magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Miklosovits László: Nehéz az út


Az alábbi történet egy 2003-ban megjelent kötetembõl (Vesszõnyaláb II.) való rövidke fejezet (idõnként könyveket is csinálok). Fõhõse feleségem, Miklosovitsné Orbán Edit, aki rajz szakos tanárként dolgozott, egy linómetszetet készített. Mivel az idõ tájt a Ceglédi Hírlap külsõ munkatársa is volt, egy koncert alkalmából dedikáltatta a képet Szörényivel. 

Azért tartom érdekesnek ezt a történetet, mert izgalmasak a párhuzamok: 1983-ban bemutatják Budapesten az István, a királyt, 2003-ban Csíksomlyón az István, a király, 2013-ban a Kolozsvári Magyar Napokon levetítik a Fõtéren az István, a királyt.

A pályakezdõ tanárnõ dús, gesztenyebarna hajában már keverednek az õsz szálak, nyugdíjas éveiben jár, ám mégis leginkább tanítványai körében érzi legjobban magát. Azok közt, akik a kezdeti szigor mögött hamar meglelik az õket megértõ, jó szándékkal okító embert. S ha egy-egy kemény tanórát követõen csekély szabad ideje akad – ilyenkor imádják fogékony gyermekei legjobban – mesélni kezd élete kalandjairól, ifjúságáról. Amit most elmondok, az is régi-régi történet.

Azon a júliusi napon, Albertirsáról a zötyögõ vonatozás után, Cegléden át a téren, a régi, kicsiny Dózsa-szobor mellett csapzott, vállig érõ hajkoronájú, szakállas, farmernadrágos ifjakból és miniszoknyás lányokból összeverõdött maroknyi csapatot gúnyolódó, rosszalló arcok, elítélõ tekintetetek kísérték. A bakfiskorát alig elhagyó tanárnõ, aki amúgy szívesen foglalatoskodott rajzolással, festéssel, szövéssel, imádta a mûvészetek minden ága-bogát, sûrûn szerepeltek képei kiállításokon, tárlatokon – szintén ott lépdelt a kipirult arcú barátok közt. Az együttes fellépésére igyekeztek.

A rozzant falak közt aztán zajlik a koncert. Kívül rekednek a rosszalló arcok, elítélõ tekintetek, felcsendül a gitár hangja, s betölti a termet az apró termetû, vastagkeretes szemüvegû fiatalember hangja. A fáj,fáj, fáj minden csók skandálása, a Little Richard énekel sikolyai itt és most senkit nem irritálnak. Tapsvihar köszönti a tinibálványt, aki a dalok szövegét írja, megtöltve õket rejtett, kódolt, csak a jelenlévõk által azonnal megfejthetõ jelképes tartalommal. A sokarcú tömeg mintha egy testté válna, vérárama egy ütemre lüktet. A zene csak nekik szól…

A sztárkultusznak még nyoma sincs, mindnyájukat csak a lelkesedés fûti. Nincsenek kredencméretû testõrök, gorillák, megkülönböztetett fontos vendégek. A sok-sok ismétlés-ráadás után a színpadhoz préselõdve fiúk-lányok gratulálnak kedvenceiknek, autogramkérõk hada között a barnahajú tanárnõ, kezében frissen nyomtatott linómetszetet lobogtat. Levente a kezeket szorítja, beszél, beszél, kapkodja a levegõt, nézi a fekete-fehér képet, majd mosolyogva bólint és dedikál.

Azután az évek vágtatnak, a lélekben összenõtt kis társaságok követik a fellépéseket, megtakarított forintjaikból vásárolják az együttes lemezeit, a Nehéz az utat, az Illések és pofonokat, nézik a Koncert-filmet, hallgatják a legendás kislemezeket, a fehér borítós, letiltott Human Rights albumot. És elkövetkezik az 1983-as év, amikor bemutatásra kerül a szerzõpáros István, a király címû mûve, s a zárójelenetben magasra emelkedõ trikolór egy generációt döbbent rá saját sorsára.

Húsz év telt el. 2003 júliusában emberek százezrei gondolják végig történelmüket, magyarságukat, amikor Csíksomlyón, az Ezer Székely Leány Napjának megünneplésekor, a Somlyó-hegy nyergében álló Hármas-halom oltárszínpadán – részben a régi szereposztásban – sor kerül a Szörényi–Bródy szerzõpáros rockoperájának erdélyi õsbemutatójára.

A szerzõk ma már elismert mûvészek. Az akkori rosszallók, gúnyolódók fanyalgók azóta fordultak a politika szelére. A kétes egzisztenciájú, hosszú hajú ifjaktól elhatárolódók közül – kockázat híján – ma már sokan, hirtelen támadt hazafiúi érzésektõl indíttatva buzgó Szörényi-hívõkké váltak. „Gyarló az ember”.

Mindez mit sem változtat a tényen, hogy a dalok, a mû él. Nem kopott az idõ múltával, magával sodor. Új meg új arcát mutatja, minden korosztály számára idõszerû mondanivalót hordoz. Így talán magától értetõdõ az is, hogy a bemutató ott Csíksomlyón a magyar színjátszás történetében egyedülálló, soha nem látott embertömeget vonzott.

Végezetül elgondolkodhatunk egy megsárgult linómetszettel a kézben, mint válnak emlékeink ifjúságunk dokumentummá, jellé, egy megállíthatatlan folyamat kicsiny, de fontos alkotóelemévé.

 

Miklosovits László névjegye

Szignó-becenév: Mike (Májk). Képzõmûvész/grafikusmûvész

(sz. Zalaegerszeg1944. 06. 01.)

2730 Albertirsa József Attila u.2/1. T: +36-53-370-627

 

Fonosabb csoportos kiállítások

Pest Megyei Képzõmûvészek Tárlatai (1968–2000), Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója Kiállításai (1970–1977), Országos Grafikai Biennálé, Miskolc (1971), Dél-Pest megyei Nagy István Csoport kiállításai (1974–1994), Egyedi Grafikai Biennálé, Bronx Múzeum, New-York USA (1978), Zalából elszármazott képzõmûvészek Tárlata – Zalaegerszeg (2009), Európai Téli Tárlat – Ócsa (2006–2009)

 

 

 

Fonosabb egyéni kiállítások

Józsefvárosi Galéria Budapest (1975), Korunk Galéria, Kolozsvár (1995), Ceglédi Galéria (1997), Magyar Kulturális Központ, Kassa (1998), Cifra Palota, Nagyszalonta (1999), Xantus János Múzeum, Gyõr (1999), Magyar Kulturális Intézet, Pozsony (1999), Tibor Ernõ Galéria, Nagyvárad (2000), Thália Színház, Kassa (2000), Báthory Napok, Szilágysomlyó (2000, 2001), Reményik Sándor Galéria, Kolozsvár (2002), Duna Galéria, Budapest (2005), Magyarok Háza, Budapest (2000), Duna Televízió Székháza (2009), Castello dell’ Acciaiolo – Firenze (2009), Római Magyar Akadémia, Róma (2010), Sala Grande della Biblioteca Communale, Tarquinia (2010), Mûvészetek Háza (Dubniczay palota – Várgaléria) Veszprém (2010), Jan Nowak Jezioranski Kulturális Központ (Varsó) (2013)

 

Irodalom

Keresztury Dezsõ: Miklosovits László Arany illusztrációi elé (Nagykõrös, 1982)

Józsa T. István: A kép pillanata (Korunk, 1994)

Valachi Anna: Minden fénylik, ami Arany (kat. bev. tan. 1998. Kassa), Egy albertirsai polgár vallomásai (kat. bev. tan. 2000)

P. Szabó Ernõ: „A földön éltem, és lassan földerültem...” (Magyar Nemzet 2001)

Szörényi László: Irodalmi Pantheon (megnyitó, Balassagyarmat 2003.), M. L. életútja (Kép a képben 2006)

Feledy Balázs: A rajzolás mindenhatósága (Pannon Tükör, 2008)

Cserjés Katalin: Miklosovits László Márai-könyve (Tiszatáj 2010)

 

Díjak, elismerések

1971 A Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója ösztöndíja

1972 Dél-Pest Megyei Kiállítás II. díja (Nagykõrös )

Dél-Pest megyei Nagy István Képz. mûv. Csoport díjai (1972. I. díj, 1974. II. díj, 1975. I. díj, 1976. II. díj, 1977. III. díj)

1995 Nimród-érem

2004. Nimród-díj



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008