magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Ábrám Zoltán: Gagauz földön


Október végén Kisinyovban részt vettem egy népegészségügyi konferencián. Úgy adódott, hogy a helyi történelmi múzeum munkatársával és a jászvásári rádió kisebbségi mûsorának szerkesztõjével ellátogattunk Gagauziába. Másfél órányi autózást követõen hatalmas útszéli építményhez érkeztünk, mely a Moldova Köztársasághoz tartozó Gagauzia (Gagauz Yeri) kétnyelvû üdvözletét, valamint a gagauz és moldáv címert és zászlót ötvözte magában.

 

A baskán vendégeként

Néhány települést elhagyva, Gaidar falu határában a kormányzó (baskán, bashcan) elegáns fekete kocsija várt, a sofõr illedelmesen bemutatkozott. Õt követve, úttalan utakon haladva mesebeli helyre, gyönyörû tavak közé, pávákkal benépesített területre értünk. Mintha összeesküvésre vagy éppen a függetlenség kikiáltására gyûltek volna össze – másfél tucatnyi férfi, fontos személyiség: egykori és mai kormányzó, képviselõk, polgármesterek. Egy megtermett kutya vigyázott rájuk.

Mihail Formuzal, Gagauzia kormányzója látható érdeklõdéssel elegyedett szóba velünk, és kitûnõ vendéglátónak bizonyult. Emberségesen és szeretetteljesen viszonyult hozzánk. Türelmesen megvárta, hogy elfogyasszuk a jó meleg birkagulyást, és csak azt követõen veselkedett neki az interjúnak. Amikor megtudta, hogy erdélyi magyar vagyok, nagy lelkesedéssel felemlegette Tusványost, hiszen idén a nyári tábor meghívottja volt. Kellemes emlékeket elevenített fel, majd elõkapta telefonját, és rögtön felhívta barátját, Szilágyi Mátyás kisinyovi nagykövetet. Az orosz társalgásból nem értettem semmit sem, de amikor kezembe nyomta a telefont, és tört románsággal tudtomra adta, hogy ki van a vonal végén, bizony nagyon jólesett a gesztus. A számunkra kedves ismerõs, az egykori kolozsvári fõkonzul jelentkezett a vonal végén.

A gagauzok két-, sõt háromnyelvûek. A törökkel szoros rokonságban levõ, saját írással nem rendelkezõ gagauz nyelv az anyanyelvük. Szinte ugyanolyan folyékonyan beszélnek oroszul, ami annak idején államnyelv volt, tanítása most is elõtérben van, a cirill feliratok dominálnak. Amúgy a Pruttól keletre az orosz a világnyelv, közös kommunikációs lehetõség az egykori Szovjetunió egykori és mai népei között. Románul, az itteni fogalmak szerint moldávul sok gagauz nem tud, és aki igen, az is törve és akcentussal beszéli. Az átlagos gagauz rosszabbul beszéli ezt a nyelvet, mint az átlagos erdélyi magyar. Mindenesetre a törvény szerint három hivatalos nyelve van Ga-gauziának.

Amúgy a bolgár nyelv használata is elterjedt a környéken, fõleg Taraklia városkában és az azonos nevû közigazgatási területen, ahol jelentõs számú bolgár kisebbség él. Annak idején olyan elképzelés is létezett, hogy a Moldova Köztársaságban élõ gagauzok és bolgárok közösen alkossanak autonóm tartományt. A bolgárok azonban ettõl elálltak, mivel a Dnyeszteren túli nagyobb bolgár közösség kiszorult volna ebbõl a közigazgatási formából.

A baskán fõleg románul beszélgetett velünk, néha akadozva, párszor orosz kifejezésekhez fordulva segítségül. Elmondása szerint ritkán ad románul interjút, a kisinyovi rádió számára oroszul szokott nyilatkozni.

Mihail Formuzal 1959. november 7-én született Odesszában. Tizennyolc éven át a katonaságban szolgált, veszélyes területeken (állítólag Afganisztánban), ezért már 35 évesen nyugdíjba került. Pontosan akkortájt, amikor Moldova hivatalosan is elismerte a gagauz tartomány önállóságát. Ezután közössége jogainak képviseletét vállalta fel, sorsa jobbulásáért tesz-vesz nap mint nap. Két mandátumon át Ceadir-Lunga kisváros polgármesteri tisztségét töltötte be, majd kormányzóvá választották, sõt újraválasztották ebbe a legmagasabb tisztségbe. A bûvös hármas számhoz érkezve: három fiútestvére, három leánytestvére és három gyermeke van. A legnagyobb, Cristina, a lehetõ legtávolabb, Ausztráliában él a férjével együtt. Öt nyelvet tökéletesen beszél, a már említett gagauz, orosz és román nyelv mellett angolul és franciául tud. Nagyobbik fia Essenben németül tanul, míg a kicsi, Igor csak kilencéves.

 

Gagauz autonómia és identitás

A baskán a lexikális adatoknál hivatalosabb adatokkal szolgál: 164 ezren élnek Gagauzia 1848 négyzetkilométerén. A három város és 23 falu összlakosságának 86 százaléka gagauz. Négy terület alkotja az autonóm tartományt, közülük kettõ a gagauz tömbtõl különálló falu, amelyek gagauz többsége annak idején megszavazta a Gagauziához való tartozását. A lakosság fõleg mezõgazdaságból él, gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztésbõl, bortermelésbõl, állattartásból. Százötvenezres juh-, emellett jelentõs szarvasmarha-állománynyal rendelkeznek, jelentõs a pávatenyésztés. Sokan Törökországban, Oroszországban vállalnak idénymunkát, vagy akár hosszabb idõn át ott dolgoznak.  Nincsenek nyelvi nehézségeik. A tehetõsebbek hazajönnek, és házat építenek maguknak.

A baskán röviden ismerteti „országa” történetét és álláspontját a legfontosabb politikai kérdésekben. A tartomány autonómiája még a volt Szovjetunióban jött létre, hiszen a gagauzok 1991-ben elsõként jelentették be önrendelkezési igényüket, amit Chiºinãu 1994 karácsonyát megelõzõen fogadott el. Az 1998-ban életbe lépett alkotmány kimondja, hogy Gagauzia autonóm területhez tartoznak mindazok a községek, ahol a gagauzok a népesség több mint 50 százalékát teszik ki, valamint azok a helységek, ahol a helyi népszavazásokon a többség Gagauziához akar tartozni.

A harmincöt tagú parlamentet, az úgynevezett Halk topluºut (Népi Gyûlést) négyévente választják. A baskánt (kormányzót) is, aki egymás után legfeljebb kétszer töltheti be mandátumát; õ Gagauzia legmagasabb rangú hivatalnoka, egyben Gagauzia kormánya, a Végrehajtó Tanács feje, továbbá a moldovai kormány mindenkori tagja. Moldova Köztársaság törvényeit és alkotmányát maximálisan tiszteletben tartják, nem hoznak azokkal ellentétben álló határozatokat. Az önmeghatározás békés eszközeit alkalmazzák, és nyilvánvalóan nincs saját hadseregük és rendõrségük, saját pénzt nem nyomtatnak.

Gagauziában alacsonyak az átlagbérek, de az autonómia lehetõséget ad saját gazdaság kialakítására, saját értékeikre hagyatkozva. Minden beszedett adó Gagauzia területén marad, és az államtól is kapnak támogatást (vámok). Az autonóm gagauz tartománynak saját intézményei vannak: egyetem, iskolák, kulturális intézmények (például saját múzeum). Az egyetem négy karán fõleg oroszul folyik az oktatás, de gagauz, angol és német nyelven is oktatnak. Összesen mintegy kétezer fiatal jár ide.

A gagauzok egykori nomád népek leszármazottai, gazdag történelemmel. Európai népnek tartják magukat. Török eredetükön és az egykori Bolgárországhoz való tartozásukon túl ismertetõjük, hogy pravoszláv ortodox vallásúak. A világ tizenkilenc országában élnek, képviselõik háromévente találkoznak. A Gagauzián kívüli mintegy 45 ezer gagauz elsõsorban a szomszédos Ukrajnában, valamint Bulgáriában, Görögországban, Oroszországban, Kazahsztánban és az Egyesült Államokban él. A legutóbbi, 2011. évi népszámlálás szerint Romániában 45-en vallották magukat gagauznak.

Moszkva, Szentpétervár, Buhara, Isztambul – olyan Gagauzián kívüli központok, ahol a gagauz nép történelmét kutatják. És alig több mint kétszázezer személy sorsát tartják nyilván.

 

 

Testvértelepülés kerestetik

Gaidar (Haydar) négyezer lakosnál nagyobb, abszolút gagauz többségû falu. Kiosya Ilya polgármester otthonában fogad, teával és helyi ételkülönlegességekkel, töltött savanyú paprikával, húsos káposztával kínál. Miközben beszélgetünk, a háttérben a gagauz rádióadó (Radio Komrat) keleties zenét sugároz. A településen a három legjelentõsebb és mihamarabb megoldásra váró feladatnak tartja az ivóvízhálózat korszerûsítését, az utak járhatóságának a javítását, valamint az egykori, ám ma is szennyezõ szovjet hulladéklerakat semlegesítését. Biztatónak tartja viszont, hogy a falu monográfiáját nemrég adták ki orosz nyelven, továbbá 2013. augusztus végén elsõ alkalommal szervezték meg a Gaidar koraflari elnevezésû szõnyegfesztivált. A faluban több tucatnyian foglalkoznak szõnyegszövéssel, értékteremtõ és hagyományõrzõ tevékenységük amolyan élõ múzeumnak tekinthetõ. A kisebb méretû ajándék szõttesek már tíz eurótól kaphatók, míg a több méteres szõnyegek ára száz euró felett kezdõdik.

A polgármester és felesége vendégszeretetbõl jelesre vizsgázik. Ráadásul meghívnak az idei szõnyegfesztiválra. Sõt, az elöljáró abbéli óhaját is kifejezi, miszerint jó lenne testvérkapcsolatot kialakítani romániai településsel. Székelyföldivel? Nagyszerû lenne!

Egyébként a baskán is utalt arra, hogy a gagauzok nyitottak az együttmûködésre, és Romániában többek között Kovászna és Hargita megyék irányába kezdeményezik a kapcsolatfelvételt.

 

Lenin és Atatürk

A gagauz autonóm terület fõvárosa Komrat. Huszonkétezer lakos él itt. Otthont nyújt Gagauzia (Gagauz Yeri) legfontosabb és jelképes intézményeinek. Egyetlen épületben található a tartományi parlament (Halk topluºu) és a kormány (Bakannik Komiteti). Hivatalos címük: Lenin utca 196. szám. Az egyetem és az iskolák mellett Komratban ortodox katedrális is áll, ez a Szent János székesegyház, ezen kívül a város mûvelõdési otthonnal, múzeumokkal és korszerûen kivilágított parkkal is rendelkezik. És sokatmondó szobrokkal. A fõúton még mindig áll talapzatán Vladimir Iljics Lenin szobra. Több mint három méteres alakja szinte kötelezõ fotótéma az arra járó számára. Kissé odébb, az egyetem közeli Gagauz dicsõség sétányon mellszobrok sorakoznak egymással szemben. És üres talapzatok, újabb szoborhelyek. A legújabb alkotás Dimitrie Cantemirt ábrázolja, virágcsokrok hervadoznak rajta. De amíg odaérünk, Suleyman Demirel török, Haydar Aliev azeri és Nursultan Nazarbaev kazah elnökök mosolyognak ránk az esti kivilágításban. Nem véletlenül, hiszen a gagauzok az altáji török népek közé tartoznak, rokonaik a türkmének, törökországi törökök, azeriek és kazahok.

 De ott van még többedmagával Mihai Eminescu és Alekszandr Szergejevics Puskin, aki három éven át Chiºinãuban (Kisinyovban) élt és alkotott, ott sugárút viseli a nevét. Számunkra különlegességnek számít továbbá a harci tank szobra, az Afganisztánban elesettek, illetve Komrat védelmezõinek emlékmûve.

Egyébként rendõrök igazoltattak a fotózásért. Lenin és követõinek szelleme kísértett.

A jellemzõ fõvárosi intézmények között végül megemlítjük a Mustafa Kemal Atatürk nevét viselõ könyvtárat, amely egyben a török kulturális intézetnek is otthona, homlokzatán négynyelvû táblával; a nyitvatartási idõt viszont csak két nyelven írták ki, a román változat már lemaradt.

Egyébként a városban sok és sokféle a reklámszöveg. Megfigyelésem alapján a leggyakoribb az orosz felirat. A benzinkútnál románul is beszélnek és feliratoznak.

Román vagy moldáv nyelv?

Két évvel ezelõtt vita bontakozott ki Gagauziában arról, hogy a moldávot vagy a románt tanítsák az iskolákban hivatalos nyelvként. Az alkotmány ugyanis azt rögzíti, hogy az ország, vagyis Moldova Köztársaság hivatalos nyelve a moldáv. Másrészt az iskolákban oktatott tantárgy neve: román nyelv és irodalom. A ga-gauzok a fentiekbõl arra a következtetésre jutottak, hogy a román nyelvet és irodalmat legfeljebb idegen nyelvként taníthatják. Azóta alkotmánybírósági döntést akarnak arról, jogszerû-e a román oktatása hivatalos nyelvként, vagy az alkotmány szerinti moldávot kell a tanrendbe iktatni.

A helyzet valóban ellentmondásos. A két nyelv ugyanis azonos, nem létezik különálló moldáv nyelv. A beszélt nyelv a román helyi változata, sajátos, oroszos kiejtéssel és orosz, szláv jövevényszavakkal.

Az ellentmondásos helyzet onnan ered, hogy a függetlenedés után Moldova Köztársaságban oroszpárti politikai erõk kerültek hatalomra, akik tartottak a Romániával való egyesüléstõl, a bekebelezéstõl. Ezért az ország új alkotmánya rögzítette, hogy a köztársaság hivatalos nyelve a moldáv. Annak ellenére, hogy a lakosság többsége tulajdonképpen román, a nemzeti színek is azonosak, Románia és a Moldovai Köztársaság zászlói csupán a címerekben különböznek. Ráadásul a népszámlálások adatai azt mutatják, hogy a többség ahhoz ragaszkodik, hogy nem a román, hanem a moldáv nyelvet beszélik. Az iskolákban viszont román nyelvet és irodalmat tanítanak, mert ha a nyelvet el is keresztelték moldávnak, az irodalommal ezt nem tehették meg. A Moldáv Tudományos Akadémia álláspontja szerint ugyanis a Moldovai Köztársaság „irodalmi nyelvének” hivatalos megnevezése a román.

 

Ha Moldova egyesülne

Romániával....

A gagauzok az Európai Unió számára is példaértékûnek tartják autonómiájukat, amelyet békés úton kaptak meg a moldovai többségtõl. Mind a kisinyovi, mind a komrati alkotmány kimondja: Moldova független állam, amelyen belül Gagauzia autonóm terület.

De mi történne akkor, ha Mol­dova elveszítené függetlenségét? Ha Moldova egyesülne Romániával?

A gagauz álláspont nem tartja kívánatosnak Moldova és Románia egyesülését. Szerintük, ha ez bekövetkezne, az alkotmányban rögzítettek alapján a gagauzoknak jogukban állna eldönteni, milyen formában képzelik el a jövõjüket; és amennyiben Moldova Köztársaság elveszítené állami szuverenitását, akkor Gagauzia a függetlenséget választaná, mintsem Bukarest fennhatósága alá kerüljön.

Függetlenséget, de kitõl és hogyan? És mennyire lehet független egy nem összefüggõ területû, alig több mint Marosvásárhelynyi lakosságot számláló közösség? És életképes lehet-e az autonómián túli függetlenség?

Ezt az érzékeny témát, a romániai lakosság elképzelhetõ többségének nagy álmát, Románia és Moldova egyesülésének a lehetõségét érintve azonban más forgatókönyveket is felvázolhatunk. Mi lenne, ha az „õsi román föld”, Besszarábia nagyobb részét képezõ Moldova Köztársaság parlamentje, illetve lakossága megszavazná a Romániával való egyesülést? Számunkra, romániai magyarok számára kedvezõ esetben ugyanazon országon belül a gagauzok példájára elérhetõvé válna saját autonómiánk? Kedvezõtlen esetben a függetlenedni nem tudó gagauzok önállóságát megszüntetné a bukaresti kormány?

Moldovai utunk során azt tapasztaltam, hogy onnan nézve messze az egyesülés. És itt elsõsorban nem hatalmi, netán oroszbarát érdekeltségrõl van szó. A lakosság többsége, a fiatalok zöme ugyanis függetlenséget akar. A Pruton túliak hozzáállásából sokat eláruló tény, hogy a 97 százalékban ortodox vallású moldávok nagy része az orosz ortodox egyházhoz tartozik, és csupán háromnegyed millió személyre tehetõ a román ortodox egyház tagjainak a száma. Továbbá: a határátkelõknél nincs testvéri összeborulás, és az országban járva-kelve nyoma sincs a kiterjedt, akár látványos együttmûködésnek a Prut két oldalán élõk között.

Egyébként Chiºinãuban a parlament nemrég elfogadott egy törvényt, amely a nemzeti kisebbségek helyzetét és jogait szabályozza. Ez alapján a többségi nemzet a „moldovai”. Ebben az értelmezésben azok, akik a Prut és a Dnyeszter között románnak vallják magukat, kisebbségnek számítanak.

Moldovaiak, moldáviaiak, moldávok, moldáv nyelven beszélõk – Európában még számos példa van arra, hogy különbözõ országokban alapvetõen ugyanazt a nyelvet használják más-más nyelvjárásban.

Magam úgy láttam, az Európai Unióhoz való felzárkózás fontosabb lenne Moldova Köztársaság lakói számára, mint a Romániával való egyesülés. Csak Moszkva lenne „megértõbb”…



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008