magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szekeres Attila István: Címerében három farkasfog


A Báthori/Báthory család címerét úgy ismeri a nagyközönség, mint vörös mezõben levõ három sárkányfogat, legyen a címerkép jobbra avagy balra forduló. Dolgozatunkban a címerkép eredetére és magyarázatára igyekszünk rávilágítani.

A Gutkeled nemzetséghez, annak majádi fõágához tartozó Báthory-ág között találjuk – többek között – az ecsedi Báthoriakat és a somlyói Báthoryakat. Mindkét család a nemzetség címerét vitte tovább.


A Gutkeled nemzetség címere

Ez a legteljesebben, legbiztosabban meghatározható nemzetségi címer – írja Csoma József történész, heraldikus 1904-ben (Magyar nemzetségi czímerek). Az oldalékeket mutató mesteralak a magyar heraldikában csaknem kizárólagosan e nemzetségének tekinthetõ. Az õsi jelvény hétszáz évvel ezelõtti megjelenésétõl a heraldikai korszakok stílusának megfelelõen változott. A legrégibb korszakban az ékek száma és helyzete még nem tisztult le. János fia Leustách pecsétje 1236-ból háromszögû pajzsban két jobb és két bal oldali, egymásba nyúló éket mutat. István szlavón báné (1250–1259) két bal oldali ék, Hodus ispáné 1272-bõl két bal s egy jobb oldali, egymásba nyúló oldalék. A következõ két évszázadban megszûntek az ellenékek, leginkább három jobb oldali éket találunk. A további, a 15. század végétõl kezdõdõ, néhány évtizedet felölelõ korszakban az olasz reneszánsz hatása érzõdik: az ékek oldalainál elhagyták az egyenes vonalat, ívvel helyettesítették. Ezáltal jellegére nézve egyezõ, de alakra elütõ mesteralakot nyertek: az ún. farkasfogakat. A három ékbõl három farkasfog lett.

Ebbe a korszakba illik Báthori Miklós váci püspök vörös márványba vésett címere 1487-bõl, mely a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményét gazdagítja, valamint Báthori István erdélyi vajda kõcímere 1488-ból a nyírbátori református templomban. Mindkettõ lófejpajzsban három jobbra nyúló ívelt éket, azaz farkasfogat tartalmaz. A pajzsot jobbra, azaz elõre nézõ, farkával nyaka köré tekeredõ sárkány veszi körül. A korábbi címerben mindezt még egy enyhén ívelt tárcsapajzsba helyezték.

A 15. század végétõl a természetes ábrázolásmód hatása észlelhetõ. Eltûnt a mesteralak, s helyét állkapocsból kinövõ három farkasfog veszi át. Tehát, a farkasfog nevû szerkesztett mesteralakból természetes címerkép, farkasfog lett. Ilyen címerkép látható Báthory István, Kristóf, Zsigmond és Gábor pénzérméin.

A Gutkeled nemzetség õsi címere Csergheõ Géza megfogalmazásában (A Guthkeled nemzetség czímere – Turul 1891/1): veresben három fehér jobb oldalék; sisakdísz a pajzsalak zárt veres szárnyon; takaró: veres-fehér.

 

A Sárkányrend jelképe

A magyar Sárkányrend a 15. század elején keletkezett. Zsigmond király, feleségével, Cillei Borbálával együtt 1408-ban kiadott alapítólevelében szabályozza a szervezet mûködését. A Sárkányrendet politikai okokból hozta létre a király, aki nem érezte elég szilárdnak trónját. Uralkodói tekintélye érde-kében szükségesnek látta, hogy szövetkezzék hatalmasabb alattvalóival, s hiúságukat látható jellel elégítse ki, így õket magának lekötelezze, írja Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve címû munkájában.

A politikai helyzet már I. Ulászló idejében teljesen megváltozott. A trónváltozással járó, a töröktõl mindinkább fenyegetett, s a huszitáktól gyötört társadalmat a Sárkányrend nem egyesíthette többé politikai célokra. Ily módon, vallási és politikai jelentõsége csökkenvén, a rend e korszakban s késõbb, Mátyás uralkodása idején is, csupán mint dekoráció maradt fenn, melyet a király az udvarában élõ uraknak, fõleg katonáknak érdemeikért, királyi kegye jeléül osztogat, írja Csánki Dezsõ: Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-bõl (Turul, 1887/1) címû tanulmányában. Ily módon a 15. század végére a Sárkányrend jelvénye, mint a címerpajzsot ékítõ, a család régiségére, elõkelõ õseire célzó heraldikai ábrázolás maradt.

A Sárkányrend jelvénye a farkával nyaka köré tekeredõ, azaz önmagát megfojtó sárkánykígyó, mely szimbólum az áldozatkészségre utal. Zölddel és arannyal is ábrázolták. A Báthori család több tagjának címerpajzsa körül fellelhetõ e jelkép, mely tovább öröklõdött.

Ecsedi Báthori Miklós váci püspöknek a nógrádi várból, 1483-ból származó címerkövén ott látható a pajzs körül a sárkánykígyó. Egy 1484-bõl származó márványtáblán szintén sárkánykígyós Báthori-címer látható. Báthori István erdélyi vajda 1488-as címerkövén, a nyírbátori református templom déli falán szintén ott a Sárkányrend jelvénye. A nyugati kapu fölött másik címeres kõfaragvány. A nyírbátori református templom – a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményében található – 1511-ben készült stallumának egyik támláján intarziabetétes Báthori-címer található, a pajzs körül ott a sárkánykígyó. A szintén 1511-bõl származó harminchat-pecsétes oklevél egyik pecsétje a Báthori Istváné, szintén a rend jelvényével övezett pajzsot mutat.

A Sárkányrend jelképét elõszeretettel használta somlyói Báthory Gábor erdélyi fejedelem.

A sárkánykígyóval díszített címerek láttán születhettek azok a mondák, melyek azt magyarázzák, a család címerében levõ fogak sárkányfogak.

 

Mondabeli sárkányok

Mondák keringenek a Báthori család eredetérõl és címerképérõl. Ezekben egyértelmûen sárkány és sárkányfog jelenik meg. Egyik monda szerint az Opos nemzetség egyik tagja, még a honfoglalás idején megölt egy sárkányt Ecsednél, ahol aztán várat is épített. Ezért a vitéz tettéért nyerte a Bátor nevet s a hõsiességét igazoló címert. Megjegyezzük, abban a korban még nem léteztek címerek.

Az Ecsedi-láp sárkányáról szóló másik monda tulajdonképpen a Báthori család eredetmondája. A legenda szerint a Nyírség és a Szatmári síkság közelében lévõ Ecsedi-láp mocsarában egy sárkány tanyázott. Azt beszélték, a víz olyan mély volt, hogy bár több száz ölnyi kötelet eresztettek bele, nem érték el az alját. Élt akkoriban egy Bátor Opos nevû vitéz, aki elhatározta, hogy megöli a sárkányt. Lement a mélybe, és meg is ölte a szörnyeteget buzogányával. Hogy a hõs vitéz bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát. A király megjutalmazta a sárkányt legyõzõ Opost. A bizonyságul vitt három sárkányfogból alakult ki a sárkányos Báthori-címer – áll a mondában.

Ez utóbbi az ismertebb legenda. Ezek az ecsedi Bárhori családhoz kötöttek. A somlyói Báthory család sárkányáról és sárkányfogairól is született legenda.

Réges-régen, amikor a Kraszna-folyó még oly nagy volt, hogy vize a keskeny völgyet egészben elborította, Szilágysomlyó várossal átellenben, a Púposhegy északi lejtõjén, egy kiálló szikla alatti, pince alakú lyukban lakott egy hétfejû sárkány. E szörny, mivel embert, állatot egyaránt pusztított, valóságos réme volt a vidéknek olyannyira, hogy itt semminemû élõlény megtelepedni nem mert, s ekként a vidék csaknem lakatlan volt. Halálfia lett bárki is, ki e szörnnyel szembeszállott, s õt megtámadni merte. Akadt ugyan több hõs, ki hírnevet akarván szerezni magának, megvívta az élet-halálharcot, de mit sem ért el egyebet, minthogy a sárkánynak valamelyik fejét levágta vagy megsebesítette. A sok küzdelemben a sárkány elvesztett hat fejet s farkának nagy részét, mindemellett egy fejjel és csonka testtel is uralta a környéket. Egy Bátor nevû hõs férfi élt abban az idõben a Somlyó-hegyre épült sziklavárában. Egy tündérbe lett szerelmes, de a tündér csak oly feltétellel ígérte kezét a hõsnek, ha a rettegett sárkányt megöli. A hõs a sárkányt megtámadta, s a küzdelemben a sárkány állkapcsából egy jókora darabot, három foggal együtt levágott. Megölni azonban ez alkalommal nem sikerült. Hát cselhez folyamodott. Ismerve a sárkány torkosságát, néhány vadállat bõrét kitömte, amihez csali mellett nagy mennyiségû oltatlan meszet is használt. Az így kitömött állatokat a lyuk közelében helyezte el, a sárkány azokat csakhamar föl is falta, s szomja oltására a Kraszna vizébõl jókorát ivott. A víz hatására a mész mûködni kezdett, s a sárkány gyomrában iszonyú fájdalom keletkezett. Midõn a tûrhetetlen fájdalmak következtében a sárkány a hátán fetrengett, Bátor, aki csak erre a pillanatra várt, közelrõl nyilával szíven lõtte a szörnyet. Magasra lövellt a vér a szívbõl, de annyi ereje mégis volt a sárkánynak, hogy a lyukba visszamászott, s onnan soha többé ki nem jött. E bátor férfi, ki a sárkányt megölte, a Báthori-család õse volt. E sárkány megölésével e vidék a folytonos rettegés alól fölszabadult, s egyedüli ura, tehát magaura (innen a Magura helynév) e vidéknek Bátor lett.

 

Fejedelmek címerei

Míg az ecsedi Báthoriak címerében ékek, majd ívelt ékek, azaz farkasfog nevû mesteralak látható, a somlyói Báthoryak címerében állkapocsdarabból kiálló vagy állkapocs nélküli három hegyes agyar, természetes ábrázolású farkasfog található címerképként. Az ecsedi Báthoriak ékei vagy farkasfogai inkább elõre, azaz jobbra fordultak, a somlyói Báthoryak farkasfogai elõre is, hátra is irányítottak.

A somlyói Báthoryak hat uralkodót adtak Erdélynek. Báthory István 1571–1586 között volt az állam feje, elõbb vajdai megnevezéssel, majd 1576-tól, a lengyel királyi méltóság megszerzésétõl Erdély fejedelme címet használta. Ekkor nevezte ki testvérbátyját helytartójának, Báthory Kristóf a vajdai címet viselte 1576-tól haláláig, 1581-ig. Kristóf fia, Zsigmond 1588 és 1602 között négy ízben volt Erdély fejedelme. Elsõ lemondásakor, 1594 júliusában unokatestvérét, Báthory Boldizsárt jelölte ki utódjául, de augusztus 8-án újra visszavette a hatalmat. Harmadik lemondásakor Boldizsár testvérének, a szerencsétlen véget ért Báthory András bíborosnak adta át a hatalmat 1599-ben. 1608–1613 között András és Boldizsár unokaöccse, Báthory Gábor ült a fejedelmi székben.

Báthory István pénzein és címerábrázolásain az állkapocsdarabból kinövõ három farkasfog balra mutat. Báthory Kristóf pénzein jobbra fordult, egyéb címerábrázolásain balra is mutat a címerkép. Báthory Zsigmond esetében 1593 korszakhatárnak számít. Az addig vert pénzeken hátra, az azután verteken elõre mutat a címerkép. 1593-ban mindkét fajtából gyártottak.

Báthory Boldizsár fogarasi várban fellelhetõ címereiben a fogak jobbra néznek. Báthory Andrástól mindkét formájú címert ismerünk. Báthory Gábor címerében, pénzein a címerkép jobbra fordított.

 

A Báthory-címer mint Erdély jelképe

Az Erdélyi Fejedelemség elsõ évtizedeiben szinte csak Báthoryak uralkodtak. Az országnak címere még nem lévén, a fejedelmek családi címerükkel ellátott pecséttel hitelesítettek. Így a farkasfogas Báthory-címert mint országazonosítót értékelték Nyugaton.

Williem Janson Blaeu 1635-ben Amszterdamban kiadott Transylvania/Siebenbürgen térképén a kartus fölött látjuk a címert, mely kék pajzsának elsõ élébõl ezüst mázú, természetes állkapocs tûnik elõ, belõle három agyar nyúlik hátrafelé. A pajzson birodalmi hercegi süveg nyugszik.

Johannes Janssonius 1658-ban, szintén Amszterdamban kiadott, Nova et accurata Transylvaniae Descriptio címû térképén, ugyancsak hercegi süveggel fedett, kék mezejû pajzsban, elsõ élbõl elõtûnõ, természetes állkapocsdarabból három agyar nyúlik hátra, a címerkép ezüst.

Descriptio ac delineatio totius Hungariae et Transylvaniae címû, 1664-bõl származó térkép kartusa fölött két címer látható. Az elsõ Magyarország ún. kiscímere, nyílt, ékköves aranykoronával fedve, a második a már leírt kékmezejû Báthory-címert mutatja, hercegi süveggel.

A térképészek minden valószínûség szerint átvették a korábbi térképen szereplõ címert, hiszen hátrafordult címerképet látunk, a pajzson hercegi süveget, kék mezejû Báthory-címerrel máshol nem találkoztunk.

 

Báthory Zsigmond címerei

II. Rudolf német-római császár (1576–1612, Rudolf néven 1576–1608 között magyar király) 1595. január 28-án Prágában kiadott oklevelével birodalmi hercegi rangra emelte Báthory Zsigmondot, és ennek megfelelõ címert adományozott neki. Az oklevél nem tartalmazza a címer festményét, de latin nyelvû leírását igen. Vörös pajzs közepében fehér farkas-állkapocsból három fog fegyverként látszik kisugárzani (lupinum mandibulum album tribus dentibus). Ezt a kiterjesztett szárnyú, kétfejû, fekete birodalmi sas tartja mellén. Mindezek fölött két kiterjesztett sasszárny, melyeken arannyal írva R A A betûk látszanak (Rudolphus Austriacus Augustus).

Veress Endre rekonstrukciós rajzot készíttetett 1932-ben kiadott oklevélgyûjteménye számára. (Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei ºi Þãrii Româneºti, IV. k.) Ehhez az 1615-ben kiadott Aranygyapjas rend albuma szolgált alapul. Abban ugyanis megjelenik Báthory Zsigmond címere, de a jelkép ez esetben összetettebb, három egymásra helyezett pajzs jelenik meg, a nagypajzs körül az Aranygyapjas rend láncával és jelvényével, ugyanis a fejedelem 1597-ben a rend lovagjává vált.

Az Aranygyapjas rend albumából átvett, Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története címû munkájának V. kötetében, valamint Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája címû munkájában fekete-fehérben megjelentetett címer a következõ: a nagypajzsban kiterjesztett szárnyú, kétfejû, fekete sas, a német-római birodalom jelképe. A középpajzs négyelt. Elsõ mezeje vágott, fent kiterjesztett szárnyú, jobbra nézõ fekete sas növekvõen, alul két sorba rendezett hét halom, 4:3-as osztásban, csúcsukon egy-egy toronyban végzõdõ bástyával, Erdélyt jelképezi. A második mezõben félhold és ötágú csillag által övezett, szembe nézõ fekete tulokfej látható, Moldva jelképe. A harmadik mezõt kiterjesztett szárnyú, balra álló, de fejét visszafordító, csõrében kettõs keresztet tartó fekete sas foglalja el. A negyedikben két szembe nézõ emberalak lombos fát tart. Balról fent ötágú csillag, a jobb felsõ sarokban a címerképet eltakarja a boglárpajzs. A száz évvel ezelõtti magyar szakirodalom a harmadik mezõt Nagy-Oláhország, a negyediket Kis-Oláhország címereként jelöli meg. Téves, a két alsó mezõ ez esetben együttesen adja Havasalföld címerét. A két mezõ külön-külön címerként kezelve is Havasalföldet jelképezi, a csõrében egyszerû keresztet (latin kereszt) tartó, mára egyértelmûen sasként meghatározott madár évszázadokon keresztül jelképezte a tartományt, az ún. Nova plantatio-jelenet, valójában két koronás szereplõvel, csak idõszakosan. A tárgyalt korban éppen együttesen ábrázolták. A négyelt középpajzson Báthory-címeres szívpajzs látható. Annak mezejében függõleges állkapocsból induló, három, balra mutató farkasfog áll ki. A nagypajzsot az Aranygyapjas rend kovákból és csiholókból álló lánca veszi körül, arról a rend jelvénye, az arany kos csüng alá. A nagypajzson szembe nézõ pántos tornasisak nyugszik, csúcsából foszlányok omlanak két oldalra, a sisakkoronából két, kifele mutató fekete sasszárny emelkedik ki, a jobb oldalin R, a bal oldalin A, közöttük A betû, mint már jeleztük, a magasztos ausztriai Rudolf császárt jelképezendõ.

Ioannes Iacobus Chifflet: Insignia Gentilitia Equitum Ordinis Velleris Avrei, Fecialium Verbis Enuntiata címû, 1632-ben Antwerpenben kiadott mûvében felsorolja az Aranygyapjas rend lovagjait, és illusztráció nélkül közli címerleírásukat. Eszerint, a fentebb leírt címer nagypajzsának mezeje arany. A középpajzs Erdélyt jelképezõ részének felsõ mezeje arany, a jobbra nézõ, növekvõ sas fekete, balról arany holdsarló, jobbról hatágú csillag, az alsó mezõ vörös, abban hét ezüsthegy, azokon ezüstvár. A második mezõ ezüst, abban fekete tulokfej, jobbról arany holdsarló, balról hatágú csillag. A harmadik mezõ aranyában fekete, visszanézõ, balra fordult holló csõrében vörös kettõs keresztet tart. A negyedik mezõ ezüstjében aranygyümölcsökkel megrakott zöld fát két, aranyturbános, vörös kaftános török tart. Fent jobbra aranyhold, balra csillag. A leírás csupán Erdély címerét azonosítja, a harmadik mezõt Corvin-címernek véli, a második és negyedik kilétét nem jegyzi meg. A szívpajzs Báthory-címerét viszont igen: vörös mezõben ezüst farkas-állkapocs, balra mutató fogakkal (Medium scuti occupat scutulum coccineum, cum maxila lupina argentea, dentibus in leuam obuersis).

Egy 1997-ben Madridban kiadott albumban – La Insigne Orden del Toisón de Oro y su armorial ecuestre –, mely 1200 aranygyapjas lovag korabeli címerét sorakoztatja fel, megjelenik Báthory Zsigmond jelképe is. A címer körül négy pajzs. A két felsõ az apai, a két alsó, ovális, az anyai nagyszülõk családi címerét lett volna hivatott ábrázolni. Közülük csak az elsõbe rajzolták be a Báthory-címert. A második, üres pajzs alá odakerült a „Teleg” címer-aláírás. Az alsók alatt semmi. A könyvben szereplõ, családfaszerû ábrázolások analógiájára, fent a lovag apjának, Báthory Kristófnak szülei, Báthory István erdélyi vajda és Telegdi Katalin, lent anyjának, Bocskai Erzsébetnek szülei, Bocskai György és Sulyok Krisztina címerét kellett volna megjeleníteni, de valószínûsíthetõ, hogy a nyugati illusztrátor nem ismerte az illetõ címereket. A jelkép igen hasonlít az elõbb leírthoz, az Erdélyt jelképezõ elsõ mezõben a növekvõ sast csökkenõ holdsarló és hatágú csillag övezi. A harmadik mezõben levõ, Havasalföldet jelképezõ madár csapott szárnyú, hátra fordult, ám visszanézõ, csõrében kettõskeresztet tart. A nagypajzs fölött jobbra fordult pántos tornasisak. A többi elem megegyezik a korábban leírtakkal. A címer szívpajzsában függõleges állkapocsból hátrafelé irányul a három kiálló fog, szintúgy a fiági õst jelképezõ genealógiai címerben. Ez utóbbi Báthory-címer pajzsát francia bárói koronával fedték.

 

Farkasfogak

Dolgozatunkban igyekeztünk rávilágítani arra, hogy a Báthori/Báthory-címer sárkányfogként közismert címerképe tulajdonképpen farkasfog. A Sárkányrend jelvénye ihlethette a sárkányos mondákat. A Gutkeled nemzetség ékei elõbb – szakkifejezéssel – farkasfog mesteralakká változtak, majd természetes agyarakat mutató címerképpé: farkasfogakká. Báthory Zsigmond címereinél többet idõztünk, arra igyekezve rámutatni, hogy magát a címerképet négy évszázaddal ezelõtt hivatalosan farkasfognak tekintették, lásd a latin leírásokat: lupinum mandibulum, maxila lupina.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008