magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Sas Péter: Kelemen Lajos ismeretlen testamentumai 1910-ből és 1925-ből


Kelemen Lajos megismerhetõ, közgyûjteményben õrzött hagyatéka feldolgozatlansága okán sok ismeretlen, becses adalékot nyújthat az erdélyi mûvelõdéstörténet kutatóinak, valamint a honi kultúra és mûvelõdés iránt érdeklõdõknek. Megannyi, eddig megválaszolatlan kérdésre szellemi kincstára feltárásától várhatjuk a választ. Az elmúlt években hangsúlyos témaként kezelték hagyatéka hovatartozásának jogi kérdését. Végrendelet hiányában különféle elképzelések fogalmazódtak meg, a fejedelemség-korabeli erdélyi testamentárius urak mintájára a tudományos életet meghatározni akarók gondolták ennek a kérdésnek az eldöntését is. A vita nyugvópontra jutott Kelemen Lajos eddig ismert egyetlen, 1941-ben kelt végakarata közreadásával. [Lásd Sas Péter: Kelemen Lajos végrendelete. Korunk (20) 2009. 7. sz. 62–68.]

Folyamatos kutatásaim révén két újabb, 1910-ben és 1925-ben megfogalmazott végrendelete válhat megismerhetõvé. (Lelõhelyük: Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Szolgálata, Fond 593.) A különbözõ idõszakban írottak közös jellemzõje, hogy – minden eshetõségre felkészülve – egy-egy mûtéti beavatkozás elõtt fogalmazta meg azokat. Ezek idõrendiségük miatt nem érvénytelenítik az eddig megismerhetett legutóbbi, 1941-ben papírra vetett hagyakozását. A most közreadottak mégis fontos okmányok, korábban nem ismert adalékokkal egészítik ki a Kelemen Lajos életével kapcsolatos ismereteket és erõsítik tovább eddig kialakult jellemrajzát. Minden cselekedetét családtagjai, egyháza és tágabb közössége iránt érzett kötelességtudata határozta meg. A végrendeletekben olvasható hagyakozások rámutatnak jószívûségére és nagylelkûségére. Az egyetemi könyvtári kollégáinak, más barátainak és rokonainak juttatandó tárgyak különleges ízlésére, nemes gyûjtõszenvedélyére, néhány részvénye a sok különmunkával, lemondással összegyûjtött megtakarításaira hívhatják fel a figyelmet. Temetésével kapcsolatos, immáron mindhárom megismerhetõ végrendeletében olvasható elõírásai ugyancsak puritán érzés- és gondolatvilágát tükrözik. A különbözõ évtizedekben írt testamentumaiból jól nyomon követhetõk az idõszakok politikai és társadalmi idõszerûségébõl, majd átalakulásából adódó újabb hagyakozási megoldások, valamint az öröklésre jogosultnak feltüntetett, az adott körülmények között a legmegbízhatóbbnak gondolt magán és jogi személyek körének változásai.

A végrendeletekben említett személyekrõl. Aranka és Lõrinc: Zsakó Aranka (1889–1968) az Unitárius Nõszövetség elnöke, a Romániai Kisebbségi Nõk Központi Titkárságának tagja, az Unitárius Ipari Leánylíceum felügyelõgondnokaként az unitárus fõtanács elsõ nõi tagja, Mikó Lõrinc felesége, Kelemen Lajos sógornõje, Mikó Lõrinc (1881–1957) jogász, táblai tanácselnök, egyházpolitikus, Kelemen Lajos sógora. Mikó Miklós (1894–1956) a budapesti Erzsébet Kórház igazgató-fõorvosa, Zsakó István (1843–1926) ítélõtáblai bíró, a kolozsvári unitárius egyházközség kebli tanácsának tagja, mindketten ugyancsak Kelemen Lajos sógorai. Erdélyi Pál (1864–1936) irodalomtörténész. 1900-tól 1919-ig a kolozsvári Egyetemi Könyvtár igazgatója. 1911-tõl 1919-ig a kolozsvári, 1920-tól a szegedi Ferenc József Tudományegyetem irodalomtanára. 1906 és 1917 között az Erdélyi Múzeum folyóirat szerkesztõje, 1911–16-ig az Erdélyi Múzeum-Egyesület fõtitkára. Biás István (1877–1950) postatiszt, levéltáros, történetíró, 1907 és 1916 között a gróf Teleki család levéltárosa. Stotter Jakab, a Kõmálalja utca 17. sz. alatti telephelyen fakereskedõ. Köpeczi Sebestyén József (1878–1964) festõmûvész, heraldikus, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselõje. Persián Kálmán (1878–1914) történész, könyvtáros, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselõje. Szász Ferenc (1875–1948) okleveles gazda, gazdasági szakíró, 1929-ben a Pásztortûz folyóirat, 1938-tól 1941-ig a Magyar Nép felelõs szerkesztõje. Köblös Zoltán (1881–1914) bibliográfus, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselõje, a Genealógiai Füzetek szerkesztõje. Szádeczky Béla (1871–1940) könyvtárnok, 1898-tól 1919-ig az Egyetemi Könyvtár tisztviselõje, 1919-tõl Pozsonyban hivatalnok, 1922-tõl a szegedi Egyetemi Könyvtár helyettes vezetõje. Arday Pál bölcsészhallgató, 1912-tõl miskolci református fõgimnázium tanára. Roska Márton (1880–1961) régész, a Pósta Béla alapította kolozsvári régészeti iskola tagja, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának adjunktusa, 1914-tõl a kolozsvári egyetem õsrégészet magántanára, 1920–27 között az Erdélyi Kárpát Egyesület igazgatója, 1938–44-ben a debreceni, 1945–50-ben a szegedi egyetem régészettanára. Tóth István (1893–1964) festõmûvész, a Marianum, majd a Kolozsvári Unitárius Kollégium rajztanára, Szopos Sándorral együtt festõiskolát nyitott. Imrus: ifj. Mikó Imre (1911–1977) magyar jog- és államtudományi szakíró, mûfordító, író, az Unitárius Egyház fõgondnoka, 1937-ben ügyvédi irodát nyitott Kolozsvárt, 1939–40-ben a Magyar Népközösség bukaresti jogvédõ irodájának fõtitkára, 1940-ben az Erdélyi Párt országgyûlési képviselõje és vezetõségi tagja.

Kelemen Lajost alapvetõen a jóindulat, a kirekesztés nélküliség, az önzetlen segítõkészség jellemezte, ezért ezek a tulajdonságok alapfeltételei a tanítványi köréhez való tartozhatóságnak. Közösségéért végzett életmûvét nem sajátíthatja ki senki, Magyar Örökség-díjasként, közös szellemi kincsként nemzeti közössége és az erdélyi mûvelõdéstörténet elidegeníthetetlen része.

 


 

 

 

Testamentumok

1.

Kétszeres operáció elõtt állván, sorsom Istenem kezében van, ahova bízó hittel tettem le. Számot kell vetnem gyarlóságommal is azonban, s arra az esetre, ha most vagy késõbb halálom következnék ebbõl, a következõleg osztom el apró emlékeimet:

Az én drága, kedves, szép, jó menyasszonyomnak, Mikó Erzsikének hagyom a kolozsvári zöld katonaládámban a nevére címzett kis csomagot. Ebben vannak azok az antik hajtûk is, melyeket Anna nénémtõl évekkel ezelõtt azzal a kikötéssel kaptam, hogy minél elõbb egy szép hajat keressek hozzá. Ugyancsak Erzsikémnek hagyom kolozsvári lakásomon lévõ képeimet is.

Nagymamának, özv. Biderman Alajosnénak és Mamának, özv. Mikó Imrénének hagyom kolozsvári és itthon lévõ varrottasaimat.

Mikó Imrének a nagyobb ládámban, dobozban lévõ, dr. Erdélyi Páltól kapott szivaros készletemet.

Mikó Lõrincnek a kerek asztalon lévõ díszes szarvasos tintatartómat és a dohánykészletes dobozban lévõ aranytollamat.

Mikó Miklósnak és Pistának 1-1 szövetkezeti részvényemet, melyek a nevükre címezve a zöld ládába be vannak téve.

Ezzel együtt kézbesítendõ a mamának címzett, lepecsételt nemzeti színû kötõs kis csomag is.

Édesapámnak és Édesanyámnak, jó szüleimnek hagyom egyik 1000 koronás kötvényemet, hogy a házon levõ adósságot kifizethessék. Ez a pénz legelsõ sorban erre fordítandó. Reájuk hagyom a házat is, amelyben laknak.

Kedves testvéreimnek a következõket adom:

Jenõ és Miklós osszák meg egyenlõen összes ruháimat és fehérnemûimet, kalapjaimat úgy, hogy a fekete ruhákból egész rend jusson Miklósnak, s övé legyen az új szürke ruhám s a felöltõm is. Övék legyen az utca felõli kolozsvári szekrény felsõ polcán lévõ 3 drb Kelemen-címer is. Ezen kívül Miklósnak hagyom címerpajzsos aranygyûrûmet.

Rozikának a 30 évre szóló kötvényembõl fizessenek ki 100 koronát, Klárikámnak szintén 100 koronát, Jenõnek 200 koronát, Piroskának 100 koronát. Miklósnak és kis keresztleányomnak 50-50 koronát.

E kötvénybõl kifizetendõk még a következõk:

Br. Huszár Károlynak van nálam az Erd. Bankban egy takarékkönyvben 140 koronája. Ehhez kell még azon kívül, mit a Tóth Istvánnak kiadtam már, 25–30 korona. Tóth István megmondja, hogy neki magának és festõszerekre mennyit adtam. Úgy tudom, hogy 30-40 koronát. Ezzel együtt a bárótól 200 koronát kaptam kézhez. Ez a pénz Tóth Istvánnak jár (VIII. g. o.) a családfa festéséért.

Biás könyveire 5 példányért 20 kor., Gálfy L., Gyulay R. és Lukács J. díja 12 k., összesen 32 kor.

Az EME tagsági díjaiban Kovács könyvtári szolgától átvettem 24 koronát. Ez is kifizetendõ.

Továbbá innen fizetendõ Sylvester Ferenc szabónak új ruhámért 76 korona, Stotternek fáért 14 korona és villanyvilágításért 20 korona.

Az Erd. Nemz. Múzeum Levéltárának hagyom Kolozsvárt és Marosvásárhelyt lévõ összes leveleimet, beleértve azokat is, melyek itthon, Vásárhelyt a fekete könyvesszekrényben egy fadobozban vannak, amelyeket Apám adott át rég nekem. Ide hagyom nemeslevelünket s családi kevés irományunkat. Innen a családtagok, ha valaha szükséges lesz, a másolatát mindeniknek megkaphatják.

A múz. kézirattárnak hagyom összekötve a zöld ládában hagyott naplójegyzeteimet. Kikötöm azonban, hogy mind ezeket, mind a leveleimet pecsételjék le, s csak 15 évvel halálom után adhassák át a nyilvánosságnak. Öcsém adja át s pecsételje le az egészet. Ha ily feltétellel nem fogadják el, akkor legyen az unitárius Státus levéltáré.

Unitárius egyháztörténeti adatmásolataimat a Státus levéltárának hagyom. Más oklevél- és kéziratmásolatom, s minden oklevél és kézirat, ami nálam található – így a diákkrónikám s tanulókori útleírásaim legyenek az E. N. Múzeumé.

Az unitárius Státusnak hagyom a Sebestyén által festett szép keretes Kelemen-címert, hogy azt Kelemen Benjámin emlékére a tanácsteremben kifüggeszthessék.

Klárikának hagyom Erzsikém Kolozsvárt levõ képét s az Erzsike által nekem készített dívánpárnát, valamint a zöld ládámban lévõ perselyt mindenestõl.

Millenniumi koronáimat Miklós és Jenõ osszák el.

Persián Kálmán jó barátomnak hagyom a kékfejû gyûrûmet, piros gránát nyakkendõtûmet s kis revolveremet.

Szász Feri jó barátomnak a Biás Pistától kapott gyûrûmet s marosvásárhelyi szótáraimat és az EME plakettjét.

Köblös Zoltán barátomnak leveles arany melltûmet s a zöld ládámban lévõ ágyúgolyós tintatartót. 

Biás Pista kedves barátomnak a velem lévõ zománcos melltût.

Szádeczky Béla barátomnak Kolozsvárt lévõ borszéki tintatartómat és tollamat.

Arday Pál lakótársamnak ollómat, borotvámat és fenõ eszközeit, a nagy Magyar Atlaszt.

Gálfalvy Antal sógoromnak hagyom Kolozsvárt lévõ csinos Flaubert pisztolyomat.

Az E. N. Múz. Régiségtárának két ezüst hajtûmet, melyek kolozsvári munkák, a velük levõ rézgömbös hajtûvel együtt. Keresztanyáméi voltak.

Ha a 30 éves kötvényembõl még marad pénz, az temetési költségemre fordíttassék.

Temetésem a lehetõ legegyszerûbb legyen. Két lóval vigyenek. Koszorú nem illet. Ha meghalok, ezt rögtön tudassák Kolozsváron az Unitárius Kollégiummal és az EME-vel is, hogy ne költsenek. Temessenek a kórházból, hogy itthon ne csináljak bajt. Temessenek velem lévõ, Erzsikémnek is tetszõ kék ruhámban, s temessék velem Erzsikém képét s Miklósnak átadott Lajos feliratú borítékban lévõ kis emlékeimet is, felbontatlanul.

Kérjék meg a ref. kollégium igazgatóságát, vagy ha szünidõ lesz, bár nehány ifjút, hogy síromnál a Tebenned bíztunk kezdetû, reám oly sok szép emléket sugárzó templomi éneket énekeljék el.

Miklós lévén járatosabb testvéreim közt dolgaimban, kolozsvári dolgaim szétosztásával õt bízom meg.

Isten irgalmazzon nekem.

Marosvásárhely, 1910. III. 22. du.

 

Kelemen Lajos 

 

2.

Operáció elõtt állván, újra Isten kezében sorsom, ki már egyszer egy nagy operáción szerencsésen átsegített. Most is reményem van, de minden lehetõségre gondolva leírok pár sort útbaigazításul, mint akaratomat is. Legelõbb a legmélyebb hálámat fejezem ki Arankának és Lõrincnek Buba gondozásáért, s Imrének testvérei szeretetéért. Kérem õket, hogy legyenek oly jók a gyermekemhez, mint eddig voltak hozzá és hozzám s neveljék õt az eddigi szellemben. Isten jutalmazza meg jóságukat. Nekem borzasztó arra gondolni most, hogy mennyire semmi nélkül marad szegény gyermekem, s mennyire nem tudtam sok minden kötelezettségemnek megfelelni. Mentségem legyen 1918 végétõl összetört életem, melyet 1920 új csapással tetõzött.

Mostani felemelt fizetésem erre a hónapra járván ebbõl egyenlítsék ki elsõsorban Imrénél levõ tartozásom egy részét. Ezekre hagyom életbiztosítási kötvényeimet is, melyek a Leányotthon melletti levéltári helyiség egyik zöld katonaládájában vagy a felsõ levéltár asztalfiókjában vannak. (Az Elsõ Erdélyi Biztosítónál kötött kis életbiztosítás.)

Mivel ebbõl tartozásom nem telik ki, a marosvásárhelyi házas telek eladásakor vonja le Imre a többit. Egész tartozásom meghaladja a tízezer leit.

A marosvásárhelyi házas telek telkének 1/3 része külön a nevemen van, mert azt mint Róza testvérem részét tõle és férjétõl megvettem. Ebben testvéreimet nem illeti osztozás. A ház és a telek kétharmada is a nevemen van, de ezt Édesapám és Anyám azért íratta reám, hogy testvéreim részére megõrizzem. Én költöttem reá, javításra, adóra. Ebben osztozó vagyok testvéreimmel, Róza kivételével, ki részét kikapta. A többivel egyenlõen osztozván, örökösöm Erzsike leánykám. Azonban a vételárból Imre vegye ki annak idején adósságomat.

Lõrincnek és Arankának erre a hónapra még nem fizettem. Ezerhatszáz leit szintén fizetésem terhére kérek átadni nekik.

Temetési költségül háromhavi fizetésem jár. A lehetõ legegyszerûbben temessenek. Semmiféle koszorút – a leghatározottabb kívánságom, hogy – koporsómra ne tegyenek. Temessenek drága jó Erzsikém, feleségem sírjába. Nehogy többe kerüljön temetésem, mint amit hivatalomból kaphatok, sõt lehetõleg minél kevesebbe. Fenyõkoporsóban éppen úgy halott az ember, mint másban. Nekem azt kérek. A fennmaradó összeget Imrénél levõ adósságom törlesztésére vagy operációm költségeire kérem fordítani.

Megkérem Lõrincet és Imrét, hogy fiókjaimban és katonaládámban található apró emléktárgyaim közül valamit juttassanak elsõsorban Maguknak és Imrusnak. Így nyakkendõtûimet nekik hagyom.

Egy ezüst pillangó a középsõ fiókban a torockói egyházé. Csináltatni hoztam el, de a kehelyfedél is kellett volna hozzá. Ez visszajuttatandó.

Egy karperec és hajdísz a gr. Wass Ottilia hagyatékhoz tartozik, s a magyar Nõegyletet illeti azon kis fekete japán doboz összes ékszerféléivel együtt, melyek könyvtári íróasztalom bal alsó fiókjában vannak. A nálam levõ két kis darabot Roskától kaptam kézhez a Régiségtárból, hol még kell lenni ilyenféle, a hagyatékhoz tartozó egyes kis daraboknak.

Katonaládámban levõ összes leveleimet az Unitárius Egyházi Levéltárnak hagyom, valamint naplójegyzeteimet is. Az utóbbiakat azonban kérem lepecsételni. Ezek 1940 elõtt nem bonthatók föl, s akkor is, mivel nem a világ, hanem magam részére és emlékeztetésemre írtam, diszkréten kezelendõk, nehogy valaki bántva érezze magát, mert ez nem volt s nem célom.

Az itthoni könyvszekrényemben õrzött vásárhelyi diákkrónikát a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárának, a mûvészeti adatokat a kolozsvári unitárius kollégiumnak hagyom, hogy fölhasználhassák, elsõsorban a Pásztortûzben és Irodalmi Szemlében.

Egyháztörténeti és más tört. adatmásolataimat az Unitárius Egyház Levéltáránk hagyom. Ugyanide kézikönyvtárul összes oklevéltáraimat és hasonló természetû könyveimet, azokat, melyek történeti adatkiadványok.

Többi könyvem árát adósságom törlesztésére kérem fordítani. Arany Jánost, Petõfit tartsák meg Bubának, s vagy egyet Imrusnak is. Így szótáraimat, s mást is, amit akar.

Lõrinc sógoromnak szóval is elmondtam egyetmást.

Lelkem drága kis leánykámat minden jóemberem szeretetébe s eddigi jó gondviselõi további jóságába ajánlva, kérem Õt is, hogy jó Édesanyja jósága lebegjen elõtte példaként s legyen jó és engedelmes jóakaró, szeretõ rokonaihoz.

Még egyszer köszönök mindent. Sok jó emberemtõl nem tudok egyenként búcsúzni. Bocsássák meg gyengéimet. Isten legyen velük s velem.

 

Kolozsvár, 1925. januárius 14. éjjel 11 órakor.

 

Kelemen Lajos



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008