magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fazekas Lóránt: Katonasorsok az első világháborúban. A vetési Vlád Endre emlékezete


Vetés község Óvári felé kifutó útján a faluvég utolsó házai között (319 sz.) egy 19. század végi faoszlopos tornácú, három osztatú ház elõkertjében egy különös kis építmény hívja magára a figyelmet. Mivel tetején kereszt van, valami magánkápolnának nézné az erre járó idegen.

A falu Szatmárnémetitõl, a megyeközponttól 8 kilométerre a román–magyar határ közelében, a Szamos bal oldali árterén helyezkedik el. Az Árpád-kori települést Szatmárnémeti, Szatmárzsadány, Csengerbagos és Óvári határolja. 1241 elõtt Kristóf comes András fiának birtoka volt, nevét már a tatárjárás pusztításainak sorában is említik a források. Az elpusztult falut V. István 1266-ban Simon comesnek ajándékozta, akit a késõbbi birtokos Vetési család õsének tekintenek.(Szirmay 1810. 135.)

Tekintve, hogy Szatmárnémetihez közel helyezkedett el, ahányszor ennek várát ostromolták, Vetés is a támadó hadak útjába került. Így 1562-ben, 1564-ben és 1565-ben szenvedett a töröktõl, 1605-ben Bastától, 1657-ben a lengyelektõl, 1663-ban a szatmári várõrségtõl, 1669 és 1673 között a kurucoktól, 1675-76-ban a kurucokat üldözõ németektõl, 1685-ben Karaffától (Kiss 1848. 890.), 1717-ben a tatároktól, valamint a pestistõl és kolerától. (Borovszky 1908. 167.) 1703-ban a tiszabecsi gyõzelem után II. Rákóczi Ferenc kurucai telepedtek itt le, a fejedelem itt adta ki azt a pátenst, mellyel a jobbágyok részvételét akarta biztosítani a kuruc mozgalomban.

Vetés a reformáció kezdeteirõl és 1460-ban Wethéssy Albert veszprémi püspök, a falu szülötte által építtetett gótikus mûemlék református templomáról ismert település. De már a 19. század második felének statisztikája azt mutatja, hogy az 521 református mellett élt itt 728 görög katolikus, 57 római katolikus és 74 izraelita is. (Dvorzsák 1877. 573.)

Az elsõ világháború a község fiait is hadba szólította, így vonult be még 1914-ben a görög katolikus vallású hatgyermekes Vlád család (Juliánna 1881, Károly 1883, Erzsébet 1886, Zsuzsánna 1888, Rozália 1890) legfiatalabb fia, az 1892. november 30-án született Endre. A család utolsó gyermekeként nagyobb figyelmet kapott a szülõk részérõl, ezért is nagy féltéssel búcsúztak tõle a bevonuláskor. Az idõsebb fiútestvér, Károly a háború kezdetén 31 éves volt, így elkerülte a frontszolgálatot, legalábbis így emlékszik Kállay Tiborné Vlád Erzsébet, a Vlád család ma élõ egyenes ági leszármazottja. „Dédapám, Vlád Károly egy füzetbe leírta Endre fiának történetét, melyet én évekig õriztem. Olvasásra többen kölcsön kérték, sorra járt a környéken. Az az igazság, hogy én is megfeledkeztem egy kicsit róla, hogy kinek is adtam oda, a kölcsönkérõ pedig hallgat, nem hozza vissza. Így csak szájhagyományból tudom a család történetét. A porta ma is a család birtokában van, már csak azért is, mivel dédapám átok alatt meghagyta, hogy a kis kegyelethely nehogy lebontassék” – ecseteli Kállay Tiborné.

A faluban a reformátusok aránya mára sem változott. A görög katolikusok ortodoxokká váltak, az izraelitákat a vészkorszak idején elhurcolták a faluból, viszont új, neoprotestáns felekezetek jelentek meg.

 

A családi kegyelethely története

Vlád Endre a galíciai front ütközeteiben vett részt, és az 1914. augusztus végi kraszniki csatában életét vesztette. Édesapja késõbb évekig mesélte, hogy fiának „egy vakondtúrás volt a párnája, sebét kendervászon szállal varrták össze, de elvérzett a csatamezõn”. Sokszor álmodott a hõsi halott fiával, s az egyik ilyen álomban a házuk elõtti kiskertben egy rózsafából katonafia emelkedett ki. Ekkor megfogadta, hogy oda, a virágos kertbe egy kis halotti emlékhelyet épít. A mezei munka mellett szabad idejében több mint egy évig hangyaszorgalommal dolgozott, és lassan elkészült az emlékezés kegyelethelye az erre járók csodálkozására. Ez egy 2,30x2,15 méter alapterületû, 2 méter magas deszkamennyezetû, nyeregtetõs, deszkaoromzatú kis épület, ajtaja (180x95 cm) az utca felé néz, három oldalról pedig zsalus ablakocskák világítják meg a belteret. A tégla padlózatú helyiség közepén, alacsony talapzaton márvány sírkõ áll a következõ szöveggel: „Vlád Endre/ élt 22 évet / meghalt/ hõsi halállal az/ orosz harcztéren/ 1914 / Béke poraira”. A sírkõ tetején Endre civilruhás, széken ülõ, keretbe foglalt arcképe látható, melyen az üveg évekkel ezelõtt megrepedt. A sírkövet felül, valamint a két oldalsó falat kovácsoltvas kompozíció díszíti. A sírkõre erõsítve, a fénykép fölött Jézus kereszthalálának részletekbe menõ története bontakozik ki. Középen a kereszt, a korpusszal (ez öntvény), két oldalán, kisebb kereszteken, a két lator. Körülöttük a megfeszítéshez kapcsolódó alakok, állatok, tárgyak: egy kakas, melynek hangja Jézus elfogását jelezte, egy nyitott tenyerû jobb kéz, mely Jézus ütlegelését szimbolizálja, korbács, faragó balta, kalapács, harapófogó, buzogány, ecetes edény nádszállal, egy tõr, mellyel megnyitották Jézus mellkasát. Jobb oldalon egy halálmadár, a bekövetkezõ pillanatokat vetíti elõre.

A kereszt tövéhez Jézus anyjának, Máriának leborult, könyörgõ alakját helyezte el az alkotó. Nyugodtan nevezhetjük alkotásnak ezt a minden pici részletet jól átgondolva készült emléket. A fénykép két oldalán Jézus koporsója, jobbra az egyik már le van fedve és egy lándzsás katona áll mellette, balra egy üres nyitott fedelû koporsó, mely mellett egy fekvõ, a feltámadástól eszméletét vesztett katona fekszik. A koporsók felett egy-egy imára kulcsolt kezû angyal, mellettük templomi zászló. A kereszt felett három alak: középen Gábor arkangyal, jobbra Szent Péter, Jézus leghûségesebb tanítványa, kezében a kulccsal, balra Júdás kezében egy „aranypénz”, mellette a többi leszóródva, melyeket árulásáért kapott.

Az egyes részek összeillesztését vagy a kiálló végeket a világmindenség égitestei – csillagok, üstökösök, a Nap, a Hold – díszítik, ezek az örökkévalóságot jelképezik.

A helység jobb oldali falának vas díszét két részre oszthatjuk. Felül a Kárpátok két magaslata, elõterükben fákkal és egy haldokló katonával. Alul, a harctér tragédiái jelennek meg: sírhantokkal, elesett, szétszakadt testû katonákkal, köztük egy keretes képhely, melyben a hõsi halott itthon készült állóképét vízszintesen helyezték el. A kép ma már hiányzik.

A bal oldali fal mintegy folytatja a központi rész témáját, s Jézus halála körüli eseményeket ábrázolja: a kereszthalált, a keresztrõl levett testet nyitott koporsóba helyezve, mellette a létrát és a kalapácsot, a széttárt kezû alakokat.

Mindezek alatt egy díszes szélû bádogtábla a világháború vetési áldozatainak neveivel: Vlád Endre, Vlalykú János, Vlalykú György, Villás Ferenc, Márkász Bálint, Molnár János, Mezei András, Marosán László, Szováti Ferenc, Szabó Bálint, Lencsés Gábor, Tomuczán Dániel, Tomuczán János, Kardos Sándor, Güzsi József, Pisztráng Gusztáv, Nagy Lajos.

Halottak napján gyertyát gyújtanak a márványkõ elõtt, vízkeresztkor pedig a pap meg szokta szentelni a kis épületet. Ez a kis építmény és belsõ díszítettsége a népi fantázia gazdagságáról és alkotó készségérõl tanúskodik.

 

 

 

Forrásanyag:

Borovszy Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye. Budapest, 1908;

Szirmai Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, története és polgári esmerete. Buda, 1810;

Adatközlõ: Kállay Tiborné Vlád Erzsébet 49 éves, Vetés 319. sz.; Popovics Istvánné Krajnik Erzsébet 79 éves, Kökényesd 42. sz.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008