Művelődés

Erdély sorsát meghatározó számtalan háború, vita oka a területén levő sokféle gazdasági forrás: felszíni és altalajkincsek, köztük a só.
Az Érc-hegység kapujában, az Aranyos folyó bal partján elterülő város szerepköre gyakran változott, ám bányavárosi szerepe csak a 19. században csökkent és a 20. században szűnik meg. Az őskor óta ismert, kitermelt, hasznosított altalajkincs, a só, Torda város lakottságát mondhatni megszakíthatatlanul biztosította. Ezt nem csak az ismert dák és római kori leletek bizonyítják, a város népvándorlás idején is csak időlegesen néptelenedik el. Sóbányászata számottevő, a város határában a Dörgőben és a Bányában található sós tavak a római felszíni sókitermelés eredményei. A sóbányászat a középkorban áttér a mélykitermelésre, külön jogállású sóvágórend jelenik meg a város polgársága mellett. A Tordán kitermelt sósüvegeket a Marosig (korai középkorban az Aranyoson is tutajoztak) szekereken szállították, Marosújvártól kezdve pedig vízi úton szállították a sót Szegedig, onnan pedig szerte Európába, még Törökországig is. A só kitermelése, szállítása, hasznosítása, illetve az ahhoz szükséges adminisztratív apparátus és anyagi eszközök egy nagyon tág témakör elemeit képezik, ezekről a jelen munkában csak szükséges mértékben lesz szó.
Jogilag a sóaknák és a sókereskedelem állami tulajdont képeztek, a só kitermelését, szállítását és hasznosítását sókamarák igazgatták. Ezek a sókamarák Erdély-szerte a kamaraházakban vagy uradalmi várakban működtek. Erdély sókamarája Tordán is székelt. Sókamaraházról, mint speciális funkciójú épületről, a Tordán és Désen épült kamaraházakról tudunk. A dési kamaraházat 1932-ben lebontották, így a tordai sókamaraház épülete az egyetlen ilyen jellegű épület Erdélyben (egyben Romániában is).
A tordai sókamarásokról a 15. századból, a sókamaraházról, mint specifikus funkcióról, írott forrásokban 1524-ből találtam említéseket. 1528-ban például, mint rossz karban levő házat említik. 1581-ben Báthori Zsigmond kezdi el a következőkben bemutatott kamaraház átépítését. A tordai kamaraház építésével csaknem egyidőben kezdik el a dési kamaraház építését is.
Tordán működött az Erdélyi Sókamara az abszolutizmus koráig, ekkor az intézményt áthelyezik Nagyszebenbe, 1850-ben Kolozsvárt állítanak fel egy bányaigazgatóságot, végül az erdélyi sóhivatalok felügyelőségét megszűnésükig áthelyezik Marosújvárra az újabb átszerveződésekig.
A sóhivatalnak otthont nyújtó épületegyüttes, mely egyben a kamaraispán lakása is, hivatalos helyiségek és azt kiszolgáló melléképületek mellett más állami tevékenységeknek is teret enged, úgymint: fejedelmek és azok küldötteinek elszállásolása, postaállomás, mészárszék, borkimérés, pálinkafőzés stb. A sóhivatal szerepének csökkenése, a hivatali helyiségek a bányák közelébe levő épületekbe való átköltöztetése, a 19. században a kamaraház épületének erőteljes romlását vonta maga után, mígnem 1902-ben a telket a rajta levő épületekkel együtt átvette a „Torda város közönsége”. 1911–13 között a kamaraházat felújították és a Magyar Közművelődés Házává alakították. Az I. világháborút követően is megőrizte közművelődési szerepét, így egy múzeumi részleg is működött benne, nagyterme pedig a Román Kaszinónak adott helyet. 1943-tól napjainkig az épületben a Történelmi Múzeum működik.

A tordai sókamaraház beilleszkedése a város szövetébe

A tordai kamaraház és a köré tartozó belső ingatlan (a város határában voltak a bányák és azok melléképületei, szántók, kaszálók és egyéb fiskális jószág) a történelmi városmaghoz viszonyítva délnyugatra terült el, az enyedi út nyugati oldalán, – ma már a történelmi városrész központjában. Az udvarházszerű kamaraház főépülete az utcafronthoz képest 60-65 m-rel beljebb fekszik, az utcafrontra egyéb melléképületek nyíltak (borkimérés, mészárszék).
Az ingatlan, melyhez tartozott, nagyobb kiterjedésű egyházi birtok volt, kolostor állt a helyén, a reformációt követő szekularizáció nyomán került fiskális birtokba.
A templomot erődítés vette körül, innen ered a kastély elnevezés is, mely körül a gazdaságot ellátó kertek (veteményes-, csűrös-, gyümölcsöskertek) húzódtak. A kastély körvonalát régészeti ásatások nem azonosították. A kastély építésének idejét egyesek a 15. század közepére teszik, a mai múzeum épületének délkeleti sarokszobáját az egyik bástyájának tartják. A kastélyt említő szövegek homályosak, többféleképpen értelmezhetőek, mint: „Tordán is az kamaraépület mellett, amely egy öreg egyház, a kastélyba levő Basta György idejebeli romlásban az ott való szegény lakósok beszorulván, az észak felőli oldal lövéssel reájuk ontatván, attól fogva pusztában állott vala annak is I. Rákoczi György fejedelem romlását felépítvén, mind tornyostúl szépen héjazat alá vette, s tornyába is harangot öntetett” – Szalárdi János Siralmas krónikájából. A szövegből nem tűnik ki a templomkastély és a kamaraház udvarának elkülönülése ebben az időszakban.
A 17. században a templomtól délre fekvő területet megerősítik, mely erődítmény maradványai napjainkban is látszanak. Ennek az erődítésnek az északi oldalát a templom képezi.
A kamaraház templomtól északra húzódó udvarának megerősítéséről nincsenek ebből az időből adataink. Talán az állam és a város közötti ellentét az oka, hogy a város polgárainak tulajdonát képező templomkastélyt erősítik, az állami tulajdont elhanyagolva.
Nyomon követhetjük az ezt követően történt telekfeldarabolást: a 18. század elején a kolostortemplom a tőle délre húzódó erődített területtel együtt az Ótordai Református Eklézsia tulajdonába került; ugyancsak az Ótordai Református Eklézsia tulajdonába került a templomtól északra húzódó gyümölcsös; a Kamaraháztól délre fekvő területet fiúiskola építésére adományozza Apafi Mihály 1671-ben a Református Eklézsiának; a Kamaraháztól északra levő parcella a Wesselényi család birtokába került.
A megmaradt telek 1902-ben a „Torda város közönsége” javára átjegyeztetik. Ugyanebben az évben a telek piacfrontra eső részére felépül a Posta- és Pénzügyi palota eklektikus épülete. A Kamaraház épületét 1907-ben közművelődési házzá nevezik ki, majd 1911–1913 között Lux Kálmán tervei alapján felújítják és restaurálják.

A kamaraház épületének története

A több szakaszban épült kamaraház első változatának építési idejére vonatkozó pontos adataink nincsenek. A most folyó helyreállítási munkálatok során sem végeztek kormeghatározó laboratóriumi vizsgálatokat.
A reneszánsz átépítést megelőző korokból nagyon ellentmondásos adatok maradtak fenn.
Entz Géza az 1526-ban említett Szent Erzsébet ispotályt helyezi ebbe az épületbe, ám forrásként az adattárat említi, a mellette levő templomot Szent István johannita kolostortemplomaként tartja számon.
Kővári László a johanniták, kórházas keresztesek rendjének Szent Imre kolostorát a mai városháza terére teszi, amely akkor a város szélét képezte. Bár, mint tudjuk, a johanniták ispotály alapító és betegápoló szerzetes rend, mégsem valószínű, hogy a Szent Erzsébet ispotály ebben a többszintes épületben működött volna.
Ha viszont az ingatlan birtokviszonyait vesszük kiindulópontnak, és a mai református templom köré emelt épületkomplexum tagjaként vizsgáljuk, építésének kezdete a 14. század végére, a 15. század közepére tehető. A kolostorhoz tartozó terület nagyságáról Orbán Balázs hű képet ad Torda város és környéke című munkájában, idézve a 12–15. századi határjárások jegyzőkönyveiből.
Egy tény: a több szakaszban készült épület első alakja középkori, 15. századi torony, talán a kolostort körülvevő erődítés bástyája volt, amelyet még az 1580-as évek előtt bővítettek észak felé egyosztatú, pincés helyiségekkel. A torony első emeletén Lux Kálmán munkálatai során feltárt gótikus ablakkeret maradványa igényes kivitelezésről az épület a kastélyegyüttesben elfoglalt rangosabb szerepére enged következtetni. Az épület funkciója ebből a korból ismeretlen.
Legnagyszerűbb alakját az épület a Báthory Zsigmond fejedelem idején, 1581–1594 között történt sókamaraházzá való átépítése után nyerte. Ekkor kolozsvári kőfaragó műhelyek mesterei dolgoztak a kamaraházon: Brassay Ambrus – 1590, Keomies Dabo Lőrinc – 1590, Kuthy János – 1592, talán Képíró Péter – piktor, fundáló mester: az olasz Genga Simon.
Ezt követően a kamaraházon csak javítások, karbantartások történtek, a 20. századi restaurálásig. A történelem viharai során mindegyre veszített pompájából, talán volumetriájából is. A sóhivatal hanyatlása az épület lepusztulását vonta maga után, megszűnte pedig funkcióváltást.
A szájhagyományban elterjedt különböző elnevezések, mint a Bocskai-ház, Bethlen-fejedelmi lak, Fejedelmi ház, melyekből a román szakirodalom is átvette a Fejedelmi ház, Fejedelmi palota elnevezést, a ház megmentését célzó, 1907-ben elkezdett népszerűsítési akció része, mellyel a polgárok és az állam támogatását igyekeztek megnyerni. Az akciót siker koronázta, Lux Kálmán vezetésével sikerült a Kamaraházat megmenteni a pusztulástól, sőt új értékekkel gyarapítani.
A II. világháború után az épületen különböző javításokat, korszerűsítéseket végeztek, a legszámottevőbb most van folyamatba.

A tordai sókamaraház építészet- és művészettörténete

A több korszakot átfogó épület elsőként a Szent István (Imre) johannita (ágostonos) kolostortemplomát körülvevő épületkomplexum tagja volt, bár az sincs kizárva, hogy az üresen maradt kolostor udvarának falait építik ki a 15. században kastéllyá. Entz Géza a kolostor épületeit a templomtól délre helyezi. A kolostor udvarát határoló falak körvonaláról pontos adataink nincsenek, a régészeti kutatásokat a terület beépítettsége valamint a mai múzeum udvarán végzett talajszilárdítási munkálatok akadályozzák.
A johannita rend Szent István-kolostortemplomát Entz Géza a 13. század végére datálja, mely a kerci műhely munkásságának lenyomatát viseli magán, a kolostor egyéb épületeit a templom déli oldalára teszi.
A templom a 14. században díszes előreugró gótikus északi és nyugati kapuval gazdagodott. Az északi kapu és a tőle északnyugatra eső kamaraház – abban az időben torony – díszes kiképzése az ott lakók rangjára enged következtetni, ezt alátámasztja a 13. század óta 126 alkalommal megtartott, több hétig is elhúzódó országgyűlések sorozata.
A mai épület legrégebbi eleme a délkeleti sarok, melyet egy emeletes torony képez. A keleti homlokzat emeletén Lux Kálmán előtárt egy kőablakkeret töredékét, mely késő gótikus művészien faragott pálcái a pontosan datálható Nagypiac téri plébániatemplom (épült 1468–1504) faragott kőelemeivel mutat analógiát.
A tornyot, melynek a magasságára nincsenek utalások, később bővítik északra és talán nyugati irányba is. Az északi bővítések nyomon követhetőek a keleti homlokzaton, míg a nyugatira a mai nyugati termek fölszintje alól előtárt régebbi alapmaradványok utalnak. E bővítésekből mára csak két földszinti terem (a mai előcsarnok és az irodák helyisége), valamint a két dongaboltozatú pince terme maradt ránk. A most folyó munkálatok feltárták északra a harmadik, a többire merőlegesen boltozott, a többivel egybenyíló pince helyiségét, mely a Lux helyreállítása óta szakadt be. A torony ma délkeleti sarokszoba, pince nélküli földszintje boltozott volt, ugyancsak boltozatindító kőkonzolok maradtak meg az északi bővítések földszintjén.
A középkori épületből a bejárati ajtó és a déli sarokszobába nyíló ajtó csúcsíves kőkeretei, valamint egy apró, csúcsára állított négyzetes kő ablakkeret maradt ránk.
Biztos adatokat a reneszánsz átépítés idejére vonatkozóan tudunk.
1581–1594 között Báthory Zsigmond fejedelem uralkodása alatt az épületet átépítik sókamaraházzá, az épület így elnyerte a legteljesebb alakját. A meglevő épületet nyugatra két új szobával bővítik L alakúvá, és valószínűleg az egész épületet magasítják egy emelettel (erre utalnak a reneszánsz elemek). Megtartva a földszint középkori elemeit, csak az újonnan épített részek kapnak reneszánsz jelleget. A piac frontja felé elkészült az udvar galambbúgos kapuja, melyen a Báthoryak címere és a következő felirat állt: REGNANTE ILLVSTRISSIMO PRINCIPE DOMINO / DOMINO SIGISMUNDO BATHORI / DE SOMLIO VAIVODA REGNI TRANSYLVANIAE / MAGNIFICO DOMINO IOANNE GICZY CAMERARIO....GASPARE BARTHAKOVIT PORTA LAPIDEA ERECTA EST / ...FACIENTES NEMINEM  TIMEMVS
A kamaraházon a következő századok során végzett munkálatok csak szegényítik az épületet. A sok háborút nem vészelte el nyomok nélkül, 1658-ban leég. Ám az északi szárny az emeletét, keleti homlokzat a külső lépcsőit a mindinkább szegényítő javítások során veszti el.
1818-ban egy általános tatarozás folyamán, amikor a Rákos-patak gyakori áradásai miatt fellazult talaj okozta komoly repedésekkel gyengített épület falait támpillérekkel próbálták megerősíteni, a keleti homlokzat oszlopokon nyugvó erkélyét elpusztították, az egész épület külsejét megszegényítették, belső tereit átrendezték. A földszint két nyugati szobáját félköríves nagynyílású falakkal felosztották, úgyszintén az emeleti nagytermet, az ún. ebédlő palotát is.
1883-ban lebontották a nagypiacra nyíló Báthory-címeres galambbúgos kaput, melynek feliratát 1913-ban a restaurált kamaraház főhomlokzatára rakták.
1911–1913 között a kamaraház épületét restaurálták és új rendeltetéssel látták el. Ekkor az épület belső tereit is átalakították. Az emeletre az előcsarnokból belső kőlépcső vezet fel a faoszlopokon nyugvó előtérre, ahonnan a délkeleti sarokszobába, akkori könyvtárba, és a nyugati termek egyesítéséből keletkezett nagyterembe lehet érni. Az előtérről az új kőerkélyre is nyílik ajtó. A lépcső első pihenőjéről fedett tornácra lehetett kimenni (ma a teremőrök szobájává alakították), a második pihenőről a padlástérre. A pince – ahova az új fűtésrendszer központja került – lejárata is módosul, az eredetit helyszűke miatt lezárják, és az új emeleti feljárat alá helyezik a pincelejáratot, melynek első fordulójáról az udvarra és a mellékhelyiséghez lehet érni.
Az 1913-as példaértékű helyreállítás, igényes kivitelezése ma már műemlékszámba megy, teljesen indokolt és optimális megoldása a történelem folyamán létrejött bonyolult helyzetnek. Az első világháborút követően számottevő javítások nem szükségeltettek és a múzeummá válás sem tett szükségessé szerkezeti változtatásokat.  
A II. világháború tatarozásokat tesz szükségessé, melyek szakszerűtlensége a mai problémák forrása (a pinceboltozat tégláinak fugáit cementhabarccsal töltik ki, nem tartották karban a csatornákat stb.) és nem minden munkálatot előzött meg tervezés.
1955-ben az 1160/55-ös miniszteri tanácsi határozat nyomán felkerül a romániai műemlékek listájára a tordai Curia – Casa Fiscului– Muzeu (Kúria –  Fiskusház – Múzeum) elnevezéssel, máig megtartva műemlék státusát.
1964-ben az akkori néptanács tervezőirodája készített egy tatarozási tervet (27/1964 sz.), melyben tetőszerkezet-javításokat, pincefelújítást, cserépcserét, kéményépítést irányoztak elő és valósítottak meg.
1971–1972-ben a Constructorul kolozsvári cég készített kijavítási tervet 14/S szám alatt és ugyanaz a cég kivitelezésében a délkeleti sarok földszinti és emeleti födémjét vasbetonra cserélik ki, a villanyhálózatot kibővítik, belső és külső falak vakolatának kijavítását, a termek parkettázását, gázfűtésű csempekályhák építését, falak, ajtó- és ablakkeretek, valamint egyéb faelemek (faoszlopok, korlátok, födémek) lefestését, cserép és csatornaelemek cseréjét valósították meg.
Az épület meghibásodását fokozta a 70-es évek áradásai által fellazult talaj, valamint az épület keleti oldalán történt utcaszint emelése és az aszfaltozása. A Lux Kálmán vezette helyreállítást követően az utcaszintet 3 lépcsőfok mélységig csökkentették, de ez mára feltöltődött, hogy az utcaszint és a belső szint közötti különbség már csak 10 cm.
A múzeum vezetősége már a 80-as évek óta sürgeti a javítások elvégzését, ám csak a 90-es évek elején kezdték meg a helyreállítási terv összeállítását.
A kolozsvári SC Institut Proiect SA tervezőintézet által 1991– 1996 között elkészített konszolidálási tervet nem alkalmazzák szerény elképzelései miatt. Jelenleg a besztercei SC Creativ Group SA restauráló és konszolidáló tevékenységet folytató cég végzi a helyreállítási munkálatokat építőtelepen kiadott rendelkezések alapján.
A még nem véglegesített helyreállítási terv vezetője a bukaresti Ion Mincu Építészeti Egyetem két professzora: Virgil Polizu építész, a Műemlék-restauráló Tanszékről és dr. Dan Ionescu építőmérnök, a Statika Tanszékről.
Az archeológiai kutatásokat Horaţiu Groza muzeográfus végzi. A most feltárt pincében, valamint az épület belsejében és külső szűk kerületén az eddigi leletek között edény- és kályhacserepek, állati csontok és pénzérmét találtak. A nyugati szobák taposószintje alatt feltárult egy kisebb épületszárny alapja, melynek repedései a régi idők talajlazaságát bizonyítják. Ugyancsak most tárták fel a beomlott északi pincét. A megfogyatkozott területű udvaron már alig lehet régészeti kutatásokat végezni és kezdeményezni, mert a 90-es évek helyreállítási munkáinak első fázisa a patakig terjedő területek megszilárdítása, a Rákos-patak medrének támfallal való ellátása volt.
A helyreállítási munkák, melyeket a súlyos szerkezeti meghibásodások tettek szükségessé, jelenleg is folynak.
A sókamaraház típusát a középkori középületek és a reneszász udvarházak között kereshetjük.
Tömegalakítása a középkori városi középületeké, míg külsején reneszánsz elemeket visel.
Masszív volumetriáját nem törik meg függőleges vagy vízszintes elemek. A kőlábazattól az eresz kőpárkányzatáig csak kőkeretes nyílások törik meg, keleti homlokzatát pedig a bejárati ajtó fölötti kőerkély emeli ki.
Földszintjén szemöldökpárkányok nélküli gótizáló kőablakkeretek, a bejárati ajtó csúcsíves kőkerete, valamint a keleti homlokzat földszintes szárnyának csúcsára állított négyzetes kis ablaka utalnak a középkori épületrészekre.
Emeleti és nyugati szárnyának földszinti ablakai is reneszánsz faragású kőkeretesek. A mai kőerkély is igyekszik beilleszkedni ebbe a reneszánsz hangulatba, melyet eredetileg a lebontott, kőoszlopokon álló erkély, melyre nyitott lépcső vezetett, képviselt.
Mai külsejét 1913-ban befejezett helyreállítás után kapta.
A 20. század eleji helyreállításról Lux Kálmán, a vezető építész, jelentéséből kaphatjuk a leghűségesebb képet: „Eredetileg nagyon egyszerű, csak egyetlen sor helyiséget magába foglaló földszintes épület lehetett, melynek egy része, a mai előcsarnok és gondnoki lakás, nemkülönben a csatlakozó, most lebontott kapualáhajtó alatti rész dongaboltozatos pincével volt ellátva. A pincébe még most is látható két köríves záródású gót ízlésű ajtókőkeret alakítása valósággal kormeghatározó. De a 15. század ízlését mutatja az előcsarnok földszinti sarokszobaajtó kőkerete is. Az előcsarnok földszinti részébe  még a múlt század kilencvenes éveiben látható volt eredeti elhelyezésében egy aránylag kis méretű ablakkőkeret, melynek köveit a postaépület építése alkalmával kibontották, hogy helyére egy ideiglenes ajtót létesítsenek. A kövek azonban fennmaradtak, így módomban állott a földszinti rész gót ízlésű ablakait eredeti alakításnak és tagozatoknak megfelelően elkészíttetni. Ugyancsak ezen első építési kor maradványainak tekintendők a gondnoki lakás szobájában látható csúcsra állított kicsiny négyszögletes ablaknyílás kőkerete és a földszinti sarokszobában és a gondnoki lakásban látható mennyezettartó kőkonzolok. 
A helyreállító és átalakító munkálatok megkezdése alkalmával foganatosított vakolatleverési és feltárási munkák igen érdekes nyomot derítettek fel, melyből következtetni lehet az építési idény korára. A főhomlokzat első emeletén a jelenlegi könyvtárhelyiség falában ugyanis egy igen szépen faragott pálcaműves háromosztású késő gót ablak kőkeretére bukkantunk, mely nyomokat láthatóvá tettem. Az ablak stílusa Mátyás király korának jellemző sajátságait mutatja, nagy mérete pedig arra enged következtetést, hogy az akkori fogalmak szerint előkelő terem világítására szolgált. Nem valószínűtlen, hogy Mátyás király tordai tartózkodása alkalmával ezen, úgynevezett fejedelmi palotában szállt meg. Sajnos, nem áll módomban az említett könyvtárhelyiséget ezen eredeti ablakkiképzéssel eredeti alakjába visszaállítani. A késő gót kiképzésnek egyéb nyomára nem akadtam.
Annál több műrészlete maradt fenn a 16. század közepén dívó renaissance építkezésnek, midőn az épületet átalakították és kibővítették. Itt különösen megemlítendők az emeleti helyiségek ajtó- és ablakkőkeretei. Az említett reneszánsz ajtó- és ablakkeretek tagozása némileg még a gót stílus rendszerére emlékeztet, mert a függőleges kőszálakon a profilt nem vezették le a talp-, illetve a küszöbkőig, hanem bizonyos magasságba a tagozatot vízszintes irányba térítették.
Érdekes a fogsorral ellátott szemöldökpárkány alkalmazása, melyet az emeleti ablakoknál láttunk, a földszintieknél a változatosság kedvéért szemöldökpárkányt egyáltalán nem is alkalmaztak. Figyelemreméltó 16. századbeli maradvány a két teremből egyesített előadóterem famennyezete. A két terem famennyezet gerendái azonos rajz szerint készültek, de a megmunkálási módjukban alig észrevehető különbséget lehet megállapítani.
A 19. század elején az épület gyökeres átalakításon ment át. A renaissance ablakok osztóköveit eltávolították, magukat a köveket pedig egyszerűbbre átfaragták, illetve az akkori ízlésnek megfelelően átalakították. Ezen átfaragás emlékei gyanánt említhetők a könyvtárszoba ablakai, de még figyelemreméltóbbak e tekintetben az előadóterem átalakított ablakai, melyeken az eredeti szemöldökpárkányok épen meghagyattak.
Már valószínűleg az előbb említett átalakítás  alkalmával pusztították el a faragott kőoszlopokon nyugvó szabadlépcsőt, mely minden valószínűség szerint fából készülhetett  és az esővíz behatásai ellen messze kiugró ereszszel volt megvédve. Az összes helyiségeket választófalakkal megosztották és az egész épületet eredeti jellegétől megfosztották.
A 19. század végén a roskadozó falakat támpillérekkel igyekeztek támogatni. De a támpilléreket sok helyen az épület szerkezetének nem megfelelő részén alkalmazták, hogy azok az épület falaitól csakhamar nyolc-tíz centiméternyire elváltak.
Az egész épület a munkák megindításakor egy roskadozó alkotmány szánalmas benyomását keltette, melynek zsindelyfedte tetején mindenütt becsurgott az eső- és hóvíz, a falak össze-vissza repedezve, helyenkint a behatoló nedvesség által teljesen szétroncsolva, a füsttől átitatva, a padlók legnagyobbrészt elrothadva.
A helyreállítás művének meglehetős nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, melyeket csak fokozott a postaépület közelsége, mely a szabadlépcső megoldásának lehetőségét egyáltalában kizárta. Költséget okozott a nagyarányú tereprendezés, illetve földeltávolítás, melyet a földbe sülylyedt épület kiemelése tett szükségessé. Nehézséget okozott a lépcsőház méltó megoldása, a mellékhelyiségek célszerű elhelyezése, a pincelejáró és padlásfeljáró helyes elrendezése, a régi megroppant fedélszék megerősítése. Korlátot szabott a rendelkezésre álló öszszeg meghatározott volta, melyet túllépni nem volt szabad. Viszont a stílszerűség megkövetelte, hogy minden ajtó, minden ablak változatos alakításban rajz szerint készíttesék. Az előcsarnok mennyezetei, főlépcső feljáró tölgyfakorlátja, mindenféle építészeti részlet mindmegannyi külön-külön rajz szerint készültek.
Iparosaink igyekeztek feladatukat tőlük telhetőleg jól megoldani. Külön kell kiemelnem Király József tordai építőmestert, B. Bak Lajos kolozsvári asztalos, Mátrai Zoltán budapesti, Miskoczi tordai lakatosmestereket, Majoros budapesti üvegfestőt, Heuffel Sándor budapesti központi fűtőberendezőt, kiknek a közreműködése mellett sikerült a munkálatokat végrehajtanom és a félig-meddig romban heverő épületet új, nemes hivatásának megfelelő módon karba hoznom.”
A két csúcsíves földszinti ajtókőkereten kívül minden más nyíláson 1913-ban készített, az eredetiek mintájára faragott kőkeret áll, az ajtók mintájául egy reneszánsz kerettöredék szolgált. A faragott kőerkély is ekkor kerül a főhomlokzatra, valamint az erkélyajtó fölé a lebontott kapuról származó Báthory címer is, amelyet ma a múzeum lapidáriumában őriznek, a bejárati ajtó fölé helyezték a ma is látható feliratát: REGN NILLVSTRIMO PRIN DNO DNO ..VS..VN BATHORI DE SOMLIO VAIVODAO REGNI TRANSYL / MAG..CO DNO IOANNE GICY CAMERAR...SPARE BAREI..POVYT PORTA LAPIDEA ERECTAEST A / FACIEN NEM IL..M TIMEMVS
Az emeleten az erkélyajtó és egyik ablak között belülről ez a szövegtöredék áll: MANEA F.. IORES SPES F..ARITAS TRIA..ET

A tordai sókamaraház történeti belsőtereinek leírása

A kamaraház enteriőrére pontos leírást adnak az 1660-as és 1677-es leltári listák, melyek közül az alább idézett 1677-es a részletesebb.
„Vagyon Tordán Kamaraház, Sóaknák, és azokhoz tartózó dolgok.
Az Kamaraház udvarára nyilik egy kétfele nyiló hitván deszkás kapu melyek sarkain vas csap 2. vaskáva 2, retesz 1, reteszfő is 1, kis ajtaján is vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő is 1, lakat kolcsostól 1.
Az kamara ház udvarának kerítése dél felől leszás fövény, az mészárszéknál is, az istálló véginél is egy darab is, az többi kőfal.
Ebben az udvarban vagyon egy kamaraház, konyha, istálló, szekérszin is.
Az kamara ház kőből épitettett jó sendelyes fedél alatt alsó és felső renden.
Pitvar. Ennek ajtaja bellett párkányos, vagyon rajta sark 2, pánt 2, bevonó 1, vaskilincs 1, kilincstartó 1, az pitvar felső gerendái padolatlan vadnak.
1. Bolt. Az pitvarból mennek az Boltba melyben az Kamara ispán szokott lakni ennek ajtó mellyéke tölgyfából való, nyiló ajtaja jó bellett párkányos, rajta sark 2, pánt 2, jó felszer zár 1, kolcs 1, forditó 1, ütköző 1, bevonó 1, ablaka 1. Ebben vas rúd felnyulólag 2, kerestül is 1. Üveg ablaka fába foglalva ujonnan csináltatott két öreg kristályüveg benne. Vagyon az boltban új zöldmázas kályhákból csinált csipkés pártázatú belül fűtő kemence, melynek szájában egy pántvas.
Ugyanitt régi hosszú asztal 1, padszék 1, parasztfogas 1, nyoszolya 1, fejér almáriumocska 1.
2. Bolt. Ebből az boltból más boltba nyilik egy bellet ajtó melyéke deszkával bellet, vassal foglaltatott az kőfalhoz. Ezen vagyon vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő 1.
Vagyon itt ó cseber 1, cipótartó pad 1, abrak cipó 250, legumina láda 1, szarvas teknő 1, újkapa 3, ó kapa 2. új felszerhám 3, vászonsark 3, magyarországi apró singvas 3. Apró darab 11. Lencse egy fazékban 20 ejtel, borsó ˝ véka. Árpakása egy véka 3 ejtel.
Innen az árnyékszékre szolgál egy ajtó ezen is vas sark 2, pánt 2.
1. Szoba: Az boltból visszatérve az pitvarba és onnan napnyugat felé tartván, az nagy szobára, ennek ajtó mellyéke fából vagyon, nyiló ajtaja párkányosan bellet, azon vas sark 2, pánt 2, bevonó 1, kilincs 1, kilincstartó1, faszegezőjének iszkábája 2, ütköző 1.
Rossz lantornás ablaka 2. Vagyon benne belölfűtő fényes kályhás kemence melynek szájában pántvas. Mellette ismét ugyanafféle kályhákból kivülfűtő formára csinált kemencécske, melyet az másikból szoktak fűteni. Az falon 3 darab fogas egy parasztasztal, két padszék. Vagyon ezen házban egy fenyődeszkából csinált rekesz, azon vagyon egy párkányos fejér ajtó melyen vassark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő 1, ütköző 1, fa tolózárjának két iszkábája, paraszt nyoszolya 1, az falon egy tolo deszka, azon is reteszfő 1.
2. Szoba: Ezen házból nyilik más házra egy ajtó, melynek fa mellyéke nyiló ajtaja jó bellet párkányos. Az ajtón vassark 2, pánt 2, bevonó 1, retesz 1, reteszfő 1, lakat kolcsostól 1, faszegezőjét tartya 2 iszkába. Ablaka 1, fákkal berakva. Felső padlása megh vagyon gerendázva, de padlás nélkül vagyon azon 2 szál hajó deszka, apró fűrészdeszka 1, (...?) bőr 1.
Ezen házban vadnak nagy deszkarekeszek melyekben búzát, árpát és holmi leguminát szoktak tartani. Innen is az árnyákszékre nyilik egy fél ajtó, melyen vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő is 1.
Az felső rendben vagyon 3 palota, kettő puszta, előtte vagyon 2 lábon álló folyosócska, az alat a pince torka felett való nyilt tornácz deszkás párkánya. Ezekre szolgáló fa grádics is melyik alsó részén egy felszer ajtó ezen vas sark 2, pánt 2, fa kilincse, kilincstartója.
Egy Ebédlő Palota felmenve az garádicson fából való ajtó nyilik melyik ajtó  nélkül vagyon fenyőfából vagyon. Ablaka 6 tokok és szemek nélkül az 5 fenyőfa az hatodik egészen kő. Az falban három darab pohár szék helyt.
Ennek a palatnak első része, mint a második, az harmadik palatnak is fenyő gerendákra fenyő deszkákkal parkanyosan meg vagyon padolva, csak tapasztás hija, ahol penig az pitvar felett padolatlan. Vagyon itt hosszú hajó deszka 1, aprófűrészdeszka is 1.
2. Palota: ennek ajtajának melléke, küszöbe, szemöldöke egészen faragott kőből vagyon, azon egy felszer deszka ajtó melyen vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő 1, ablaka 2. Árnyékszékre nyilo ajtó melléke fenyőfa, nyilo ajtó nélkül szék nélkül.
3. Palotának is gyalulatlan fenyő deszkából való nyiló ajtaja felszer azon vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő 1, lakat kulcsostól 1. Kőablaka 2, egyiken régi tok meg vagyon abban ablak szemecske üveg nélkül 2, vassarkocskák rajta az forditó is.
Az ebédlő palotából észak fele menőleg vadnak 2 puszta palatak, az amelyik felső gerendáit felrakták de padolattlanok az alján penig sem gerenda sem deszka.
Pince: Az kamara ház előtt vagyon egy kőből rakott pince, külső és belső ajtaja felszer ajtó mellyékei tölgyfából vadnak. Az két ajtón vas sark 4, pánt 4, retesz 2, reteszfő 2, lakat kolcsostól hozzá.
Vagyon üres búzás kas 2. Ebben az pincében egy öreg szuszék az előbbi inventar szerint kellett volna lenni (...).
Vagyon cseber 11, bornak 60, búzának 20, de nem találtattam.
Vagyon átmérő véka 1, Egy hordó káposzta, egy régi tölgyfa kád, egy jó cseber, szapuló cseber is 1. Gyertyás láda 3, ezekben gyertya 3600, jó vászon zsák 9, targoncának bikfa deszka 8, fűrészdeszka 2.
Az mészárszék boronából volt, szalmával fedett, ennek leeresztő táblája 1, azon vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő 1, ajtaján is hasonló képpen vas sark 2, pánt 2, retez, reteszfő rajta.
Az istálló kőből rakott, mellette elől mindvégig tornác szarufákra(...?) jó sendelyes fedél alatt húzó gerendáinak fövény padlása, az tornácnak hasonló képpen. Ezen istállóban 2 rendben jó fövény jászol affelet saroglyák vadnak felkötözve, honnan az lovak az szénát eszik. Felszer ajtaja 3, azon vas sark 6, pánt 6. Vagyon itt hosszú hajódeszka 12. Ennek az végiben vagyon egy istálló melynek oldala tapaszos fövény, ezen vagyon egy félszer deszka ajtó, vas sarkos, hevederes hosszú fenyődeszka jászol benne. Ennek is az végiben vagyon egy szekér szin, ahol vagyon egy faborona, ugyanitt vagyon egy jó szán is rudastól.
Konyha: Az konyha kőből rakott jó sendelyes fedél alatt. Ennek felszer ajtaján, vas sark 2, pánt 2, ütköző 1, leeresztő tábla kettő azokban vas sark 4, pánt 4, vagyon itt egy hitván rossz asztal, amellett padszék 2, más holmi is. Egy embernek való padszék 2, fias asztal 1, dagasztó teknő 1, teknőláb 1, szita 2, rossz hitván üst 1, fa (?) 4, kisteknő 2, nagy vas nyárs 1, kissebbis 1, vas serpenyő 1, cseber 1.
Kút: kőből rakott jó gárgyás sendely fedél alatt, az kereke végin vas karika 2, egy ostorkötél, az végén vagyon vasabroncs foglalójával együtt. E mellett vagyon egy kővályú. (...)
Veteményes kert: az udvaron kivül vagyon 2 csüres kert is 1.
Az első veteményes kertre az kamara ház pitvarából nyilik egy felszer ajtó melyen vas sark 2, pánt 2, retesz 1, fa zárjához reteszfő 1, vaskilincse, kilincs tartója.
Ezen kert vagyon az kamara ház mellett napnyugat felől egy részén kő fallal nagyobb részén leszás fövénnyel vagyon bekeritve, néhol nyitott leszázást kiván. Ezen kertbe egy karfás grádicson le menve vagyon rajta egy felszer ajtó vas sarkos pántos. Ezen retesz és reteszfő. Vagyon ebben holmi vetemény úgymint fokhagyma, mogyoróhagyma, saláta, Egy darabja ezen kertnek szőlővel vagyon beültetve, nem lévén veteménynek való. Az középső mezején is szőlővel ültetve be, lugas formára, vadnak itt holmi gyümölcsfák is ugymint almafák, megyfák és szilvafák.
Vagyon itt egy jégverem is, egy szalmával fedett, most teli jéggel.
A halastócska is vagyon itt egy melyet mivel most tisztitották volt a vizet kibocsátották belőle, most nincs viz benne, vagyon itt egy kőasztal is kőlábastól.
Ezen tul vagyon más veteményes kert is kőrős kőrnyül jó támaszos  fővénnyel bekeritve. Ez is mostan holmi tavaszi veteménynyel teli, most jó vetemény benne.
Erről nyilik az csüress kertre egy felszer ajtó melyen vas sark 2, pánt 2.
Csűr: az csűres kertnek nagyobb része jó leszás támaszos fövénnyel vagyon bekeritve két darab helyen pedig tövissel és holmi ággal vagyon becsinálva és elis vagyon árkolva. Ezen kertnek deszkás kapuja, melyen vas csap 1, vas káva 1, retesz 1, reteszfő 1, emellett egy felszer kis ajtó, melyen is vas sark 2, pánt 2.
Vagyon itt egy ágasokra fenyő fákra épitett, szalmával jól megfedett csűr, melyik két fövény oldalai tapaszosok.
Ugyanitt vagyon egy ágasokra csinált ökör istálló tizenkét bokor szarufákra lécezett és sassal fedett huzó gerendak tartják melynek az viz felől való oldalának több fonás kivántatik, három fa sarkon forgó ajtó rajta, 2 fövény jászol benne. Ezen istállóban vagyon mintegy két szekér széna, melyet a kolosi széna helyébe kell adni.
Ugyan az Kamara ház udvara felől vagyon, egy marha rekesz, körös-körül jó leszás támaszos kerttel bekeritve melyre nyilik egy felszer ajtó kin vagyon vas sark 2, pánt 2, retesz 1, reteszfő 1.
Vagyon itt még béres szolga 4. ezek keze alatt vagyon most béres ökör 6 (Az előbbi inventárhoz 4 deficitis.) Azok amelyek most jelen vadnak mind jó szolgálatra való marhák, nem alábbvalók az előbbieknél. Az 4 ökör is dög, min holtanak el kőzőnséges lévén dögi az marháknak az országban.
Béres szeker vagyon most 2, mik minden fa és vas eszközökkel mostan jók mások vasaival, foga karikáival, és egyéb eszközökkel, ezek vasas lőcs kávái 8. Tanier karika 11, csatlóhám 2, Derékszög 4, öreg kötél 2, járom 10 (...) csikolt 8, kerék agyain (...) karika 26. Jó kész eke 2, azokhoz való laposvas 2, Hosszú vas is 2, faragó fejsze 1.
Fejős tehén vagyon mostan 2, Ezek borjai 2, harmadfű ünő 1, tavalyi ökörborjú 1. (...)
Disznó esztendős 6, tavaly süldő 12, ezek most mind Kolozson vadnak.
Tyúk vagyon itt 12, kakas 1, lúd 6.
Ezek után a külső vagyon és a sóaknák felsorolása következik.