács Sándor elmondta: minden eddigi filmje valamilyen kiváltó ok miatt született. Ezúttal az volt a kovász, hogy a Tisza felsõ szakaszával kevesen foglalkoztak. Márpedig a mi folyónk hajdan a legmagyarabb folyó volt: magyar földön eredt és magyar földön ömlött a Dunába. S hogy a mi idõnkben ez már nem így van, annak Trianon az oka, amely elszakított egymástól családokat, országrészeket, amelynek következtében „Magyarország az egyetlen ország, amely önmagával határos”. A szakíró összeszá­molta, hogy Kárpátalján 18 államalakulat keserítette meg az õslakosok életét, de a Tiszáét is. Szó volt az elõadásban a Fekete-Tisza, a Fehér-Tisza, majd a „szõke” Tisza eredetérõl, tájékoztatást, gyakorlati útmutatást kaptunk, hogyan juthatunk el a for­rásokhoz. Megtudtuk, hogy Kõrösmezõn Bíró Andrást, Rahón Popovics Pétert ke­reshetjük meg, mert idegenvezetõ nélkül a ne­héz terepen nem ajánlatos elindulni. Hal­lottunk mondákat a Tisza-források létrejöt­térõl, végezetül népdalokat is énekeltünk a Tiszáról. Az egybe­gyûltek egyhangúlag elfogadták Bátho­ry Katalinnak, a Kár­pátaljai Szövetség egykori fõtitkárának a tavaszi közgyûlésen tett azon indítvá­nyát, hogy Kovács Sándort terjesszék fel a Magyar Örökség­ díjra, egyúttal meg­bízták az elnökség je­len lévõ tagjait, hogy a felterjesztést dol­gozzák ki és juttassák el az illetékesekhez.

 

„Felfelé törekedj!”

Látványnak is szép volt, amikor a Be­regszászi 4. sz. Bendász István Cserkész­csapat hét képviselõje: Bárdos István, Bárdos Nóra, Bárdos Orsolya, Tanczár Gergely, Olasz Gábor, Baráté Ágnes, Bárdos Dávid egyenruhába öltözve bevonult a terembe. Bárdos István cserkészparancsnok ismertette a cserkészcsapat megalaku­lásának történetét. Kiderült, hogy 1991-ben Gödöllõn cserkész kiképzõtábort szerveztek, amelyen Bárdos István is részt vett, hiszen 1990-ben a munkácsi római katolikus egy­házközség égisze alatt már megalakult a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség. Bárdos István nagyon sok érdekes dolgot mondott a cserkészélet szépségeirõl. Jó volt személyesen is találkoz­ni a büszke tartású, tiszta tekintetû fiata­lokkal, akik azt vallják: „Felfelé törekedj!”

Vacsora után tombolahúzás tette izgalmasabbá a szóra­kozást, majd vidám zene töltötte be az épületet. Aki akart, kedvére táncolha­tott, de a szálló helyet adott a kiscsoportos beszélgetéseknek is. Voltak olyan tagtársa­ink, akik hosszú idõ után a balatonföldvári találkozón látták viszont egymást. A szer­vezõknek – a Kárpátaljai Szövetség elnök­ségi tagjainak – a szemekben bujkáló mo­soly, a meleg baráti kézfogás volt a legszebb ajándék, amellyel megköszönhettük a talál­kozót elõkészítõ kitartó munkájukat.

A rendezvényre (a szövetség jóvoltá­ból) egy autóbusznyi kárpátaljai vendég is érkezett. Köztük voltak a Kárpátaljai Szö­vetség együttmûködõ partnerének, a Beregvidéki Nyugdíjasok Petõfi Sándor Egyesületének képviselõi is. Köszönet érte, hogy az együttgondolkodás öröméért vál­lalták a több órás utazást…



vissza a kiadáshoz
minden cikke
VENDÉGOLDAL rovat összes cikke

© Művelődés 2008