magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Mátyus Aliz: Együttműködési lehetőségek


Jó híreket hoztam intézetünk munkájáról, valamint megújult folyóiratunkról, szeretettel köszöntök mindenkit! Hat szám jelent meg a Szín – Közösségi Mûvelõdésbõl, amióta intézetünknek új igazgatónõje van, s azért hoztam el ezeket a számokat, mert új igazgatónõnk Závogyán Magdolna megmozdította a szakmánkat, a közmûvelõdést, s megkezdte a hangsúlyok megváltoztatását úgy, hogy a közösségek álljanak tevékenységeink fókuszában. Závogyán Magdolna Békés megyébõl való, s elõször Kondoroson, a falujában használta fel a kultúrát arra, hogy a gazdaság is fejlõdésnek induljon, majd a saját megyéjében, Békéscsabán dolgozott, bõ egy év óta pedig a Nemzeti Mûvelõdési Intézet igazgatója. Ez idõ alatt az Intézetet átszervezte, megteremtette a lehetõségét, hogy az ország minden megyéjében négy munkatársunk dolgozzon a megye falvaival foglalkozva, s hozzá, hogy decembertõl 3000 közmunkás, aki egyetemet és gimnáziumot végzett. Õk a saját falujukban vagy ismert, közeli faluban egyéves közmunkás viszonyban – dolguk szerint – éleszteni fogják mindazt, ami egykor jellemezte a magyar falut, a maga-ura parasztokat s közösségeiket, amelyekben mindenki megélhette elismertségét, megbecsültségét (ha volt miért), élvezhette tekintélyét és büszke lehetett teljesítményére azok között, akiknek szintén érdeke volt, hogy mindenki jól teljesítsen, a másik is, mert a falut, a megélhetés biztonságát erõsítette ezáltal.

Intézetünk folyóirata, a Szín – Közösségi Mûvelõdés – ami most nagyméretû és színes, sok fotóval – azért ilyen, hogy eljutva falvakba szívesen kézbe vegyék. Olyan írásokat közlünk benne, amelyek kedvet csinálnak és hitet keltenek. Megmutatjuk, hogy nincs az a hely, ahol ne lehetne a létezõ állapot helyett jobbat létrehozni. Ez legtöbbször egy-egy emberen, rendszerint polgármestereken múlik. Az így mozgásba hozott falvakban az emberek érzik, hogy létbiztonságban vannak, s közösségeikben és újjáalakuló közösségeikben hagyományaikat élesztik és használják, értékeiket fedezik fel újra, s helyi értékeik által erõsítik meg magukat. Az ország legszegényebb falvaiban járva is kiderült – s ezek a példák olvashatók a lapunkban –, hogy egy faluja-gazdája polgármester, ha a termeléshez való kedvet a termények eladhatatlansága okozza, megszervezi, hogy a gazdálkodók terményeit a közétkeztetés (óvoda, iskola, közintézmények) felhasználja, biztosítva ezzel a kiszámítható falubeli felvásárlást; polgármesterek a munka értékét erõsítik meg és adják vissza, amikor nem segélyeket osztanak, hanem munkát végeztetnek, s ezzel a kapcsolatok alapjává válhat a munkavégzésen és annak alapján kivívott megbecsülésen alapuló rend, a rend, amely alapja minden építkezésnek, úgy is, hogy képes folyamatos mozgásban tartani az ösztönzõket.

Folyóiratunk megújult lapszámaiban sikerült a legszegényebb falutól a polgárosabb faluig mindenfélébõl olyan példákat hozni, amikrõl úgy érezzük, hogy hatni tudnak, ha elolvassák az országban, az ország falvaiban az emberek. Ezeket az írásokat ajánljuk fel a Mûvelõdésnek is közlésre, bízva benne, hogy hatásukat itt is kiváltják. Cserébe számítunk azokra a cikkekre, amelyek az itteni falvak értékõrzésére, az itt szokásos módszerekkel adnak nekünk példát. 

Intézetünk, a Nemzeti Mûvelõdési Intézet – a korábban Békés megyében bevált módszereit használva – kapunyitogatókat tart falvak bezárt mûvelõdési házaiban, közösségi házaiban, amelyek során nem csak a falutól várja el, hogy megmutassa hagyományait, hanem a legjobb tánccsoportokat, kórusokat szerepelteti a falvak népe elõtt, s olyan kézmûvességek tanításával mutat utat, amelyek akár munkalehetõséget is jelenthetnek a falubelieknek. A Mûvelõdéssel való eddigi kapcsolatunk során a fõszerkesztõ Szabó Zsolt lapbemutatói, rögtönzött kiállításai hatottak ránk a példa erejével. Nem beszélhetek most idõ hiányában az intézet együttmûködési megállapodásairól, sem a közösségi mûvelõdés közép és felsõszintû oktatásának megkezdésérõl, csak érzékeltetni szeretném, hogy az együttmûködés, amelyet a Mûvelõdés folyóirattal folytatni szeretnénk, részünkrõl azt az igényt jelzi, hogy minél többet olvassunk folyóiratunkban a – nálunk kevéssé jellemzõ – mûvelõdéstörténet-alapú közmûvelõdés gyakorlatáról.

Hogyan tovább, Mûvelõdés? Szeretném mondani, hogy az elmúlt napokat Sztánán töltöttem, és az a fajta közmûvelõdés, amit tapasztaltam, számunkra minta- és példaértékû. Itt a mûvelõdéstörténet élõ, s alapja a közmûvelõdés gyakorlatának. Nevek tartoznak a helyhez: Kós Károlyé, Szentimrei Jenõé és Szabó Zsolté. Kiváltságos helyzet, hogy Szabó Zsolt, két évtizeden át a Mûvelõdés fõszerkesztõje, egy élõ mûvelõdéstörténet. Sztánán elkezdtem vele, amit már régen terveztem, egy hosszabb beszélgetést, amit folyóiratunkban folytatásokban közlünk. Közben részt vettem az általa szervezett Kós Károly emléktúrán, a 10 kilométeres szakaszt végigjártam, beszélgetve azokkal, akik számára ez a túra egyben kultúra is. De hát azt hiszem, ezt mindnyájan tudják. A Szabó Zsolttal készített beszélgetés a mûvelõdéstörténet alapú közmûvelõdés meséje. A Kós Károly házzal való történésektõl Szentimrei Jenõ házának felépülésén keresztül a családok egybe fonódó történetéig, amely maga a történelem. Szabó Zsolt lesz az eligazítóm, hogy õt követõen kik azok az emberek az országban, akikhez mehetek, és akik ugyanígy tudnak mesélni. Lapunkban szeretném ezek folyamatos közlését. Mi pedig szívesen ajánljuk – hiszen Dáné Tibor Kálmán, az új fõszerkesztõ elmondta, hogy õ pedig erre a fajta közmûvelõdésre koncentrálna – egyre kibomló közösségi mûvelõdésünk példáit. A közösségnek azt az értelmét elfelejteni kívánva, ami erõltetett volt, és amire nem gondolunk szívesen, és azt az értelmét használva, amit mi a falukutatásban használtunk, ami szerint a család is közösség. És az ember körüli legtágabb közösség a falu. A közösségnek ebben az értelmében mi olyan közösségi mûvelõdés példákat mutatunk be a lapban és ajánljuk fel szívesen a Mûvelõdésnek, amikrõl azt gondolom, itt is használhatóak.

Folyóirataink együttmûködésének bizonyítéka, hogy Dáné Tibor Kálmán legutóbb megjelent könyvérõl lapunk recenziót közölt. Én 18 éve szerkesztem a lapot, fõszerkesztõje voltam igazgatónõnk érkezéséig. Azóta õ a fõszerkesztõ, én a felelõs szerkesztõ. Ez névcserét jelentett, de lényegi különbséget nem. Õ szeretne továbbra is velem dolgozni. A 100. lapszám volt, amiben a recenzió megjelent, amire nagyon büszkék voltunk, és én külön örültem, hogy közöltünk benne részletet az én Maga-ura parasztok, uradalmi cselédek, Gyorsuló idõ sorozatban megjelent könyvembõl. Igazgatónõm is, én is – idõszerûnek tartjuk. Amit a parasztok tudtak, amennyiben maga-ura parasztok voltak, azt szeretnénk mi ma Magyarországon újjáéleszteni. Természetesen nem a maga-ura parasztokon múlott, hogy ezt a tudást nem gyakorolják.

Dáné Tibor Kálmán könyvérõl Pordány Sarolta írt. És ez még az elõtt volt, hogy tudomásom lett volna róla, hogy fõszerkesztõ lesz.

Az elmondottak szerint, boldogan és örömmel dolgoznánk együtt a Mûvelõdéssel. Köszönöm, hogy meghívást kaptam a Hogyan tovább Mûvelõdés? kerekasztal beszélgetésre.

 

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008