Művelődés

Spielmann Sebestyén Mihály könyv­tá­ros, a Heltai Könyv­tár­ala­pít­vány el­nö­ke. Mun­kás­sá­gát alig­­ha kell be­mu­tat­ni, hisz har­minc­két év alatt könyv­tá­ros­ként, tévészerkesztőként, köz­éle­ti szereplőként, egye­te­mi ok­ta­tó­ként, pub­li­cis­ta­ként, és egy­re in­kább szép­író­ként is­me­ri őt Er­dély ma­gyar ér­tel­mi­sé­ge, sőt tár­sa­dal­munk szé­le­sebb ré­te­gei is. Egy­re in­kább is­mer­té vált az anya­or­szág­ban is, és az az előadás ame­lyet e hó­nap kö­ze­pén a Min­den­tu­dás Egye­te­me ke­re­té­ben fog tar­ta­ni az egész vi­lág ma­gyar­sá­gá­nak is meg­mu­tat­ja őt.

Ez az előadás nyil­ván a Te­le­ki Té­ká­ról, a go­nosz időket át­vé­szelt könyvekről fog szól­ni, ar­ról az in­té­zet­ről ahol, Spielmann Mi­hály 1972-től dol­go­zik s ame­lyet 1996-tól ve­zet. A Te­le­ki Té­ka, Ma­ros­vá­sár­hely emblematikus in­té­ze­te szo­ro­san ma­gá­hoz lán­col­ta a lo­kál­pat­ri­ó­ta tör­té­nészt, aki­nek amúgy ha­zá­ja Er­dély és a nagy­vi­lág. Ma­ros­vá­sár­hely nem­csak szülőhelye, ha­nem tör­té­nész­ként ku­ta­tá­sá­nak tár­gya is, s le­het-e más­ként meg­is­mer­ni sze­re­tett szülőhelyünket, mint­ha meg­is­mer­jük an­nak tá­gabb kör­nye­ze­tét, mindenekelőtt Er­dély tör­té­nel­mét? A múlt szám­ba­vé­te­lé­re ta­lán édes­ap­ja pél­dá­ja is in­dí­tot­ta, hisz Spielmann Jó­zsef pro­fesszor Er­dély orvostör­ténetét ku­tat­ta, ta­ní­tot­ta, tet­te köz­zé.

Spielmann Se­bes­tyén Mi­hály pe­dig 1991-tól szí­nészge­ne­rá­ci­ó­kat ve­ze­tett be a művelődés tör­té­ne­té­be, mi­köz­ben ré­gi köny­ve­ket ku­ta­tott/ta­nul­má­nyo­zott, a je­len­nek sem for­dít­va há­tat. Mi­helyt le­he­tett, be­kap­cso­ló­dott a köz­élet­be, az RMDSZ és a vá­ro­si ta­nács egyik leg­ak­tí­vabb tag­ja lett. Szá­mos tör­té­nel­mi ta­nul­má­nya, pub­li­cisz­ti­kai írá­sa je­lent meg a saj­tó­ban, va­la­mint önál­ló kö­te­tei: Az er­dé­lyi fe­je­del­mek – két ki­adás­ban (1993), Múlt és múlt (1995), Nap­fo­gyat­ko­zás az Egye­tem ut­cá­ban (1994), Nosz­tal­gia­u­ta­­zás Dél-Paranoiában (1997), Nyúl­gát az idő el­len (2000), Rentz Dezső jég­ma­u­zó­le­u­ma (2002), Csü­tör­tö­ki kimenő (2004). Szer­kesz­tet­te a Te­le­ki Té­kát be­mu­ta­tó rep­re­zen­ta­tív kö­te­tet. Szép­iro­dal­mi al­ko­tá­sai, az ér­zel­mek meg­mu­ta­tá­sá­tól sem tar­tó el­be­szé­lé­sei, iro­dal­mi ha­gyo­má­nya­in­kat nem felejtő kor­sze­rű pró­zai írá­sok.

Sok­szí­nű mun­kás­sá­ga és sze­mé­lyi­sé­ge a leg­jobb er­dé­lyi ha­gyo­má­nyok foly­ta­tói kö­zé so­rol­ják. A Ro­má­ni­ai Ma­gyar Könyv­tá­ros­ok Egye­sü­le­te nagy sze­re­tet­tel, öröm­mel és büsz­ke­ség­gel ado­má­nyoz­za az EMKE Monoki Ist­ván-dí­ját Spielmann Se­bes­tyén Mi­hály­nak – bíz­va ab­ban, hogy to­vább­ra is oly szí­ve­sen és ked­ve­sen vál­lal­ja a könyv­tá­ros­ok egye­sü­le­té­nek se­gí­té­sét, előadásokkal, szak­cik­kek­kel, író-ol­va­só ta­lál­ko­zó­kon va­ló rész­vé­tel­lel.

Mi­hály! Fo­gadd sze­ren­cse­kí­ván­sá­ga­in­kat és sze­re­tő együtt­ér­zé­sün­ket min­den mun­kád­ban.