magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Zahoránszki István: Civil élet a végeken. A Hollósy Simon Művelődési Egylet


A Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet, mint annyi másik hasonló szervezet, a kilencvenes évek elején kelt életre Máramarosszigeten maréknyi tenni vágyó ember önfeláldozó munkája nyomán. Azokban az években még csak indulófélben volt a magyarság Magyarországra történõ kivándorlása, és volt még közönsége a civil kezdeményezésnek.

Elõször egy kórus alakult meg, a Hollósy Simon Vegyeskar. A kommunizmus romboló munkájának évtizedeit megelõzõen nagyon sok ember még egy olyan világban nevelkedett, amelyben természetes volt a kórusmozgalom. Az emberek óvodás koruktól öregkorukig valamilyen kórus, éneklõ csoport, dalárda tagjai voltak. A kommunizmus bukása után sok ember természetesen igényelte, hogy ismét tagja legyen egy kórusnak. A máramarosszigeti kórus sikert sikerre halmozott, annak is köszönhetõen, hogy tagjai közt több kiváló képességû zenetanár volt, akik nem csak jól énekeltek, hanem jelentõs pedagógiai munkát is folytattak.

Ezekben az években kezdtek beindulni a különféle pályázati rendszerek, melyek feltétele volt egy jogi személyiséggel rendelkezõ intézmény léte. Többek között ez váltotta ki az igényt egy civil szervezet létrehozására. Így alakult meg a Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet. Ez a kezdeti években a helyi RMDSZ- székházban mûködött, és az énekkar is itt folytatta próbáit. Azonban a késõbbiekben sikerült egy székházat megpályázni, melyben napjainkig mûködik.

A székház megvásárlása egybeesett az úgynevezett Magyar Ház Programmal, ennek szerves részét képezi. A program fõ gondolata az, hogy szórvány vidékeken hiányoznak azok az infrastrukturális kellékek, amelyek a helyi magyarság kultúrájának megõrzésében elsõdleges fontossággal bírnának. Míg a tömbvidékeken magától értetõdik, hogy a kultúrházban nyugodtan lehet magyar rendezvényeket vagy különféle képzéseket tartani, ez szórványban néha nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg. Így tehát egy magyar ház hiánypótló.

Azáltal, hogy az egylet saját székházat kapott, gyakorlatilag új korszak kezdõdött életében. Eddig a pontig az egylet tevékenysége majdnem azonos volt a kóruséval, ezután viszont egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembenéznie. A vegyeskar idõvel kiöregedett, fogynak a tagok, viszont az egyletnek mûködnie kell. Ezért hat évvel ezelõtt újraélesztettük azokat a kórustáborokat, amelyeket a szervezet még az 1990-es években rendezett, és ahova összegyûjtötte a környék szórványban élõ iskolásait. A kezdeményezés páratlan sikernek örvendett, már a nyári táborok új korszakának elsõ évében, 2007-ben mintegy 30 gyermek iratkozott be. A legnagyobb létszám közel 50 óvodás és iskolás volt. Az 1990-es évektõl eltérõen a táborok alapeszméje és felépítése is változott valamelyest. A zenérõl, az énektanulásról a hangsúly átkerült a magyar néptáncra, valamint a kézmûves foglalkozásokra. Annak ellenére, hogy Máramarosban nem alakult ki az idõk folyamán sajátos magyar néptánc, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy az itt élõ gyermekek is megismerjék, és majd a késõbbiekben felismerjék a magyar vonatkozású taktusokat. A táborok annyira népszerûek, hogy az utóbbi idõben kéthetesre bõvítettük a rendezvényt, külön szerveztünk óvodás és kisiskolás tábort, és külön csoportban érkeztek a gimnazista diákok. A táborokat rendszerint élõzenés táncház zárja.

A táborok és a néptánc sikerén felbuzdulva idén nyáron megalakítottuk az egyesület saját néptánc-együttesét, a Sziget Táncegyüttest, amely az elsõ fellépésén is túl van. Elsõ meghívásunk a Nagybányai Magyar Napokra szólt, ahol a visszajelzésekbõl ítélve nem vallottunk szégyent, annak ellenére, hogy a koreográfiánkat csak egy hétig gyakorolhattuk. Farsangkor további táncházat tervezünk, szintén élõzenével.

Ezenkívül fontosnak tartjuk a kézmûves napok megszervezését is a gyermekek számára. Hagyományossá váltak a karácsonyi, farsangi valamint a húsvéti kézmûveskedések. Ezekre is rendszerint mintegy 25-30 szülõ hozza el csemetéit.

A székházat természetesen lehetõségeinkhez és anyagi forrásainkhoz mérten próbáljuk rendben tartani, csinosítani. A viszonylag nagy udvar mellett egy még nagyobb kertet tudhatunk magunkénak. Itt is különféle szabadidõs programokat szervezünk, néhányan zöldség- és gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak a székház kertjében. A kinti programok és természetesen a táborok alatt a gyermekek és a felnõttek egyaránt élvezhetik a frissen beért gyümölcsök zamatát.

Az egyesület alkalmazkodni próbál a folyamatosan változó körülményekhez – melyek a szórványban talán sokkal dinamikusabban zajlanak le, mint tömbvidékeken –, és addig akar dolgozni, amíg igény mutatkozik rá.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008