magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Fodor Nagy Éva lélekmadarai a Klubgalériában


Idestova 13 éve vezetem a kolozsvári Báthory Gimnázium rajzkatedráját, egy év kivételével rendszeresen osztályfõnök is voltam. Közben évente végigszurkoltam diákjaim júniusi tanévzáró ballagásait. Arra is emlékszem, hogy ezeken az ünnepségeken a számos kiosztott díj között igen elõkelõ helyen szerepelt és szerepel ma is a Fodor Éva irodalmi díj. Az évek során sok, ma már ismert, neves személyiség vehette át pályafutása kezdetén ezt a rangos díjat. Azóta már a Fodor Éva-díjasok találkozóját is megtartották ugyanitt a Klubgalériában. A díjat volt báthorys osztálytársak alapították, majd az összegyûlt pénzt a Fodor család megduplázta, így került bankbetétbe. Ez, a Csipike szülõatyja, Fodor Sándor író és kedves felesége által kezelt díj még messzibbre visz emlékeimben. Az 1970-es évek elején, a családot ért tragikus fordulat, Évike leányuk elvesztése az én nemzedékem vesztesége volt. Ismertem Évikét, én ballagás elõtt álltam a Brassaiban, õ a Báthory elõdiskolájába, a 11-esbe járt. Mindannyiunkat villámcsapásként ért a rettenetes hír.

2013 novemberében hogyne hívtam volna meg Fodor Nagy Éva mûvésztársamat kiállítani a Báthory Klubgalériájába? Azt a mûvésznõt, akinek a tragédiát követõen 5 éves bezárkózás után volt ereje újra ecsetet ragadni és remekmûveket alkotni. Akivel azóta közös alkotótáborban is voltam Zsobokon, ahol aztán közelebbrõl is megismerhettem mûvészi és emberi kvalitásait, nagyságát.











Ha jól számoltam, ez most a harmincharmadik egyéni kiállítása. Még valamikor a nyár folyamán egyeztettünk, hogy 16 képet állítunk ki, aztán novemberben meglátogattam patinás, Erzsébet úti házában. A lakásban illatos szantálpálcika füstölgött, kávézgattunk, beszélgettünk, nézegettük munkáit. Végül nehéz szívvel tettem félre sok jobbnál jobb képét, melyre már nem jutott volna hely a Klubgalériában. Ott motoszkált bennem a Mûvészeti Múzeumban 2001-ben rendezett retrospektív kiállításának emléke. A Bánffy-palota öt nagy földszinti termében 92 alkotása volt kiállítva. Akkor készült az a remek katalógus is, melyet azóta többször áttanulmányoztam.                     





Sok jót írta
k már neves mûtörténészek Fodor Nagy Éva képeirõl, munkásságáról, például Murádin Jenõ, Ditrói Ervin, Banner Zoltán, Németh Júlia, Viorica Guy Marica, Alexandra Rus s még sokan mások. A Klubgaléria bejáratánál kifüggesztettük a mûvésznõ fontosabb életrajzi adatait és kiállításai kronologikus sorrendjét. A továbbiakban itt csak nagyon röviden szemelgetek ebbõl.

Fodor Nagy Éva 1928. február 2-án született Petrozsényban értelmiségi családban. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a gimnáziumi éveket Nagyszebenben az Evangélikus Iskolában, késõbb az Orsolya Nõvéreknél, majd a Ferences Nõvéreknél töltötte. Végül a kolozsvári Marianum Leánygimnáziumban érettségizett. Mûvészi tehetségére már ekkor felfigyeltek tanárai. 1956-ban államvizsgázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolán, ahol olyan neves tanárok keze alatt tanulhatta a szakmát, mint Kádár Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor. 1951-ben házasodtak össze Fodor Sándor íróval, két leányuk született, Éva és Eszter.

Ha beletekintünk több mint hat évtizedes képzõmûvészi munkásságába, ennek számos stációját sorolhatjuk fel. Több hazai és külföldi egyéni tárlat mellett számos csoportos kiállításon vett részt. Petrozsényi, lupényi, temesvári, bukaresti, craiovai, zilahi, szilágysomlyói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, kovásznai szereplése mellett olyan kolozsvári galériákban rendezett többször is egyéni tárlatot, mint a fõtéri Kis Galéria, a Filo Galéria, az Egyetemi Könyvtár Galériája, a Reményik Sándor Galéria, sõt a fiatalok kö-rében igen népszerû Bulgakov Kávéházban is. De ugyanúgy rendezett több egyéni tárlatot Budapesten is, például az Andrássy úti Galériában, a Pataky Galériában, a Bocskai Galériában, az EME kiállítótermében. Kiállítása volt Izraelben is, és ne maradjon ki a felsorolásból két nagy retrospektív tárlata sem, mindkettõ a Kolozsvári Mûvészeti Múzeumban volt látható 1998-ban, illetve 2001-ben. Alkotóévei alatt számtalan könyvborítót és -illusztrációt készített, 25 éves együttmûködés köti össze a Napsugár gyermeklappal. Régóta tagja a Romániai Képzõmûvészek Szövetségének, úgyszintén a Barabás Miklós Céhnek is. A világ sok köz- és magángyûjteményében õrzik munkáit, a Kolozsvári Mûvészeti Múzeum mellett olyan országokban, mint Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia, Svédország, Svájc, Izrael, az Amerikai Egyesült Államok stb.

A Klubgalériában kiállított képek is bizonyítják, Fodor Nagy Éva igazi nagy formátumú alkotómûvész, képei magas mûvészi színvonalon készültek. Ezt a speciális festészeti technikát, az akvarellt õ is a tökélyre vitte, akárcsak nagynevû elõdei – gondolok itt Nagy Imrére, Bene Józsefre, Bordi Andrásra, vagy a nõi akvarellisták olyan képviselõire, mint Brósz Irma, Ferenczy Júlia vagy akár Balaskóné Osváth Zsuzsa. De emlékezzünk egy iskolánkhoz kötõdõ és méltánytalanul elfeledett akvarellistára is, Diviaczky Rezsõre, aki annak idején a két világháború között a piarista fõgimnázium és a Marianum rajztanáraként évente rendezett emlékezetes egyéni akvarell-kiállításokat, s aki 1971. február 17-én hunyt el, 95. születésnapján.

Mostani kiállításunkra tematikailag mindenbõl válogattunk. Láthatók portrék, tájképek, csendéletek és egy újabb kori „lélekmadarak” kompozíció is. A mûvésznõ eddigi képei nagy részét 12 gazdag ciklusba rendezte, úgymint: A lélek tájai, Tükrözõdések, A helyek szelleme, A hallgatás sebei, Madarak és angyalok stb. Itteni munkái is ráirányítják tekintetünket a minket körülvevõ szépségekre. Számára ezek a legnemesebb ihletforrások és õ ezek hûséges közvetítõje, legyen az egy-egy portré hiteles lélekábrázolása, vagy egy petrozsényi, ifjúkori tájélmény, havasi táj, hargitai fenyves hegyi patakkal, akár lankás, dimbes-dombos kalotaszegi táj vagy városi utcarészlet kertes házakkal; de ugyanezt mondhatjuk egy-egy gazdagon terebélyesedõ virágcsendéletrõl is.

Többen felfigyeltek már a képein megjelenõ kékes, de még inkább zöldes dominanciákra, az itt-ott ismétlõdõ szürkés-barnákra, akvarelljeinek folthatásos gyöngyházcsillogására.

Galériánk gyönyörû barokk festõállványára helyeztük a tárlat egyetlen újabb kori, áthallásos képét, jelezvén, hogy a mûvész csapongó képzelete a mélylélektan fogalomtárában is otthonosan mozog. Ez a kompozíciós kép – a sirályok tánca a napfényes tenger felett – szinte szimbolikus értelmet kap. Kívánjuk, hogy Fodor Nagy Éva lélekmadarai, álommadarai még sokáig cikázzanak képzõmûvészetünk egén.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008