magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Maksay Ádám: Öt pontban az erdélyi műemlékvédelemről


1. Az erdélyi épített örökség védelme meghatározó módon járul hozzá az azt létrehozók és az utód közösségek önazonosságának megõrzéséhez. Ezt kell figyelembe venni az erdélyi mûemlékállomány sorsának alakításakor. A Kárpát-medence különbözõ szögleteiben fellelhetõ épített örökségbeli azonosságok az egységes nemzettudat erõsítõi, hordozói. Kárpát-medencei viszonylatban kell gondolkodni a középkori várak, kastélyok, kúriák, templomok védelmérõl, az õket behálózó térképek, útvonalak kijelölésérõl.

2. Ha szûkítjük a kérdéskört, az erdélyi mûemlékvédelem hatékonyságának elsõdleges feltétele egy egységes prioritásjegyzék kidolgozása, amelyet az egyházak és a szakmai civil szervezetek bevonásával és egyetértésével kell kidolgozni.

A prioritásjegyzéket és a hozzá társítandó támogatási rendszert – az elmúlt másfél évtizedes szakmai tapasztalatom alapján – három részre osztanám:

A. Az elsõ csoportot a gazdátlan és pusztulásra ítélt mûemléképületek képeznék. Ide tartoznak a szórvány vidéken található elnéptelenedõ gyülekezetek templomai valamint az egykori, idõnként gazdátlan, máskor viszont anyagiak tekintetében tehetetlen tulajdonosok birtokában lévõ kastélyok és kúriák. Ezek az épületek a legveszélyeztetettebbek, egyrészt azért, mert az egyházaknak nincs anyagi fedezete, hogy a pusztuló templomaikról érdemben gondoskodjanak, másrészt a kastélyok és kúriák esetében a probléma két részre osztható: a visszaszolgáltatott kastélyok tulajdonosa nem kapta vissza az épülettel együtt a birtokot, ami az épületnek a fenntartását biztosította, az állami tulajdonban maradt épületek esetében viszont nincs meg a politikai akarat ezeknek a felújítására.

Végül, de nem utolsó sorban említem ebben a csoportban a népi építészet emlékeit is.

B. A második csoportba az országos jelentõségû és nemzeti értékeink szempontjából kiemelkedõ, ma is használatban lévõ, funkcionalitásukat többé-kevésbé betöltõ mûemléképületeinket sorolnám. Példaképpen említem: a gyulafehérvári római katolikus székesegyházat, a kolozsvári Farkas utcai református templomot, a Szt. Mihály plébániatemplomot, a bonchidai Bánffy-kastélyt, a marosvásárhelyi Vártemplomot, a széki református templomot. Ezek azok az objektumok, amelyek felújítására és karbantartására sem a román, sem a magyar kormánynak nem lesz anyagi fedezete a közeljövõben. Itt a stratégia az EU-s támogatási rendszer kihasználásában rejlik. Ezen épületek tekintetében feltétlenül arra kell használni az elkövetkezõ két-három esztendõt, hogy minél több objektumról beadásra készen álljanak pályázataink a 2014-ben kezdõdõ Eu-s költségvetési ciklusra. (Önrész elõteremtése, pályázati dokumentáció elkészítése...) Fontos lenne, hogy bele tudjunk szólni a 2014-re kialakítandó támogatási rendszer formálásába.

Az EU-s pályázati lehetõségek minél erõteljesebb kiaknázása érdekében fontolgatjuk egy brüsszeli fotókiállítás lehetõségeit, az erdélyi, de esetleg valamennyi, a határon kívül rekedt régió magyar kulturális tekintetben fontos mûemlékének megjelenítését figyelemfelkeltõ szándékkal.

C. A harmadik csoportba sorolnám azokat a kisebb mûemléképületeket, amelyek nincsenek nagyon rossz állapotban, de a tulajdonosaik igénylik az épület felújítását. Itt leginkább az élõ gyülekezetekre gondolok, amelyek szeretnék rendbe tenni mûemléktemplomaikat. Esetükben harcolni kell a szakszerûtlen megoldások kivitelezése ellen. Gyakori példa, amikor a jó szándékú gyülekezet helyreállítási terv, a szükséges engedélyek, kivitelezési tervek nélkül a jobbítás szándékával ugyan, de tönkreteszi mûemlékét. Ezekben az esetekben kellene támogatni a szakszerû tervek elkészítését, hogy megelõzzük a katasztrófát. (A több száz éves lebetonozott, körbe csempézett templomokra utalok.)  

A prioritásjegyzék kidolgozásakor el kell dönteni azt is, hogy melyek azok az objektumok, amelyek megmentésére nem lesz anyagi fedezet, de legalább a részletes dokumentálásuk készülhessen el. Nehéz feladat, de a döntést hamarosan meg kell hozni, hogy legalább a dokumentálásra maradjon idõ.

3. Feltétlen szükségesnek tartanám intézményes keret kialakítását a határon túli mûemlék-helyreállítási támogatásokra. A megoldást a Mûemlékek Erdélyi Gondnokságának (MEG) megalakításában látnám, amely intézményesítené Erdélyben a mûemlékvédelmi tevékenységet. A MEG az erdélyi mûemlékvédelmi kezdeményezéseket összehangoló, tanácsadó, önálló és hatékony tevékenységet kifejtõ, a támogatási keretösszegek felhasználását, kezelését is felvállaló intézmény kellene hogy legyen. A MEG feladata lenne – az egyházak és szakmai civil szervezetek bevonásával – elkészíteni az erdélyi mûemlékek prioritásjegyzékét a 2. pontban megfogalmazottak szerint. A prioritásjegyzék mellé ki kell dolgozni egy reális támogatási rendszert úgy, hogy az esetleges támogatások ne aprózódjanak fel, és mind a három prioritási kategóriát lefedjék. Fontosnak tartjuk, hogy a támogatások kezelése Erdélyben az erdélyi szakemberek és mûemlék-tulajdonosok (egyházak) bevonásával történjen. A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság jelentõs szerepet vállalhat a szakmai háttér biztosítása terén a MEG létrehozásakor. Minden eddigi kisebb és nagyobb konfliktus háttérbe szorítása mellett kell egy asztalhoz leülni, a közös célok megvalósítása érdekében.

A támogatások elnyerését ellenben kizárólag a törvényesség betartásához kötném. A kisebb munkálatok is csak hivatalos tervek és engedélyek birtokában támogathatóak. Nyilván a tervek elkészítése és az engedélyek beszereztetése is támogatást igényelne. Kivitelezésre is csak ezek birtokában szabad támogatást nyújtani. Ellenkezõ esetben a káosz és a szakszerûtlenség áldozatává eshet a jó szándék.

4. Az EU-hoz való csatlakozás megkívánja egy határozott kulturális örökségvédelmi stratégia kidolgozását és gyakorlatba helyezését. Ez az egyetlen megoldással kecsegtetõ lépés, mely kulturális értékeink hosszú távú megõrzését biztosíthatja. A stratégia csak rengeteg munkaóra befektetésével, megfelelõ infrastruktúra biztosításával és megfelelõ szintû szakemberek bevonásával dolgozható ki. Ebben az esetben is a megfelelõ megoldást a MEG létrehozásában látom. A stratégia kidolgozásának is elõfeltétele az egységes prioritásjegyzék elfogadása.

5. Szükséges egy átfogó dokumentációs központ kialakítása. A KLMT egy dokumentációs központ kialakítására is törekszik, hogy minél több információt hozzáférhetõvé tegyen kulturális örökségünkrõl a kutatók és a mûemlék-tulajdonosok számára. A dokumentációs központ célja, hogy összegyûjtse a létezõ mûemlékfelméréseket, dokumentációkat, valamint mûemlékvédelmi tevékenységet folytató szakemberek hagyatékait. A dokumentációs központ feladata egy szisztematikus felmérés elkészítése és digitalizálása Erdély összes mûemlékérõl digitális adatbázis formájában. Ezt a munkát a KLMT már 2007-ben elkezdte. Egyértelmû, hogy a KLMT egyedül nem tudja felvállalni. Fontosnak tartjuk itt is a mûemlékvédelemmel foglalkozó civil szervezetek és az egyházak mûszaki osztályainak bevonását és a feladatok elosztását. (Itt megjegyezzük, hogy a KLMT partnerségben az Erdélyi Református Egyházkerülettel most nyert támogatást erre a célra a Romániai Kulturális Alapprogramtól; az adatbázis kidolgozását és felépítését elkezdtük.) Fontosnak tartanám ezen kezdeményezés további támogatását is.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008